Az Abe’s Win és a japán alkotmányos vita

vitatanács

Shinzo Abe miniszterelnök jobb helyzetben van az alkotmány felülvizsgálatának nyomasztására a földcsuszamló választási győzelme után, de erőfeszítéseit itthon és külföldön is megkérdőjelezik.

2017. október 27

Shinzo Abe miniszterelnök rendkívüli választási játéka megtérült. A hivatalban lévő Liberális Demokrata Párt koalíciója túlnyomó többséget nyert az alsó házban, és Abe várhatóan a következő néhány évben miniszterelnök marad. A győzelem nagy valószínűséggel lehetővé teszi számára, hogy elnököljön a 2020-as tokiói olimpián, és a háború utáni Japán leghosszabb ideje kormányfőjévé váljon.

A legkevésbé letörölhetetlen bélyeg, amelyet Abe hagyhat, Japán alkotmányára kerülhet. A miniszterelnök a 9. cikk, a híres „háború nélküli” záradék megváltoztatása mellett érvelt, hogy kifejezetten jogi státuszt adjon a japán önvédelmi erőknek (SDF). Ám Észak-Koreával, a közelmúltban felélénkült vezetővel Kínában és egy kiszámíthatatlan amerikai elnök várható ázsiai látogatásával Abe-nek gondosan egyensúlyba kell hoznia az alkotmány felülvizsgálatára irányuló vágyát külpolitikai prioritásaival.

A választás fokozza az Abe-t, megtörik az ellenzéket

Az erős ellenzéki vezető hiánya kétségtelenül elősegítette Abe és koalíciójának hatalomra való visszatérését. A Demokrata Párt feloszlott, miután évek óta küzdött a választói bizalom helyreállítása iránt, hogy képes alternatívát kínálni Abe konzervatívjainak. Helyette két párt jelent meg ezen a választáson. A tokiói kormányzó, Yuriko Koike által vezetett Remény Pártja konzervatív alternatívát mutatott be az LDP-vel szemben, Japán védelmi szükségleteinek realista felvételével és az alkotmány felülvizsgálatával kapcsolatos előre mutató állásponttal. Az Alkotmányos Demokrata Párt, Yukio Edano volt kabinetfőtitkár vezetésével úgy látja, hogy Japán biztonságát a jelenlegi alkotmány és az ország katonai ambícióinak visszafogása védi a legjobban.

Kevesen várták, hogy ezek az új pártok az első választáson a sokkal nagyobb és tapasztaltabb LDP-t vállalják, és kevés ok tűnik azt feltételezni, hogy belátható időn belül képesek lesznek lebuktatni Abét és koalíciós kormányát. A kérdés az lesz, hogy képesek-e nagyobb politikai koalíciókat létrehozni a törvényhozásban, és különösen, hogy az alkotmánnyal kapcsolatos álláspontjuk hogyan alakítja majd a nemzeti vitát annak felülvizsgálatáról.

Alkotmányos változások

A háború utáni japán politikában egyetlen beszélgetés sem lesz nagyobb jelentőségű, mint az 1947-es alkotmány módosítására vonatkozó és a későbbi tárgyalások. A vita, amely most Japán belpolitikájának élvonalában van, a japán identitás és történelem közötti régóta fennálló különbségeket tükrözi.

Abe vitatta a dokumentum eredetét, azt állítva, hogy azt megszálló amerikai hatóságok szabták ki, és nem tükrözi a japán törekvéseket. Mások azt állítják, hogy az alkotmány politikai hatalmának átszervezése, beleértve a katonaság szerepének csökkenését, Japán háború utáni demokráciájának alapja.

Abe elsöprő győzelme ellenére nem világos, hogy képes lesz-e az alkotmányos reformok nyomására. Az Asahi Shimbun által végzett választási napos felmérés szerint a japán alsóházi törvényhozók nagy többsége szeretné, ha revíziókat látnának, de nem mind osztják Abe elképzeléseit arról, hogy miknek kellene lenniük.

Sőt, a japán választóknak jóvá kell hagyniuk az esetleges módosításokat egy nemzeti népszavazáson, és a szavazók többsége továbbra is ellenzi ezt az elképzelést. A választások utóhatásaként Abe visszalépett az alkotmány módosításától 2020-ig, mondván, hogy időt akar szánni annak biztosítására, hogy a lehető legtöbb japán támogassa a felülvizsgálatot.

Külpolitikai prioritások

Abe azon gondolkodását, hogy mikor javasoljon alkotmánymódosítást, különböző külpolitikai kihívások is alakíthatnák. Abe-nek a következő években keményen kell dolgoznia a japán érdekek védelmében külföldön. Bár stratégiai elképzelése Japánnal kapcsolatban megalapozottnak tűnik, a globális biztonsági kontextus gyorsan változik. Több kritikus kapcsolat fel fogja hívni teljes figyelmét.

Az első és legkézenfekvőbb Japán kapcsolata az Egyesült Államokkal. Egy új amerikai elnök bizonyos fokú bizonytalanságot okoz Tokió iránt, csakúgy, mint más szövetségesek és partnerek Ázsia-szerte. Annak ellenére, hogy Abe jó kapcsolatot ápol Donald J. Trump elnökkel, sok tényező kisiklhatja az Egyesült Államok – Japán szövetséget. Trump otthoni politikába keveredhet, ami megnehezítheti számára a vezetést Ázsiában.

Az Abe másik prioritása Japán kapcsolata Kínával, amely éppen megtartotta tizenkilencedik pártkongresszusát. Xi Jinping erősebb elnök határozottabb lehet Kína szomszédaival szemben. Ez nagyobb nyomást gyakorolhat Japán védekezésére a Kelet-kínai-tengeren, valamint új aggodalmakat okozhat a Népi Felszabadítási Hadsereg jelenléte az Indiai-csendes-óceáni térségben. Abe számára ugyanolyan fontos lesz tudni, hogy a Trump-kormány miként tervezi alakítani kapcsolatát Pekinggel. A pletykák már most azt mutatják, hogy Kína és az Egyesült Államok konfrontálódnak a kereskedelem miatt. Abe kétféle véleményen lesz erről. Azt akarja, hogy Trump álljon szemben a nemzetközi normákkal és szabályokkal ellentétes kínai viselkedéssel, ugyanakkor arra ösztönzi az Egyesült Államokat, hogy játssza a hosszú játékot Ázsiában, és prioritásként kezelje a stabilitást. Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború vagy a katonai feszültségek fokozódása Ázsia egészét megzavarhatja.

Végül Abe-nek elmélyítenie kell Japán kapcsolatait a hasonló gondolkodású államokkal, ha meg akarja építeni a kollektív fellépés alapját Ázsiában. A Japán – Ausztrália stratégiai partnerség gyorsan fejlődött, csakúgy, mint Tokió és Újdelhi közös érdeke a tengeri együttműködés előmozdítása iránt. Abe kétségtelenül továbbra is segíteni akarja a Fülöp-szigeteket és Vietnamot a tengeri védelmi képességek javításában, és reméli, hogy megerősíti a kapcsolatokat másokkal, akiknek aggodalmuk van az ázsiai-csendes-óceáni tengeri stabilitás miatt, például Indonéziával és Malajziával. Arra is számíthat, hogy Abe folytatja erőfeszítéseit az Egyesült Királysággal és Franciaországgal az ázsiai biztonság terén. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjaiként mindketten támogatást mutattak Japánnak, mivel szembeszáll egy harcias Észak-Koreával, és mély érdeklődést tanúsítottak a szélesebb körű stratégiai együttműködés iránt.

A globális reakciók értékelése

A 9. cikk japán hadseregre vonatkozó korlátozásainak bármilyen változásának jelentős visszhangja lesz az ázsiai-csendes-óceáni térségben és azon túl is. Kína és Dél-Korea mindenekelőtt nem a jövőbeli biztonságával kapcsolatos japán aggodalmak jelét fogja látni, hanem inkább annak bizonyítékaként, hogy Abe visszafordítja Japánt. Szomszédai számára a status quo 9. cikk szerinti megújítására tett bármely kísérlet úgy tekinthető, mint aki megnyitja az ajtót egy expanzionista Japán felé.

Az alkotmányos változások Washington reakcióját is kiváltják. Trump azt állította, hogy elmondja az amerikai szövetségeseknek, hogy többet kell tenniük saját védekezésük érdekében, és tévesen értelmezheti a felülvizsgálatot annak jeleként, hogy Japán hajlandó felszámolni a hadsereg minden korlátját. Az Abe-kabinetnek nehézségei lehetnek az Egyesült Államok elvárásainak kezelésében.

Az egész világon Abe-t a világ egyik legstabilabb vezetőjének tekintik a széleskörű volatilitás idején. Japánon belül ellenőrizni fogják, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden japán érdekeit és értékeit képviseli. Így valószínűleg óvatosan lépkedni fog, amikor megpróbál magabiztos és határozott Japánt érvényesíteni.

Az alkotmány felülvizsgálatáról szóló vita a japán népé, de a japán kormánynak bölcs lenne stratégiát kidolgoznia a felesleges nemzetközi visszahatás elkerülésére. Amint Japán előrehalad, a kormány biztosíthatja a folyamat átláthatóságát azáltal, hogy több nyelven tájékoztatást nyújt az országgyűlés tanácskozásairól, a nemzeti népszavazás törvényi rendelkezéseiről és az egyes pártok álláspontjáról.

Japán szomszédai, sőt, a világ nagy része gondosan figyelni fogja, ahogy a japán emberek arról vitáznak, hogyan tegyék saját imprimaturájukat a társadalom demilitarizálására és demokratizálására kidolgozott dokumentumra. A mai Ázsiában Japán továbbra is a demokratikus átalakulás és a technológiai fejlődés modellje. Végül a japán nép alkotmányával kapcsolatos döntése az eljövendő nemzedékeket fogja alakítani, nemcsak Japánban, hanem potenciálisan Ázsia-csendes-óceánon is.