A zonisamid vizelet pH-változása nélkül idéz elő kristályuriát gyermekeknél és fiatal felnőtteknél

1 Kiotói Központ Japán Környezet és Gyermekek Tanulmánya számára, Kiotói Egyetem, Orvostudományi Egyetem, Yoshida-Konoe-cho, Sakyo-ku, Kiotó 606-8501, Japán

Absztrakt

Célja. A kiegészítő zonisamid-kezelés hasznosnak bizonyult a gyermekkorban refrakter epilepsziában szenvedő, többszörösen fogyatékos betegek számára. A zonisamid jól tolerálható, de az urolithiasis és a hólyag kalciumiszapjait néha leírták olyan betegeknél, akiket antiepileptikus gyógyszeres politerápiával kezeltek, beleértve a zonisamidot is. Korábbi vizsgálatok szerint a lúgos vizelet és a kristályuria az urolithiasis kockázati tényezői. Ezért a zonisamid hozzáadásának és megvonásának a vizelet pH-jára és a kristályuria-ra gyakorolt hatásait olyan epilepsziaellenes gyógyszeres politerápiával kezelt betegeknél vizsgálták, hogy tisztázzák a zonisamid által kiváltott urolithiasis okát. Mód. A vizelet pH-ját és a kristályuria mértékét retrospektíven vizsgálták epilepsziás betegeknél egy hónappal a zonisamid hozzáadása vagy visszavonása után az epilepszia elleni gyógyszeres kezelés részeként az előző három évben. Eredmények. Összesen 27, a zoniszamidot kezelő beteget és 16 a zoniszamidot kiváltó beteget vontak be a vizsgálatba. A vizelet pH-értéke a zonisamid hozzáadása vagy visszavonása után nem változott. A kristályuria mértéke azonban jelentősen megnőtt az adagolás után (

) és csökkent a kivonása után (). Következtetések. A zonisamid a vizelet lúgosítása nélkül kristályuria-t vált ki. Az urolithiasis megelőzése érdekében a zonisamiddal kezelt betegeknél gondosan ellenőrizni kell a kristályuria kialakulását.

1. Bemutatkozás

A kiegészítő zoniszamid-terápia hosszú távú alkalmazása bizonyítottan jótékonyan mentálisan retardált és halmozottan fogyatékos betegek kezelésében szenved, akiknek nagyon refrakter a gyermekkori epilepsziájuk [1]. A zonisamid jól tolerálható, és a mellékhatások általában enyheek [1]. A húgyhólyag urolithiasisát és kalciumiszapját azonban néha leírták olyan betegeknél, akiket antiepileptikus gyógyszeres politerápiával kezeltek, beleértve a zonisamidot is [2, 3]. Korábbi vizsgálatok szerint a lúgos vizelet és a kristályuria az urolithiasis kockázati tényezői voltak [4–7]. Ezért a zonisamid hozzáadásának és megvonásának a vizelet pH-jára és a kristályuria-ra gyakorolt hatásait olyan epilepsziaellenes gyógyszeres politerápiával kezelt betegeknél vizsgálták, hogy tisztázzák a zonisamid által kiváltott urolithiasis okát.

2. Betegek és módszerek

A vizelet pH-ját és a kristályuria mértékét retrospektíven vizsgálták epilepsziás betegeknél egy hónappal a zonisamid hozzáadása vagy visszavonása után az epilepszia elleni gyógyszeres kezelés részeként az előző három évben. A vizelet pH-ját metilvöröset és bróm-timolkéket tartalmazó tesztpapír segítségével vizsgáltuk. A vizelet üledékeit mikroszkóppal is megvizsgáltuk. A kristályuria mértékét 1 (1–4/HPF), 2 (5–9/HPF) vagy 3 (≥10/HPF) fokozatba soroltuk, a nagy teljesítményű mezőre jutó kristályuria jelenlétének megfelelően (HPF).

A pyuria, a bakteriuria, a hematuria vagy a proteinuria betegeit kizárták a vizsgálatból. A szérum elektrolit-, kreatinin-, karbamid-nitrogén- és zonisamid-koncentrációt általában egyszerre mértük. A vizeletvizsgálatot és a vérvizsgálatokat rutinellenőrzésként végezték. A kóros szérum elektrolit, kreatinin vagy karbamid nitrogén betegek vizelete nem került bele a vizsgálatba. A zonisamidot a szokásos ajánlott dózisban írták fel. Az ebben a vizsgálatban részt vevő betegek egyike sem rendelkezett olyan szisztémás rendellenességekre vagy vesebetegségekre, köztük vese tubuláris acidózisra utaló diszmorf tulajdonságokkal. A statisztikai elemzést Wilcoxon jel-rang teszt segítségével végeztük. Tájékozott beleegyezést kaptak a betegek gondozóitól.

3. Eredmények

Összesen 27, 1 és 25 év közötti, zonisamiddal kezelt beteg (

év, átlag ± standard hiba), 15 férfit és 12 nőt, valamint 16, 2 és 21 év közötti, zonisamid-mentes beteget (

10 férfiból és 6 nőstényből álltak. A szonisz zonisamid koncentrációja egy hónappal a zonisamid hozzáadása után

μg/ml (átlag ± standard hiba) és egy hónappal a zonisamid megvonása előtt

μg/ml. Az ebbe a vizsgálatba bevont betegek epilepsziájának osztályozását az 1. táblázat ismerteti. A vizelet pH-értéke nem változott a zonisamid hozzáadása vagy az epilepszia elleni gyógyszeres kezelésből való kivonása után (1. ábra). A kristályuria mértéke azonban szignifikánsan nőtt a zonisamid hozzáadása után (2. ábra), és csökkent a kivonása után (2. ábra).