A potenciális csúcs lokátor által kiváltott elektroforézis értékelése

Szerzői

Absztrakt

Bevezetés: 1890-ben Breuer elektromos térfogatot alkalmazott a gyökércsatornákra a sterilizálási kísérlet érdekében. A közelmúltban Balson és Dovgan újból felkeltette az érdeklődését a villamos energia felhasználása iránt a csatorna fertőtlenítésében. A vizsgálat célja annak meghatározása, hogy a csúcs lokátor vagy a csúcs lokátor használata alacsony sebességű kézidarabbal együtt okoz-e korábban be nem jelentett elektroforetikus hatást.

potenciális

Anyagok: Negyven alacsony zsírtartalmú, szárított bélszín steakockát négy 10-es csoportra osztva, két percre 5,25% -os nátrium-hipokloritba merítve, 1) egy elem nélküli csúcs-lokátorhoz, 2) elemekkel vagy egy csúcs-lokátorhoz csatlakoztatva alacsony sebességgel a kézidarabot 3) nulla vagy 4) 800 fordulat/perc értékre állítják be. A mintákat szárítottuk, és kiszámítottuk a súlycsökkenés százalékát. ANOVA és Tukey Multicomparison teszteket végeztünk α ≤ 0,05 statisztikai szignifikancia szempontjából.

Eredmények: Az ANOVA teszt és a Tukey Multicomparison tesztek azt mutatták, hogy szignifikáns különbség volt (α ≤ 0,05) a csoportok között. Statisztikailag szignifikáns különbségeket tártak fel percenként 800 forgatás és az összes többi csoport között. Ez a tanulmány kimutatta, hogy nincsenek szignifikáns különbségek az akkumulátor nélküli csúcs-lokátor között, az egyiket akkumulátorokkal és a kis sebességű kézidarabbal együtt, percenként nulla forgatással. Kimutatták azonban, hogy lényegesen több volt a szöveti oldódás egy csúcs lokátorral, kis sebességű kézidarabbal 800 fordulat/perc sebesség mellett, az első három csoporthoz képest.

Következtetés: Ezek az eredmények nem támasztották alá azt az eredeti hipotézist, miszerint az alacsony sebességű kézidarabbal ellátott vagy anélküli csúcslokátornak elektroforetikus hatása van. Az eredmények azonban alátámasztják a nátrium-hipoklorit keverés alkalmazását a szövetek fokozottabb oldódása érdekében.