Az SNAP-vásárlások korlátozásának előnyei és hátrányai

Diane Whitmore Schanzenbach 2017. február 16-án a Ház Mezőgazdasági Bizottsága előtt tett vallomást. Az alábbiakban elkészített megjegyzéseit ismertetjük:

Diane Whitmore Schanzenbach

Nem rezidens munkatárs - gazdasági tanulmányok

Conaway elnök, Peterson rangsoroló tag és a bizottság tagjai:

Köszönöm a lehetőséget, hogy ma megjelent előtted ezen a meghallgatáson, amely a kiegészítő táplálkozási segélyprogram (SNAP) vásárlásainak korlátozásának előnyeiről és hátrányairól szól.

A nevem Diane Schanzenbach, a Hamilton Projekt igazgatója vagyok, a Brookings Intézet gazdaságpolitikai kezdeményezésének, ahol a gazdasági tanulmányok főmunkatársa is vagyok.

Emellett a Northwestern Egyetem szociálpolitikai és közgazdasági professzora vagyok. Az elmúlt két évtizedben számos, szakértők által áttekintett kutatást és könyvfejezetet készítettem és publikáltam az Egyesült Államok biztonsági hálóján, beleértve az SNAP-ot és az Élelmiszerbélyegző Programot. Tanulmányozom a gyermekkori elhízást, az ételfogyasztást és az élelmiszerhiányt is. Nemrégiben az Orvostudományi Intézet élelmiszer-erőforrások és SNAP-k megfelelőségének vizsgálatával foglalkozó bizottságának tagja voltam.

A mai tanúvallomásom elsősorban az általam elvégzett vagy áttekintett kutatásokból származik, amelyek figyelembe veszik az SNAP szerepét, valamint az élelmiszer-fogyasztásra és az élelmiszer-bizonytalanságra gyakorolt egyéb hatásokat. A SNAP egy rendkívül hatékony és eredményes program. 2014-ben közel 5 millió embert szabadított ki a szegénységből (a legfrissebb rendelkezésre álló adatok). 1 A SNAP hatékonyan azoknak a családoknak szól, akiknek leginkább szükségük van ellátásokra, csökkenti annak valószínűségét, hogy a családoknak problémát jelent az élelmiszerek biztosítása, és a gazdasági visszaesések idején automatikus költségvetési stabilizátorként szolgál. 2 3 Rendkívül alacsony a hibák és a csalások aránya. 4 5 A SNAP hosszú távú előnyökkel is jár a gyermekek számára. Saját közelmúltbeli kutatási tanulmányom azt találta, hogy azok, akik gyermekkorukban hozzáférhettek az SNAP-ellátásokhoz, nagyobb valószínűséggel fejezték be a középiskolát, egészségesebbé nőttek fel, és különösen a nők nagyobb valószínűséggel válnak gazdaságilag önellátóvá a gyermekkori SNAP-hozzáférés miatt előnyeit, amint az az 1. ábrán látható.

Általánosságban a közgazdászok azt tanácsolják a döntéshozóknak, hogy ne avatkozzanak be a magánpiacra, kivéve, ha erre nyomós okuk van - például piaci hiányosság vagy más hatékonysághiány, amelyet az állami beavatkozás javítana. Az SNAP esetében az a fő probléma, amelyet a program kezelni szándékozik, nem a piaci hiányosság, hanem az élelmiszer-vásárláshoz rendelkezésre álló források hiánya. Kormányzati segítségre azért van szükség, mert néhány család általában átmenetileg nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal ahhoz, hogy elegendő ételt vásároljon az aktív, egészséges életmód fenntartásához. Amikor SNAP-t kapnak, a résztvevő családok több erőforrással rendelkeznek, amelyeket élelmiszer-vásárláshoz használhatnak fel. Miután az erőforrások megfelelőségének alapvető problémája megoldódott, a kedvezményezettek kölcsönhatásba léphetnek a magánpiaccal, hogy megszerezzék a szükséges élelmiszereket.

Összefüggő

Tíz tény a COVID-19-ről és az Egyesült Államok gazdaságáról

A COVID-19 válság miatt már túl sok gyermek éhezett Amerikában

Éhes a hálaadás napján: 2020 őszi frissítés az élelmiszer-bizonytalanságról az Egyesült Államokban.

Az SNAP sikerének egyik legfontosabb oka az, hogy a magánszektorra támaszkodik az élelmiszerekhez való hatékony hozzáférés biztosításában, élelmiszerboltokon és más kiskereskedelmi üzleteken keresztül. A programnak a szabadpiaci rendszerre való támaszkodása a kezdetektől fogva jellemző az SNAP-ra. Kevés korlátozással a kedvezményezettek a mindenkori árak, saját ízlésük, preferenciáik és táplálkozási igényeik függvényében tudták optimalizálni, hogy mely termékeket és milyen kiskereskedelmi üzletekben vásárolják.

Véleményem szerint az SNAP-vásárlásokra vonatkozó további korlátozások aláássák a program eredményességét és eredményességét. Különösen az SNAP-ra és az élelmiszer-fogyasztásra vonatkozó kutatásaim alapján úgy gondolom, hogy az SNAP-korlátozások: a gyakorlatban nehezen lesznek strukturálhatók, nem hatékonyan lesznek célozva, és sok esetben - például az üdítők vagy édesített italok vásárlásának javasolt tiltása - nem valószínű, hogy megváltoztatja a fogyasztási szokásokat. Jobb politikai lehetőségek vannak az egészséges táplálkozási szokások népszerűsítésére mind a SNAP-ban részesülők, mind az összes amerikai számára.

A SNAP korlátozásokat a gyakorlatban nehéz felépíteni

Van néhány széles körű korlátozás, amely politikai tapintatot nyert. Az egyik készlet szűken célozza meg az SNAP-nál megvásárolható árucikkeket, egy másik az egészségtelen ételek, vagy különösen a szódavizek vagy a cukorral édesített italok vásárlásának korlátozását, egy másik pedig bizonyos luxusételek vásárlásának betiltását javasolja. Ezek mindegyikét a gyakorlatban nehéz lesz megvalósítani, mivel összetettsége van annak megállapításában, hogy mely elemek kerülnek a tilalom hatálya alá. Ezenkívül a korlátozások növelnék a magánvállalkozások, és különösen a kisvállalkozások adminisztratív terheit.

Kapcsolódó könyvek

Generáció Nincs korlátozás

Az amerikai szegénység kezelésére vonatkozó politikák

Hangok a gyermekek számára

A bonyolultság részben abból adódik, hogy rengeteg terméket kell besorolni. A fogyasztók ízlésében és preferenciáiban óriási különbségek vannak, és a piac választékossággal válaszol. Ma már több mint 650 000 élelmiszer- és italtermék van a piacon, és évente további 20 000-et vezetnek be. 6 A bonyolultság megsokszorozódik, mert nincs egyértelmű szabvány az élelmiszerek „egészségesnek” vagy „egészségtelennek” vagy luxuscikknek történő meghatározására. Az ilyen szabványok megalkotása legjobb esetben is nehéz lenne, és jelentős adminisztratív költségekkel járna az egyes termékek táplálkozási profiljának kategorizálásában és nyomon követésében, hogy elkészítsék az SNAP-ra alkalmas élelmiszerek listáját. A listát folyamatosan kellene vezetni, és valós időben el kell juttatni a kiskereskedőkhöz és a fogyasztókhoz. Előrejelzésem szerint az ilyen vállalkozás támogatásához szükséges további bürokrácia valószínűleg nem takarít meg adózói pénzt.

Ezenkívül az elemeket nem szabad úgy besorolni, hogy az adott étel mindig „jó” vagy „rossz” legyen. A Táplálkozási és Dietetikai Akadémia, az élelmiszer- és táplálkozási szakemberek legnagyobb szervezete álláspontot fogalmazott meg, miszerint az egészséges táplálkozás legfontosabb hangsúlyának a „teljes étrendnek” vagy az elfogyasztott ételek általános mintájának kell lennie. 7 Minden étel belefér az egészséges étrendbe, ha mértékkel és megfelelő adagmennyiséggel fogyasztja, és ennek következtében nem szabad mindig betiltani egy adott ételt.

A SNAP javítja az étrendet

Azáltal, hogy arra a leíró kérdésre összpontosítottunk, hogy mit vásárolnak az SNAP résztvevõi, az USDA tanulmánya nem foglalkozott az alapvetõbb kérdéssel - nevezetesen hogyan változtatja meg az SNAP a résztvevõk által vásárolt élelmiszertípusokat? A közgazdászok jó előrejelzéseket fűznek az SNAP hatásához: a család élelmiszer-vásárlásra rendelkezésre álló erőforrásainak növelésével az SNAP várhatóan növeli mind a megvásárolt ételek mennyiségét, mind minőségét, és így is van. Amikor az SNAP növeli az alacsony jövedelmű családok élelmiszer-vásárlóerejét, képesek táplálóbb ételeket vásárolni, amelyeket egyébként nem engedhettek meg maguknak. Bár ezt meglepően nehéz kérdés empirikusan tanulmányozni, egy nemrégiben készült tanulmány szerint a havi SNAP-ellátások 30 dolláros növekedése növelné a résztvevők tápláló ételek, például zöldségek és egészséges fehérjék fogyasztását, ugyanakkor csökkentené az élelmiszerek bizonytalanságát és a gyorsételek fogyasztását, amint az látható az alábbi 2. ábrán. 8.

Hasonló hatásokat találtak egy nyári EBT-program randomizált, kontrollált vizsgálatában, amely a családoknak havi 60 dollárt nyújtott juttatásra jogosult gyermekenként a nyári hónapokban, hogy ellensúlyozzák az iskolai étkezés elvesztését. A tanulmány megállapította, hogy a további juttatásokat kapó gyermekek javították étrendjüket, több gyümölcsöt, zöldséget, teljes kiőrlésű gabonát és tejterméket, valamint kevesebb cukorral édesített italt fogyasztottak. 9.

A SNAP és a nem SNAP háztartások fogyasztása hasonló

Sok média-vita zajlott az USDA 2016. novemberi jelentésével kapcsolatban az SNAP-résztvevők és a nem résztvevők tipikus élelmiszer-vásárlási szokásairól. 10 A jelentés legfelsőbb megállapítása az, hogy az SNAP és a nem SNAP háztartások rendkívül hasonló ételkiadási mintákkal rendelkeznek. Az SNAP családok által elköltött minden dollárból:

Körülbelül 40 cent jutott arra, amit a tanulmány „alapvető tételeknek” minősít, például hús, gyümölcs, zöldség, tojás, kenyér és tej
Körülbelül 20 cent került sós harapnivalókhoz, cukorhoz, cukorkához és édesített italokhoz, ebből 5 cent üdítőhöz került
A fennmaradó 40 centet más árukra költötték, beleértve az elkészült ételeket, a gabonaféléket, a rizst, a babot és a tejtermékeket.

Az USDA megállapításai összhangban vannak saját, a Fogyasztói Kiadások Felmérésével végzett publikált kutatásommal, amely szintén hasonló kiadási mintákat talált az élelmiszer-kategóriák között az SNAP és a nem SNAP háztartások számára. 11.

A közegészségügy szószólói helyesen rámutatnak arra, hogy a cukorral édesített italok jelentik a legnagyobb többlet kalóriát az átlagos amerikai étrendben, és nem nyújtanak táplálkozási előnyöket. Az elhízás-járvány minden jövedelmi szinten érte az amerikaiakat, és a közegészségügy hívei joggal hívják fel a figyelmet a cukorral édesített italok túlzott fogyasztására, mint egyik valószínű okra. 14 Az USDA tanulmánya azt jelzi, hogy ez a jövedelemeloszlás kérdése, és nem szükséges külön megkülönböztetni az SNAP-osokat üdítőital-fogyasztásukról. Az USDA tanulmányában megfigyelt kiadások között minden dollárból körülbelül 5 cent került az üdítők beszerzésére. Ez az arány hasonló a nem SNAP-os háztartásokhoz, amelyek élelmiszerboltjaik átlagosan 4 százalékát költik üdítőkre.

A szódabetiltás nem csökkenti a szódafogyasztást

A javasolt másik lehetőség az, hogy csak az SNAP előnyökkel járó üdítők vagy édesített italok vásárlását tiltsák meg. Ezek a javaslatok eltúlozzák az ilyen tiltások fogyasztásra gyakorolt lehetséges hatásait, mivel a tiltások indoklása az SNAP előnyeinek működésének téves megértésén alapul. A SNAP előnyei szerények - naponta fejenként körülbelül 4,50 USD -, és ennek eredményeként szinte minden család kiegészíti SNAP-vásárlásait a készpénzjövedelméből vásárolt élelmiszerekkel. Ez tervszerűen történik, és ezért hívják a programot kiegészítő táplálkozási segítségnyújtási programnak; a legtöbb esetben a család élelmiszer-vásárlóerejének bővítésére szolgál, nem pedig az élelmiszer-vásárlások 100 százalékára. Becslések szerint a résztvevők 70-80 százaléka, talán még magasabb is, kiegészíti SNAP kiadásait készpénzzel.

Mi fog történni, ha az üdítőital-vásárlást betiltják az SNAP előnyei segítségével? Vegyünk egy tipikus családot, amely az átlagos összeget - havonta 12 dollárt - költ üdítőkre, és kiegészíti SNAP kiadásait pénzeszközök elköltésével. A legjobb előrejelzésünk szerint az SNAP korlátozás következtében nem lesz fogyasztásváltozás; egy ilyen család továbbra is megvásárolhatja ugyanazt az árukosarat, de biztosítaniuk kellene, hogy az SNAP-juttatások helyett saját készpénzükből fizessenek az üdítőkért. Más szavakkal, a tilalom valószínűleg megnöveli a program adminisztratív költségeit mind az USDA, mind a kiskereskedők számára, és növeli a megbélyegzést, amellyel a kedvezményezettek szembesülnek, amikor igénybe veszik az előnyöket, de nem jár azzal az előnnyel, hogy viselkedésbeli változásokat idézzen elő.

Ajánlások

Vannak jobb politikai lehetőségek, amelyek nagyobb valószínűséggel javítják az SNAP-osok étrendjét, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt évtizedben a friss gyümölcsök és zöldségek viszonylag drágábbak lettek a kevésbé egészségesnek tekintett ételekhez képest, amint az az ábrán látható 3 alatt. Válaszul a piaci alapú politikák növelhetik az egészséges ételek megfizethetőségét, és ösztönzést adhatnak az alacsony jövedelmű családok számára azok megvásárlására.

Az egyik további szempontot érdemlő megközelítés az USDA randomizált, kontrollált vizsgálata a Massachusetts-i Healthy Incentives Pilotról. Ez a kísérleti program az SNAP kedvezményezettjeinek azonnali 30 centes visszatérítést nyújtott minden egyes dollárért, amelyet egy szűken meghatározott gyümölcs- és zöldségcsoportra költöttek. 15 Erre az árengedményre válaszul a megcélzott egészséges élelmiszerek fogyasztása 25 százalékkal nőtt. 16 Az elmúlt években sok helyi térség és még néhány állam is hasonló megközelítést követett el azzal, hogy bónusz dollárokat ítélt meg a gazdák piacain használt juttatásokért, lehetővé téve a kedvezményezettek számára, hogy az élelmiszer-költségvetésüket tovább terjesszék, amikor friss termékeket vásárolnak. A mai napig ezek a programok sikeresek voltak. Az ilyen típusú programok országos megismétlésének vagy méretezésének módjainak feltárása konstruktívabb és hatékonyabb utat jelentene az SNAP-kedvezményezettek egészséges élelmiszer-fogyasztásának növelésére irányuló cél elérése felé.

Az SNAP megerősítése és az élelmiszer-bizonytalanság csökkentése a több mint 22 millió amerikai háztartásban, amelyek havonta táplálkozási segítséget kapnak, intelligens állami beruházás, amely javítja mind a közegészségügyet, mind a gazdasági növekedést. Bizonyos élelmiszerek betiltása növeli a program adminisztratív terheit és költségeit, de valószínűtlen, hogy megváltoztatná a fogyasztást. Ezzel szemben azok a szakpolitikai változások, amelyek erősítik az SNAP előnyeinek vásárlóerejét és lehetővé teszik a piacok működését indokolatlan beavatkozás nélkül, nagyobb valószínűséggel javítják a befogadók étrendi döntéseit és csökkentik az élelmiszer-bizonytalanságot.

Köszönöm, és várom a kérdések megválaszolását.