Kullancs által okozott betegség

Kapcsolódó kifejezések:

  • Q láz
  • Ehrlichiosis (szemfog)
  • Vizeletvizsgálat
  • Váladék
  • Trypanosoma
  • Polyarthritis
  • Bőrgyulladás
  • Szisztémás lupus erythematosus
  • Lyme-kór
  • Chagas-betegség

Letöltés PDF formátumban

okozott

Erről az oldalról

Kullancsok

Lyme-kór

A leggyakoribb, az emberi egészséget befolyásoló kullancs által terjesztett betegség a világon, az LD, az Egyesült Államok nagy részén, Kanada déli részén, Európában és Észak-Ázsiában fordul elő. A betegséget a B. burgdorferi (sensu latu) okozza, amely baktérium spirochétaként ismert. A B. burgdorferi az LD kórokozója az Egyesült Államok nagy részében. Egy második nemzetségfajt, a B. lonestarit izolálták az egyedüli csillagkullancsoktól az Egyesült Államok délkeleti részén, de ezeknek a spirochétáknak az LD-hez való viszonya emberben bizonytalan. Európában az LD-t B. afzellii és B. garinii, valamint B. burgdorferi okozza.

Az Ixodes nemzetség kullancsainak csak korlátozott sokasága kompetens vektor az LD spirochetes. Más harapós ízeltlábúak megszerezhetik ezeket a baktériumokat, de nem tudják továbbadni a baktériumokat, ha ismét táplálkoznak. Az Egyesült Államok keleti és középső részén az ember számára egyetlen bizonyított vektor az I. scapularis. Az ország nyugati részén a vektor a nyugati fekete lábú pacificus. Az úgynevezett I. ricinus komplexum más, kizárólag vadon élő állatokkal táplálkozó fajai azonban hozzájárulnak a betegség természetben való fenntartásához; ilyen például az I. spinipalpis (I. neotomae) nyugaton és az I. dentatus keleten. Az I. ricinus juhkullancs az elsődleges vektor Európában és Nyugat-Ázsiában, míg a tajga kullancs, az I. persulcatus az elsődleges vektor Kelet-Európából Ázsia északi részének nagy részén. Az I. ricinus komplex más fajai (pl. I. ovatus) szintén hatékony enzootikus vektorok.

A kullancsban a B. burgdorferi fejlődésének ciklusa azzal kezdődik, hogy a lárvák fertőző vérlisztet fogyasztanak, amikor egérrel vagy más tározógazdával táplálkoznak. A spirochéták túlélik a bél középső részében, de addig nem terjednek el, amíg a kullancs a nymfális szakaszba nem olvad és ismét táplálkozik. A friss gazda vér beáramlását követően a középbélben túlélő spirochéták átjutnak a bélfal sejtjei között, és elterjednek a nyálmirigyekben és más belső szervekben. Nőknél azonban a petefészek spirochetális inváziója károsítja a fejlődő petesejteket, ami megakadályozza a hatékony transzovariális transzmissziót. Ennek eredményeként az átvitel transzstadiális úton történik. Amint a kullancs táplálkozik, a spirochéták a nyállal együtt menekülnek, és az új gazdaszervezet sebhelyére kerülnek. A nimfáról a felnőttre történő átvitel szintén gyakori.

Az Egyesült Államok keleti részén az LD megszerzésének kockázata a tavasz végén vagy a nyár elején a legnagyobb, mivel az LD-ciklus természetéből adódóan sajátos. A B. burgdorferi-vel fertőzött nimfa kullancsok áttelelő diapauszukból fakadnak, hogy megtámadják a gazdanövényeket, különösen a fehérlábú egereket és más kisemlősöket, valamint az embereket. Ez a táplálkozási mintázat biztosítja, hogy a lárvák megjelenésekor hamarosan számos fertőzött gazdaszervezet jelen legyen, és a B. burgdorferi fertőzést ezen apró kullancsok nagy számára terjessze. A táplált lárvák nyár végén vagy kora ősszel olvadnak, de az ebből eredő nimfák inkább szünetelnek, mint megkezdik az etetést. Így a fertőzés egyik évről a másikra fennmarad. Eközben a táplált nimfákból kikerült felnőttek az etetést őszig késik, ezután fehérfarkú szarvasokat és más nagy emlősöket (beleértve az embereket is) keresnek. Ez a minta 2 éves ciklust eredményez a kullancs legtöbb földrajzi tartományában.

Jóllehet a vektor kullancsok opportunista táplálók és a legtöbb gerincesre támadnak, csak a gazdák korlátozott sokasága képes kompetens B. Burgdorferi víztározó. Csak az illetékes tározók, azok az állatok képesek megfertőzni a velük táplálkozó kullancsokat, amelyek képesek hosszabb ideig fenntartani a szövetekben a spirochétákat. Az illetékes víztározók közé tartozik a fehérlábú egér, a sötétlábú erdei patkány, a kaliforniai kengurupatkány és számos más rágcsáló Észak-Amerikában, valamint az olyan állatok, mint a közönséges csibe, a parti kecske, a fa egér, a sárga nyakú mezei egér, valamint mezei nyúl és fácán Európában. Számos madárfaj szintén víztározó-kompetens és fontos enzootiológiai szerepet játszik azáltal, hogy a fertőzött kullancsokat jelentős távolságokra szétszórja, új fertőzési gócokat hozva létre. Ezzel szemben néhány olyan állat, amely kiváló gazdanövény a kullancsoktól, mint például a fehérfarkú szarvas és a nyugati kerítésű gyíkok, elpusztítja a betolakodó spirochétákat, ezért nem víztározó. Az ilyen állatok amplifikáló gazdaszervezetként szolgálnak, és kritikus jelentőségűek a kullancs populációk terjeszkedése és elterjedése szempontjából, de nincs közvetlen szerepük a fertőzés fennmaradásában.

Az Egyesült Államokban az LD több mint 1,7-szeresére nőtt, mióta először 1991-ben jelentették bejelenthető betegségnek. 1999-re 16 273 esetről számoltak be, amelyek megfelelnek az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Megelőzési Központjának definíciójának, összesen 6,0 100 000. A legtöbb esetet az Egyesült Államok északkeleti, középső és északi középső részéről jelentették. További fontos gócok Wisconsin északi részén, Minnesota északi részén és Kalifornia északi részén találhatók. Európában fontos gócok fordulnak elő a skandináv országokban, valamint Németországban, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és Oroszországban.

A házi állatok szintén érzékenyek a Borrelia kórokozók fertőzésére. Kutyákról, macskákról, szarvasmarhákról, lovakról és esetleg más állatállományokról és kísérőállatokról kiderült, hogy B. burgdorferi fertőzöttek. A magas szeroprevalencia arány olyan hiperendémiás területeken fordul elő, mint az Egyesült Államok északkeleti része, ahol sok kutya a krónikus LD tipikus tüneteit mutatja, különösen egy vagy több láb bénaságát, lázat és fáradtságot.

Vírusos, Rickettsialis és Protozoa bőrbetegségek

Jellemzők

A kutya errichiozisa egy világszerte kullancs által terjesztett betegség, amelyet az Ehrlichia fajok okoznak, amelyek olyan rikettis organizmusok, amelyek megfertőzik a mononukleáris, a granulocita vagy a trombocita sejteket. A leggyakoribb kórokozó az Ehrlichia canis, de más Ehrlichia fajok is előállíthatják a betegséget. A kutyáknál gyakori a klinikai és a szubklinikai fertőzés.

A tipikus megjelenést depresszió, letargia, enyhe fogyás és étvágytalanság jellemzi, vérzéses hajlamokkal vagy anélkül. Ha jelen van, a vérzés általában dermális petechiákban, ecchymózisokban vagy mindkettőben nyilvánul meg. Vérzéses diatézis, például orrvérzés fordulhat elő. Egyéb tünetek lehetnek a lymphadenomegaly, a splenomegaly, a hepatomegalia és ritkábban az elülső vagy a hátsó uveitis, a polymyositis, a polyarthritis és a központi idegrendszer (CNS) jelei (pl. Görcsrohamok, ataxia, vestibularis hiányok, cerebellaris diszfunkció).

Periszodaktilok

Protozoa

Piroplasmosis egy fertőző, kullancs által terjesztett betegség, amelyet a vörös vérsejteket megtámadó és elpusztító két parazita, a Babesia caballus vagy a Theileria equi egyik okoz. A fertőzés szezonálisan fordulhat elő a vektor kullancs életciklusával. A transzlokáció kórokozók terjesztésével betegséget okozhat, és modulálja a stresszhormonok immunrendszerre gyakorolt ​​hatását, lehetővé téve a piroplazmák elszaporodását a gazdaszervezetben.

Lóféléknél súlyos regeneratív hemolitikus vérszegénység és sárgaság figyelhető meg akut esetekben, míg a krónikus esetek szubklinikai hordozók lehetnek. A bruttó eredmények közé tartozik a tüdőödéma és a lépdugulás, valamint szövettanilag vese tubuláris nekrózis és disszeminált hemosziderinnel terhelt makrofágok találhatók. A transzplacenta fertőzés abortuszt okozhat. Az elvetélt magzatokban magas a parazitémia. A Délnyugat-Mongóliába visszahelyezett Przewalski lovak mortalitási felmérésében a méhek és egy halva született csikó halálának okaként a piroplazmózis szerepelt (Robert és mtsai, 2005). Egy vadon elkapott szomáliai vadszamár ménnél babeziózist diagnosztizáltak (Pagan et al., 2009). Kenyában a szamarak és a vad Grevy-féle zebra együttesében az összes zebra pozitív eredményt mutatott a T. equi szempontjából (Hawkins et al., 2015).

Kimutatták, hogy a Babesia bicornis és a Theileria bicornis által okozott fekete orrszarvúban fellépő piroplasmosis főleg Tanzánia és Dél-Afrika kicsi és elszigetelt populációiban végzetes. Kenyában a Babesia bicornis-t nem sikerült kimutatni, míg a Theileria bicornis-t 49% -os gyakorisággal találták a fehér orrszarvúban és 43% -ot a fekete orrszarvúban. Mint korábban említettük, ezeknek a fertőzéseknek az állatok áthelyezésével kapcsolatos természetvédelmi erőfeszítések miatt fokozott jelentőségük van (Otiende et al., 2015).

A Sarcocystis neuronát házi lovakból (Equus caballus) izolálták ló protozoális myeloencephalitisben. Az opossum Didelphis virginiana a Sarcocystis falcatula meghatározó gazdája, és lehet a S. neurona végleges gazdája. A fogságban lévő Grant zebrájában akut ataxia, gyengeség és depresszió alakult ki. A cerebrospinális folyadék pozitív volt az S. neurona elleni antitestekre a Western bloton. A mononukleáris sejtekkel végzett perivaszkuláris bilincset fokálisan az agytörzsnél figyelték meg. A Sarcocystis neuronát a merozoiták immunhisztokémiai festésével azonosították (Marsh et al., 2000).

A Klossiella equi a lófélék vese parenchyma kokcidiusa. Teljes életciklusa nem ismert. Úgy gondolják, hogy a schizogony (ivartalan szaporodás) Bowman kapszulájának endothelsejtjeiben fordul elő. A merozoiták felszabadulnak, és belépnek a proximális tekervényes tubulusokba, hogy második generációs schizontokká fejlődjenek. A merozoiták felszabadulnak a lumenbe, és bejutnak a Henlé hurok sejtjeibe, ahol mikrogametocitákká (hím) és makrogametocitákká (nőstények) fejlődnek. Amikor a mikro- és makrogametociták pronuklei összeolvadnak, kialakul egy zygotye/sporont, sporogony. A sporocoiták a sporocystákban fejlődnek ki, a sporocysták a lumenbe kerülnek és a vizelettel távoznak. A ciklus akkor fejeződik be, amikor a sporocystákat lenyelik, a sporozoiták felszabadulnak az emésztőrendszerbe, behatolnak a falba, bejutnak a vérbe és eljutnak a glomerulusokba. A kokcidium véletlenszerű megállapítás volt a vese szakaszain Hartmann hegyi zebrájából (Suedmeyer et al., 2006) és Przewalski lovaiból (Robert et al., 2005).

Elterjedt neosporosis felnőtt, vadon kifogott, váratlanul elhullott fehér orrszarvú szöveteinek kórszövettani vizsgálata során találták. Boncoláskor multifokális nekrózissal járó hepatomegalia, a gyomorfekélyek és a mesenterialis nyirokcsomók megnagyobbodása figyelhető meg. A májban, a mellékvesekéregben, a vesében és a belekben a tachyzoitákkal járó nekrózis szövettanilag szétszórt gócai voltak jelen. Az immunhisztokémia és a polimeráz láncreakció megerősítette a Neospora caninum fertőzését (Sommanustweechai et al., 2010). A parazita vízszintesen vagy függőlegesen terjedhet. A fertőzés forrását nem azonosították, de valószínűleg oociszták lenyelése. Dél-Afrikában dokumentálták a fehér orrszarvú neosporosisának miatti születést. Az abortusz a fertőzés leggyakoribb jele a köztes gazdaszervezetben. A meghatározó gazdáknak (kutyáknak) leggyakrabban a hátsó végtagok parézise és bénulása van.

A fogságban tartott dél-amerikai tapírban Naegleria fowleri fertőzés következtében bekövetkező nekrosuppuratív meningoencephalitisről számoltak be. A gyulladás perivaszkuláris ameboid trophozoitákkal társult. A megerősítést monoklonális antitest teszteléssel végezték. Emberekben a fertőzés vízzel való érintkezéssel jár. A szagló neuroepithelium a szervezetek bejutásának portálja (Lozano-Alarcón et al., 1997).

Kullancsok (Ixodida)

Monitoring

Kullancsfelméréseket gyakran végeznek annak megállapítására, hogy indokolt-e a kullancsok elleni védekezés, és ha igen, mikor kell végrehajtani. A kullancsok mintavételének leggyakoribb módszere az a használata zászló vagy húzd ruhával áthúzta vagy áthúzta a növényzetet. A ruhán összegyűjtött kullancsokat egy adott faj számának számítunk a megtett távolság egységére (pl. 100 m) vagy az egy óra húzásonként összegyűjtött számra. Noha a kullancs populáció sűrűségének abszolút mértékét ily módon nem lehet elérni, a minták különböző területein a kullancsok relatív mennyisége meghatározható. Az összegyűjtött kullancsfajok jelezhetik a kullancs által terjesztett betegségek lehetséges kockázatait egy adott területen. A kullancsfigyelés egyes módszereinek vannak torzításai, ezért az eredményeket gondosan kell értelmezni.

A húzás alternatívája a szén-dioxid csapdák. A száraz jégtömbből vagy egy sűrítettgáz-palackból származó szén-dioxid-gáz a kullancs vonzereje. A csapdához tapadó vagy körülötte kúszó kullancsokat néhány-több órás működés után megszámoljuk. Ha megbízhatóbb becslésekre van szükség a kullancsok számával kapcsolatban, akkor jelölés és visszafogás módszer használható. Ezzel a módszerrel összehasonlítjuk az előző mintából visszafoglalt jelölt kullancsok számát a jelöletlen kullancsok számával, hogy a teljes kullancs populációra becsüljük a vizsgált területen.

A kullancsokkal fertőzött szarvasmarhák, lovak, öszvérek és egyéb állatállományok esetében idővel bevált módszer a karcolási technika, ezáltal az állattenyésztési ellenőrök átadják kezüket az állat testének különböző területein, hogy felfedezzék a kullancsokat. Hasonló technikát alkalmaznak a szemrevételezéssel együtt a vadállatok vizsgálatához. Például a nyomozókat szarvasellenőrző állomásokra lehet beosztani a vadászati ​​idényben, hogy a vadász által elejtett állatok összes kullancsát megszámolják. A kullancsok mintavételének másik technikája a kis és közepes méretű vadállatok csapdába ejtése és vízzel vagy alkohollal töltött tálcák fölött tartása az etetett kullancsok leválásakor.

Parazita bőrbetegségek

Ixodid kullancsok (kemény kullancsok)

Jellemzők

Az ixodid kullancsok közé tartoznak a Rhipicephalus nemzetségek (azaz barna kutyakullancs), a Dermacentor (azaz az amerikai kutyakullancs, a Sziklás-hegyi erdei kullancs, a csendes-óceáni vagy a nyugati parti kullancs), az Ixodes (azaz Észak-Amerika vállkullancsa, az őzkullancs, az angol kutyakullancs) [Európa]), az Amblyomma (azaz fekete lábú kullancs, Lone Star kullancs) és a Haemophysalis (azaz sárga kutya kullancs [Afrika és Ázsia]). Az ixodid kullancsok gyakrabban fordulnak elő kutyákon, mint macskákon.

A kullancsfertőzés tünetei között nincs semmi (tünetmentes), gyulladt góc a kullancscsatlakozás helyén, a kullancs által terjesztett betegség jelei (pl. Ehrlichiosis, Rocky Mountain foltos láz, Lyme-kór) és kullancsbénulás. A kullancsok leggyakrabban a füleken vagy az interdigitalisan találhatók, de a test bármely pontján lehetnek.

Diagnózis

A kullancsok közvetlen megjelenítése a testen.

Kezelés és prognózis

Ha a fertőzés enyhe, akkor a kullancsokat óvatosan, csipesszel vagy finom hegyű csipesszel kell kézzel eltávolítani. A kullancsot nem szabad elcsavarni, és a szájrészei nem maradhatnak a bőrben. Ne égesse el, ne szúrja ki, ne nyomja össze és ne törje össze a kullancs testét, hogy megölje, mert folyadékai fertőzőek lehetnek.

Súlyos fertőzések esetén a kullancsok ellen felcímkézett helyi rovarirtót kell alkalmazni. Amitraz tartalmú gallérok, fipronil és permetrinek (kutyák) tűnik a leghatékonyabbnak. Úgy tűnik, hogy az új generációs állatorvosi rovarölők változó hatékonyságot mutatnak a kullancsok ellen, széles körű biztonsággal.

Az egyidejűleg kullancs által terjesztett betegséget - ha fennáll - kezelni kell. Előnyösek azok a termékek, amelyek a kullancsokat elég gyorsan taszítják vagy elpusztítják a Rickettsia-betegségek terjedésének csökkentése érdekében.

Rendszeresen a helyiségeket megfelelően címkézett rovarölő szerekkel kell kezelni (a Rhipicephalus sanguineusszal [barna kutya kullancs] fertőzött otthonokban és kennelekben).

A kullancsok visszaszorításában hasznos lehet a füvesített és cserjés területek permetezése minden tavasszal és nyáron megfelelő címkével ellátott peszticidekkel.

A prognózis jó. A fertőzött állatok a kullancs átterjedési forrásai más állatokra és emberekre.

5-1. ÁBRA. Ixodid kullancsok.

Több kullancs a belső fül hüvelyéhez rögzítve.

(D. Angarano jóvoltából.)

5-2. ÁBRA. Ixodid kullancsok.

Ez az erythemás elváltozás a kullancs rögzítésének helyén alakult ki.