Glikémiás terhelés, glikémiás index, kenyér és a túlsúly/elhízás előfordulása mediterrán kohorszban: a SUN projekt

Absztrakt

Háttér

Prospektív módon értékelni a fehér vagy teljes kiőrlésű kenyér és a glikémiás index, illetve az étrendből származó glikémiás terhelés és a súlyváltozás kapcsolatát egy mediterrán kohorszban.

Mód

9 267 spanyol egyetemi hallgatót követtünk nyomon átlagosan 5 éven keresztül. A kiindulási étrendi szokásokat egy félkvantitatív, 136 tételes étel-gyakorisági kérdőív segítségével értékelték. Az átlagos éves súlyváltozást a kiindulási glikémiás index, a glikémiás terhelés és a kenyérfogyasztás kategóriái alapján kvintilisek alapján értékeltük. Megvizsgáltuk a kenyérfogyasztás, a glikémiás index vagy a glikémiás terhelés és a túlsúly/elhízás előfordulása közötti összefüggést is.

Eredmények

A fehér kenyér és a teljes kiőrlésű kenyér nem társult nagyobb súlygyarapodáshoz. Nem találtak összefüggést a glikémiás index, a glikémiás terhelés és a súlyváltozás között.

A fehér kenyér fogyasztása közvetlenül összefügg a túlsúly/elhízás kockázatával (korrigált VAGY (≥2 adag/nap) szemben (≤1 adag/hét): 1,40; 95% CI: 1,08-1,81; p a trendhez: 0,008) . Statisztikailag nem volt összefüggés azonban a teljes kiőrlésű kenyér, a glikémiás index vagy a glikémiás terhelés és a túlsúly/elhízás között.

Következtetések

A fehér kenyér fogyasztása (≥2 adag/nap) szignifikáns közvetlen összefüggést mutatott a túlsúly/elhízás kockázatával.

Háttér

Világszerte az elmúlt két évtizedben nőtt az elhízás és az elhízással összefüggő krónikus betegségek előfordulása [1]. Ezért sürgősen meg kell határozni az elhízás megelőzésére és kezelésére szolgáló egyszerű, költséghatékony stratégiákat [2].

A szokásos étrend és a mozgásszegény életmód a legfontosabb módosítható tényezők, amelyek meghatározzák a testtömeg-növekedést [3]. Így feltételezhető, hogy a szénhidrátban gazdag ételek szokásos fogyasztása elősegítheti az elhízás kialakulásának kockázatát [4]. A szénhidrátok szerepe az elhízás megelőzésében és kezelésében azonban nem teljesen egyértelmű, és az eredmények következetlenek [2].

A szénhidrátok az étrend fő alkotóelemei, és kémiai szerkezetük alapján jellemzően egyszerű cukrokba és komplex szénhidrátokba sorolhatók. Az egészségre gyakorolt hatásuk azonban jobban osztályozható az inzulin szekréció és az étkezés utáni glikémia szerint [5].

Egyrészt a Glycemic Index (GI) koncepciója, amelyet az 1980-as évek elején dolgozott ki Jenkins et al. [6], a szénhidrát minőségének kvantitatív mértéke a fogyasztás utáni vércukor-válasz alapján. Másrészről a későbbiekben definiált glikémiás terhelés (GL) fogalmát a glükózválasz és az inzulinigény globális mutatójaként javasolták, amelyet egy étel adagolása indukált [7]. A GL-t egy élelmiszer GI matematikai szorzataként kell kiszámítani, szorozva annak szénhidráttartalmával.

Kevés keresztmetszeti vizsgálat és csak négy longitudinális vizsgálat értékelte a GI vagy GL és a testtömeg vagy a súlyváltozás közötti kapcsolatot [3, 8–10].

Eredményeik nem teljesen konzisztensek [10]. Ezenkívül tudomásunk szerint egy mediterrán populációban csak két prospektív vizsgálatot végeztek, amelyben a kenyérfogyasztás hatását értékelték az elhízás kockázati tényezőjeként: az EPIC kohort [11] és a PREDIMED vizsgálat almintája [12]. Következésképpen prospektív elemzésünk célja az volt, hogy összefüggést vizsgáljunk az étrendi GI, a GL vagy a kenyér fogyasztása és a nyomon követés során tapasztalt átlagos súlygyarapodás (vagy a túlsúlyos/elhízási kockázat) között az egyetemi diplomások nagy leendő mediterrán kohorszában.

Mód

Vizsgálati populáció

A SUN („Seguimiento Universidad de Navarra”: Navarrai Egyetem nyomon követése) projekt céljait, kialakítását és módszereit másutt ismertették [13]. A SUN projekt egy többcélú, dinamikus kohorsz, amelynek célja az étrend, valamint számos krónikus betegség és egészségi állapot összefüggésének felmérése. A résztvevők toborzása 1999 decemberében kezdődött, és további kérdőíveket kétévente postáznak.

Azok a résztvevők, akik 2006 februárja előtt elvégezték az alapértékelést (Q_0), és ezért legalább 2 éves nyomonkövetési információikat meg tudták adni, jogosultak voltak ezekre a longitudinális elemzésekre (n = 15 982).

Közülük 1 885 nem válaszolt a nyomon követési kérdőívek egyikére sem, és további öt, 3 hónaponként elválasztott postázás után elveszettnek tekintették őket az utánkövetés során. Ezért a résztvevő jelöltek közül 14 097-et (88%) tartottunk meg. Közülük kizárták az elemzésből azokat a résztvevőket, akik a következő jellemzők valamelyikével rendelkeztek: terhes nők a kiinduláskor vagy a nyomon követés során (n = 1 272), azok, akiknek hiányoztak az adatok az érdekes változókban (n = 14), vagy szélsőségesen a teljes energiafogyasztás értékei (4 000 kcal/nap férfiaknál és 3 500 kcal/nap nőknél) (n = 1 380) [14]. Kizártuk azokat is, akik a kiinduláskor speciális étrendet követtek (n = 922), és azokat a résztvevőket, akik krónikus betegségben (szív- és érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség vagy rák) szenvedtek a kiinduláskor vagy a nyomon követés során (n = 1 242). Végül 9 267 résztvevő adatai maradtak elérhetőek az elemzésekhez.

A Navarrai Egyetem Intézményi Felülvizsgálati Testülete jóváhagyta a vizsgálati protokollt. Az eredeti kérdőívre adott választ a tájékoztatás beleegyezésének tekintettük a vizsgálatban való részvételre.

Az étrendi expozíció értékelése

Az étkezési szokásokat a kiindulási ponton Food-Frequency Questionnaire (FFQ) segítségével értékelték, 136 tételből, amelyet korábban Spanyolországban validáltak [15, 16]. Ez a kérdőív az előző év étkezési szokásait értékelte. 9 lehetséges válasz volt (a soha/szinte soha és a napi 6+ alkalommal). A kérdőív félkvantitatív volt, azaz minden egyes ételhez szabványos adagméretet határoztak meg. A tápanyagbevitelt úgy számoltuk, hogy a fogyasztás gyakoriságát megszoroztuk a megadott adag tápanyagtartalmával, a spanyol ételösszetételi táblázatok adatainak felhasználásával [17].

E tanulmány alkalmazásában az élelmiszerek és italok GI-jét a 2002. évi nemzetközi GI és GL érték táblázatok átlagértékeinek felhasználásával becsültük meg, és 2008-ban [18] kibővítettük glükózzal referencia-élelemként.

Az étrendi GL-t a szénhidrát minőségének és mennyiségének figyelembevételével számítottuk ki [GL = (GI x a rendelkezésre álló szénhidrát mennyisége)/100] [19]. Végül mind az étrendi GI, mind az étrendi GL kvintilisbe sorolták.

A kenyérfogyasztást az FFQ két konkrét kérdésével értékelték az előző évi napi fehérkenyér vagy teljes kiőrlésű kenyér fogyasztása alapján. Az FFQ egy részét 60 g vagy 3 szeletként határozza meg. A résztvevőket 4 csoportba sorolták: ≤1/hét, 2-6/hét, 1/nap és ≥2/nap.

A hagyományos mediterrán étrend betartását egy 10 pontos mediterrán étrend-skálával értékelték, amely beépítette e diéta kiemelkedő jellemzőit [20].

Egyéb változók értékelése

Az alapszintű kérdőív a jellemzők széles skálájáról is gyűjtött információkat, ideértve a szociodemográfiai változókat, az egészséggel kapcsolatos szokásokat és a klinikai változásokat.

Kiértékeltük a fizikai aktivitást a kiinduláskor egy korábban validált kérdőív segítségével, amely 17 tevékenységről tartalmazott információkat [21]. A különböző tevékenységekben eltöltött időt megszoroztuk az egyes tevékenységekre jellemző MET-vel (Metabolic Equivalent Score) [22], majd a MET-pontszámot összesítettük az összes tevékenységre, hogy megkapjuk az összes heti MET-óra értékét.

Az eredmény értékelése

A súlyra vonatkozó információkat összegyűjtötték a kiindulási értéknél és az egyes utólagos kérdőíveknél. 1 426 résztvevőt követtek nyomon 8 éven keresztül, 3 008-at 6 évig, 2 567-et 4 évig és 2266 résztvevőt 2 éven keresztül (átlagos követési időszak 5 év). Az önmaga által bejelentett súly megismételhetőségét és érvényességét a kohorsz egy almintájában értékelték [23].

Az eredmények a következők voltak: 1) a testtömeg átlagos éves változása (g/év) a nyomon követés során, folyamatos változóként ((az utolsó válaszolt kérdőív súlya - az alap kérdőív súlya)/a követés évei) és 2) túlsúly vagy elhízás (BMI 2 a kiinduláskor és a BMI ≥25 kg/m 2 a követés bármely pontján).

Statisztikai analízis

Többváltozós lineáris regressziós modelleket alkalmaztunk a kiindulási étrendi GI vagy az étrendi GL és az átlagos évi súlyváltozás közötti összefüggés értékelésére. A feltétel nélküli logisztikai regressziós modellek alkalmasak voltak a kiindulási étrendi GI vagy az étrendi GL (mindkettő kvintilisbe sorolták), a kenyérfogyasztás kategóriái (4 kategória) és az esetleges túlsúly/elhízás (BMI ≥25 kg/m) közötti kapcsolat értékelésére. 2) a nyomon követési időszak alatt azon résztvevők számára, akiknek a BMI 2 az alapvonalon volt.

A súlyváltozást vagy a túlsúly/elhízás kockázatát értékelő modellek számára kiszámolták az étrendi expozíció növekvő kategóriáiban vagy kvintilisében végzett lineáris trend tesztjeit. E tendenciák elemzéséhez a GI, a GL vagy a kenyérfogyasztás medián értékét minden kategóriára vagy kvintilisre számítottuk, és az új változót folyamatosnak tekintettük.

Minden expozícióhoz 5 modelltípust illesztettünk be: a) kor és nem szerint módosított modell; b) többváltozósan beállított modell, amely kontrollálja az életkort, a nemet, a kiindulási BMI-t (kg/m 2, folyamatos), a dohányzási státust (soha nem dohányzó, volt dohányos és jelenlegi dohányos), a szabadidõben végzett fizikai aktivitást (MET-óra/hét, folyamatos), az ülő tevékenységek teljes ideje (h/hét, folyamatos) és a tévénézéssel töltött idő (h/hét, folyamatos); c) többváltozósan kiigazított modell, a fent említett összes változó mellett a rostbevitelhez és a teljes energiafelvételhez igazítva; d) emellett a fehérje bevitelhez is igazítottunk; e) végül az összes fent említett változóhoz igazítottunk, de az olívaolaj-bevitel helyett a fehérjebevitelt helyettesítettük.

Minden elemzésben az étrendi GI vagy GL legalacsonyabb kvintilisét vagy a legalacsonyabb kenyérfogyasztási kategóriát (≤1 adag/hét) tekintették referencia kategóriának.

A GI és GL variabilitás fő forrásának értékeléséhez a kumulatív R 2 értékeket használtuk a lépésenkénti regressziós elemzésben [24].

Összes P az értékek kétfarkúak; P

Eredmények és vita

A kiindulási átlagéletkor 38 év volt (nők 54% -a), és a résztvevőket átlagosan 5 évig követték nyomon.

A résztvevők kiindulási jellemzőit az étrendi GI kvintilisében az 1. táblázat mutatja be. Az átlagos étrendi GI 52 volt (SD: 4). A nők a férfiaknál nagyobb eséllyel voltak a legalacsonyabb kvintilisben. A teljes energia, a teljes kiőrlésű kenyér, az üdítők és az olívaolaj magasabb bevitele magasabb étrendi GI-vel társult. A magasabb fehérje-, teljes zsír-, telített zsír- és egyszeresen telítetlen zsírbevitelű résztvevők alacsonyabb étrendi GI-értéket jelentettek.

Az 1. táblázat bemutatja a vizsgálatban résztvevők jellemzőit a GL kvintilisében is. Az átlagos étrendi GL 138 volt (SD: 29). Magas étrendi GL-t figyeltek meg a férfiak, a szabadidőben aktívabb résztvevők és a soha nem dohányzók között. A szénhidrátokból és az élelmi rostbevitelből származó energia párhuzamosan nőtt a GL-rel. Ezenkívül a GL magasabb kvintilisének résztvevői magasabb zöldség-, gyümölcs-, hüvelyesek, teljes kiőrlésű kenyér, tejtermékek, sütemények és olívaolaj-fogyasztást is fogyasztották.

A mediterrán táplálkozási szokásokhoz képest szignifikáns különbségeket figyeltünk meg a GI és a GL kvintilisében.

A résztvevők fő jellemzői a fehér kenyér és a teljes kiőrlésű kenyér kategóriái szerint a 2. táblázatban találhatók. Magasabb fehér kenyér fogyasztást figyeltek meg a férfiak, az idősebbek, a magasabb BMI-vel, magasabb energiafogyasztással, magasabb szénhidráttartalommal rendelkező résztvevők körében alacsonyabb a fehérje- és zsírtartalom, magasabb a rosttartalom, az alkohol, a tejtermékek, a hús és húskészítmények, a feldolgozott sütemények és az olívaolaj bevitele. Nem tapasztaltunk különbséget a fizikai aktivitás, az ülő szokások és a dohányzási állapot tekintetében.

A legmagasabb teljes kiőrlésű kenyérfogyasztási kategória résztvevői inkább idősek, nők, fizikailag aktívabbak és alacsonyabb az alapsúlyuk. Sőt, magasabb volt az összes energiafogyasztásuk, és a legmagasabb a rost-, valamint a gyümölcs- és zöldségfogyasztás.

A mediterrán étrendre utalva jelentős különbségek (P 3. táblázat Az esetleges túlsúly vagy elhízás esélyaránya és 95% CI a nyomon követés során a SUN projekt 6496 résztvevőjénél a glikémiás index és a glikémiás terhelés kvintilei szerint

Az étrendi GL ötödik ötödik résztvevőjének nyilvánvalóan csökkent a túlsúlyos/elhízott kockázat (OR = 0,81; 95% CI: 0,64–1,03) az életkor és a nem szerinti kiigazítás után (P trendhez = 0,004). Amikor azonban megismételtük az elemzéseket, alkalmazkodva más potenciálisan zavaró változókhoz, az asszociáció csak marginálisan maradt szignifikáns (P trend esetén = 0,064) (3. táblázat).

Értékeltük az összefüggést a fehér kenyér vagy teljes kiőrlésű kenyér kiindulási fogyasztása és az átlagos korai súlygyarapodás között a nyomon követés során. A lehetséges zavaró változókkal történő korrekció után a fehér kenyér vagy a teljes kiőrlésű kenyér fogyasztási kategóriái nem voltak összefüggésben az átlagos éves súlygyarapodással (az adatokat nem közöltük).

A fehér kenyérfogyasztás legmagasabb kategóriájának résztvevői (≥2 adag/nap, ≥6 szelet/nap) szignifikánsan megnövekedett túlsúlyos/elhízási kockázatot mutattak, amikor az összes potenciálisan zavaró változót kiigazítottuk a legalacsonyabb fogyasztású résztvevőkhöz képest (≤ 1 adag/hét, ≤3 szelet/hét) (VAGY: 1,40; 95% CI: 1,08–1,81; P trend = 0,008) (4. táblázat).

Amikor más lehetséges zavaró változókkal, például üdítőkkel és gyorséttermi bevételekkel korrigáltunk, hasonló eredményeket figyeltünk meg VAGY: 1,43; 95% CI: 1,11-1,86; P a trendhez = 0,015 (4. táblázat). Hasonlóképpen, amikor megismételtük az elemzéseket, beleértve a szénhidrátokból és az összes zsírból származó energia százalékos arányát, az eredmények javultak mindkét makrotápanyag kiigazítása után: korrigált VAGY: 1,73; 95% CI: 1,30 - 2,29, P a trend = 0,001.

Korrigáltuk a fizikai aktivitás változását is 2 év követés után, és összehasonlítható eredményeket kaptunk VAGY: 1,38; 95% CI: 1,06-1,79; P a trendhez = 0,029.

Amikor figyelembe vettük a követés időtartamát, jelentős eredményeket is kaptunk: korrigált relatív kockázat = 1,48; 95% CI: 1,13–1,92, P a trendhez = 0,008 (az adatokat nem mutatjuk be).

Amikor a résztvevőket a fehér kenyérfogyasztás kvintilei alapján kategorizáltuk, és összehasonlítottuk a legmagasabb kvintilt a legalacsonyabb kvintilivel, hasonló eredményeket figyeltünk meg (OR: 1,33; 95% CI: 1,01 - 1,74) (az adatokat nem mutatjuk be).

A teljes kiőrlésű kenyér magasabb fogyasztása fordítottan összefügg a túlsúly/elhízás kockázatával, bár az összefüggés statisztikailag nem volt szignifikáns.

Amikor kizártunk 572 posztmenopauzás nőt (n = 8695), hasonló eredményeket figyeltünk meg mind a fehér kenyér, mind a teljes kiőrlésű kenyér esetében (OR: 1,31; 95% CI: 1,01-1,70, P trend = 0,085 és OR: 0,58; 95% CI: 0,30–1,13, P a trend = 0,24-re) (az adatokat nem mutatjuk be).

Az eredmények nem változtak, amikor a kiinduláskor kizártuk a magas vérnyomásban szenvedő résztvevőket, amikor a mintát nemek szerint rétegeztük, vagy amikor kizártuk azokat a résztvevőket, akik az elmúlt 5 évben 3 kg-nál nagyobb testtömeg-növekedést értek el a kohorszba lépés előtt (az adatokat nem közöltük).

Ebben a leendő kohorszban értékeltük a GI és a GL és a testtömeg későbbi változásainak kapcsolatát egy mediterrán országban, és jelentős összefüggést jelentettünk a fehér kenyér fogyasztása és a túlsúly/elhízás előfordulása között egy szabadon élő lakosság körében. Ebben a teljesen karcsú mediterrán fiatal felnőttek csoportjában, amely teljes mértékben egyetemi diplomásokból áll, a magasabb GI nem társult magasabb súlygyarapodáshoz. Éppen ellenkezőleg, a GL fordítottan összefügg az átlagos éves súlygyarapodással. Ezen túlmenően a túlsúly/elhízás kockázata sem nem társult GL-hez vagy GI-hez.

Tudomásunk szerint mediterrán populációban csak két prospektív vizsgálatot végeztek, az EPIC kohortban [11] és a PREDIMED próbában [12]. Az EPIC tanulmány eredményei szerint az alacsony fehér kenyérfogyasztás segíthet megakadályozni a hasi zsír felhalmozódását az európai férfiak és nők körében. A PREDIMED vizsgálat résztvevőinek egy almintájában szereplő elemzés 4 éves utánkövetés után arról számolt be, hogy a fehér kenyér, de nem a teljes kiőrlésű kenyér fogyasztásának csökkentése a mediterrán stílusú étkezési környezetben alacsonyabb súlygyarapodással és hasi zsír.

Ennek a tanulmánynak az erősségei a következők voltak: leendő kialakítása, a testsúly és a fizikai aktivitás értékelésére használt módszerek korábbi validálása, a nagy populációnagyság, a hosszú utánkövetési időszak és a potenciális zavarók jelentős száma.

Végül, nemcsak a fehér kenyér, hanem más fehér kenyérrel fogyasztott ételek fogyasztása is növelheti a túlsúly/elhízás kockázatát.

Következtetések

Annak ellenére, hogy bizonyíték van arra, hogy az alacsony GI és/vagy az alacsony GL tartalmú étrend függetlenül társul bizonyos krónikus betegségek csökkent kockázatához [2], eredményeink azt sugallják, hogy az étrendi GI és az étrendi GL nem társult megnövekedett súlygyarapodáshoz vagy a túlsúly növekedésének kockázatához/elhízás kialakulása fiatal felnőttek mediterrán csoportjában, alacsony átlagos BMI-vel, magas gyümölcs- és zöldségfogyasztással. Ezzel szemben a magas fehér kenyér fogyasztása a túlsúly/elhízás kockázati tényezője volt ugyanabban a populációban. Azonban további vizsgálatokra, speciális intervenciós vizsgálatokra van szükség, mielőtt ezeket az intézkedéseket beépítenék az egészséges lakosságra vonatkozó étrendi ajánlásokba.