Endocrinology & Metabolism International Journal
Kutatási cikk 3. kötet 6. szám
Miguel Ángel Gómez-Sámano, Clara Elena Meza Arana, Alfonso Gulias Herrero
Ellenőrizze a Captchát
Sajnáljuk a kellemetlenséget: intézkedéseket teszünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a csaló űrlapok beküldését az extrakciók és az oldalfeltérképezők által. Kérjük, írja be a megfelelő Captcha szót az e-mail azonosító megtekintéséhez.
Belgyógyászati Klinika, Salvador Zubir n Nemzeti Egészségtudományi és Táplálkozástudományi Intézet, Mexikó
Levelezés: Alfonso Gulias Herrero, Belgyógyászati Klinika, Instituto Nacional de Ciencias Medicas y Nutricion Salvador Zubiran, Vasco de Quiroga, 15 Belisario Dom nguez Secci n XVI, Tlalpan 14080, Mexikóváros, Mexikó, Tel 52555556559068
Beérkezett: 2016. október 01. | Megjelent: 2016. december 8
Idézet: Gómez-Sámano MA, Meza-Arana CE, Gulias-Herrero A. A pajzsmirigy működésének társulása az elhízással testzsírszázalékban és inzulinrezisztenciában mérve. Endocrinol Metab Int J. 2016; 3 (6): 149-155. DOI: 10.15406/emij.2016.03.00067
Bevezetés: Kevés információ áll rendelkezésre a pajzsmirigy funkció (TF) és a testzsír százalék (BF%) összefüggéséről.
Célkitűzés: Célul tűztük ki a TF és a BF% közötti összefüggés értékelését. Kiértékeltük a TF kapcsolatát más változókkal, beleértve az inzulinrezisztenciát (IR).
Mód: Ambuláns rendelőintézetünkből normál TF-ben szenvedő betegeket vontunk be. Teljes értékelést végeztek, beleértve a TF-teszteket: pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH), teljes trijód-tironin (T3), teljes tiroxin (T4), 3 órás orális glükóz-tolerancia teszt (OGTT) és elektromos bioimpedanciával mért BF%. A populációt 2 csoportra osztottuk a BF% szempontjából, és összehasonlítottuk az egyes csoportok TF-jét. Korrelációs és lineáris regressziós elemzéseket végeztünk a TSH és a T3 BF% -kal és IR-vel való összefüggésének értékelésére.
Eredmények: 203 beteget (35,9% férfi) értékeltünk. A vizsgált alanyok átlagéletkora 38,9 ± 13,5 év volt, a testtömeg-index (BMI) 32,7 ± 8,7 kg/m 2, az átlagos BF% pedig 38,4 ± 9,5%. A férfiak és a nők között nem volt különbség a T3, T4, a szabad tiroxin index (FTI) és a TSH között. Férfiaknál az elhízott betegeknél több volt a T3 (1,81 ± 0,53 vs 1,57 ± 0,25nmol/L, p = 0,04). A nőknél nem volt különbség a T3 koncentrációban, és az elhízott betegeknél több volt a TSH (2,12 ± 0,9 vs 1,65 ± 0,8mIU/ml, p = 0,04). A súlykiigazítás után szignifikáns korrelációt azonosítottunk a BF% és a TSH között (r = 0,17, p = 0,02), az életkor és a súly beállítása után pedig szignifikáns korrelációt azonosítottunk a T3 és az inzulinrezisztencia homeosztázisos modellje között (HOMA-IR ) (r = 0,38, p 1-4) Az eltérések részben megmagyarázhatók, mivel a testzsírszázalék (BF%) egy adott BMI esetében nagyon változó, 5 különösen a közepes BMI tartományban lévő egyének esetében; pl. 25 kg/m 2 BMI-vel rendelkező férfiaknál a BF% -át 13,8-35,3% BF% között találtuk, míg a nőknél a BF% megoszlása 26,4 és 42,8% között mozog. A BF% jelenleg a elhízás
2007-ben De Pergola et al., 7 a TF zsír és derék kerülettel való összefüggését értékelte a központi zsírfelhalmozódás közvetett paramétereként. Megállapították, hogy a progresszív központi zsírfelhalmozódás mind az FT3, mind a TSH szérumkoncentrációjának növekedésével jár, függetlenül az inzulinérzékenységtől, az anyagcsere-paraméterektől és a vérnyomástól. Egy másik vizsgálatban a T3 és a BF% szignifikáns negatív korrelációval társult (r = -0,37, p = 0,01). 8.
A túlsúlyos és elhízott alanyok másik jellemzője az IR. Az IR hatását a TF-re számos tanulmány foglalkozik. 3,7,9-11 2010-ben 12 Ambrosi és munkatársai pozitív összefüggést tettek közzé a TSH és az inzulinrezisztencia (HOMA-IR) Homeostasis Model Assessmentje között (r = 0,14, p 2 és a normál TF, amelyet TSH-ként határoztak meg). 0,34 és 5,0 mIU/ml. Minden betegnél elvégezték a pajzsmirigy működésének teljes mérését: a pajzsmirigy felvétele (TU), a pajzsmirigyhormon kötődési arány (THBR = TU/0,4), az összes trijódtironin (T3), az összes tiroxin (T4), a szabad tiroxin index (FTI = THBR x T4), pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH), tiroglobulin (TG) és 3 órán át tartó orális glükóz-tolerancia teszt (OGTT) 75 gramm dextróz felhasználásával, 30 percenként inzulin méréssel.
Kizártuk az ismert pajzsmirigybetegségben szenvedő alanyokat, a pajzsmirigyhormonokat szedő betegeket és olyan gyógyszereket, amelyek megváltoztathatják az értékelt biokémiai paramétereket, például a szteroidokat. Kizártuk azokat a betegeket is, akik más krónikus betegségekben szenvednek (például HIV-fertőzés vagy vírusos hepatitis, lupus vagy reumatoid artritisz, rohamok, súlyos depresszió kezeléssel, kórházi kezelés az elmúlt 6 hónapban, aktív rák vagy kezelés alatt), pacemakerrel rendelkező betegek és terhes nők.
A populációt férfiak és nők között felosztották elemzés céljából, valamint elhízott és kontroll alanyok között; az elhízást a BF% -ában határozták meg, amint azt az American Association of Clinical Endocrinologists/American College of Endocrinology állásfoglalásában közzétették. 6 A férfiaknál az elhízás 25% feletti BF%, nőknél 35% feletti. A kontroll alanyok nem voltak elhízottak a BF% definícióval. Ezután összehasonlítottuk a klinikai és biokémiai változásokat, beleértve a TF-t és az IR-t.
Az IR-t a következő képletű HOMA-IR 13 \ alkalmazásával becsültük meg: glükóz (mg/dl) x inzulin (μU/ml)/405; az inzulinérzékenységet az ISI Matsuda 14 képlettel becsülték: 10000/Ö (glükóz 0 ’x inzulin 0’) x (átlagos glükóz x átlagos inzulin).
Biokémiai és antropometriai mérések
Az INCMNSZ központi laboratóriuma elvégezte az összes biokémiai laboratóriumi mérést. A méréseket a kereskedelemben kapható standardizált módszerekkel hajtottuk végre. A T3, T4, TU és TG értékeket Access Total assay-vel, paramágneses részecskével, kemilumineszcens immunvizsgálattal és Beckman Coulter rendszerrel mértük, a TSH-t harmadik generációs assay-vel, paramágneses részecske, kemilumineszcens kéthelyi immunenzimateszt Beckman Coulterrel rendszer.
Statisztikai analízis
A Kolmogorov-Smirnov teszttel meghatározott, normálisan elosztott adatokat átlagként és standard deviációként (± SD) fejezzük ki, míg a ferde eloszlású változókat mediánként adtuk meg (interkvartilis tartomány). A Pearson, 2, a Student párosítatlan t-tesztet vagy a Mann-Whitney U tesztet alkalmazták megfelelőnek a férfiak és a nők összehasonlítására, valamint az elhízott és kontroll összehasonlításokra.
A TSH és a T3, valamint a klinikai és biokémiai változók közötti korrelációs együtthatókat Pearson vagy Spearman teszttel értékeltük, és részleges korrelációs elemzést készítettünk, súlyhoz (TSH), valamint súlyhoz és életkorhoz (T3) igazítva.
Többszörös lineáris regressziós elemzést végeztünk a TSH-koncentrációtól függetlenül társult változók értékeléséhez, a második többszörös regresszió-analízisben pedig a T3-koncentrációkhoz társított változókkal.
Valamennyi jelentett p érték kétoldalas teszteken alapul, amelyek szignifikánsnak tartják a ≤0,05 értéket. Valamennyi elemzést az SPSS 17.0 (Chicago, IL) alkalmazásával végeztük. Az SPSS adatbázis kiegészítő fájlként érhető el.
Az SPSS adatbázis kiegészítő fájlként érhető el.
A vizsgált populáció alapjellemzőit az 1. táblázat mutatja. Összesen 203 beteget (35,9% férfit) vontunk be. A vizsgált alanyok átlagéletkora 38,9 ± 13,5 év volt, a BMI 32,7 ± 8,7 kg/m 2 (tartomány: 18,4-55,8), az átlagos BF% pedig 38,4 ± 9,5% volt.
- A bilirubin csökkenti a zsigeri elhízást és az inzulinrezisztenciát a gyulladásos citokinek elnyomásával
- Az elhízás és a pajzsmirigyrák szövetsége Pakisztánban egy felsőoktatási kórházban
- Becsült inzulinrezisztencia társulása az N-terminális B-típusú natriuretikus peptiddel
- Testzsír és a pajzsmirigy működésének markerei az U között
- Mind a máj inzulinjelzési hibái, mind az elhízás hozzájárulnak az inzulinrezisztenciához és az okhoz