Alacsony kalciumtartalmú étrend

Elizabeth Sellers és munkatársai1 arról írnak, hogy az inuit gyermekek alkalmazkodnak az alacsony kalciumtartalmú étrendhez. A kortárs emberek egyenlítői környezetben fejlődtek, és nem lehet kétséges, hogy a gyökeresen eltérő körülmények között élő populációknak jelentős módon kellett alkalmazkodniuk. Ennek ellenére ebben a cikkben 3 fontos hibát kell tisztázni, ha betekintést akarunk nyerni az adaptáció jellegébe, legalábbis a kalcium tekintetében.

cmaj

Először is, a vizelettel történő kalcium kiválasztás nagysága, amelyet ebben a cikkben frakcionált mikromol/mol kreatininra fejezünk ki, 6 nagyságrenddel téves. Az Eladók és munkatársai szerint 1 ezeknek a gyerekeknek a vizelete kevesebb kalciumot tartalmazott volna, mint desztillált víz. Ezt a szerzők által megfogalmazni kívánt adaptáció jelzésének tekinthetjük, azzal a különbséggel, hogy a jelentett értékeket a vizsgált 10 gyermek mind az életkor-specifikus normális értékeknél, mind azok felett tekintjük. Ezért ennek a vizsgálati eredménynek az egységei helytelenek.

Másodszor, úgy tűnik, hogy a szerzők félreértelmezték Kuhnlein és munkatársai2 hivatkozásának adatait, amikor kijelentik: „Hagyományos étrend mellett az észak-kanadai inuit gyermekek naponta csak 20 mg elemi kalciumot fogyasztanak.” Az érintett cikkben a hagyományos ételek, amelyek napi 21 mg kalciumot adtak (nem az említett 20 mg-ot), a vizsgált inuit gyermekek teljes energiafogyasztásának csak 17% -át tették ki. Ha a teljes energiafogyasztás a hagyományos élelmiszerekből származna, az összes kalciumbevitel legalább 120 mg/nap lett volna. Ez még mindig nem túl sok, de nem biztonságos extrapolálni az étrend ilyen kis hányadától, mivel a hagyományos élelmiszerekből származó teljes energia kinyerése az ételtípusok változásával járhat. Erősen utal erre a Kuhnlein és munkatársai által közölt 21 mg-os átlag körüli szórás, 2 ami 400 mg volt. Így a beviteli adatok súlyosan torzultak jobbra, jelezve, hogy a gyermekek egy része biztosan 1000 mg vagy több kalciumot kapott a hagyományos ételektől. Ezen bizonytalanságok miatt Kuhnlein és munkatársai2 nem nyújtanak hasznos információkat a teljesen hagyományos ételeken alapuló étrendek kalciumtartalmáról.

A harmadik hiba arra a kritikátlan feltételezésre vonatkozik, hogy egyáltalán bármilyen adaptáció elegendő lenne egy felnőtt csontváz felépítéséhez, amelynek napi bevitele olyan alacsony, mint az Sellers és munkatársai által említett 20 mg-os érték. ha a bőrön és a kiválasztódáson alapuló veszteségeket nullára lehetne csökkenteni (mindkét lehetetlen körülmény), a teljes csontváz felhalmozódása születéstől 16 éves korig kevesebb, mint 120 g kalciumot tartalmazó csontvázat eredményez. Ezért tarthatatlan az a feltételezés, hogy az ilyen bevitelhez alkalmazkodni kell. Bármi is legyen a hiba alapja, a szerzőknek észre kellett volna venniük, mint bármelyik olyan alacsony beviteli becslés, aminek az idézettnek tévesnek kellett lennie.

Robert P. Heaney Creighton University Omaha, Neb.