A súlycsökkenés többsége „légzéssel” történik

Bár az ünnepi rohanás során gyakran oldalra tolják, a karácsony utáni esések során a fogyás ismét számos napirendünk tetején lesz. De hova megy a túlsúly, ha elveszítjük? Az új cikk által adott válasz meglepetés lehet.

A kutatók szerint a tüdő a fogyás elsődleges kiválasztó szerve.

Az ausztráliai Új-Dél-Wales-i Egyetem kutatói szerint a súlycsökkenéskor annak nagy részét szén-dioxidként lélegzik ki. Lapjuk a BMJ karácsonyi számában jelenik meg.

Andrew Brown professzor és Ruben Meerman széles körben elterjedt tévhitről számolt be a súlycsökkenés kapcsán, és orvosokat, dietetikusokat és személyi edzőket egyaránt bűnösnek találtak abban, hogy nem tudtak. A legtöbben azt hitték, hogy a zsír energiává vagy hővé alakul, ami „megsérti a tömeg megőrzésének törvényét” - írják.

Mások úgy vélték, hogy a zsír a széklettel ürülhet ki vagy izommá alakulhat át. Ezek a válaszok jól késztethették Brown és Meerman zihálását, akik most számításokat fogalmaztak meg annak bemutatására, hogy valójában hogyan "fogyunk".

Az étkezési szénhidrát- és fehérjefelesleg átalakul a triglicerid nevű zsírfajtává. Amikor az emberek megpróbálnak lefogyni, megpróbálják metabolizálni ezeket a triglicerideket, miközben zsírmentes tömegüket érintetlenül tartják - magyarázzák a szerzők.

A trigliceridek három típusú atomból állnak: szénből, hidrogénből és oxigénből. A triglicerid-molekulákat csak ezen atomok kinyitásával lehet lebontani, oxidációnak nevezett eljárás útján.

A kutatók úgy döntöttek, hogy követik ezen atomok útját, amikor elhagyják a testet. Megállapították, hogy amikor 10 kg zsír oxidálódott, 8,4 kg átalakult és szén-dioxidként (CO2) ürült a tüdőn keresztül, és 1,6 kg víz lett (H20).

10 kg emberi zsír oxidációjához a kutatók kiszámították, hogy 29 kg oxigént kell belélegezni. Az oxidációval ezután összesen 28 kg CO2 és 11 kg H20 keletkezik.

"E biokémia egyike sem új keletű" - mondják a szerzők -, de ismeretlen okokból úgy tűnik, hogy senki sem gondolt még ilyen számításokra. A mennyiségeknek teljesen értelme van, de meglepődtünk a felbukkanó számokon.

Az eredmények azt sugallják, hogy a tüdő a fő elválasztó szerv a fogyáshoz, az oxidáció által termelt H20 a vizelettel, ürülékkel, lélegzéssel és más testnedvekkel távozik a testből.

Átlagosan egy 70 kg-os személy percenként 12 lélegzéssel körülbelül 200 ml CO2-ot kilélegez. A szerzők kiszámítják, hogy minden légzés 33 mg CO2-t tartalmaz, 8,9 mg szén-dioxidot tartalmaz. A nap folyamán összesen 17 280 lélegzetvétel megszabadul legalább 200 g szén-dioxidtól, ennek a súlyvesztésnek nagyjából a harmada 8 óra alvás közben következik be.

A kilégzéssel elveszített szén csak az élelmiszerek és italok, például gyümölcslé, tej és üdítők fogyasztásával pótolható. "A súly megtartása egyszerűen megköveteli, hogy kevesebbet tegyen vissza az evéssel, mint amennyit kilégzett a légzéssel" - állapítják meg a szerzők.

Az elvesztett szén mennyisége testmozgással növelhető. Ha 1 órányi pihenést 1 órás mérsékelt testmozgással, például kocogással helyettesítünk, az anyagcsere-sebesség hétszeresére növekszik, további 40 g szén-dioxidot távolít el a testből, és a napi összmennyiséget 20% -ról 240 g-ra növeli.

Ezt azonban könnyen ellensúlyozhatja az egészségtelen étkezés. Például egyetlen 100 g muffin egy átlagember teljes napi energiaigényének körülbelül 20% -át biztosítja. "A fizikai aktivitást mint fogyókúrás stratégiát tehát könnyen megrontja a viszonylag kis mennyiségű túlzott táplálék" - írják a szerzők. A megoldás hagyományos - „kevesebbet egyél, többet mozogj”.

"Javasoljuk, hogy ezeket a fogalmakat vegyék fel a középiskolai természettudományi tantervekbe és az egyetemi biokémiai tanfolyamokba, hogy kijavítsák a fogyással kapcsolatos széles körben elterjedt tévhiteket.".

Bár a tanulmány megállapításai megváltoztathatják a fogyás megértését, a fogyás stratégiáinak változatlanoknak kell maradniuk. A kevesebbet enni és többet mozogni biztos módja az ünnepi szezon túlzott kényelme elleni küzdelemnek.

A hónap elején a Journal of Pediatrics új tanulmánya arról számolt be, hogy két alvászavar - krónikus alváshiány és alvással kapcsolatos légzési problémák - megduplázzák a gyermekkori elhízás kockázatát.