Az étkezési magatartás aspektusai A „megszakítás” és a „visszafogás” összefügg a nők súlygyarapodásával és a BMI-vel

Nicholas P. Hays

1 D.W. Reynolds Orvosi Tudományegyetem Orvosi Tudományok és Közép-Arkansas Veteránok Egészségügyi Rendszere, Little Rock, Arkansas, USA;

2 Dietetikai és Táplálkozási Tanszék, Arkansasi Orvostudományi Egyetem, Little Rock, Arkansas, USA;

Susan B. Roberts

3 Energia-anyagcsere laboratórium, Jean Mayer, USDA Humán Táplálkozási Kutatóközpont az öregedésről, a bostoni Tufts Egyetemen, Massachusetts, USA.

Absztrakt

Célkitűzés:

A felnőttek elhízáshoz vezető súlygyarapodásának okai bizonytalanok. Megvizsgáltuk a felnőttek súlygyarapodásának és elhízásának összefüggését az étkezési viselkedés jellemzőinek alskáláival idősebb nőknél.

Módszerek és eljárások:

A jelenlegi magasság és súly, az étkezési magatartás alskálái (diszinhibíciós alskálák - szokásos, szituációs és érzelmi; visszatartó alskálák - rugalmasak és merevek; éhség alskálák - belső és külső), az Eating Inventory (EI) segítségével értékelve, és a saját testsúly hat korábbi korszakot jelentett 535 55–65 éves nő. Többszörös regressziós analízissel vizsgálták az EI alskála pontszámok és a testsúlyváltozás összefüggéseit a 30–39 év közötti 55–60 éves kor közötti intervallum és a jelenlegi BMI között.

Eredmények:

Statisztika

Többszörös regressziós analízissel vizsgálták az EI alskála pontszámok és a testsúlyváltozás közötti összefüggéseket a 30–39 éves kor közötti 55–60 éves kor között (úgy számítva, hogy a 30–39 éves intervallumra jelentett súlyt kivonták az 55–40 éves 60 éves intervallum) és a jelenlegi BMI. A fő hatásokat és a kétirányú kölcsönhatásokat egyaránt figyelembe vették; lépésenkénti megközelítést alkalmaztak a nem szignifikáns kölcsönhatások kiküszöbölésére, majd a nem szignifikáns főváltozók következtek (a modellben megmaradtak azok a nem szignifikáns főváltozók, amelyek szerepeltek a jelentős interakciókban). Az elemzések az aktuális életkor (évek), a paritás (születések száma), a jelenlegi hormonpótló terápia (nem, igen) és az iskolai végzettség (alacsony: középfokú utáni oktatás = nincs, szakiskola vagy 2 éves főiskola; magas: utóközépiskola) oktatás = 4 év főiskola, felsőfokú iskola vagy szakmai iskola), hogy alkalmazkodjon e változók lehetséges zavaró hatásához. Az egyes független változó és a hozzá tartozó függő változó (súlyváltozás vagy BMI) közötti asszociáció erősségét részleges korrelációk (részleges r) alkalmazásával értékelték. A statisztikai elemzéseket az SPSS 12.0 alkalmazásával fejeztük be (SPSS, Chicago, IL).

EREDMÉNYEK

Az előrejelzett súlyváltozás a korrigált lineáris regressziós modell segítségével számítva. A számításokat a 10. percentilis (alacsony) vagy a 90. percentilis (magas) pontszámok felhasználásával fejezték be a rugalmas visszafogás (FR), a szokásos dezinhibíció (HD) és az érzelmi diszinhibíció (ED) alskáláin, valamint az összes fennmaradó modellparaméter mintavételi eszközeivel.

2. táblázat

Az étkezési viselkedési alskálák és a jelentett súlyváltozás (kg) közötti kapcsolat a 30–39 és 55–60 éves kor közötti intervallumban, kiigazítás nélkül és a lehetséges zavaró változókkal korrigálva

Regressziós együttható95% Konfidencia intervallum Részleges rP érték

Kiigazítatlan modell (korrigált R 2 = 0,228)
Intercept	5.619	3.15–8.09	2 = 0,257)
Intercept	27.174	11,66 - 42,69	0,001
Habitual disinhibition	4.137	2,75–5,52	0,248	a	−2,391	−3,91 - −0,88	−0.134	0,002
Habitual disinhibition × rugalmas visszatartás	−0,514	−0,80 és −0,23 között	−0.154	az iskolai végzettséget alacsony kódnak (0) kódolták: középfokú oktatás = nincs, szakiskola vagy 2 éves főiskola; és magas (1): középiskolai végzettség = 4 év főiskola, felsőfokú iskola vagy szakmai iskola.

Ami a jelenlegi BMI-t illeti (3. táblázat és 2. ábra), a jelentett BMI változékonyságának ~ 35% -át magyarázta korrigált modellünk, ismét a legnagyobb részleges r értéket kapva a szokásos diszinkcióhoz. A magas szokásos és érzelmi túlfogyasztási hajlam lényegesen magasabb BMI-értékekkel volt összefüggésben (∼33 vs. 22 kg/m 2 a modellszámítások alapján), a szituációs disinhibíció nyilvánvaló szinergetikus hatása nélkül. A súlygyarapodás eredményeivel párhuzamosan a diétás viselkedés rugalmas ellenőrzése részben csillapította a túlevés BMI-re gyakorolt hatását. Minőségileg hasonló eredményeket kaptunk azoknak az alanyoknak a teljes adatállományában, amelyeknek hiányzó adatai nem voltak a BMI (n = 1421) és a súlyváltozás (n = 1141) modellekre vonatkozóan, de akiket eredetileg kizártunk a fő elemzésünkből a bejelentett egészségügyi jelenlét alapján állapotok vagy étkezési rendellenességek.

Az előrejelzett BMI a korrigált lineáris regressziós modell segítségével számított. A számításokat a 10. percentilis (alacsony) vagy a 90. percentilis (magas) pontszámokkal fejeztük be a rugalmas visszatartás (FR), a szokásos dezinhibíció (HD), a szituációs diszinhibíció (SD) és az érzelmi diszhibíció (ED) alskáláin, és az összes fennmaradó mintaeszközöket. modellparaméterek.

3. táblázat

Az étkezési viselkedési alskálák és a BMI (kg/m 2) közötti kapcsolat 55–65 éves korban, kiigazítás nélkül és a lehetséges zavaró változókhoz igazítva

Regressziós együttható95% Konfidencia intervallum Részleges rP érték

Kiigazítatlan modell (korrigált R 2 = 0,332)
Intercept	23.147	21,92–24,37	2 = 0,354)
Intercept	29.339	22.07-től 36.61-ig	a	−0,706	−1.40 - −0.02	−0.087	0,045
Paritás	0,318	0,14-0,50	0,148	0,001
Képzési szint b	−0,628	-1,34-0,08	−0,076	0,082
Habitual disinhibition × rugalmas visszatartás	−0.245	−0,38 és −0,11 között	−0.158	a hormonpótló terápiát nemként (0) és igenként (1) kódolták.

VITA

Megvizsgáltuk a felnőttek súlygyarapodásának és elhízásának összefüggését az étkezési magatartás alskálákkal az idősebb nőknél. Adataink arra utalnak, hogy a felnőttek súlygyarapodásának és elhízásának legerősebb összefüggése 55–65 éves korban a szokásos diszinkció magas szintje. Az érzelmi diszinkció a súlygyarapodás és a BMI szignifikáns, de kvantitatív szempontból kevésbé fontos összefüggése, és a széles körű észleléssel ellentétben a szituációs diszhibiáció egyik eredményváltozóval sem volt összefüggésben. Bár az éhség ebben a populációban a súlygyarapodás és a BMI összességében kisebb összefüggést mutatott, a külső éhség fontosabb volt a belső éhezéshez képest. Eredményeink azt is jelzik, hogy az étrendi korlátozás rugalmas ellenőrzése elsősorban a szokásos, nem pedig az érzelmi diszinkció hatását gyengíti a súlygyarapodásra és a BMI-re, és hogy a merev korlátozás nem kapcsolódik szignifikánsan egyik paraméterhez sem.

A szokásos diszinkció lehet az elhízáshoz vezető súlygyarapodás legfontosabb összefüggése pusztán a napi túlfogyasztási lehetőségek magas száma miatt, amelyet a tipikus nyugati étkezési környezetben nyújt. Ezzel szemben a szituációs és érzelmi diszinkció ritkábban fordulhat elő, ennek következtében csökken a kvantitatív szempontból fontos hatás lehetősége. A szokásos túlevésre hajlamos egyén, akivel ezután egy tipikus napon többször is szembe kell néznie az olcsó, változatos és ízletes ételek nagy adagjaival, valószínűleg hízni fog, mivel ezek a tényezők egymástól függetlenül összefüggenek a megnövekedett energiafogyasztással és súlygyarapodás (30-33). Azt azonban, hogy lehetséges-e csökkenteni a szokásos jelekre való reagálást, egyelőre nem tudni, és sürgősen további kutatásokra van szükség ezen a területen. Például jelenleg nem ismert, hogy mely diszinhibíciós alskála-pontszám csökken a legerősebben a súlycsökkenést elősegítő szokásos klinikai beavatkozásokra reagálva, és az sem érthető, hogy a diszinhibíciós tulajdonságok (vagy ha) hogyan kapcsolódnak kifejezetten az élelmiszer-bevitelhez és/vagy az étvágyszabályozó mechanizmusokhoz.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Részben az R01AG012829 és a P01AG023591 Nemzeti Egészségügyi Intézetek által nyújtott támogatások és az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma támogatja az 58-1950-4-401 megállapodás alapján. Köszönjük Gaston Bathalonnak az adatgyűjtéshez nyújtott segítséget. A kiadványban megfogalmazott vélemények, megállapítások, következtetések vagy ajánlások a szerzők véleményei, eredményei, következtetései vagy ajánlásai nem feltétlenül tükrözik az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának véleményét.