Nitrofural

A nitrofurazon gyógyszerként jelent meg afrikai alvási betegség relapszus eseteinek kezelésében, amely ellenáll a suraminnak, pentamidinnak vagy melarsprolnak [11,12].

Kapcsolódó kifejezések:

  • Nitrofurantoin
  • Polineuropátia
  • Furazolidon
  • Fertőzésellenes szer
  • Enzim
  • Fehérje
  • Allergén
  • Tretazicar
  • Nitroreduktáz

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Parazitaellenes gyógyszerek tervezésének és szintézisének megközelítései

Satyavan Sharma, Nitya Anand, a Farmakémiai Könyvtárban, 1997

5.1. Nitrofuránok

A különféle nitrofurán-gyógyszerek szintézisének legfontosabb köztiterméke az 5-nitrofurfurol (45, izolált diacetát formájában), amelyet furfurol (44.) salétromsav-ecetsavanhidrid keverékkel alacsony hőmérsékleten [30]. Reakciója 45 különféle nukleofilekkel általános képletű nitrofurán-gyógyszereket ad 46.

sciencedirect

Nitrofurazon (1): Ezt a reakcióval állítjuk elő 45 semikarbazid (H2NNHCONH2) -hidrokloriddal [31]. A nitrofurazon és más hasonló nitrofurán gyógyszerek előállításának általános módszere a típusú szemikarbazonok reakciója. 48 2-oximino-5-nitrofuránnal (47) [32] .

Nitrofurantoin: Ezt reakcióval állítják elő 45 1-aminohidantoin (49), amelyet viszont klór-ecetsavból vagy etil-klór-acetátból nyernek [33–36] .

Nifurtimox (4): A Nifurtimox-ot szintetizáljuk a keverék melegítésével 45 és 4-amino-3-metil-tetrahidro-1,4-tiazin-1,1-dioxid (51) ecetsavban. Ez utóbbit 2-merkaptoetanolból és propilén-oxidból nyerik (50) [32,37] .

Furazolidon (5): Reakciója 45 3-amino-2-oxazolidonnal (52) vagy 3-benzilidén-amino-2-oxazoUdone (53) furazolidont (5.) [38–43]. Az 5 előállításának kényelmesebb módja a 47 val vel 53 [44] .

Rendszerek toxikológiai patológiája

Nitroaromatics

A herék érzékenyek a nitroaromatikus vegyületekre, beleértve a nitrofurantoint, a nitrofurazont, a nitroimidazolokat, a di- és tri-nitrotoluolt, a klór-dinitrobenzolt és az 1,3-dinitrobenzolt (DNB). A DNB toxicitásának első, 1981-es leírása óta számos mélyreható vizsgálat tárgyát képezte. Ezek közül némelyik ennek a sajátos elváltozásnak a kialakulásában kulcsfontosságú eseményeket vizsgált. Mások a DNB-t használták arra, hogy feltárják a toxikus expozícióra adott válasz jellegét és a here helyreállítását különböző mértékű sértések után. Mások az egyszeri és a többszöri beadás közötti különbségeket keresték, és hozzáadták a hatás biokémiai mértékét, vagy értékelték a folyadéktermelést vagy a hormonális hatásokat.

Nosocomiális húgyúti fertőzések

Antimikrobiális bevonattal ellátott katéterek

In vitro vizsgálatok antiadherenciát vagy antimikrobiális aktivitást mutattak az ezüst-, minociklin- és rifampin-, valamint a nitrofurazon bevont katéterekkel, 145–147, bár a nitrofurazon tűnik a leginkább gátló hatásúnak. A randomizált vizsgálatok metaanalízise, ​​amely összehasonlította a bent lévő vizeletkatétereket rövid ideig katéterezett kórházi felnőtteknél, azt találta, hogy az ezüstötvözet katéterek, de az ezüstoxid katéterek használata a szokásos katéterekhez képest jelentősen csökkentette a CA-ASB előfordulását a betegek legfeljebb 2 hétig katéterezték. 150 Más metaanalízis arra a következtetésre jutott, hogy az ezüstötvözettel bevont, de nem ezüst-oxiddal bevont katéterek rövid ideig katéterezett betegeknél védenek a CA-bakteriuria ellen, de nincsenek egyértelmű hatással a jelentős klinikai végpontokra, beleértve a CA-UTI-t, a morbiditást., másodlagos véráramfertőzés, egyéb egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések és költségmegtakarítás bármely betegcsoportban. 151 152 Ezenkívül a közelmúltban felvetették, hogy az ezüstötvözet állítólagos előnyei a CA-bakteriuria megelőzésében a korábbi kísérletekben alkalmazott különböző katétereknek (szilikon vs. latex) tulajdoníthatók, nem pedig az ezüstötvözetnek. 153,154

Összefoglalva, bár az antimikrobiális bevonattal ellátott vizeletkatéterek némi előnnyel járnak a CA-ASB megelőzésében rövid ideig katéterezett betegek egyes kísérleteiben, továbbra is kérdéses a biztonságuk és hatékonyságuk, és ezért a rendelkezésre álló adatok nem támasztják alá rutinszerű használatukat a CA-bakteriuria megelőzésére.

Parazitaellenes gyógyszerek tervezésének és szintézisének megközelítései

Satyavan Sharma, Nitya Anand, a Farmakémiai Könyvtárban, 1997

2 NITROFURÁN

A nitrofuránok elsősorban antibakteriális hatásukról ismertek; azonban néhány vegyületről kiderült, hogy markáns aktivitással rendelkezik a filariasis és a schistosomiasis ellen. Kísérleti filariasisban a nitrofurazon (1), nitrofurantoin (2), nifurtimox (3), furazolidon (4) és furapirimidon (5.) kimutatták, hogy a L. carinii mikrofiláriáit és a felnőtt férgeket is elpusztítják parenterális dózisban, 15-150 mg/kg tartományban, 5 napig [4–9]. Ezek közül a nifurtimox (3), furazolidon (4) és furapirimidon (5.) jó aktivitást mutattak az emberi filariasis ellen.

A kínai tudósok megfigyelését követően a nitrofurazon (1) profilaktikus hatást mutat albínó patkányok S. japonicutn-jával szemben [10,11], nagyszámú nitrofuránt szintetizáltak potenciális skisztoszomicid szerként, amelyek közül az F-30066 (furapromidium, 6.) és az F-30385 (7) erős féreghajtóként jelentek meg [12,13]. Egy másik nitrofurán, az SQ-18506 (8.) kimutatták, hogy magas aktivitást mutat a gram-negatív és gram-pozitív baktériumok, gombák és skisztoszómák ellen is [14–16]. Sajnos a különféle nitroheterociklusok mutagén potenciálja e vegyületek ezen osztályát terápiás szerként gyanítja [17,18] .

Intermediate Valence Systems

2.1 Szamárium és Thulium monokalkogenidek

Az SmS, SmSe és SmTe monokalkogenidek kristályosodnak a f.c.c-ben. felépítése, és félvezető viselkedés jellemzi őket, pl. az energiahézag miatt, pl. a 4f 6 és az 5d állapot között kb. 0,15, 0,45 és 0,65 eV (Wachter 1994). A köbös szimmetria CF kölcsönhatása felosztja az 5d pályát az alsó fekvő t2g sávba és az eg sávba.

Ennek a sorozatnak a mágneses érzékenysége úgy viselkedik, mint az Sm 2+ és Sm 3+ inhomogén keveredése, de a T → 0 véges értékei azt sugallják, hogy az alapállapot homogén. A vegyérték ingadozása homogénné teszi a keveréket; ezért az f 5 spin memória elvész, ha a konfiguráció ingadozik (Lawrence et al. 1981).

Az ilyen keskeny sávszélességű rendszereknél alkalmazott nyomás félvezető-fém instabilitást idézhet elő. Valójában az első rendű átmenetet az SmS-re vezették le pc = 6,5 kbar nyomás mellett (Jayaraman és mtsai 1970), körülbelül 20% -os térfogatváltozással. Kissé a pc felett az SmS aranyszínűvé válik, amikor a plazma széle láthatóvá válik, és IV következik be. Az SmSe és SmTe esetében a nyomás által kiváltott valenciaátmenet folyamatos, és szignifikánsan magasabb nyomásértékeken, azaz 45, illetve 60 kbar nyomáson található meg (Bucher és mtsai 1971).

Az ionok alkalmazott nyomás miatti megközelítése a Coulomb-potenciál növekedését okozza. Így az 5d sáv CF felosztása növekszik, és végül átfedéshez vezet a 4f 6 állapottal. Ennek megfelelően a sávrés bezárul és a 4f elektronok kiürülnek a d állapotokba. A vezetőképes elektronok számának növekedésével a rács csökkenni kezd, így a CF hasadása tovább erősödik, ami némi lavinahatást és első rendű fázisátmenetet eredményez. Mivel a csökkentett rácsparaméter merevíti a rács egészét, a háromértékű állapot nem érhető el. Ehelyett a folyamat ν = 2,75-nél áll meg (Kaindl és mtsai 1984), ahol az elektronikus energia nyereségét a rács energia növekedése kompenzálja. SmSe és SmTe esetében az EF állapotállapot-sűrűségében a rés a rács megpuhulása előtt lezárul, következésképpen csak másodrendű fázisátmenet figyelhető meg.

Tm esetén mind az EC, azaz a Tm 2+ (J = 7/2), mind a Tm 3+ (J = 6) mágneses alapállapotot eredményez. Az ilyen rendszerek még a IV állapotban is nagy hatótávolságú mágneses rendet mutathatnak, ami ellentétben áll a cérium, szamárium, európium vagy itterbium alapjaival. Különösen érdekesek a túlium-monokalkogenidek. A bináris vegyületek a fémes háromértékű TmS-től IV-es TmSe-ig a félvezető kétértékű TmTe-ig terjednek.

Ennek a sorozatnak az elektronszerkezetét és az állapotok sűrűségét vázlatosan a 2. ábra mutatja (Wachter 1994). A fémes (TmSe) és az izoláló viselkedés (TmTe) között van átmenet. Ez utóbbi kétértékű 4f 13 EC-t mutat, ahol a lokalizált 4f állapotot Eg∼0,3 eV energiahézag választja el az 5d-t2g sáv aljától.

2. ábra . A Tm monokalkogenidek elektronszerkezete és állapotsűrűsége normalizálódott az EF Fermi energiára (szaggatott vonal). Az állapotcsúcsok sűrűségén átmenő szaggatott vonalak iránymutatóak a szem számára.

Amikor a TmTe-ről a TmSe-re vagy a TmS-re haladunk, a rácsállandó zsugorodik, így kémiai nyomás alakul ki a Tm-kationon. Ezért az 5d sáv kristálytéri felosztása növekszik. A vezetési sáv alja (többnyire 5d-t2g állapot) átfedésben lehet a 4f 13 szinttel, és 4f elektronok ömlenek a vezetési sávba.

A sztöchiometrikus TmSe antiferromágnesesen rendeződik TN = 2,9 k alatt (Bjerrum-Moller és mtsai 1977). Az elektromos ellenállás a paramágnesesen és a mágnesesen rendezett állapotban egyaránt termikusan aktivált viselkedést mutat. Luttinger-tétel szerint a TmSe-nek fémnek kell lennie, mivel a vegyület páratlan elektronrendszer mind az EC, mind a 4f 13, mind a 4f 12 5d esetében. Az 2,9 k alatti antiferromágneses sorrend azonban megnöveli a páros számú (26) elektronot tartalmazó mágneses egységcellát. A hibridizációs rés ekkor létezhet, ha az EF éppen a központban van, és a rendszernek izolálóan kell viselkednie. Azonban μ0H = 0,5 T hőmérsékleten a TmSe ferromágnesessé válik, így a Brillouin zóna hajtogatása megszűnik. Következésképpen a TmSe fémesen viselkedik, és a rendszer IV-es ferromágnes (Batlogg et al. 1977).

Mint sok más, a hibridizációs résen belüli Fermi-szinttel rendelkező IV-es vegyület esetében, a TmSe-re kifejtett nyomás (pc∼30 kbar) elsősorban a kristálymező hasított 5d sáv és a 4f 13 állapot növekvő átfedése miatt fogja lezárni a sávot (Wachter 1994 ).

Ezenkívül a pszeudobináris TmSe1 − xTex lehetővé teszi a kondenzált anyag fizika egy új tulajdonságának, az excitonikus szigetelőnek a megvalósítását, amelyet a kvázi részecskék koherens exciton fázisába történő kondenzációja jellemez (Bau-Einstein) (Neuenschwander és Wachter 1990). A 3. ábra a TmSe0.45Te0.55 elektromos ellenállásának nyomásfüggését mutatja magas és alacsony hőmérsékleten, valamint a Hall-állandót. A T = 4 k-nál mért ellenállás tekintetében a legszembetűnőbb jellemző az, hogy a várható ρ (p) várható kezdeti csökkenés után egy szűk, körülbelül 5 kbar és 8 kbar közötti nyomástartomány között gyors emelkedés következik be. Ezen a nyomáson túl az ellenállás ismét csökken, és ezenkívül az első rendű fázisátmenetet mutatja p = 14 kbar közelében.

3. ábra a) A TmSe0.45Te0.55 ellenállásának nyomásfüggése 300 k (alsó görbe) és 4,2 k (felső görbe) nyomáson. 300 k-nál a fém felé vezető félvezető pc = 11,5 kbar, T = 4,2 k esetén pc∼14 kbar. (b) Nyomásfüggő Hall állandó páratartalom 4,2 k-nál.