Duodenogastricus reflux klinikai és terápiás szempontok Gyermekkori betegségek archívuma

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Főmenü

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Ön itt van

  • itthon
  • Archívum
  • 81. évfolyam, 1. szám
  • Duodenogastricus reflux: klinikai és terápiás szempontok
  • Cikk
    Szöveg
  • Cikk
    info
  • Idézet
    Eszközök
  • Ossza meg
  • Válaszok
  • Cikk
    metrikák
  • Figyelmeztetések
  1. Szarszewski Ádám a,
  2. Maria Korzon a,
  3. Barbara Kamiñska a,
  4. Piotr Lass szül
  1. a Gdañski Orvostudományi Egyetem Gyermekgyógyászati, Gasztroenterológiai és Onkológiai Tanszéke, ul. Nowe Ogrody 1/6, 80–803, Gdañsk, Lengyelország, b. Gdañski Orvostudományi Egyetem Nukleáris Orvostudományi Tanszék
  1. Dr. Szarszewski.

Absztrakt

HÁTTÉR Úgy gondolják, hogy a duodenogastricus reflux károsítja a gyomor nyálkahártyáját. Az erről a rendellenességről szóló legtöbb jelentés felnőtt betegeket érint.

duodenogastricus

BETEGEK ÉS MÓDSZEREK 1120 hasfájós gyermeket vizsgáltak; A duodenogastricus reflux endoszkópos jellemzőit 92 betegnél találták. A duodenogastricus reflux diagnózisának megerősítésére koleszcintigráfiát (Tc99-HEPIDA) végeztek. A szcintigráfiával igazolt duodenogastricus refluxban szenvedő gyermekeknek prokinetikus gyógyszert (ciszaprid) adtak.

EREDMÉNYEK A duodenogastricus reflux endoszkópos jellemzőit 92 gyermeknél találták; a diagnózist szcintigráfiával igazolták 59 betegnél. A gyomornyálkahártya gyulladásának súlyosságában nem volt szignifikáns különbség a kontroll csoporthoz képest, míg ezek közül a betegek közül lényegesen kevesebb volt fertőzött Helicobacter pylori-val. Nem volt összefüggés az izotóp felhalmozódási régiói és a gyomor gyulladásos elváltozásai között. A prokinetikus gyógyszer (ciszaprid) segített megszüntetni vagy nagymértékben csökkentette a gyermekek duodenogastricus refluxját.

KÖVETKEZTETÉSEK Amikor a duodenogastricus reflux endoszkópos jellemzőit találják, a végső diagnózist olyan vizsgálaton kell alapozni, amely önmagában nem befolyásolja a gyomor-bél traktus motilitását: a koleszcintigráfia hasznos módszernek tűnik. Mivel azonban a tej vizsgálati étkezésként történő használata befolyásolja a szcintigráfiai képet, nem volt összefüggés az izotóp-felhalmozódás területe és a gyomor gyulladásos elváltozásainak lokalizációja között. Úgy tűnik, hogy a duodenogastricus reflux kevésbé fontos a gyulladásos elváltozások kiváltó okaként, mint más tényezők (például genetikai hajlam, stressz stb.). A prokinetikus gyógyszerek jótékonyan befolyásolják a gyomornyálkahártya gyulladásos elváltozású, duodenogastricus refluxos gyermekek kezelésének eredményeit.

  • duodenogastricus reflux
  • koleszcintigráfia
  • ciszaprid

Statisztikák az Altmetric.com-tól

A duodenogasztrikus reflux (epe-reflux) gyomornyálkahártya-gyulladást és/vagy fekélyképződést, 1-5 bélmetapláziát okozhat a gyomorban, 6 és megnövekedett gyomorrák kockázatát. .8 9 Felnőtteknél a parciális gastrectomia szövődménye is lehet, 4 5 10 11, de ez a műtét gyermekeknél nagyon ritka. A duodenogastricus reflux diagnózisa összetett. Felnőtteknél nincsenek patognomonikus klinikai tünetek, amelyek az epe refluxjára utalnának. a diagnózis sem.12. Így számos további módszert fejlesztettek ki, mint például az epesavak13 és a nátrium koncentrációjának mérése a gyomortartalomban, a 14pH-metria, a 15 és a Doppler-ultrahangvizsgálat.16 17 Dinamikus cholescintigraphy, amelyet évek óta sikeresen alkalmaznak, lehetővé teszi a reflux fokozatának (reflux index) értékelését, és különösen hasznosnak tűnik a Mackie és munkatársai által bevezetett módszer módosítása 18 tejjel mint teszt étkezéssel.

A duodenogastricus reflux a gyermekek felső emésztőrendszerének endoszkópiája során is előfordulhat, és általában a diagnózist más módszerekkel nem erősítették meg. Nincsenek adatok az epe reflux előfordulásáról és arról, hogy ez milyen gyakran felelős a visszatérő hasi fájdalmakért a gyermekeknél.19 A reflux súlyossága és a gyomornyálkahártya gyulladásos elváltozásai közötti összefüggést nem elemezték, és nagyon kevés tanulmány van a szerepről. a prokinetikus gyógyszerek aránya az epefluxus korlátozásában a gyermekeknél.20 21

Vizsgálatunkban a következő célokat tűztük ki célul: (1) meghatározni a duodenogastricus reflux előfordulását krónikus, visszatérő hasi fájdalmakban szenvedő gyermekeknél; (2) felméri a reflux mértéke és a gyomor és a nyombél nyálkahártyájának gyulladásos elváltozásainak súlyossága közötti lehetséges kapcsolatot; (3) figyeljük meg, hogy a koleszintigráfián a legmagasabb izotóp felhalmozódású régiók megfelelnek-e a gyomor legsúlyosabb gyulladásának területeinek; és (4) megfigyelni, hogy a prokinetikus gyógyszerek gyulladáscsökkentőkkel kombinálva javítják-e az epe refluxban szenvedő gastritisben és duodenitisben szenvedő betegek tüneteit és jeleit.

Anyagok és metódusok

Az epe refluxjának endoszkópos gyanúja esetén dinamikus koleszcintigráfiát végeztünk az epe reflux diagnózisának megerősítésére.

Az endoszkópos vizsgálat eredménye szerint kezdetben 92 gyermeknél diagnosztizáltuk az epefluxust. A gyermekeket a koleszcintigráfia előtt böjtölték. Intravénásán adtuk be a radiofarmakon (technécium-99m; HEPIDA) adagját 3-4 mCi (111–148 MBq)/dózisban, és öt percenként, egy percig tartó felvételeket végeztünk. Az ötödik mérés után 150–200 ml sűrített tehéntejet adtunk a gyerekeknek inni. A 12. mérés után 2 mCi (74 MBq) 99m Tc-t adtunk orálisan a gyomortér detektálására.

A koleszcintigráfia eredményeinek értékelése a következők alapján történt: morfológiai jellemzők (idő-aktivitás görbék a gyomortér felett), és a reflux-index, amelyet úgy számítottunk, hogy az expozíció során kapott gyomorszámot elosztottuk a gyomor és a bél számának összegével.

Véletlenszerűen kiválasztottunk egy 50 fős kontrollcsoportot az epefluxus endoszkópos jellemzői nélküli gyermekek csoportjából. Néhány epe-refluxban szenvedő, szcintigráfiával megerősített beteg a gyulladáscsökkentő gyógyszerek mellett (tripium-dicitratobismutát, aminosicillin és metronidazol H pylori-ban szenvedő gyermekeknél) a prokinetikus gyógyszert (ciszaprid) kapta. A ciszaprid hatékonyságának felmérése érdekében a betegeket véletlenszerűen két csoportra osztottuk: ciszapriddal kezelt gyermekek csoportjára és azokra, akik nem kaptak ciszapridot. Az 1. ábra összefoglalja a gyermekek különböző csoportokba sorolását. Hat hétig adtunk ciszapridot, négy hétig háromszor kálium-dicitratobismutátot, hét napig amoxicillint és 14 napig metronidazolt. Az ismételt szcintigráfiát három héttel a kezelés befejezése után végeztük el.