11 népszerű amerikai-kínai étel, amelyet valójában nem talál Kínában

Könnyű leütni az amerikai éttermekben felszolgált kínai ételeket, mint amelyek többnyire nem hitelesek, de ahogy Clarissa Wei megkérdezte, hogyan lehet nem hiteles, ha kínai emberek készítik kínai emberek (és mások) számára?

Ahogy a különböző kultúrájú emberek utaznak és alkalmazkodnak az új helyekhez, ételeik természetesen megváltoznak. Amikor apám az Egyesült Államokba jött Bangkokból, nem talált friss, zsíros rizstésztát a közeli üzletekben, ezért a lasagna tésztát helyettesítette a betét nézet elkészítéséhez. Abban az időben szükséges - és végül finom - adaptáció volt.

Az étel olyan, mint a nyelv: Az idő múlásával lassan alkalmazkodik az adott körülményekhez, mivel minden kultúra elterjed az egész világon. Lehet, hogy a kínai éttermek sem ismerik el az indiai-kínai konyhát, de ez nem azt jelenti, hogy nem ízletes.

Ennek ellenére, itt van néhány kínai-amerikai étel, amely nem annyira hagyományosan kínai, mint gondolná.

Kínában Tso tábornok sokkal jobban ismert harci képességeiről, mint csirkéjéről.

Jennifer 8. Lee átfogó kutatásokat végzett az amerikai-kínai ételekről szóló könyv írására, a "The Fortune Cookie Chronicles" címmel.

Utazása során megállapította, hogy Tso tábornok nagyon is valóságos katonai hős volt, és családja továbbra is szülővárosában, Xiangyinben él, Hunan tartományban - de ott senki sem ismeri hírességét, mint egy sült amerikai névadóját csirkés étel.

A Fortune sütik nagy valószínűséggel Japánból származnak - de népszerűsítették őket az Egyesült Államokban.

2008-ban, egy japán mesekönyv olvasása közben Yasuko Nakamachi kutató felfedezte egy 1878-as rézkarcot, amelyben egy ember olyasmit készített, amely borzasztóan hasonlított a szerencsesütikre. De a japán ételek nem kínai ételek - tehát hogyan kerültek a szerencsekekszek mindenütt elterjedt amerikai-kínai éttermi alapanyagként?

Ahogy Jennifer 8. Lee írta a New York Times-nak, az 1920-as és 30-as években számos japán vendéglő tulajdonában volt szeletelt vendéglátóhely - és valószínűleg ekkor adta hozzá a sütiket a menükhöz.

A második világháború idején az Egyesült Államokban élő japán-amerikai fogolytáborok sötét napjaiban a kínai vendéglősök átvették a meglévő vagyon-süti gyárakat. Ezután a sütik népszerűsége nőtt, és különleges helyet foglalnak el azok szívében, akik egy amerikai-kínai étteremben vacsoráztak.

A Kung pao csirke, mint amerikai-kínai étel részben azért létezik, mert az eredeti recepthez szükséges legfontosabb összetevő 2005-ig illegális volt az Egyesült Államokban.

Kína, mint bármely méretes ország, tele van régiókkal - és ezeknek a régióknak nagyon eltérő főzési stílusa van. A szecsuáni ételről ismert, hogy fűszeres - és a kung pao csirke szülőételét, a gong bao ji ding különös szecsuáni borsot is támasztja alá különös íze miatt.

De a South China Morning Post szerint a szecsuáni paprikát 1968-tól 2005-ig betiltották az Egyesült Államokba - így ennek az ételnek az Egyesült Államokban törvényes változatát elkészíteni szinte lehetetlen volt.

1972-ig az Amerikában felszolgált kínai ételek nagy része kantoni eredetű volt, de Andrew Coe történész elmondta Hayesnek, hogy Nixon elnök kínai látogatása abban az évben arra ösztönözte az amerikaiakat, hogy kezdjék el keresni az ország más régióinak ízeit - ezért a kung pao térnyerése csirke.

A narancsos csirke Tso tábornok csirkéjének változata - és a Panda Express konyhájában találták ki.

A Panda Express társalapítója, Andrew Cherng az NPR The Salt című lapjának elmondta, hogy Andy Kao séf 1987-ben Hawaiiban egy sorsdöntő napon narancsos csirkét készített. Eredetileg csontozva tálalták - de az ottani ügyfeleknek nem tetszettek a csontok, így Kao csont nélkül a csirke változata és egy amerikai-kínai alapszületés született.

A rák rangot valószínűleg az 1950-es években népszerűsítették az Egyesült Államokban.

Van némi vita az étel pontos eredetéről - ennek az ételnek a legkorábbi megjelenése, amelyet Lynne Olver kulináris kutató az Élelmiszer-idővonal adatbázisa során megtalálhatott, 1958 áprilisára nyúlik vissza, amikor az ételt megemlítette a New York Times. A következő említés az ugyanabban az évben készült étel áttekintése volt, amelyet a kaliforniai Trader Vic's étteremtől rendeltek.

Az étel nem hitelesen kínai, mivel a krémsajt nem őshonos Kínában. Ráadásul a laktóz-intolerancia elég magas a kelet-ázsiai régióban. E. N. Anderson kulináris történész "Kína étele" című könyvében rámutatott, hogy főleg ezekről egyszerűen nem úgy gondolják, hogy sok kínai embernek kellemes íze vagy állaga lenne.

A chop suey pontos eredete erősen vitatott - de ez szinte biztosan variációja egy Amerikában felszállt Taishan ételnek.

A Chicago Tribune szerint a chop suey 1900-as évek elejének népszerűsége az Egyesült Államokban valószínűleg a kínai kirekesztési törvény eredményeként jött létre - a képzetlenebb szakácsok azt jelentették, hogy tanulnak és alkalmazkodnak a munkához.

Az 1965-ös bevándorlási és állampolgársági törvény azt eredményezte, hogy sokkal több képzett szakács lépett be az amerikai-kínai éttermekbe - és magukkal hozták képzéseiket és receptjeiket, ami ennek az ételnek a népszerűségében csökkent.

A tojásfoo young a kantoni USA-ba irányuló bevándorlás aranyláz hulláma alatt jött létre.

Amint Mei Chin a Saveur-nak írta, a húsos omlett étel, amelyet a barna pecsenyetengerben úszva szolgálnak fel, valószínűleg egy sokkal előkelőbb kantoni bankettétel gyökerei lehetnek, az úgynevezett fu rong - de Amerikában történő adaptációjának sajátosságai elvesztek a történelem részéről.

Egyes ételek, például a marhahús brokkoli keverés, olyan adaptációkat képviselnek, amelyeket a kínai-amerikai vendéglők a helyben elérhető alapanyagok felhasználásával készítettek.

Aki élelmiszereket árul a nagyközönség számára, azt szeretné, ha az ételei népszerűek lennének - de fontos az is, hogy könnyen hozzáférhető összetevőkkel dolgozzunk. Az Egyesült Államokban elég könnyű megtalálni a kínai brokkolit - vagy a gai-lan-t, de ez nem volt mindig olyan egyszerű -, és itt játszik szerepet egy olyan étel, mint a marhahús-brokkoli - írja a First We Feast.

A tojástekercs amerikai-kínai unokatestvérek Hongkong tavaszi tekercséhez.

A kínai-amerikai vendéglősök a 20. század elején és közepén azt akarták, amit minden jó vendéglő szeretne: arra, hogy ügyfeleik visszatérjenek.

A Chicago Tribune szerint ez gyakran azt jelentette, hogy "kínai-ételekből álló ételeket" kell létrehozni, hogy vonzóvá váljanak az ügyfelek számára - ideértve a ma már mindenütt jelen lévő tojástekercseket, amelyeket valószínűleg New Yorkban hoztak létre, mielőtt az egész országban elterjedtek volna.

A "kínai" vagy "ázsiai" saláták teljesen amerikai találmányok.

Ahogy Bonnie Tsui a New York Times-nak írta, ezek a saláták - olyan nevekkel, amelyek általános és meglehetősen ropogós témájú riffek voltak, mint például a "keleti saláta" és a "titkos ázsiai ember saláta" -, az Egyesült Államokban legalább 1906-ból származnak.

Míg az ezen a listán szereplő egyéb ételeket számos kínai bevándorló készítette amerikai-kínai konyhában, ezek a saláták jelentős kivétel. Egyrészt a kínai ételeket tartalmazó zöldségeket általában főzve szolgálták fel, nem pedig nyersen.

Amikor Tsui tovább vizsgálta, megállapította, hogy az ezekre a salátákra alkalmazott kvázi kínai leírások többsége nem képviseli Kína ételeinek sajátos aspektusait.

Végül Kínában az emberek nem esznek ételt abból, amit az amerikaiak "kínai kiviteli edényeknek" neveznek.

A New York Times szerint az ikonikus "kínai kiviteli konténer" Chicagóból származott, és egy Frederick Weeks Wilcox nevű férfi találta ki 1894-ben.

Egyszer használatos osztriga vödörként kezdte az életét - elvégre szivárgásmentes tartályt szeretne a tenger gyümölcseihez, mint amennyit kivesz.

Az 1970-es években egy ismeretlen grafikus megcsapta a piros pagodát és a "Köszönöm" szavakat a "chop suey" betűtípussal, amely még mindig egyes kínai-amerikaiakat meggördít, a többi pedig amerikai-kínai éttermetörténet volt.