Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

könyvespolc

StatPearls [Internet]. Kincses Sziget (FL): StatPearls Publishing; 2020 jan-.

StatPearls [Internet].

Huu H. Tran; Andrew L. Juergens .

Szerzői

Hovatartozások

Utolsó frissítés: 2020. augusztus 10 .

Bevezetés

A gomba kifejezés a gombás termőtestre utal. Anatómiailag a prototípusos gomba tartalmaz szárat és sapkát, amelynek alsó oldalán kopoltyú van. A kifejezés azonban számos szár nélküli kopoltyúgombára utalhat, amelyek különböző formájúak, például a "morel", a "puffball" vagy a "stinkhorn". A gomba kopoltyúi olyan spórákat eredményeznek, amelyek elősegítik a gomba terjedését.

Az emberek az őstörténet óta fogyasztják a gombát. A gombatoxicitás évezredek óta ismert is, és több történelmi személy halálában is szerepet játszik, köztük Claudius római császárban. [1] Manapság a legtöbb gomba kereskedelmi céllal gazdálkodik, de a gomba takarmányozása szabadidős tevékenységként növekszik.

Gombamérgezés fordulhat elő, ha egy mérgező fajt az étkezők helytelenül azonosítanak ehetőnek, bár sok esetben szándékos lenyelés. A gombamérgezések a generalizált gasztrointesztinális rendellenesség jóindulatú tüneteitől a potenciálisan pusztító megnyilvánulásokig terjedhetnek, beleértve a májelégtelenséget, a veseelégtelenséget és a neurológiai következményeket. Legfeljebb 14 leírt szindróma létezik, amelyek a fajtól, a toxinoktól és a bevitt mennyiségtől függően nyilvánulnak meg.

Etiológia

A gombamérgezés tünetei a bevitt toxinra vonatkoznak, ideértve az amatoxint, a pszilocibint, a muszkarint, a koprint, az allén-norleucint, a gyromitrint stb.

Járványtan

A rengeteg gombafaj közül csak körülbelül 100 van mérgező. Évente körülbelül 6000 lenyelés történik az Egyesült Államokban. Ezek közül az expozíció több mint fele hat évnél fiatalabb gyermekeknél van. A legtöbb mérgezésnek csak a gyomor-bélrendszeri megbetegedések tünetei vannak, amely több toxidromban közös jellemző, és nagy valószínűséggel kis mennyiségű mérgező gomba fogyasztása esetén fordul elő. A súlyos mérgezések, amikor azok bekövetkeznek, elsősorban annak következménye, hogy a vadon termő gomba után táplálkozó felnőttek tévesen azonosították őket, akik táplálékként fogyasztják őket. [2] [3]

Kórélettan

A klinikai megjelenés a bevitt gomba- és toxintípusoktól függ.

Akut gastroenteritis: Leggyakrabban másodlagos a különféle „hátsó udvari gombák”, mint pl Chlorophyllum molibdites. A lenyeléssel járó hányinger, hányás, hasi görcsök és esetleg hasmenés tünetei jelentik a jelentett mérgezések túlnyomó részét. Tipikusan 1-3 órán belül nyilvánul meg. [4]

Hallucinációk: Pszilocibin és pszilocint tartalmazó fajok okozzák, amelyek magukban foglalják a következőket: Psilocybe, Conocybe, Gymnopilus, és Panaeolus. Ezek a szerek agonistaként vagy részleges agonistaként működnek az 5-hidroxi-triptamin (5-HT) altípusú receptorokon. [5] Ezeket rekreációs célokra termesztik és bántalmazzák, bár meleg, nedves éghajlaton természetesen növekedhetnek. Lenyelés lehet friss gomba sapka vagy szárított gomba. A megváltozott szenzum és eufória a bevétel után 30 perctől 2 óráig jelentkezik, és általában 4-12 óráig tart a mennyiségtől függően.

Kolinerg toxicitás: Muscarin tartalmú fajok okozzák különféle nemzetségekben, mint pl Clitocybe és Inocybe. Bár Amanita muscari kis mennyiségű muskarint tartalmaz, a szint általában nem elegendő a kolinerg megjelenés előidézéséhez. A hasi görcsök, az izzadás, a nyálasodás, a könnyezés, a hörgőgörcs, a bronchorrhoea és a bradycardia kolinerg hatása általában 30 percen belül jelentkezik. Az időtartam dózisfüggő, bár általában rövid életű, összehasonlítva más kolinerg mérgezési forrásokkal, például peszticidekkel.

Disulfiram-szerű reakció: Koprintartalmú fajok okozzák, mint pl Coprinus atramentarius („Tintás sapka”). A toxin metabolitjai aldehid-dehidrogenáz-gátlást eredményeznek, ami fejfájáshoz, hányingerhez, hányáshoz, kipiruláshoz, tachycardiához és ritkán hipotenzióhoz vezet. Ez csak akkor fordul elő, ha az alkoholt óráktól napokig fogyasztják a koprintartalmú gombák fogyasztása után. Az alkohol és a toxin együttes lenyelése csökkent hatásokhoz vezet, mivel a koprin mérgező metabolitjaivá lassabban metabolizálódik. [6]

Májtoxicitás: Amatoxin okozza Galerina, és Lepiota és főleg Amanita.[7] Megbontják az RNS polimeráz II-t, ami fehérjehiányhoz vezet sejtszinten. A toxicitás jellemzően három különálló fázist mutat be. A gyomor-bélrendszeri hatások általában 6-12 órával a lenyelés után kezdődnek, majd a lenyelés után 24-36 órával nyugalmi időszak következik, tüneti javulás mellett. Ebben a fázisban azonban a hepatotoxicitás laboratóriumi jelei lehetnek. 48 óra elteltével a májkárosodás fokozódik, ami májelégtelenséghez és annak következményeihez vezet. A halál súlyos esetekben egy héten belül bekövetkezhet, vagy májtranszplantációt igényelhet.

Nephrotoxicitás: A Cortinarius a nemzetség orhellanint, nefrotoxikus anyagot termel. A vesetünetek lenyelés után 1-2 hétig késleltethetők. [8] A nefrotoxicitás a leggyakrabban az allenikus norleucinból is származik Amanita smithiana, de jelen van más Amanita faj. Amanita smithiana az Egyesült Államok csendes-óceáni északnyugati részén elterjedt. [9] A tipikus megjelenítés 12-24 óra alatt vesekárosodássá váló akut gastroenteritis tüneteket tartalmaz. Noha néhány betegnek hemodialízisre lesz szüksége, a betegek többségének teljes gyógyulása van megfelelő támogató kezelés mellett. [10]

Görcsrohamok: A gyromitrin okozza Gyromitra, Paxina, és Cyathipodia micropus fajok, bár ez utóbbi kettő jóval ritkábban fordul elő. A morel (Morchella esculenta) tévesen fogyaszthat Gyromitra. A toxicitás egy metabolitból, a monometilhidrazinból származik, amely piridoxinhoz (B6) és végső soron a GABA kimerüléséhez vezet. Emiatt ezek a rohamok nehezen kezelhetők a görcsoldó terápiával szemben, és kiegészítő kezelést igényelhetnek, beleértve a piridoxint is. [11]

Egyéb megnyilvánulások: Tekintettel a bevihető gombák széles skálájára, több más klinikai megnyilvánulás is előfordulhat. Ezek közé tartoznak, de nem kizárólag, a fejfájás, a szédülés, az aluszékonyság, a szívdobogás, a dysrhythmia, a rhabdomyolysis (Tricholoma equestre), methemoglobinemia, hemolysis (Paxillus involutus), erythromelalgia (akromelsav), dermatitis (shiitake gomba) és görcsös.

Történelem és fizikai

A kórtörténeti összetevők, amelyek hasznosak a helyi mérgezési központ felé történő továbbításhoz, a következők: