Az omega-6 növényi olajok, mint a szívkoszorúér-betegség mozgatórugói, az oxidált linolsav-hipotézis

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Főmenü

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Ön itt van

  • itthon
  • Archívum
  • 5. kötet, 2. szám
  • Az omega-6 növényi olajok, mint a szívkoszorúér-betegség mozgatórugói: az oxidált linolsav-hipotézis
  • Cikk
    Szöveg
  • Cikk
    info
  • Idézet
    Eszközök
  • Ossza meg
  • Válaszok
  • Cikk
    metrikák
  • Figyelmeztetések
  1. James J DiNicolantonio és
  2. http://orcid.org/0000-0002-3376-5822 James H O’Keefe
  1. Preventív Kardiológiai Osztály, Saint Luke's Mid America Heart Institute, Kansas City, Missouri, USA
  1. Levelezés James J DiNicolantonio-val; jjdinicolgmail.com

Statisztikák az Altmetric.com-tól

Az omega-6 növényi olajok, különösen a szójababolaj bevitele az 1900-as évek elejétől kezdett növekedni az Egyesült Államokban, amikor a vaj és a zsírzsír fogyasztása csökkenőben volt.1 Ez több mint kétszeres növekedést okozott. a linolsav, a növényi olajokban található fő omega-6 többszörösen telítetlen zsír bevitele, amely ma a nyugati világ összes energiafogyasztásának körülbelül 8–10% -át teszi ki. Az omega-6 zsír linolsavat nem szabad összetéveszteni a legeltetett állati élelmiszerekben található konjugált linolsavval.

mint

Az Egyesült Államokban a szubkután zsírszövet linolsavkoncentrációjának változását mérő vizsgálatok szisztematikus áttekintése a linolsav hozzávetőleges 2,5-szeres növekedését tárta fel, amely 1959 és 2008 között 9,1% -ról 21,5% -ra nőtt.2. Fontos, hogy a linolsav koncentrációja a zsírszövetben megbízható markere a bevitelnek, mivel a linolsav felezési ideje körülbelül 2 év a zsírszövetben. A tanulmány szerzői azt is megjegyezték, hogy a linolein zsírszövet növekedése párhuzamos a cukorbetegség, az elhízás és az asztma prevalenciájának növekedésével.

Az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) oxidációs hipotézise a 1980-as években tapasztalt vontatást, mert megjegyezték, hogy általában a natív oxidálatlan LDL nem okoz habsejtképződést. Más szóval, az LDL-nek először oxidálódnia kellett az érelmeszesedés kialakulásához. Később kiderült, hogy az oxidált LDL (oxLDL) közvetlen toxikus hatást gyakorolt ​​a sejtre, a monociták toborzása és bejutása a szubendotheliális rétegbe, valamint fokozott habsejtképződés5, ami fokozott érelmeszesedéshez és gyulladáshoz vezetett.6 Ezenkívül az oxLDL-t magasabbnak találták CAD-ben a normál betegekkel összehasonlítva, és az oxLDL képes volt jobban azonosítani azokat a betegeket, akiknél a szívbetegség megnövekedett kockázata volt. 7–9. Emellett az OxLDL és az oxLDL elleni autoantitestek ateroszklerotikus elváltozásokban találhatók. 10–12 Továbbá a progresszív carotis atherosclerosisban szenvedő betegek több antitestje van az oxLDL ellen, szemben a progresszióval nem rendelkezőkkel.9 Tehát a bizonyítékok egyértelműek, hogy az oxLDL fontos az érelmeszesedés kialakulásában. A szívbetegség oxLDL hipotézisének figyelmeztetése, hogy az oxLDL növekedhet az érelmeszesedéses plakkok regressziójánál, és ezért az oxLDL növekedése nem mindig utal megnövekedett kardiovaszkuláris kockázatra.

Az oxidált koleszterint azonban bűnösnek is tekintették, mivel az ateroszklerotikus lepedékben volt, ami az étrendi koleszterin mint a koszorúér-betegség (CHD) okozójának démonizálásához vezetett. A telített zsírhoz kötött koleszterin azonban nem könnyen oxidálódik; a linolsavval nem ez a helyzet. 21 Ráadásul az emberi érelmeszesedésből származó plakkok lipidjeiről kiderült, hogy oxidált koleszteril-linoleátot (linolsavat tartalmazó koleszterin-észterek) tartalmaznak. 21–24 Ezenkívül az ateroszklerózis súlyossága az oxidált koleszteril növekedésével nő linoleaát.21 25 Más szóval, a koleszterint megvédték az oxidációtól, ha telített zsírhoz kötődik, de hajlamos az oxidációra, ha linolsavhoz kötődik. Ez ismét azt sugallja, hogy több linolsav fogyasztása növeli a koleszterin oxidációját az LDL részecskéken belül, tovább növelve az érelmeszesedés kialakulását és a koszorúér-betegség kockázatát. Az aorták egészségesebb területein valóban kevesebb oxidált koleszteril-linoleát található (5,8–9,5%), mint az ateroszklerotikus régiókban (12,4–21%).

Az LDL-ben a legelterjedtebb zsírsav a linolsav. 14 LDL-oxidáció során a linolsav hidroperoxidokká alakul át, majd hidroxi-savvá, például 9-HODE-vé (9-hidroxi-10,12-oktadekadiénsav) alakulhat át. . A 9-HODE rendkívül elterjedt az oxidált LDL-ben, és jó indikátora a lipidperoxidációnak. Valójában a 9-HODE 20-szor magasabb az érelmeszesedésben szenvedő fiatal betegeknél, mint az egészséges önkénteseknél, és 30–100-szor nagyobb a 69–94 éves atherosclerosisban szenvedő betegeknél, egészséges egészséges fiatalokhoz képest. 14 A 9-HODE szint új módszer a kardiovaszkuláris rizikó meghatározására, és további vizsgálatokat kell végezni annak tesztelésére, hogy a 9-HODE jó kockázati tényező lehet-e a szívkoszorúér betegségben, különösen 50 év felettieknél.

1952-ben Glavlind és munkatársai publikáltak egy papírt, amely megmutatta, hogy az aorta lipid-peroxidok pozitív korrelációban vannak az érelmeszesedéssel.25 Ezeket a megállapításokat 1970-ben megerősítették Brooks és munkatársai, akik nagy mennyiségben találtak 9-HODE-t és 13-hidroxi-9,11-oktadekadiénsavat ( Aort-plakkok linolsav-hidroperoxidjaiból származó 13-HODE) .22 1991-ben Wang és Powell megnövekedett mennyiségű 9-HODE és 13-HODE-t találtak az ateroszklerotikus nyulak aortáiban és LDL-jében. koleszterin-észterek (koleszteril-linoleát) emberi aorták ateroszklerotikus plakkjaiban, amelyek mértéke korrelál az ateroszklerózis stádiumával.21 Összefoglalva: az atherosclerotikus plakkok linolsav-hidroperoxidjainak növekedése egybeesik az érelmeszesedés nagyobb súlyosságával a normális régiókkal szemben. Más szóval, minél oxidáltabb linolsav van az érelmeszesedésben, annál rosszabb a CAD súlyossága.

Halliwell és Grootveld 1987-ben megállapította, hogy számos betegséget fémjelez a lipidperoxidációs termékek növekedése. 27 A liponperoxidáció indikátoraként általában a malondialdehidet, mind a linolsav, mind az arachidonsav oxidációs termékét használják, mivel könnyebb meghatározni lipid-hidroperoxidokkal. A malondialdehid reagál a tiobarbitursavval, és színes anyagot képez, amelynek az addíciós termék fluoreszcens intenzitása mérhető. Számos tanulmány pedig megemelkedett lipidperoxidációs termékeket talált a tiobarbitursav-reaktív anyagokkal mérve az érelmeszesedésben szenvedő betegeknél.

1984-ben Steinbrecher és munkatársai, valamint Morel és munkatársai felfedezték, hogy az endoteliális sejtek képesek oxidálni az LDL-t, és hogy ez a folyamat lipidperoxidációval jár. 28 29 Az oxidált LDL-ről kiderült, hogy aterogén és toxikus az endothelsejtekre. 1990-ben Miyazawa és mtsai megerősítették a linolsav hidroperoxidjainak megemelkedett szintjét az emberi LDL-ben, 30 ami szintén megemelkedett az emberi plazmában.31 betegek. Így számos bizonyíték vonja maga után a linolsav oxidációját, mint a megnövekedett oxidált LDL okát, és ezáltal a koszorúér-betegség fokozott kockázatát.

Bizonyíték, amely szerint az omega-6-ban gazdag növényi olajok az ateroszklerózis és a szívkoszorúér-betegség okozó tényezőként szerepelnek

Nagyobb mennyiségű linolsav oxidációs termék található az LDL-ben és az érelmeszesedésben szenvedő betegek plazmájában.14

Nagyobb mennyiségű linolsav-oxidációs termék található az ateroszklerotikus plakkokon, és az oxidáció mértéke határozza meg az érelmeszesedés súlyosságát.

A magasabb olajsavtartalmú vagy alacsonyabb linolsavtartalmú étrend csökkenti az LDL hajlamát az oxidációra

Az endoteliális sejtek oxidálják az LDL-t, és linolsav-hidroperoxidokat képeznek

A linolsav a leggyakoribb zsírsav az LDL-ben, és rendkívül érzékeny az oxidációra, mivel az egyik legelső oxidációs zsírsav.

Az emberen végzett randomizált, kontrollált vizsgálatok metaanalízise azt mutatta, hogy ha a telített zsírt és a transz-zsírt omega-6 zsírral (magas linolsavtartalmú) helyettesítik, megnő az összes okból eredő mortalitás, az iszkémiás szívbetegségek mortalitása és a kardiovaszkuláris mortalitás .41

A linolsav oxidációja az LDL-ben konjugált diénekhez (malondialdehid és 4-hidroxinonenal) vezet, amelyek kovalensen kötődnek az apoB-hoz, megváltoztatva szerkezetét, oxidált LDL-t létrehozva. Az oxLDL-t már nem a májban található LDL-receptorok ismerik fel, hanem a makrofágok scavenger-receptorai, amelyek monociták beszivárgását okozzák a subendotheliumba, habsejtképződést és esetleges ateroszklerózist.14

A linolsav (beleértve a 9-HODE-t és a 13-HODE-t) oxidációs termékei megtalálhatók az infarktusban lévő szövetekben.44

A carotis artériák ultrahangja egészséges betegeknél, akiknél az LDL-ben magas a 9-HODE, az ateroszklerózis jelei vannak.

A 9-HODE növekedése az érelmeszesedés klinikai megnyilvánulása előtt 40-50 éves korban kezdődik.

A 9-HODE az oxLDL jó indikátora, különösen, ha a gyulladás egyéb okait kizárják. A rheumatoid arthritisben szenvedő betegeknél tapasztalt megnövekedett oxidált LDL, és ezáltal a 9-HODE és a 13-HODE szintje az LDL-ben megmagyarázhatja, hogy miért nagyobb a szívbetegség kockázata.

A 9-HODE és a 13-HODE stimulálja az 1B interleukin felszabadulását a makrofágokból.45

A 9-HODE linolsav-metabolit a gyulladás erős promotere45, ezért az ateroszklerózis markere és induktora is lehet.

Az LDL érzékenysége az oxidációra függetlenül korrelál az érelmeszesedés mértékével.46

15) A linolsav szabad zsírsavak és a hidroxisavak (például a 13-HODE) közvetlen toxikus hatásokat indukálhatnak az endotheliumra, fokozva a gyulladást, a reaktív oxigénfajtákat és az adhéziós molekulákat.

Megállapították, hogy az endothelium linolsavval való expozíciója növeli az LDL transzfert az endotheliumon, ami az ateroszklerózis folyamatának lényeges lépése.

Az oxidált linolsav-metabolitokat (OXLAM) az immunsejtek felismerik, és monocitákat/neutrofileket toborozhatnak ateroszklerotikus elváltozásokra. 47 Az OXLAM-okat veszélyes jelnek tekintik, amelyek aktiválják a veleszületett immunsejteket, amelyek részt vesznek az érelmeszesedés kialakulásában.

A linolsav az ateroszklerotikus plakkokban található leggyakoribb zsír, és ez legalább az 1960-as évek óta ismert.

Oxidált linolsav, de nem oxidált olajsav található az ateroszklerotikus plakkokban.51

Több linolsav fogyasztása növeli a linolsav mennyiségét a bonyolult aorta plakkokban.52

A zsírszövetben és a vérlemezkékben lévő linolsav pozitívan társul a CAD-hez, míg a vérlemezkékben található EPA és DHA fordítottan korrelál a CAD-vel.

A linolsav szérumkoncentrációja (szemben a zsírsavak százalékával) magasabb a CAD-ben szenvedő betegeknél

A fat-1 transzgénikus egérmodell használata, amely az omega-6-ot omega-3-vá alakítja át, így a szövetekben és szervekben 1: 1 körüli omega-6: omega-3 arány alakul ki, csökkenti az érelmeszesedéses elváltozásokat a szisztémás és érrendszeri gyulladás gátlásával.

A halolajjal táplált egereknek (magas omega-3 tartalom) a kukoricaolajhoz (magas omega-6 tartalom) képest az ateroszklerotikus plakkképződés jelentősen csökken, valószínűleg az antioxidáns enzim aktivitás növekedése miatt.

Napraforgóolajat (magas omega-6 tartalmú) tartalmazó betegeknél több a vékony rostos kupakos atheroma, kevésbé vastag a rostos kupakos ateróma, kevésbé stabil a lepedék és nagyobb a plakk-szakadás százaléka azoknál a betegeknél, akik napraforgóolajat (magas omega-6 tartalmú) kapnak.

A linolsav étrendi túlzott bevitele nagyobb endoteliális aktivációt okoz a telített zsír feleslegéhez képest.56 A linolsav aktiválhatja az érrendszeri endothelsejteket, ami kritikus lépés az érelmeszesedés kiváltásában.57 58

A linolsav gyulladásos a vaszkuláris endothelium számára.59

A linolsav-metabolitok elősegítik a szívritmuszavarokat, a sejthalált, a szervi elégtelenséget és a szívmegállást.60

A hirtelen szívhalál miatt elhunyt betegeknél több linolsav és kevesebb omega-3 többszörösen telítetlen zsír van a koszorúerekben, szemben a kontroll betegekkel, akik főleg közlekedési balesetek miatt haltak meg. 61 B ox 2 összefoglalja az ellentétes nézeteket (1) miért csökkenti a CHD-t és (2) miért növelheti a linolsav a CHD kockázatát.

Ellentétes vélemények a linolsavról és a szívkoszorúér-betegség (CHD) kockázatáról

Érvek arról, hogy miért csökkenti a linolsav a CHD kockázatát

Csökkenti a TC-t és az LDL-t.62

Érvek amiatt, hogy a linolsav miért növeli a CHD kockázatát

Növeli az LDL és más lipoproteinek érzékenységét az oxidációra.63

Növeli a kis sűrűségű LDL-t.64

Klinikai vizsgálatok

A 2 éves klinikai vizsgálatban a linolsav növeli a szív- és érrendszeri eseményeket az alfa-linolénsavhoz képest

A MARGARIN vizsgálat (Mediterranean Alpha linolenic enRiched Groningen dietARy Intervention study) egy randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat volt, amelyben alfa-linolénsavval (ALA) gazdagított margarint (zsírsavösszetétel 46% LA, 15% ALA) teszteltek egy linolénnel szemben. savval (LA) dúsított margarin (58% LA, 0,3% ALA) 2 évig 103 közepesen hiperkoleszterinémiás férfiban és nőben (55 éves). Az ALA átlagos bevitele 5,9 g/nap (2,3% energia) és 1,0 g/nap (0,4% energia) volt az ALA, illetve az LA csoportban. A 0,3% -os ALA margarinnal (azaz az LA-val dúsított margarinnal) összehasonlítva a 15% -os ALA margarin jelentősen csökkentette a gyulladást (C reaktív fehérje (CRP), nettó különbség 1 év után = −0,53 mg/L és 2 év után = −0,56 mg/l (p 1. ↵