Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

ncbi

StatPearls [Internet]. Kincses Sziget (FL): StatPearls Publishing; 2020 jan-.

StatPearls [Internet].

Hunter Hsu; Matthew P. Fahrenkopf; Shivajee V. Nallamothu .

Szerzői

Hovatartozások

Utolsó frissítés: 2020. augusztus 10 .

Bevezetés

A disztális sugarú törést, amelyet általában csuklótörésnek neveznek, a disztális sugár metafízisének bevonása határozza meg. A törés magában foglalhatja a radiocarpalis ízületet, a distalis radioulnáris ízületet és/vagy a disztális ulnát vagy sem. [1] Ez a sérülés általában magas energiájú mechanizmusokkal jár fiatalabb betegeknél és alacsonyabb energiájú mechanizmusokkal vagy idősebb betegek eséseivel. [2] A törés heveny csuklófájdalmat és duzzanatot eredményez, és ha nem kezelik, jelentős morbiditást okozhat. A kezelés magában foglalhatja a nem operatív és az operatív irányítást is, és végül több tényezőtől függ. [3]

Etiológia

A disztális sugarú törés során a sérülés mechanizmusa a csuklón átmenő axiális erő, amelynek sérülési mintázatát a csontsűrűség, a csukló helyzete, valamint az erő nagysága és iránya határozza meg. A disztális sugarú törések többsége a csukló kinyújtásával és kinyújtásával történik. [1] Ez a művelet egy hátsó hajlító momentumot helyez el a disztális sugárban. Ezt a fajta sérülést gyakran "kinyújtott kézre esésnek" vagy FOOSH-nak nevezik. A viszonylag gyengébb, vékonyabb háti csont összenyomás alatt összeomlik; mivel az erősebb volárcsont feszültség alatt elbukik, ami a csonttal való tipikus „háromszöget” eredményezi a csúcs volárral és a nagyobb hátsó aprítással. A metafízis töretlen impaktációja veszélyezteti a hátsó stabilitást, és a nyíróerők befolyásolják a sérülés mintázatát, amely gyakran magában foglalja az ízületi felületet. [4] A nagy energiájú sérülések jelentősen elmozduló vagy erősen aprított instabil töréseket okozhatnak a disztális sugárig.

Általános mechanizmusok fiatalabb egyéneknél

Általános mechanizmusok idős embereknél

Járványtan

A disztális sugarú törés a felső végtag leggyakoribb törése. [1] Ezek a törések minden betegcsoportban előfordulnak, és a leggyakoribb ortopédiai sérülések, bimodális eloszlással. Évente több mint 450 000 törés történik az Egyesült Államokban, és ez a szám tovább növekszik. A disztális sugár törései a sürgősségi osztályokon kezelt összes törés körülbelül egyhatodát jelentik. A fiatalabb betegek általában nagyobb energiájú traumamechanizmusokban vesznek részt, míg az idősebb betegek alacsonyabb energiaesés esetén. Az idős népesség előfordulása korrelál az osteopeniával, és az életkor előrehaladtával növekszik, ami megfelel a csípőtáji törések megnövekedett előfordulásának. [5]

Kockázati tényezők időseknél

Kórélettan

A csuklótörések gyakoriak osteoporosisban szenvedő betegeknél. Szinte bármilyen típusú kézre esés a csuklótörés kockázatával jár.

Történelem és fizikai

A betegeknél jellemzően változó csuklódeformitás és a kéz elmozdulása van a csuklóhoz képest. A csukló általában megdagad, ekchimózissal, érzékenységgel és fájdalmas mozgástérrel rendelkezik. Meg kell vizsgálni a sérülés mechanizmusát, hogy segítsen felmérni a pusztulás energiáját és szintjét. Elengedhetetlen a páciens funkcionális állapotának megállapítása a sérülés előtt, valamint a foglalkozási igények, mivel ezek segíthetik a kezelés irányának meghatározását. Dokumentálja a gyógyulást befolyásoló, már létező egészségi állapotokat, mint például csontritkulás, cukorbetegség és/vagy dohányzás.

A fizikális vizsgálatnak alapos figyelmet kell fordítania a következőkre:

A kapcsolódó sérülések a következők:

Értékelés

A képalkotás megerősíti a törés súlyosságát, meghatározza a stabilitást és irányítja a kezelési megközelítést. Szükség esetén egyszerű röntgenfelvételeket kell készíteni redukció előtt és után. A szokásos röntgenfelvételek tartalmazzák a csukló poszteroanterior és laterális nézeteit, valamint ferde nézeteket a törés további meghatározása céljából. A ferde nézetek hasznosak az ízületi érintettség, különösen a lunate fossa fragmens értékelésében. Az ellentétes csukló nézetek értékelhetik a beteg normális ulnáris varianciáját és scapholunate szögét. A számítógépes tomográfia megmutathatja az intraartikuláris érintettség mértékét. Fontos ismerni a disztális sugár normál radiográfiai méréseit, mert hasznos a distalis sugár törések azonosításához. Ezek a mérések a kezelés meghatározásában is hasznosak.

Fontos normális radiográfiai kapcsolatok: [7] [8]:

Kezelés/kezelés

A disztális sugarú töréseknek lehet műtéti vagy nem műtéti kezelése. A nem műtéti kezelés megköveteli a törés elfogadható elmozdulását, szögelését és rövidítését. Amennyiben ezek a kritériumok nem teljesülnek, a műtéti kezelés az ajánlott megközelítés.

A disztális sugarú törések elfogadható kritériumai a következők:

Az elmozdított töréseknek zárt redukciónak kell alávetniük anatómiai vagy elfogadható redukció elérése érdekében. Megfelelő érzéstelenítés vagy fájdalomcsillapítás, például tudatos szedáció vagy haematoma blokkolás szükséges a zárt redukcióhoz. [9] A zárt redukciót követően a karot egy hosszú karú, cukortartó sínben kell rögzíteni, a gipszel ellentétben. A hosszú karú, cukorfogó sín megakadályozza a pronációt, a szupinációt és a könyökhajlítást, ezáltal kiküszöböli a brachioradialis-t mint deformáló erőt. A sín lehetővé teszi a duzzadást, szemben a gipszel. [10] Redukció utáni röntgenfelvételeket kell készíteni a redukció minőségének értékeléséhez. Ha a töréscsökkentés megfelel az elfogadható kritériumoknak, a beteg maradhat a sínben, és utána járhat egy ortopéd sebésznek, ahol heti első röntgenfelvételeket készítenek az első 2 hétben. Ha a csökkentés nem marad fenn és már nem elfogadható, akkor műtéti beavatkozást kell javasolni. Ha a redukció megmarad, akkor a sín öntvényké alakítható, és összesen 6 hétig immobilizálható.

Az elmozdulatlan töréseket műtét nélkül kezelik egy hosszú karos sínben, és áttérnek egy rövid karra az irodában, összesen 6 hétig, soros röntgenfelvételek segítségével a törés elmozdulásának és gyógyulásának ellenőrzésére.

Megkülönböztető diagnózis

A röntgenfelvétel megerősíti a diagnózist; azonban a következőket kell figyelembe venni: