Testtömeg-index és tüdőrák-kockázat: összevont elemzés négy kohorszvizsgálat beágyazott eset-kontroll tanulmányain alapul

Absztrakt

Háttér

Az elhízást potenciális védő tényezőként javasolták a tüdőrák ellen. Négy kohorszos vizsgálat beágyazott eset-kontroll tanulmányai alapján összesített elemzésben vizsgáltuk a BMI és a tüdőrák kockázatának összefüggését.

Mód

Egy eset-kontroll tanulmány négy kohorton belül fészkelődött be USA-ban, Európában, Kínában és Szingapúrban, amely 4172 esetet és 8471 kontroll alanyot vett fel. A kiindulási BMI-t a kilogrammban kifejezett tömeg és a magasság négyzetméterben kifejezett hányadosa (kg/m 2) alapján számítottuk, és 4 kategóriába soroltuk: alsúly (BMI)

Háttér

A tüdőrák a leggyakoribb rák és a rákhoz kapcsolódó halálozások vezető oka világszerte, becslések szerint 1,82 millió tüdőrákos eset és 1,59 millió haláleset volt 2012-ben [1]. A tüdőrák előfordulási és halálozási aránya magasabb a férfiaknál, mint a nőknél: 1,2 millió esetet és 1 millió halálesetet becsültek a férfiaknál, 580 000 esetet és 490 000 halálesetet becsültek nőknél 2012-ben [2]. A tüdőrák előfordulása életkor, nem, földrajzi elhelyezkedés és szövettani típus szerint változik [3, 4]. Ezeket a variációkat leginkább a dohányzási szokások és az egyéb tüdőrákkeltő anyagok expozíciója határozza meg [5,6,7,8]. A dohányzás, a használt füst, a légszennyezés, az azbeszt, a radon és a kémiai rákkeltő anyagok munkahelyi expozíciója a tüdőrák jól ismert kockázati tényezője [9,10,11,12,13]. Ezenkívül az epidemiológiai bizonyítékok átfogó áttekintése feltárta, hogy az alacsony gyümölcs- és zöldségfogyasztás hozzájárul a tüdőrák megnövekedett kockázatához [14, 15].

Ennélfogva a jelen tanulmány célja a BMI és a tüdőrák kockázatának összefüggésének vizsgálata egyesített elemzésben négy kohorszos tanulmány beágyazott esettanulmány-tanulmányai alapján, USA-ban, Európában, Kínában és Szingapúrban. A beágyazott vizsgálat nagy mintamérete lehetővé tette számunkra, hogy értékeljük az összefüggést nem, dohányzási állapot és a tüdőrák szövettani típusai szerint.

Mód

Vizsgálati populáció

Ezt a projektet a Nemzetközi Tüdőrák Konzorcium (ILCCO) keretében hajtották végre. Az ILCCO-t 2004-ben hozták létre azzal a céllal, hogy összegyűjtsék az egyenértékű adatokat, és maximalizálják az erőforrások megosztását és a tüdőrák epidemiológiai tanulmányainak statisztikai erejét [44]. Négy ILCCO-tanulmány szerepel ebben az összesített elemzésben. Az együttműködő kohorszokat korábban részletesen leírták [45,46,47,48,49,50,51]. Ezek a karotin és retinol hatékonyságának vizsgálata (CARET), a rák- és táplálkozási tanulmányok európai prospektív vizsgálata (EPIC), a sanghaji kohort tanulmány (SCS) és a szingapúri kínai egészségügyi tanulmány (SCHS). Ezen kohorszok kiválasztott jellemzőinek összefoglalását az 1. táblázat tartalmazza.

Esetek megállapítása és adatgyűjtési módszer

Az esetek mindegyike az elsődleges tüdőrák volt (International Classification of Diseases-Oncology (ICD-O), 3. kiadás, és tartalmazott minden invazív rákot, amelyet C33-34-re kódoltak). Az összes szövettani típust beletették. Az esetek felderítése tanulmányok szerint változó volt, de tartalmazta a résztvevők összekapcsolását a ráknyilvántartásokkal, az egészségbiztosítási nyilvántartásokkal, az orvosi nyilvántartásokkal, az önjelentéssel és a rokonok következő jelentésével. A vizsgálatok között az esetek többségét szövettanilag megerősítették.

Minden vizsgálatban esetenként két tüdőrákmentes kontrollt illesztettek össze (a kontrollok az egyeztetett eset diagnosztizálásakor rákmentesek voltak). Többnyire a kontrollokat az életkor (plusz/mínusz 5 év) és a nem szerinti esetekhez illesztették. Néhány kohorsz szigorúbb egyezést alkalmazott más változóknál (1. táblázat). Minden vizsgálatban esetenként két tüdőrákmentes kontrollt hasonlítottunk össze.

A demográfiai adatokkal és az esetleges zavarókkal kapcsolatos adatokat a tanulmányok gyűjtötték egy önadagolt írásbeli kérdőív (EPIC és CARET) vagy személyes interjúk (EPIC, SCS és SCHS) útján. A toborzáskor a CARET vizsgálat összes résztvevője és az EPIC kohorsz nagy részén elvégezték a magasság és a súly mérését (1. táblázat). Az SCS és az SCHS kohorszban, valamint az EPIC egyes résztvevői (főleg az oxfordi kohorsz, a norvég kohorsz és a francia kohorsz körülbelül kétharmada) esetében a magasságot és a súlyt önállóan jelentették be. Az adatgyűjtési módszerek részletes leírását korábban az egyes vizsgálatok publikálták [45,46,47,48,49,50,51]. Minden vizsgálatból kiindulási információkat kértek az antropometriai mérésekről (magasság és súly), a cigaretta dohányzásának előzményeiről, neméről, beiratkozáskor és diagnózisuk koráról, az utolsó megfigyelés/utánkövetés évéről és az iskolai végzettségről.

Statisztikai analízis

A BMI és a tüdőrák kockázata közötti összefüggés feltétel nélküli logisztikai regressziós modelljeivel becsülték meg az esélyhányadosokat (OR) és a 95% -os konfidencia intervallumokat (CI). A kiindulási BMI-t a kilogrammban kifejezett tömeg elosztva a tömeggel négyzet a magasság méterben kifejezve (kg/m 2) és 4 kategóriába sorolva a WHO nemzetközi osztályozása szerint: alsúly (BMI 2 statisztika [52]. A BMI és a tüdőrák kockázatának dózis-válasz összefüggését ábrázoló esélyek arányának grafikus megjelenítéséhez, 4 csomós (5, 10, 20 és 40 percentilis) restrikciós köbös spline (RCS) függvényt használtunk egy többváltozós, feltétel nélküli logisztikai regressziós modellben, a fentiek szerint. A modell kiválasztása (4 csomó) az alsó Akaike információ alapján történt Kritériumok (AIC). Ezt az elemzést a Desquilbet és Mariotti [53] által létrehozott RCS_Reg SAS makróval végeztük. Minden elemzést a SAS 9.3 szoftver (SAS Institute, Cary, NC) és egy o-érték

Eredmények

A vizsgálatba 4172 tüdőrákos eset és 8471 35–74 éves kontroll került be (1. táblázat). A résztvevők kiindulási jellemzőit a 2. táblázat mutatja be. A 4172 tüdőrákos eset közül 3043 férfi és 1129 nő volt. A kontrollokhoz képest az esetek valamivel idősebbek voltak, alacsonyabb iskolai végzettséggel és magasabb a jelenlegi dohányzás prevalenciája. Az átlagos életkor a tüdőrák kialakulásakor 68,0 év volt, az esetek átlagos száma pedig a beiratkozástól a tüdőrák diagnózisáig 8,3 év volt.

Az összes résztvevő esetében az esetek átlagos súlya valamivel alacsonyabb volt a kontrollokhoz képest (68,2 és 69,7 kg). Az átlagos magasság hasonló volt (1,67 m). Az esetek 52% -ánál és a kontrollok 51% -ánál volt a BMI a normális tartományban, az esetek 27% -ánál és a kontrollok 32% -ánál volt túlsúlyos, az esetek 9% -ánál és a kontrollok 11% -ánál elhízott.

A 3. táblázat a kiinduló BMI kategóriák szerint mutatja be a tüdőrák kiigazított OR-ját és 95% -os CI-jét. Az összes résztvevőt figyelembe véve és normál testsúlyt használva referenciacsoportként csökkent tüdőrák kockázatát figyelték meg azoknál, akik túlsúlyosak (OR 0,77, 95% CI: 0,68–0,86) és elhízottak (OR 0,69, 95% CI: 0,59– 0,82), míg az alsósúlyú egyéneknél statisztikailag nem volt szignifikáns összefüggés (OR 1,03, 95% CI: 0,84–1,25). Nemek szerint rétegezve a BMI és a tüdőrák kockázata között megfigyelt inverz összefüggés hasonló volt a túlsúlyos és elhízott férfiaknál (OR 0,71, 95% CI: 0,62–0,81 a túlsúlyos csoportnál, és OR 0,63, 95% CI: 0,52–0,78 elhízottnál) csoport); a nők asszociációja kissé gyengült (OR 0,80, 95% CI: 0,63–1,02 a túlsúlyos csoportnál; és OR 0,70, 95% CI: 0,51–0,97 az elhízott csoportoknál) (3. táblázat).

A BMI és a tüdőrák kockázata közötti összefüggés további vizsgálatához az alcsoportok között az elemzéseket dohányzási állapot szerint rétegeztük (4. táblázat). Mindkét nem együttvéve a tüdőrák kockázatának csökkenését figyelték meg a jelenlegi, a korábbi és a soha nem dohányzók körében (P az interakció 0,002). A túlsúlyos és elhízott csoportok korrigált OR-i 0,79 (95% CI: 0,68–0,92) és 0,75 (95% CI: 0,60–0,93) voltak a jelenlegi dohányzók esetében, 0,70 (95% CI: 0,53–0,93) és 0,55 (95% CI): 0,37–0,80) a volt dohányosok esetében, 0,77 (95% CI: 0,59–0,99), és soha nem dohányzók esetében 0,71 (95% CI: 0,44–1,14). Amikor nemenként külön elemzést végeztek, a tüdőrák kockázatának csökkenését mind az egykori, mind a jelenlegi dohányzók között megfigyelték, de a dohányzók között ez nem érte el a statisztikai szignifikanciát, ami kevés női esettel magyarázható (4. táblázat).

RCS regressziót végeztünk a BMI és a tüdőrák kockázata közötti nemlineáris dózis-válasz összefüggés leírására (1. ábra). Valamennyi résztvevőnél szignifikáns nemlineáris dózis-válasz összefüggést találtunk a BMI és a tüdőrák kockázata között (P nonlinearity 0,001; 1a. Ábra). A nemek szerinti rétegzés után a nemlineáris összefüggést a férfiaknál (P nemlinearitás 0,009; 1b. Ábra), nőknél azonban nem (P nonlinearity 0,11; 1c ábra) figyelték meg. A dohányzási állapot szerinti rétegzés után a nemlineáris összefüggést a volt és a jelenlegi dohányzóknál figyelték meg (P nemlinearitás 0,006; 1d. Ábra, e, ill.), De soha nem dohányzóknál (P nemlinearitás 0,14; 1f ábra).

A BMI és a tüdőrák kockázata közötti korrigált dózis-válasz összefüggés: (a) Minden résztvevő (bFérfiak (c) Nők (d) Volt dohányosok (e) A jelenlegi dohányosok (f) Soha nem dohányzók. A BMI kódolása RCS funkcióval történt, négy csomóval, amelyek önkényesen helyezkednek el az 5., 10., 20. és 40. percentilisen. Az y tengely a tüdőrák kockázatának korrigált esélyhányadosa a BMI bármely értékéhez viszonyítva a 22,0 kg/m 2 BMI értékű egyénekhez (a BMI mediánértéke). A szaggatott vonalak 95% CI. A csomókat pontok jelölik

Megvizsgáltuk a BMI és a tüdőrák szövettani típusainak kockázata közötti összefüggést is (5. táblázat). Amikor az elemzést szövettani típusok szerint rétegeztük, a kockázat csökkenését minden szövettani típusnál megfigyeltük, de statisztikailag szignifikáns volt az adenokarcinóma és a nagysejtes karcinóma esetében. A túlsúlyos és elhízott csoportok korrigált OR-jai 0,74 (95% CI: 0,62–0,87) és 0,65 (95% CI: 0,50–0,85) adenokarcinóma esetében, 0,69 (95% CI: 0,48–0,99) és 0,49 (95% CI: 0,26–0,92) nagysejtes karcinóma esetén, ill.

A kockázatbecslések nem változtak lényegesen az érzékenységi elemzésben az utánkövetés első 3 évében diagnosztizált tüdőrákos esetek kizárása után (1. kiegészítő fájl: S1. Táblázat). Ezenkívül a mért BMI-vel végzett elemzések, amelyek két vizsgálatot (CARET és EPIC) is magukban foglaltak, hasonló eredményeket hoztak (az adatokat nem mutatják be). A kohorszok között enyhe heterogenitás volt megfigyelhető a BMI-tüdőrák eredményei között (P érték = 0,12, I 2 = 50%) (2. kiegészítő fájl: S1 ábra).

Vita

A 12 643 alany (4172 tüdőrákos eset és 8471 kontroll) bevonásával végzett kohorszok összevont elemzésében statisztikailag szignifikáns fordított, dózistól függő összefüggést találtunk a BMI és a tüdőrák kockázata között. Ez az inverz összefüggés jelen volt, volt és soha nem dohányzó embereknél volt, és a hatás nyilvánvalóbb volt azoknál az egyéneknél, akiknek BMI-je> 30 (kg/m 2).

Vizsgálatunk szerint a túlsúly vagy az elhízás a tüdőrák kockázatának csökkenésével jár. Ez összhangban áll egy nemrégiben készült metaanalízissel, amely 31 vizsgálatot tartalmazott (20 kohorsz, 11 esetkontroll). Az összesített relatív kockázatok ebben a vizsgálatban 0,74 (95% CI: 0,68–0,80) voltak a túlsúlyosak (BMI 25–29,9 kg/m 2) és 0,71 (95% CI: 0,68–0,80) elhízottak (BMI ≥ 30 kg/m 2), összehasonlítva a normál tömeggel (BMI 18,5–24,9 kg/m 2) [30]. Újabban Duan és mtsai. dózis-válasz metaanalízist végzett, amely 29 kohorsz-vizsgálatot tartalmazott, és bizonyítékokat talált a BMI és a tüdőrák kockázata közötti nemlineáris összefüggésről (P nonlinearity 2, a 30 kg/m 2 BMI-vel rendelkezők relatív kockázatainak összefoglalása és A 35 kg/m 2 BMI 0,91 (95% CI: 0,85–0,98) és 0,81 (95% CI: 0,72–0,91) volt [31]. Az Egyesült Királyságban végzett kohorszvizsgálat, amely nem szerepelt ebben a metában elemzés szintén inverz összefüggést mutatott a magasabb BMI és a tüdőrák kockázat között [54].

A nemek szerinti rétegzett elemzés során hasonló eredményeket figyeltünk meg férfiaknál és nőknél egyaránt. A korábbi metaanalízisek eredményei szintén nem mutattak nemi különbségeket a BMI és a tüdőrák kockázata közötti összefüggésben [30, 31].

Tekintettel arra, hogy a dohányzás a tüdőrák legfontosabb kockázati tényezője és a testtömeggel társul, elemzéseinket a dohányzás állapota szerint rétegeztük, és a jelenlegi, korábbi és soha nem dohányzók között jelentős fordított összefüggést találtunk a BMI és a tüdőrák kockázata között. Ez összhangban van a korábbi metaanalízis eredményeivel [31]. Ebben a metaanalízisben a túlsúlyos és elhízott csoportok összesített RR-je 0,91 (95% CI: 0,85–0,98) és 0,77 (95% CI: 0,69–0,85) volt dohányzók esetében, 0,79 (95% CI: 0,71–0,87) ), A jelenlegi dohányzók esetében 0,72 (95% CI: 0,66–0,78), a nem dohányzók esetében pedig 0,86 (95% CI: 0,78–0,94), illetve 0,86 (95% CI: 0,75–0,98) [31].

Vizsgálatunkban a szövettani altípus szerinti rétegződés azt mutatta, hogy a túlsúly és az elhízás szignifikánsan fordítottan összefügg az adenokarcinóma és a nagysejtes karcinóma kockázatával. Az előző metaanalízis rétegzett elemzésének eredményei alacsonyabb kockázatot jelentettek az adenokarcinóma és a laphámrák kialakulásában [30, 31].

Vizsgálatunk nem talált összefüggést a túlsúly és a tüdőrák kockázata között. A dohányzási státusz szerinti rétegződés azonban nem szignifikánsan megnövekedett tüdőrák-kockázatot mutatott a jelenlegi dohányosoknál, akik alacsony testsúlyúak voltak (OR 1,24, 95% CI: 0,98–1,58). Egy nemrégiben készült metaanalízis eredménye szignifikáns pozitív összefüggést jelentett az alacsony BMI és a tüdőrák kockázata között (összesített RR 1,24; 95% Cl: 1,20–1,27; alsósúly és normál testsúly esetén) [31]. De ez az összefüggés a jelenlegi dohányzókra korlátozódott (RR 1,31, 95% CI: 1,10–1,57), és nem találtak statisztikailag szignifikáns összefüggést exdohányzók és soha nem dohányzók között (RR 1,40, 95% CI: 0,82–2,36 és RR 1,18, 95% CI: 0,90–1,54) [31].

Következtetések

Összefoglalva, e vizsgálat eredményei további bizonyítékokat szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy az elhízás a tüdőrák kockázatának csökkenésével jár. További biológiai vizsgálatokra van szükség ennek az összefüggésnek a kezeléséhez.