Az endokrin rendellenességek áttekintése

, MB, BCh, Saint Louis University School of Medicine

Az endokrin rendellenességek következményei lehetnek

Magából a perifériás endokrin mirigyből eredő működési zavar (elsődleges rendellenességek)

Alacsony stimuláció az agyalapi mirigy által (másodlagos rendellenességek)

Agyalapi mirigy túlstimulációja (másodlagos rendellenességek)

Ritkán a hormonokra adott abnormális szöveti válasz (általában hipofunkció) miatt.

A rendellenességek hormon túltermelést (hiperfunkciót) vagy alultermelést (hipofunkciót) eredményezhetnek. A hipofunkciós rendellenességek klinikai megnyilvánulásai gyakran alattomosak és nem specifikusak.

Endokrin hiperfunkció

Az endokrin mirigyek hiperfunkciója az agyalapi mirigy túlzott ingerléséből fakadhat, de leggyakrabban maga a mirigy hiperpláziája vagy neopláziája. Bizonyos esetekben a más szövetekből származó rák hormonokat termelhet (méhen kívüli hormontermelés).

A hormonfelesleg exogén hormon beadásából is származhat. Bizonyos esetekben a betegek hormonokat szednek anélkül, hogy erről szólnának az orvosnak (tényszerű betegség).

A szövetek hormonokkal szembeni túlérzékenysége előfordulhat. Az antitestek stimulálhatják a perifériás endokrin mirigyeket, amint az a Graves-kór hyperthyreosisában fordul elő. A perifériás endokrin mirigy megzavarása gyorsan felszabadíthatja a tárolt hormont (pl. Pajzsmirigyhormon felszabadulás szubakut thyreoiditisben).

A perifériás endokrin hormon szintézisében fellépő enzimhibák a blokkhoz közeli hormonok túltermeléséhez vezethetnek. Végül, egy hormon túltermelése előfordulhat megfelelő válaszként egy betegség állapotára.

Endokrin hipofunkció

Az endokrin mirigy hipofunkciója az agyalapi mirigy általi alulértékelésből származhat.

Magának a perifériás mirigynek a hipofunkciója veleszületett vagy szerzett rendellenességekből származhat (beleértve az autoimmun rendellenességeket, daganatokat, fertőzéseket, érrendszeri rendellenességeket és toxinokat).

Hipofunkciót okozó genetikai rendellenességek származhatnak egy gén deléciójából vagy egy abnormális hormon termeléséből. A perifériás endokrin mirigy hormontermelésének csökkenése, az agyalapi mirigyet szabályozó hormon termelésének növekedésével ez a perifériás endokrin mirigy hiperpláziához vezethet. Például, ha a pajzsmirigyhormon szintézise hibás, a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) túlzott mennyiségben termelődik, ami golyvát okoz.

Számos hormon megköveteli az aktív formává történő átalakulást a perifériás endokrin mirigyből történő szekréció után. Bizonyos rendellenességek blokkolhatják ezt a lépést (pl. A vesebetegség gátolhatja a D-vitamin aktív formájának termelését). A keringő hormon vagy receptora ellen termelt antitestek blokkolhatják a hormon azon képességét, hogy kötődjön a receptorához.

A betegség vagy a gyógyszerek megnövelhetik a hormonok clearance-ét. A keringő anyagok blokkolhatják a hormonok működését is. A receptor rendellenességei vagy a perifériás endokrin szövetek más helyzete szintén hipofunkciót okozhat.

Az endokrin rendellenességek laboratóriumi vizsgálata

Mivel az endokrin rendellenességek tünetei alattomosan kezdődhetnek és nem specifikusak lehetnek, a klinikai felismerés gyakran hónapokra vagy évekre késik. Emiatt a biokémiai diagnózis általában nélkülözhetetlen; tipikusan megköveteli a perifériás endokrin hormon, az agyalapi mirigy hormon vagy mindkettő vérszintjének mérését.

Mivel a legtöbb hormon cirkadián ritmusú, a méréseket az előírt napszakban kell elvégezni. A rövid ideig változó hormonok (pl. Luteinizáló hormon) szükségessé teszik 3 vagy 4 értékek megszerzését 1 vagy 2 óra alatt, vagy egyesített vérminta használatát. A hétről hétre változó hormonok (pl. Tesztoszteron) szükségessé teszik a különálló értékek hetenkénti eltérést.

Vérhormon mérések

Általában úgy gondolják, hogy a szabad vagy biológiailag hozzáférhető hormon (azaz egy olyan hormon, amely nem kötődik egy specifikus kötő hormonhoz) az aktív forma. A szabad vagy biológiailag hozzáférhető hormonokat egyensúlyi dialízissel, ultraszűréssel vagy oldószeres extrakciós módszerrel mérjük meg a szabad és az albuminnal kötött hormon és a megkötő globulin közötti elválasztáshoz. Ezek a módszerek drágák és időigényesek lehetnek. Az analóg és kompetitív szabad hormonvizsgálatok, bár gyakran használják őket kereskedelemben, nem mindig pontosak és nem használhatók.

Vérhormon becslések

A szabad hormon szintje közvetett módon megbecsülhető a kötő fehérje szintjének felmérésével és felhasználásával a teljes szérum hormon szintjének beállításához. A közvetett módszerek azonban pontatlanok, ha a hormonmegkötő fehérje kötőképessége megváltozott (pl. Rendellenesség).

Bizonyos esetekben más közvetett becsléseket alkalmaznak. Például, mivel a növekedési hormonnak (GH) rövid a felezési ideje a szérumban, és a szérumban nehéz kimutatni, ezért a GH-re válaszként termelődő szérum inzulinszerű 1-es növekedési faktort (IGF-1) gyakran a GH aktivitás indexe. Azt vizsgálják, hogy a keringő hormon metabolitjainak mérése jelzi-e a biológiailag elérhető hormon mennyiségét.

Néha a vérszint helyett vizeletet (pl. Szabad kortizolt a Cushing-betegség vizsgálatakor) vagy nyálhormon-szintet alkalmazhat.

Dinamikus tesztek

Sok esetben dinamikus tesztre van szükség. Tehát hipofunkciós szervek esetén stimulációs teszt (pl. ACTH stimuláció) alkalmazható. Hiperfunkció esetén szuppressziós teszt (pl. Dexametazon szuppresszió) alkalmazható.

Kezelés

A hiányos hormon pótlása

A túlzott hormontermelés elnyomása

A hipofunkciós rendellenességeket általában a kerületi endokrin hormon, függetlenül attól, hogy a hiba elsődleges vagy másodlagos (kivételt képez-e a növekedési hormon, az agyalapi mirigy törpénél alkalmazott hipofízis hormonpótló). Ha a hormon iránti rezisztencia fennáll, akkor alkalmazhatók olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a rezisztenciát (pl. Metformin vagy tiazolidindionok a 2-es típusú cukorbetegség mellitusában). Alkalmanként hormonstimuláló gyógyszert alkalmaznak.

Sugárterápiát, műtétet és a hormontermelést elnyomó gyógyszereket alkalmaznak a hiperfunkciós rendellenességek kezelésére. Bizonyos esetekben receptor antagonistát alkalmaznak.

Öregedés és endokrinológia

A hormonok sok változáson mennek keresztül, ahogy az ember öregszik.

A legtöbb hormonszint csökken.

Néhány hormonszint normális marad, beleértve a pajzsmirigy-stimuláló hormont (TSH), az adrenokortikotrop hormont (bazális), a tiroxint, a kortizolt (bazális), az 1,25-dihidroxi-kolekalciferolt, az inzulint (néha emelkedik) és az ösztradiolt (a férfiaknál).

Egyes hormonszintek emelkednek.

Növekvő hormonok, beleértve az adrenokortikotrop hormont (ACTH - fokozott válasz a kortikotropin-felszabadító hormonra), a tüszőt stimuláló hormon, a nemi hormont kötő globulin és az aktivin (férfiaknál), a gonadotropinok (nőknél), az adrenalin (a legrégebbi), a mellékpajzsmirigy-hormon, a noradrenalin, a kolecisztokinin, a vazoaktív bélpeptid, a vazopresszin (a cirkadián ritmus elvesztése is) és a pitvari natriuretikus faktor, vagy receptorhibákkal, vagy postreceptor-hibákkal jár, ami hipofunkciót eredményez.

Számos, az életkorral összefüggő változás hasonló a hormonhiányos betegeknél bekövetkező változásokhoz, ami a fiatalság hormonális szökőkútjának hipotéziséhez vezet (vagyis az a spekuláció, hogy az öregedéssel járó néhány változás megfordítható egy vagy több hiányos hormon pótlásával). Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy bizonyos hormonok helyettesítése idősekben javíthatja a funkcionális eredményeket (pl. Izomerő, csont ásványi sűrűség), de kevés bizonyíték áll rendelkezésre a halálozásra gyakorolt hatásokról. Bizonyos esetekben a hormonok pótlása káros lehet, mint az ösztrogénpótlásnál néhány idősebb nőnél.

Versenyző elmélet szerint a hormonszint életkorral összefüggő csökkenése a sejtek anyagcseréjének védő lassulását jelenti. Ez a koncepció az öregedés élő elméletének sebességén alapul (vagyis minél gyorsabb az organizmus anyagcseréje, annál gyorsabban meghal). Ezt az elgondolást látszólag alátámasztják az étrendi korlátozás hatásainak tanulmányai. A korlátozás csökkenti az anyagcserét stimuláló hormonok szintjét, ezáltal lassítva az anyagcserét; a korlátozás a rágcsálók életét is meghosszabbítja.

A specifikus, az életkorral összefüggő hormon csökken

A dehidroepiandroszteron (DHEA) és szulfátszintje az életkor előrehaladtával drámai módon csökken. Annak ellenére, hogy optimista a DHEA-kiegészítés idősebb emberekben betöltött szerepe iránt, a legtöbb kontrollált vizsgálat nem mutatott nagyobb előnyöket.

A Pregnenolone az összes ismert szteroid hormon elődje. A DHEA-hoz hasonlóan az életkor előrehaladtával is csökken a szintje. Az 1940-es évek tanulmányai megmutatták annak biztonságosságát és előnyeit ízületi gyulladásban szenvedő betegeknél, de további vizsgálatok nem mutattak ki jótékony hatást a memóriára és az izomerőre.

A növekedési hormon (GH) és perifériás endokrin hormonjának (inzulinszerű növekedési faktor 1 [IGF-1]) szintje az életkor előrehaladtával csökken. Az idősebb emberek GH-pótlása néha növeli az izomtömeget, de nem növeli az izomerőt (bár alultáplált embereknél előfordulhat). A káros hatások (pl. Carpalis alagút szindróma, arthralgiák, vízvisszatartás) nagyon gyakoriak. A GH szerepet játszhat egyes alultáplált idősebb betegek rövid távú kezelésében, de kritikusan alultáplált betegeknél a GH növeli a halálozást. A GH termelést fiziológiásabban stimuláló szekretagógok javíthatják az előnyöket és csökkenthetik a kockázatot.

A tobozmirigy által termelt hormon melatonin szintje szintén csökken az öregedéssel. Ez a csökkenés fontos szerepet játszhat a cirkadián ritmus elvesztésében az öregedéssel.

Az idősebb nők ösztrogénpótlását a menopauza kezelése tárgyalja. Az idősebb férfiak tesztoszteronpótlását máshol tárgyalják.