Metabolikus szindróma előrejelzése elhízott gyermekeknél és serdülőknél: nézd meg, mérjék meg és kérdezzék meg

Dr. Emanuele Miraglia del Giudic

anyagcsere-szindróma

Gyermekgyógyászati ​​Osztály

Seconda Univesità di Napoli

Via L. De Crecchio no 4, 80138, Nápoly (Olaszország)

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Absztrakt

Célkitűzés: Elhízott gyermekeknél annak igazolása, hogy az i) magas derék-magasság arány (WHtR), ii) a családi kórtörténet a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) és iii) az acanthosis nigricans (AN) esetében egyesével vagy együttesen előre jelezheti-e vagy sem metabolikus szindróma vagy prediabetes előfordulása. Mód. 1080 olasz elhízott gyermeket (567 nő) vettek fel. Mértük a vérnyomást, az éhomi plazma glükózt, az inzulint és a lipideket, és orális glükóz tolerancia tesztet (OGTT) végeztek. Kiszámolták a WHtR-értéket, értékelték a T2D családtörténetét és észlelték az AN jelenlétét. Kiszámítottuk a metabolikus szindróma és/vagy prediabetes megjelenítésének esélyarányait ezen jellemzők jelenléte szerint. Eredmények: A metabolikus szindróma prevalenciája 29,2% volt. AN (OR1,81; p = 0,002) és WHtR magasabb, mint 0,60 (OR 2,24; p

Bevezetés

A Nemzetközi Elhízás Munkacsoport legfrissebb becslései szerint világszerte mintegy 200 millió iskoláskorú gyermek van túlsúlyos vagy elhízott [1]. Az elhízás legfélelmetesebb szövődményeit a metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség (T2D) korai előfordulása jelenti [2]. A metabolikus szindróma és a T2D közötti kapcsolatot az inzulinrezisztencia képviseli, amely kulcsfontosságú szerepet játszik mindkét betegség kialakulásában [3].

Számos tanulmány megpróbálta azonosítani azokat a klinikai és biokémiai markereket, amelyek képesek megjósolni a kardiovaszkuláris és metabolikus szövődmények kialakulását elhízott, korán elhízott személyeknél [4]. A longitudinális vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a gyermekkorukban elhízott alanyok többsége elhízott felnőttekké válik, és hogy az elhízás és a kardiovaszkuláris kockázati tényezők gyermekkortól felnőttkorig követhetők [4]. A Bogalusa Heart Study sarokköves tanulmányai, amelyek a gyermekkoruktól a korai felnőttkorig terjedő hosszú távú anyagcsereváltozásokról nyújtanak információt, egyértelműen kimutatták, hogy a metabolikus szindróma kockázati változóinak kedvezőtlen szintjei, ha gyermekkorban jelen vannak, felgyorsítják a T2D és a kardiovaszkuláris problémák előfordulását [5].

Tekintettel az elhízásban előforduló metabolikus szövődmények előfordulásának arányára és ennek következtében az egészségügyi rendszerekre gyakorolt ​​pénzügyi negatív hatására, prioritássá vált az elhízás kardiovaszkuláris és metabolikus szövődményeinek fokozott kockázatával küzdő gyermekek korai felismerése.

Jelen tanulmányunkban arra kerestük a választ, hogy a napi klinikai gyakorlat során könnyen felismerhető klinikai tünetek használata hasznos lehet-e az elhízott, metabolikus szövődmények által veszélyeztetett gyermekek azonosításában. Különösen azt kívántuk megvizsgálni, hogy i) ismerjük-e a betegek T2D-kórtörténetét, ii) az acanthosis nigricans (AN) jelenlétét, és iii) a derék/magasság arány értékelését (WHtR ) vezethet a klinikushoz az elhízott, metabolikus szindrómában vagy prediabéteszben szenvedő gyermekek gyors azonosításához.

Anyag és módszerek

Tanulmány a népességről

1080 kaukázusi elhízott gyermeket és serdülõt vontak be ebbe a tanulmányba, akiket 1998 januárja és 2008 júniusa között a Nápolyi Második Egyetem (Olaszország) gyermekgyógyászati ​​tanszékére utaltak. Mindegyikük BMI-je meghaladta a 95. percentilis korát és nemét, életkora 4 és 17 év között változott.

A követett eljárások összhangban voltak az 1985. évi felülvizsgált 1975-ös helsinki alapelvekkel. A nápolyi második tanulmányi egyetem etikai bizottsága jóváhagyta a tanulmányt. Minden eljárás előtt minden szülőtől írásos beleegyezést és beleegyezést szereztek.

A betegeket fizikális vizsgálatnak vetették alá. A testtömeget egyensúlyi nyaláb-skálával mértük, a gyermeket levetkőztettük, a magasságot Harpenden-sztadiométerrel mértük, és a BMI-t úgy számoltuk ki, hogy elosztottuk a súlyt a magasság négyzetére. A BMI Z-pontszámát az LMS módszerrel számoltuk ki [6]. A derékbőséget rugalmas mérőszalaggal mértük normál lejárat után, a legalacsonyabb borda és a csípőcsík közötti középpontban, miközben az alanyok álltak. Két derékmérés átlagértékét kaptuk, és a hasi zsír mennyiségének közvetett méréseként kiszámoltuk a derék és a magasság arányát, mindkettőt centiméterben mérve. A pubertás stádiumát a Tanner kritériumai szerint értékeltük. A szisztolés és a diasztolés vérnyomást háromszor mértük a bal karon, miközben az alanyok ültek, és az utolsó két mérés átlagát használtuk az elemzéshez. Mindegyik gyermeket egy gyermek endokrinológus megvizsgálta acanthosis nigricans jelenlétére a nyakon, a könyökön, az ágyékban, a térdben és a csülökön, és két csoport egyikébe sorolták: AN és AN anélkül. Az összes mérést ugyanaz a kezelő végezte.

Metabolikus értékelés

Az éjszakai böjt után reggel 8 órakor vérmintát vettünk minden betegtől. Triglicerideket és nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterint mértünk. Valamennyi betegnél standard orális glükóz tolerancia tesztet (OGTT) vetettek alá (1,75 g glükóz/testtömeg-kg). Az alanyokat 8 órakor értékeltük egy éjszakai böjt után; napi 250 g szénhidrátot tartalmazó étrendet fogyasztottak a vizsgálat előtt 3 napig, és tartózkodtak az erőteljes fizikai aktivitástól. A glükóz- és inzulinszintet az OGTT során mértük a kiindulási helyzetben, és 30 percenként 120 percig. A trigliceridszinteket enzimatikus kolorimetriás vizsgálattal határoztuk meg lipidtisztító faktorral. Az immunreaktív inzulint az IMX vizsgálta (Abbott Diagnostics, Santa Clara, Kalifornia, USA). Az átlagos intra- és interay assay koefficiens 4,7%, illetve 7,2% volt. Az elemzéseket ugyanabban a laboratóriumban végezték.

Definíciók

A magas vérnyomás szisztolés és/vagy diasztolés vérnyomás> 90. percentilis volt életkor, nem és magasság szerint [11].

A diszlipidémiás alanyok trigliceridszintje ≥ 110 mg/dl volt és/vagy a HDL-koleszterin értéke ≤ 40 mg/dl volt. A károsodott éhomi glükóz (IFG) értéket a szérum bazális glükózszintjének ≥ 100 mg/dl és a

582 alany (54%) családi kórtörténetében volt T2D. 605 alany (56%) mutatott AN-t. A WHtR metabolikus szindróma kimutatására való képességének tesztelésére és a határérték kiszámítására ROC görbe elemzést futtatunk. A WHtR ROC görbéje alatti terület 0,64 (95% CI 0,60-0,68; p a

Az AN vagy magas WHtR-értéket mutató gyermekeknél szignifikánsan nagyobb volt a metabolikus szindróma megjelenésének kockázata. Metabolikus szindrómát gyakrabban észlelnek azoknál az egyéneknél, akiknél az AN együttes előfordulása pozitív T2D vagy magas WHtR családi anamnézissel rendelkezik. A metabolikus szindróma megjelenésének esélyét tovább növelte a három klinikai jellemző együttes jelenléte. Mind a T2D pozitív családi kórtörténete, mind a magas WHtR a prediabetes fokozott kockázatával járt.

A diszlipidémia vagy a magas vérnyomás megjelenésének esélyét egy vagy több klinikai tünet jelenléte alapján a 4. táblázat mutatja. Az AN vagy a magas WHtR jelenléte a diszlipidémia fokozott kockázatával járt, és az esély jelentősen megnőtt, amikor mindkét jellemző jelen volt; csak a WHtR volt szorosan társítva a hipertónia fokozott kockázatával.

4. táblázat

A diszlipidémia vagy a magas vérnyomás esélyének aránya elhízott egyéneknél, akik egy, kettő vagy három klinikai jellemzővel rendelkeznek a

Vita

Ebben a tanulmányban egy nagy, elhízott olasz kohorszban kimutattuk, hogy a magas WHtR, a T2D pozitív családi kórtörténete és az AN magas kockázattal jár a metabolikus szindróma és a prediabétesz szenvedésében.

A három vizsgált klinikai marker mindegyikéről kimutatták, hogy a metabolikus szindróma és a prediabetes/cukorbetegség fokozott kockázatával jár. Ezenkívül ezeknek a markereknek a megszerzése az első klinikai vizsgálat során egyszerű.

A metabolikus szindróma és a prediabetes kimutatására nagy kockázatú elhízott gyermekek kimutatására használt második jellemző a T2D családi kórtörténete volt. A metabolikus szindróma és a T2D előfordulásának alapjául szolgáló genetikai hátteret fokozatosan feltárták, és megmutatták az inzulinrezisztencia örökölhetőségét, valamint a metabolikus szindróma összetevőit [29,30,31]. Érdekes módon azt figyeltük meg, hogy a T2D családtörténete társul az IFG-vel és az IGT-vel, de nem a metabolikus szindrómával. Ez a T2D-hez vezető metabolikus komponensek boncolásával magyarázható. Az inzulinrezisztencia és a béta-sejtek hiánya a T2D-hez vezető patogenetikai mechanizmusok fő hozzájárulói. Míg az inzulinrezisztencia valószínűleg a kapcsolat a glükóz metabolizmus és a metabolikus szindróma között, a béta-sejtek kudarca, amely végül T2D-t eredményez, csak a glükóz-anyagcsere romlásáért felelős és nagyon öröklődő. Így a T2D családi kórtörténete és az IFG/IGT közötti összefüggés csak a béta sejtfunkciók magas öröklődését tükrözi, amely nem tűnik szerepet játszani a metabolikus szindróma kialakulásában.

A glükóz homeosztázisra vonatkozó adatokat elemezve azt vettük észre, hogy a vércukorszint az OGTT után 120 perccel szignifikánsan magasabb volt a metabolikus szindrómás gyermekeknél, mint az anélkül szenvedő gyermekeknél. Éppen ellenkezőleg, az éhomi vércukorszint nem különbözött ebben a két gyermekcsoportban, de az éhomi inzulin szignifikánsan magasabb volt a metabolikus szindrómás gyermekeknél, mint a gyermekek nélkül. Az első megállapítás (vagyis a vércukorszint különbsége az OGTT után) valószínűleg annak tudható be, hogy az IGT-ben szenvedő alanyok hajlamosabbak megmutatni a metabolikus szindróma jellemzőit, ezért ebbe a kategóriába tartoznak, és a 2 órás glükóz különbségét növelik . A hasonló éhomi vércukorszint, de magasabb éhgyomri inzulin megfigyelése metabolikus szindrómás gyermekeknél csak tükrözi e gyermekek fokozott inzulinrezisztenciáját, és egyetért a megnövekedett inzulinrezisztencia vezető szerepével a metabolikus szindróma patogenezisében.

Tudomásul vesszük, hogy ennek a tanulmánynak vannak bizonyos korlátai: A cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának longitudinális értékelésének hiánya nem teszi lehetővé a hosszú távú kardiometabolikus kockázat számszerűsítését, valamint az életkorhoz és nemhez igazodó sovány gyermekek kontroll populációjának hiányát. nem teszi lehetővé ezen megállapítások kiterjesztését az általános népességre. Ennek ellenére ennek a tanulmánynak is vannak bizonyos erősségei. Először is ez az első tanulmány, amely az AN, a magas WHtR és a T2D családtörténetében előforduló együttes előfordulás klinikai következményeit értékeli.

Összegzésképpen megmutattuk, hogy AN-ban szenvedő, magas WHtR-értékkel rendelkező vagy T2D-ben szenvedő családban vagy ezek kombinációjában szenvedő gyermekeknél nagy a kockázata annak, hogy hátrányos kardiovaszkuláris és metabolikus profilt mutatnak. A kockázat a klinikailag releváns leletek számával fokozatosan növekszik. Ez a megállapítás azt sugallja, hogy három egyszerű művelet, azaz a páciensre nézés, a T2D családtörténet kérdezése, valamint a derék kerületének és magasságának mérése hasznos eszköz lehet a gyermekorvosok számára annak érdekében, hogy azonosítsák az elhízási szövődmények kockázatának kitett gyermekeket és hogy döntsön a klinikai vizsgálatok és beavatkozások további lefolyásáról ezeknél a betegeknél.

Közzétételi nyilatkozat

A szerzőknek nem áll fenn összeférhetetlenségük.