A szója fontos szerepet játszik az ázsiai étrendben, de a fogyasztás országonként eltérő

szója

Az ázsiai konyha hosszú múltja ellenére sok a zűrzavar abban, hogy Kínában, Japánban és más ázsiai országokban mennyit fogyasztanak szójaételeket. Az internet gyors keresése azt állítja, hogy a szóját fűszeres stílusban használják a világ ezen részén, és a legtöbb ember napi egy evőkanál szóját fogyaszt. És ennek nagy része az internet szerint erjedt.

Ez mind meglepő lenne azoknak a kínai millióknak, akik reggelüket egy csésze forró friss szójatejjel kezdik, majd később a nap folyamán tofut keverhetnek olyan étkezéshez, amely húst és zöldséget is tartalmaz.

Meglepő, hogy az ázsiai szójababok bevitelével kapcsolatos sok félretájékoztatás körbejárja a blogokat és a közösségi médiát, mivel számos tanulmány értékelte az ezer és ezer ázsiai bevitelét. És más kutatási típusokkal ellentétben az étrendi bevitelre vonatkozó információk egyértelműek és objektívek. Kevés a hely az egyéni értelmezésnek.

Van azonban helye az összetévesztésnek a bevitel mérésének módjával kapcsolatban, és ez a sok téves információ forrása ebben a témában. A szójafogyasztási adatok gyakran megadják az egyének által elfogyasztott szójafehérje mennyiségét, ezért szükség van néhány számításra annak érdekében, hogy ezt az összes elfogyasztott szójaétel mennyiségére fordítsák. Például egy tanulmány megállapította, hogy Japánban az idősebb emberek átlagosan napi 8-10 gramm szójafehérjét fogyasztanak. Ez körülbelül 1-1½ adag tofut, szójatejet vagy edamamot jelent.

Noha az ázsiai táplálkozási szokásokkal kapcsolatos információk könnyen hozzáférhetők, erre a kérdésre nincs egyetlen válasz: „Mennyi szóját esznek az ázsiaiak?” Az elfogyasztott szója típusa és mennyisége országonként, sőt ugyanazon ország régiói között változik.

A legjobb információ az ázsiai szójafogyasztásról a sok nagy ázsiai prospektív és eset-kontroll tanulmányból származik, amelyek értékelték a szójabevitel és a különféle egészségügyi eredmények kapcsolatát. A legtöbb esetben ezek a vizsgálatok validált étkezési gyakorisági kérdőíveket (FFQ) használtak a szójabevitel átfogó értékelésére. Az FFQ-k több kérdést tartalmaznak az elfogyasztott szójaételek típusáról, mennyiségéről és gyakoriságáról. Különböző adatbázisokat használnak az izoflavonok és a szójafehérje mennyiségének becsléséhez. Ezen mérőszámok felhasználása a szójabevitel kifejezésére jobb szabványosítást és összehasonlítást tesz lehetővé a vizsgálatok között, mint az ételek nedves súlya.

A sanghaji női egészségügyi tanulmány egyik elemzése (n = 45 694) arról számolt be, hogy a szójafehérje napi átlagos bevitele 8,8 ± 6,3 gramm volt. 1 De a szójabevitel tartománya széles volt. A nők valamivel több mint 2 százaléka fogyasztott legalább 25 gramm szójafehérjét naponta, míg körülbelül 9 százaléka kevesebb, mint 2,5 gramm naponta. A sanghaji férfi egészségügyi tanulmány (N = 54 219) szerint a szójafehérje napi átlagos bevitele 12,5 ± 7,94 gramm volt. 2 A szójafogyasztás azonban jelentősen változik Kínában, és egyes régiókban egyharmad-fele alacsonyabb, mint Sanghajban.

A szójabevitel Japánban következetesebb az egész országban, és hasonló a Sanghajban találhatóhoz. A Takayama vizsgálatba beiratkozott férfiak (N = 13 888) naponta 11,3 ± 7,8 gramm szójafehérjét fogyasztottak, a nők (N = 16 424) 10,5 ± 7,0 grammnál valamivel kevesebbet fogyasztottak. 3 Ugyanezen szerző jóval kisebb tanulmánya arról számolt be, hogy a férfiak csak napi 8 gramm, a nőknél 7 gramm szójafehérjét fogyasztanak. De mind Japánban, mind Sanghajban a negyedik kvartilis vagy az ötödik kvintilis bevitelű egyedek napi 15 gramm vagy több szójafehérjét fogyasztottak.

Az elfogyasztott szója típusa országonként is változó. Kínában, Szingapúrban és Hongkongban a nem erjesztett szójaételeket, különösen a tofut és a szójatejet fogyasztják leggyakrabban. 4 Japánban a szójabevitel körülbelül fele a natto és a miso erjesztett élelmiszerekből származik, a többi pedig tofu. 5, 6

Végül a szójafehérje bevitel felhasználható az izoflavon bevitel becslésére. A hagyományos szójaételekben, például a tofuban, a szójatejben és a tempeh-ben, minden gramm fehérje körülbelül 3,5 mg izoflavonnal társul. A finomított termékek (például az izolált szójafehérje) jellemzően sokkal alacsonyabbak az izoflavonokban, azonban a feldolgozás során elvesznek.

Míg a szójatermékek fogyasztása Ázsiában nagyban változik, a kutatás a bevitelre vonatkozó fontos kérdésekre ad választ. Nyilvánvaló, hogy a szójaételek fontos szerepet játszanak sok ázsiai étrendjében, és hogy mind az erjesztett, mind a nem erjesztett ételek hozzájárulnak a bevitelhez.

  1. 1. Yang G, Shu XO, Jin F és mtsai. A szója elfogyasztásának és a vérnyomásnak a longitudinális vizsgálata középkorú és idős kínai nők körében. Am J Clin Nutr. 2005; 81: 1012-7.
  2. 2. Lee SA, Wen W, Xiang YB és mtsai. Az étrendi izoflavon bevitel értékelése középkorú kínai férfiak körében. J Nutr. 2007; 137: 1011-6.
  3. 3. Nagata C, Takatsuka N, Kawakami N, Shimizu H. A szójatermék-bevitel és a gyomorrák halálának prospektív kohorszvizsgálata. Br J Rák. 2002; 87: 31-6.
  4. 4. Zhang X, Shu XO, Gao YT és mtsai. A szójaétel-fogyasztás a koszorúér-betegség alacsonyabb kockázatával jár együtt a kínai nőknél. J Nutr. 2003; 133: 2874-8.
  5. 5. Wakai K, Egami I, Kato K és mtsai. Étrendi bevitel és izoflavonforrások a japánok körében. Nutr Cancer. 1999; 33: 139-45.
  6. 6. Somekawa Y, Chiguchi M, Ishibashi T, Aso T. A menopauzás tünetekkel, a szérum lipidekkel és a csont ásványi sűrűségével kapcsolatos szójabevitel a posztmenopauzás japán nőknél. Obstet Gynecol. 2001; 97: 109-15.