Egyes német mézfajták glikémiás és inzulininémiás tulajdonságai

Absztrakt

A különböző német mézfajták glikémiás és inzulininémiás reakcióját eddig nem vizsgálták. Nyolc német mézfajtát teszteltek, amelyek virágforrásukban és szénhidrát-összetételükben különböznek egymástól. Tíz klinikailag és anyagcserében egészséges, éhomi egyednek (31,5 ± 8,1 éves (átlag ± sd), két nőnek) adtak izoglükid teszt ételt (25 g szénhidrát) és 25 g glükóz referenciát. A glikémiás és az inzulininémiás indexet az ajánlott FAO/WHO méréssel számoltuk ki. A nyolc vizsgált mézfajtából ötnél alacsonyabb a glikémiás index 55 alatt; a nyolc vizsgált fajta közül hat esetében a glikémiás terhelés 10-nél alacsonyabb volt (az adag mérete 20 g méz). A glikémiás index és az inzulininémiás index szignifikánsan korrelált a mézfajták fruktóztartalmával. Az eredmények azt mutatják, hogy a glikémiás index és az inzulininémiás válasz a méz fruktóztartalmától függ. Ezért specifikus mézfajták ajánlhatók az étkezési készítményekben szacharóz helyett csökkent glükóztoleranciával rendelkező alanyok számára.

Az étkezés utáni glikémiás válasz alapvetően releváns a hiperinsulinaemiával és a központi elhízással járó krónikus betegségek szempontjából (1998). A glikémiás index (GI) egy standardizált mérőszám, amelyet a FAO/WHO ajánlott a szénhidrátok bevétele utáni vércukor-válasz osztályozására. Összetett biológiai szénhidrátként a mézet rendszeresen használják természetes édesítőszerként és hagyományos gyógyhatású szerként. A méz fokozatai glikémiás válaszukban eltérőek, és egyes mézfajták alacsony GI-vel rendelkeznek (Bogdanov et al., 2008). Felvetették, hogy a virágos mézforrások és a fruktóz/glükóz arány felelősek a glikémiás válasz különbségéért. A mézfajtákról azonban - különösen a német termékekről - nem áll rendelkezésre elegendő adat. Ezenkívül még nem ismert az a méz, amely megmagyarázza az egyes mézfajok alacsony GI-válaszát (Ischayek és Kern, 2006). A tanulmány célja annak meghatározása volt, hogy a német méz nyolc fajtájának GI és inzulininémiás válaszai különböznek-e virágforrásukban és szénhidrát-összetételükben.

Tíz klinikailag és anyagcserében egészséges, éhomi egyednek (két nő, nyolc férfi; életkora 31,5 ± 8,1 év) egy-egy izoglükid (25 g szénhidrát) adagot adtak nyolc német mézfajtából és 25 g glükóz referenciát 2 hét alatt. Mindegyik tesztet OGTT körülmények között (8.00–10.00 óra között) hajtották végre azonos alanyokban. A kapilláris vércukorszintet és a plazma inzulint ujjbeggyel ellátott mintákkal mértük (0 perc) előtt, valamint 15, 30, 45, 60, 90 és 120 perccel az egyes tesztmézek klinikailag rutinszerű mikromódszerekkel történő fogyasztása után. A glükózt enzimatikus (Glucoseoxidase) amperometrikus módszerrel (EBIO plus, Eppendorf/EKF, D-39179 Magedburg) határoztuk meg közvetlenül a mintavétel után. Az egyes vizsgált élelmiszerek GI-értékét és inzulininémiás indexét (II) geometriai úton számítottuk ki, kifejezve az egyes tesztelt élelmiszerek vércukorszintje és a plazma inzulin-válasz görbéje (IAUC) alatti inkrementális területet az egyes emberek 25 g-jának IAUC-jának százalékában. glükóz referencia. Ezenkívül a glükózterhelést kiszámítottuk a teszt élelmiszer GI-jének és a rendelkezésre álló szénhidrát mennyiségének a referencia adagban, 20 g méz adagban.

A tesztelt mézmintákat a német német méhész szövetség (Deutscher Imkerbund e.V.) bocsátotta rendelkezésre. Az élelmiszer-kémiai elemzéseket a ’LAVES-Institut für Bienenkunde’, Celle, Németország végezte. A vizsgálatban részt vevő személyektől írásos beleegyező nyilatkozatot kaptak. A vizsgálati protokollt a helyi etikai bizottság hagyta jóvá. A statisztikai elemzésekhez SPSS szoftvert (14.0 verzió) használtunk.

A vizsgált mézfajták összetételét az 1. táblázat tartalmazza. A fruktóz- és glükóz-tartalom változása miatt a fruktóz-glükóz arány nagyban eltér. Az elemzett szénhidrátok legnagyobb változása a melezitóz-tartalomban mutatható ki; az összes többi fajtával ellentétben az erdei méz szignifikánsan magasabb melezitóz-tartalmat mutat (10 g/100 g méz). A nyolc vizsgált mézfajta közül ötnél alacsony a GI értéke 55 alatt. Csak az erdei méz esetében határozható meg a 70 fölötti magas GI. A nyolc vizsgált fajta közül hat esetében a glikémiás terhelés 10-nél alacsonyabb (az adag mérete 20 g méz).

A glükóz- és inzulinszint változását a glükózkontroll hatására, valamint a két legalacsonyabb (hársvirágméz, melegített) és legmagasabb (erdei méz) GI és II értékű mézfajra adott reakciót az 1a. b. A GI-értékek a vizsgált mézfajtákban 80% -os, a II-értékek 29% -os tartományban különböznek. Nincs statisztikailag szignifikáns összefüggés a GI és II értékek között. Ezenkívül az inzulin – glükóz arány nem mutat fix értéket, de 73% -os tartományban változik.

A glükóz változása (a) és inzulin (b) két mézfaj szintje (hársvirágméz, melegítve; a vizsgált minták legalacsonyabb GI-értéke; erdei méz; a vizsgált minták legnagyobb GI-értéke) a glükózkontrollhoz képest. A glükóz (mg/100 ml) és az inzulin (pmol/l) értékeket különbségként adjuk meg a 0-perc értékekkel szemben.

Amikor a különböző mézfajták szénhidráttartalma összefügg a glikémiás és az inzulininémiás tulajdonságokkal, jelentős összefüggés állapítható meg a GI és II és a mézfajták fruktóztartalma között: r(GI/fruktóz) −0,851, P= 0,007; r(II/fruktóz) −0,810, P= 0,015 (2. ábra). Az erdei méz melezitóz-tartalma felelős e mézfaj magas GI-értékéért (P= 0,001). A fruktóz – glükóz arány, valamint az összes felsorolt szénhidrát és a szénhidrátok összege nem befolyásolja jelentősen a mézfajták GI és II jellemzőit.

A nyolc tesztelt mézfajta korrelációja a fruktóztartalom és a GI között.

A méz szénhidrátban gazdag ételként definiálható, és a méz fő tartalma, mintegy tömegének 80% -a szénhidrátokból áll, különösen fruktózból és glükózból. A közelmúltban publikált kutatások szerint azonban a mézfaj virágforrásai befolyásolhatják a GI-t, és egyes mézfajták alacsonyabb GI-t mutatnak, mint mások (Samanta et al., 1985; Foster-Powell et al., 2002; Henry et al., 2005; Ischayek és Kern, 2006).

Az ebben a vizsgálatban vizsgált mézfajok cukorprofiljának és fruktóz/glükóz arányának összehasonlításakor változó fruktóztartalmat és nagyjából eltérő fruktóz/glükóz arányt találtak. A fruktóztartalom 43,5% -on belül változik, ami 0,97-1,62 közötti fruktóz-glükóz arányhoz vezet. Összehasonlítva az amerikai mézfajtákkal kapcsolatos adatokkal, amelyeknél a fruktóz-tartalom 34,8–39,8%, a fruktóz – glükóz arány pedig 1,03–1,12 között van, eredményeink azt mutatják, hogy a vizsgált német mézfajok cukorprofilja egyértelműen eltér az amerikai adatoktól ( Ischayek és Kern, 2006). Ez lehet az oka annak a megállapításnak, hogy a mézfajok glikémiás indexeire vonatkozó más közzétett adatokkal ellentétben az ebben a vizsgálatban vizsgált mézfajták többsége - a 88,6 magas GI-vel rendelkező erdei méz kivételével - kedvező GI-t mutatott alacsonyabb, mint 55.

Felvetődött, hogy a megfelelő GI és a megfelelő fruktóz-glükóz arány negatívan korrelál, és hogy a mézfajták GI-je csökken a megnövekedett fruktóz-glükóz arány mellett. Vizsgálatunkban a fruktóz-tartalom, nem pedig a fruktóz-glükóz arány, szignifikánsan korrelált a GI-válasszal. Ezenkívül a vizsgált erdei méz magas melezitóz-tartalma jelentősen felelős volt magas GI-értékéért is. Azonban sem a relatív szénhidráttartalom, sem a fruktózon és a melezitózon kívüli egyéb szénhidrátfajok nem mutattak releváns hatást a glikémiás és az inzulininémiás válaszra a vizsgált mézekben. Összehasonlítva más szénhidrátban gazdag ételek megfigyeléseivel, a megfelelő glükóz- és inzulinválasz nem mutatott szignifikáns korrelációt. A vizsgált mézekben a II-nek számított inzulininémiás válasz nem volt megjósolható a glikémiás válasz alapján. Mindazonáltal az inzulinnövekedés a mézbevitel után általában nem érte el a kontrollgörbe mennyiségét a glükóz bevétele után, de egyértelműen kisebb tartományban, a kontrollválasz kb. 55% -ában változott.

Az eredmények lenyűgözően dokumentálják a kedvező glikémiás és inzulininémiás jellemzőket a vizsgált mézfajták fogyasztása után. Tekintettel a legtöbb mézfaj alacsony GI-értékére, ezek a mézfajták az étkezésekben, különösen a reggeli készítményekben, szacharóz helyett csökkent glükóztoleranciával vagy inzulinrezisztenciával rendelkező egyének számára ajánlhatók (Wolever és Mehling, 2003; Galgani et al., 2006; Wolever et al., 2006). Ez az információ hasznos lehet az összetett reggeli ételek glikémiás hatásainak előrejelzéséhez, valamint az étkezés utáni metabolikus válasz, valamint az étvágyszabályozás javításához (Flint és mtsai, 2006).

Hivatkozások

Bogdanov S, Jurendic T, Sieber R, Gallmann P (2008). Méz a táplálkozásért és az egészségért: áttekintés. J Am Coll Nutr 27., 677–689.

Flint A, Moller BK, Raben A, B lajhár, Pedersen D, Tetens I et al. (2006). Glikémiás és inzulinémiás válaszok, mint az étvágy meghatározói az emberekben. Am J Clin Nutr 84., 1365–1373.

Foster-Powell K, Holt SH, Brand-Miller JC (2002). A glikémiás index és a glikémiás terhelés értékeinek nemzetközi táblázata. Am J Clin Nutr 76, 5–56.

Galgani J, Aguirre C, Diaz E (2006). Az étkezés glikémiás indexének és glikémiás terhelésének akut hatása az emberek vércukor- és inzulinválaszaira. Nutr J 5., 22.

Henry CJ, Lightowler HJ, Strik CM, Renton H, Hails S (2005). Az Egyesült Királyságban kereskedelemben kapható termékek glikémiás indexe és glikémiás terhelési értékei. Br J Nutr 94. o, 922–930.

Ischayek JI, Kern M (2006). A glükóz- és fruktóz-tartalomban változó amerikai mézek hasonló glikémiás indexeket váltanak ki. J Am Diet Assoc 106., 1260–1262.

Samanta A, Burden AC, Jones GR (1985). Plazma glükózválasz glükózra, szacharózra és mézre cukorbetegségben szenvedő betegeknél: a glikémiás és a csúcs inkrementális indexek elemzése. Diabet Med 2, 371–373.

Wolever TM, Mehling C (2003). Az étrendi szénhidrát forrásának vagy mennyiségének megváltoztatásának hosszú távú hatása az étkezés utáni plazma glükóz-, inzulin-, triacil-glicerin- és szabad zsírsavkoncentrációkra azoknál az egyéneknél, akiknek csökkent a glükóztolerancia. Am J Clin Nutr 77, 612–621.

Wolever TM, Yang M, Zeng XY, Atkinson F, Brand-Miller JC (2006). Az étkezési glikémiás index, amint azt a glikémiás index táblázatokban megadják, az összetett reggeli étkezések által kiváltott glikémiás válaszok jelentős meghatározója. Am J Clin Nutr 83., 1306–1312.

Köszönetnyilvánítás

A tesztelt mézmintákat a német német méhész szövetség (Deutscher Imkerbund e.V.) bocsátotta rendelkezésre. A tesztelt mézfajták élelmiszer-kémiai elemzéseit a németországi Celle, a „LAVES-Institut für Bienenkunde” végezte.

Szerzői információk

Hovatartozások

Rehabilitációs, Megelőzési és Sportorvosi Osztály, Egyetemi Kórház, Belgyógyászati Központ, Freiburg, Németország

P Deibert, D König, B Kloock, M Groenefeld és A Berg

A PubMed Google Scholar alkalmazásban is kereshet erre a szerzőre