A nem megfelelő étrendi fehérje növeli az éhséget és az étkezési vágyat fiatalabb és idősebb férfiaknál 1, 2

John W. Apolzan

3 Élelmezési és táplálkozási tanszék, Purdue Egyetem, West Lafayette, IN 47907

4 Öregedés és életpálya központja, Purdue Egyetem, West Lafayette, IN 47907

5 Ingestive Behavior Research Center, Purdue University, West Lafayette, IN 47907

Nadine S. Carnell

3 Élelmezési és táplálkozási tanszék, Purdue Egyetem, West Lafayette, IN 47907

Richard D. Mattes

3 Élelmezési és táplálkozási tanszék, Purdue Egyetem, West Lafayette, IN 47907

5 Ingestive Behavior Research Center, Purdue University, West Lafayette, IN 47907

Wayne W. Campbell

3 Élelmezési és táplálkozási tanszék, Purdue Egyetem, West Lafayette, IN 47907

4 Öregedés és életpálya központja, Purdue Egyetem, West Lafayette, IN 47907

5 Ingestive Behavior Research Center, Purdue University, West Lafayette, IN 47907

Absztrakt

Sok idős ember tapasztalja az étvágy változását, és marginális vagy nem megfelelő étkezési fehérjét fogyaszt. Ezt a tanulmányt a szokásos fehérjebevitelre adott étvágygerjesztő válaszok vizsgálatára tervezték, amelyek lefedik a megfelelőség tartományát fiatalabb és idősebb férfiaknál. Huszonkét férfi (12 fiatalabb, 21–43 éves és 10 idősebb, 63–79 éves) véletlenszerű sorrendben teljesített három 18 napos vizsgálatot, amelyek 1,00, 0,75 és 0,50 g-ot tartalmazó individualizált, izoenergetikus menük fogyasztását jelentették. fehérje · kg BW −1 · d −1, amelyek 125% (P125 próba), 94% (P94 próba) és 63% (P63 próba) voltak a fehérje ajánlott étrendi juttatásában. Minden kísérlet végén az alanyok egy nap alatt óránként rögzítettek étvágygerjesztő érzéseket vizuális analóg skála segítségével. Élettől függetlenül az éhség értékelése alacsonyabb volt a P125 (1,3 ± 0,5 cm) esetében, mint a P94 (1,8 ± 0,8 cm) és a P63 (1,8 ± 0,6 cm) (P = 0,037), és az étkezési vágy alacsonyabb volt a P125 vizsgálat során ( 1,4 ± 0,5 cm), összehasonlítva a P63-próbával (2,1 ± 0,7 cm) (P = 0,003), és a P94 (1,8 ± 0,7 cm) nem különbözött a P63-mal és a P125-tel összehasonlítva. A fehérjebevitel nem befolyásolta a teltséget. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a fiatalabb és idősebb férfiak, akik nem megfelelő fehérjét fogyasztanak, étvágyváltozásokat tapasztalnak, amelyek elősegíthetik a megnövekedett táplálékfelvételt.

Bevezetés

Az étrendi fehérjét elsősorban az akut és rövid távú táplálkozási vizsgálatok eredményei alapján (1-5) tekintik telítettebbnek, mint a szénhidrátok és a zsírok. 10 vizsgálat adatainak metaanalízisében, amely magában foglalta az étkezéskor az energiafogyasztás mérését a magasabb vagy alacsonyabb fehérje előterhelés után, 8 vizsgálat azt mutatta, hogy az alanyok kevesebb energiát fogyasztottak (átlagosan 9% -kal alacsonyabb) az étkezésnél a magasabb fehérjetartalom után előterhelés (6). Ezeket a megállapításokat arra használták fel, hogy alátámasszák azt az elképzelést, hogy az ember szokásos fehérjebevitele befolyásolhatja az étvágyát és ezáltal a befogadó magatartást. Korlátozott kutatások azonban foglalkoztak a szokásos fehérjebevitel hatásával az emberek étvágyára. Egy két hetes vizsgálat fordított összefüggést mutatott ki a szokásos fehérjebevitel és az étkezés utáni jóllakottság válasza között a magas fehérjetartalmú étkezés esetén (7).

Sertések (8), csirkék (9) és juhok (10) kutatásai azt mutatják, hogy az állatok előnyben részesítik a tisztítatlan étrendet, olyan fehérjetartalommal, amely megfelel az igényeiknek, vagy hiány esetén több fehérjére van szükségük. A patkányok előnyben részesítik a magasabb fehérjetartalmú tisztítatlan étrendet, mint a fehérjamentes tisztítatlan étrendet (11). A nem megfelelő fehérjével ellátott sertések a teljes táplálékbevitel növelésével kompenzálják (8). A szokásos nem megfelelő fehérjebevitel étvágyra gyakorolt hatását idős embereknél nem dokumentálják könnyen, de ezt fontos megérteni, mert az idősebb amerikaiak 15–40% -a fogyaszthat fehérjét az ajánlott étrendi mennyiség (RDA) 6 vagy 0,8 g · kg alatt - 1 · d −1 (12,13). Korábbi kutatások kimutatták, hogy az idősebb emberek magasabb hedonikus besorolást kapnak a magasabb kazein-hidrolizátumot tartalmazó leveseknél, mint a fiatalabbak, különösen akkor, ha az idős emberek alacsony szérumalbumin-koncentrációval rendelkeznek, ami a rossz fehérjetápláltsági állapot jelzője.

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy megvizsgálja a fehérje bevitel hatásait, amelyek lefedik a megfelelőség tartományát a férfiak étvágymutatóira. Feltételeztük, hogy a nem megfelelő fehérjebevitel növeli az éhségérzetet.

Mód

Tárgyak

Kísérleti terv

A vizsgálat három, 18 napos vizsgálatból állt, különféle étrendi fehérjebevitel mellett, randomizált, keresztezett tervezéssel. Mindegyik vizsgálatot elválasztotta egy minimális 1 hét mosási periódus, és ez idő alatt az alanyokat arra kérték, hogy fogyasszák el a szokásos étrendjüket.

Az alanyok napi multivitamin/ásványi étrend-kiegészítést kaptak (Centrum, Wyeth Consumer Healthcare), és utasítást kaptak, hogy a teljes vizsgálat során tartózkodjanak más kiegészítőktől. A vizsgálat során tilos volt alkoholt fogyasztani. A diéták energia- és makrotápanyag-tartalmát a Nutritionist Pro 1.5-ös verziójú (First Data Bank) táplálkozási elemző szoftver segítségével határoztuk meg.

Testösszetétel és analitikai módszerek

A testmagasságot cipő nélkül falra szerelt sztadiométerrel (Holtain) mértük ± 0,1 cm-re. A testtömeget klinikai skálán mértük, és a testzsír és a zsírmentes tömeg százalékos arányát a levegő kiszorításával végzett pletizmográfia segítségével becsültük meg (Bod Pod, Life Measurement) (18). A vér karbamid-nitrogént a d 12 során kapott éhomi vérmintából határoztuk meg (Urease/GLDH, Olympus CHEM, Mid America Clinical Laboratories). A vizelet teljes nitrogén kiválasztását négy, 24 órás vizeletgyűjtésből mértük minden vizsgálat d 14–17 alatt, és nitrogén-analizátorral elemeztük (FP-528, Leco).

Étvágyfelmérés

Az étvágyat egyetlen 24 órás periódus alatt értékelték minden kísérlet harmadik hetében az általános jelzett nagyságrendű skála (gLMS) alkalmazásával (19). Minden alany óránként, ébrenlét alatt töltötte ki a gLMS kérdőívet a 24 órás periódus alatt. A következő kérdéseket kezdték a „Mennyire erősek” kezdettel: éhségérzet ?; teltségérzet ?; enni vágy? Az alanyokat arra utasították, hogy helyezzenek vízszintes vonalat a függőleges tengelyen keresztül, amely leírja az adott pillanatban érzett érzésüket minden kérdésnél. A függőleges tengely 10,0 cm volt, vonalzóval mérve, mm pontossággal. A horgonyok 0,2 cm-esek voltak „alig észlelhetők” és 10,0 cm-esek „a legerősebbek voltak elképzelhetők”; és a kvázi logaritmikus távolsággal megjelenített köztes azonosítók 0,6 cm „gyenge”, 1,7 cm „mérsékelt”, 3,4 cm „erős” és 5,3 cm „nagyon erősek” voltak. Minden elem alaphelyzetét és átlagát használták az elemzésekhez.

Statisztikai analízis

Az értékek átlag ± SD. Összehasonlításokat végeztek a fiatalabb és idősebb férfiak, valamint a három vizsgálat között, vegyes modell alkalmazásával, ismételt ANOVA-méréseket és post-hoc elemzéseket alkalmazva Tukey-Kramer-rel (JMP Statistics Discovery Software, 3. verzió; SAS Institute). A statisztikai szignifikanciát P2-ként határoztuk meg. A fiatalabb férfiaknál nagyobb volt a zsírmentes tömeg (61,0 ± 8,8 vs. 55,8 ± 5,4 kg) és a testzsír alacsonyabb százalékban (21,5 ± 7,5 vs. 28,6 ± 6,5%), mint az idősebb férfiaknál.

A három vizsgálat együttesen az összes energia-, szénhidrát- és zsírbevitel magasabb volt a fiatalabb férfiaknál, míg a fehérje- és rostbevitel nem különbözött a 2 korcsoport között (1. táblázat). A vér karbamid-nitrogénje fiatalabb férfiaknál alacsonyabb volt, mint az idősebb férfiaknál, és a vizelet teljes nitrogén kiválasztása nem különbözött a 2 csoport között (P = 0,097).

ASZTAL 1

3 krónikus fehérjebeviteli szint hatása a fiatalabb és idősebb férfiak nitrogénértékelésére 1

Fehérjebevitel P125P94P63

Energia, MJ/d
Fiatalabb	13,3 ± 2,5 x	13,2 ± 2,4x	13,5 ± 2,7x
Idősebb	11,8 ± 1,9 év	11,5 ± 1,6 év	11,3 ± 1,8 év
Fehérje, g/d
Fiatalabb	81 ± 15 a	61 ± 12 b	40 ± 8 c
Idősebb	81 ± 12 a	60 ± 9 b	40 ± 6 c
Fehérje, g · kg testtömeg −1 · d −1
Fiatalabb	1,02 ± 0,02 a	0,77 ± 0,02 b	0,51 ± 0,01 c
Idősebb	1,01 ± 0,02 a	0,76 ± 0,02 b	0,51 ± 0,01 c
Szénhidrát, g/d
Fiatalabb	468 ± 93 x	479 ± 88 x	499 ± 105 x
Idősebb	408 ± 72 év	407 ± 56 év	422 ± 71 év
Zsír, g/d
Fiatalabb	110 ± 21 x	113 ± 20 x	119 ± 25 x
Idősebb	98 ± 17 év	98 ± 15 év	100 ± 17 év
Rost, g/d
Fiatalabb	35 ± 5 a	31 ± 5 a b	27 ± 5 b
Idősebb	35 ± 4 a	28 ± 2 a b	26 ± 4 b
Zsemle, mmol/l
Fiatalabb	4 ± 1 a, x	4 ± 1 a b, x	3 ± 1 b, x
Idősebb	6 ± 1 a, y	5 ± 1 a b, y	4 ± 1 b, y
A vizelet összes nitrogénje, mg · kg testtömeg −1 · d −1
Fiatalabb	101 ± 18 a	83 ± 20 b	63 ± 11 c
Idősebb	113 ± 18 a	90 ± 13 b	70 ± 9 c

A fiatalabbaknál, az összes vizsgálat összesített idősebb férfihoz viszonyítva, az átlag [Y 2,1 ± 0,8, O 2,6 ± 0,9; (P = 0,014)] és a csúcs [Y 4,1 ± 1,3, O 5,3 ± 2,3] (P = 0,039)] alacsonyabb teltségérzet volt. Ezzel szemben az éhség és az étkezési vágy érzése nem különbözött a korcsoportok között. Korától függetlenül az éhségérzet alacsonyabb volt a P125 esetében, mint a P94 és a P63, és az étkezési vágy alacsonyabb volt a P125 során, összehasonlítva a P63-mal, és a P94 nem különbözött a P63 és a P125-től (2. táblázat). A fehérjebevitel (a fiatalabb és idősebb férfiak összesített adatainak együttes) fő hatását az éhségre és az étkezési vágyra az 1. ábra mutatja be. Az éhségérzet csúcsértéke alacsonyabb volt a P125-ben (3,0 ± 1,1), mint a P94-ben (4,2 ± 1,9) és a P63-ban (3,9 ± 1,0) (P = 0,04). A fehérjebevitel nem befolyásolta a teltséget.

A fiatalabb és idősebb férfiak 3 krónikus fehérjebeviteli szintjének hatása az ébrenléti éhségérzetre (P125, 1,3 ± 0,5; P94, 1,8 ± 0,8; P63 1,8 ± 0,6) (A) és az étkezési vágyra (P125, 1,4 ± 0,5; P94, 1,8 ± 0,7; P63 2,1 ± 0,7) (B) általános jelölt nagyságrendű skála alkalmazásával. A fiatalabb és az idősebb férfiak adatait egyesítették, mivel az életkornak nem volt hatása. Az értékek átlag ± SD, n = 22. A közös betű nélküli felső indexű eszközök eltérnek egymástól, P 1

Fehérjebevitel P125P94P63

Éhség, cm
Fiatalabb	1,4 ± 0,5 a	1,6 ± 0,6 b	1,7 ± 0,5 b
Idősebb	1,2 ± 0,5 a	2,0 ± 0,9 b	2,0 ± 0,7 b
Teltség, cm
Fiatalabb	2,1 ± 0,8 x	1,8 ± 0,4 x	1,9 ± 0,4 x
Idősebb	2,6 ± 0,9 év	2,4 ± 1,0 év	2,4 ± 1,0 év
Enni vágy, cm
Fiatalabb	1,4 ± 0,6 a	1,6 ± 0,6 a b	2,0 ± 0,4 b
Idősebb	1,3 ± 0,5 a	1,9 ± 0,8 a b	2,4 ± 1,0 b

Kevés adat áll rendelkezésre a fehérje-bevitel különböző szintjein történő megszokás emberi étvágyra gyakorolt hatásairól. Long és mtsai. (7) értékelte, hogy az ember szokásos fehérjebevitele befolyásolja-e az étvágygerjesztő választ a magas fehérjetartalmú tesztétkezések elfogyasztására. Az alanyokat a saját maguk által kiválasztott fehérjebevitelük alapján toborozták

1,4 (175% RDA) g fehérje · kg BW –1 · d –1, az alsó és a magasabb fehérje csoportban. Egy tesztnapon minden alany óránként értékelte éhségét és teltségét 13 órás periódus alatt, és 0, 5 és 9 órakor fogyasztott tesztétkezést, amely 2,2 g fehérje · kg testtömeg −1 · d −1 értéket adott (275% RDA). . A következő 13 napban az alacsonyabb és a magasabb fehérje csoport étrendet fogyasztott, amelyek 0,75 (94% RDA), illetve 1,96 (245% RDA) g fehérjét · kg BW −1 · d −1 tartalmaztak, és ugyanazt a vizsgálati protokollt ismételték meg. Az első tesztnapon az alacsonyabb fehérjetartalmú csoport alacsonyabb éhségről és magasabb teltségérzetről számolt be, mint a magasabb fehérjés csoport, amikor mindkét csoport ugyanazt a magas fehérjetartalmú ételt fogyasztotta. Hasonló, statisztikailag nem alátámasztott tendenciát figyeltünk meg az étrendi manipuláció 13 napos periódusa után. Long és mtsai. (7) arra a következtetésre jutott, hogy az ember szokásos fehérjebevitele befolyásolja az étvágygerjesztő reakcióját a magas fehérjetartalmú étkezésre. Ez a kísérlet nem értékelte az étkezést fogyasztó 2 csoport étvágygerjesztő válaszait, amelyek ugyanolyan mennyiségű fehérjét tartalmaztak, mint amilyet megszoktak, ahogy ezt a jelenlegi tanulmány esetében tettük.

Ha az alanyoknak 3 szint fehérjével ellátott izoenergetikus kontrollált étrendet biztosítunk, egyedülálló lehetőséget kaptunk arra, hogy dokumentáljuk étvágygerjesztő válaszaikat az energiafogyasztás változásának zavaró hatása nélkül, mert nem engedték meg, hogy bármilyen étvágyváltozásra reagáljanak. A fehérjefogyasztás motivációjának változása olyan fehérjék hiányában szenvedő egyéneknél történt (14,28,29). Alultáplált mexikói csecsemők kerültek be

23% -kal több leves, ha kazein-hidrolizátumot (18,4 ± 2,7 ml) tartalmaz, mint a sima leves (14,1 ± 2,1 ml) (P 1 Támogatja az NIH R01 AG15750, a Purdue University Lynn Fellowship és a Phyllis Izant ajándékalapok.

2 A szerző közzététele: J. W. Apolzan, N. S. Carnell, R. D. Mattes és W. W. Campbell, nincsenek összeférhetetlenségek.

6 Használt rövidítések: BUN, vér karbamid-nitrogén; BW, testtömeg; gLMS, általános jelzett nagyságrendű skála; P125, 1,0 g fehérje · kg testtömeg - -1 · d -1; P94, 0,75 g fehérje · kg BW -1 -1 d1; P63, 0,50 g fehérje · kg testtömeg - -1 · d −1; RDA, ajánlott étrendi pótlék.