Sertés étrend megfogalmazása: Szelén toxicitás, hiány

Rendkívül ügyelni kell a szelén véletlen túladagolásának elkerülésére, míg a hiányos talajtípusokból nyert takarmányokra külön figyelmet kell fordítani a takarmánykészítésben.

A szelén elengedhetetlen nyomelem, amelyet rutinszerűen adnak hozzá az összes sertéstápláláshoz nyom-ásványi előkeverékeken keresztül. A sertéseknek olyan szelénre van szükségük, mint egy enzim (glutation-peroxidáz) komponensére, amely sejt- és szubcelluláris szinten védi a membránokat a lipid-peroxid károsodása ellen. Kimutatták, hogy a szelén részt vesz a pajzsmirigyhormonok metabolizmusában is, amelyek központi szerepet játszanak az anyagcsere szabályozásában és koordinációjában.

sertés

A szelén egyedülálló nyomelem, mivel a toxicitás csak a normális anyagcseréhez szükséges koncentrációknál csak kissé magasabb koncentrációkban fordulhat elő. A sertések táplálkozásának jelenlegi követelményei, amelyeket a Sertéstáplálási Nemzeti Kutatási Bizottság (2012) állapított meg, az óvodai sertések 0,3 mg/kg-ától a befejező sertések és tenyészkocák 0,15 mg/kg-ig terjednek. Az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal szigorúan szabályozza a szelén étrend-hozzáadását az Egyesült Államok sertéstáplálásában. A jelenlegi szabályozás legfeljebb 0,3 mg/kg hozzáadott szelént engedélyez az összes sertésosztály étrendjében. Ugyanez vonatkozik az Európai Unióra is, ahol az étrendi szelén teljes maximális szintje 0,5 mg/kg.

Aggodalom a szelén-kiegészítők miatt

A szelén-kiegészítők legnagyobb aggodalma az, hogy a növekvő sertéseknél a toxicitás könnyen kiváltható 5-10 mg/kg étrend takarmányozásával. A toxicitás jelei közé tartozik az étvágytalanság, hajhullás, máj- és vesekárosodás, ödéma, pata elvesztése és idegrendszeri rendellenességek. A szelénfeleslegek zavarják a cink felszívódását és felhasználását, csökkentik a szövetek vasraktárait és növelik a szövetek rézszintjét.

A szelén kereskedelmi kiegészítői közé tartoznak a szervetlen (szelenit és szelenát) és a szerves (szelenocisztein és szelenometionin) formák. Az ezekből a vegyületekből származó szelént közönséges köztitermékké, szeléniddé redukálják, amelyet tovább mono-, di- és trimetil-selénium-ionokká metileznek, majd a vizelettel ürülnek. A szelenometionin az aminosav-készletbe beléphet és beépülhet a test fehérjéibe, anélkül, hogy megkülönböztetné a metionintól.

A sertéstermelésben a szelén-toxikózis leggyakoribb oka a túladagolás. A legtöbb kereskedelmi nyomkövet tartalmazó ásványi keverék szervetlen és (vagy) szerves szelénvegyületeket tartalmaz, amelyek táplálék-kiegészítőként elemi szelént szolgáltatnak. A toxikózis az előkeverék magas szelénkoncentrációjából (hiba a gyártási folyamatban) vagy a premix helytelen beépítési arányából származik a végső étrendben (hiba a takarmánykeverésben).

Egy nemrégiben jelentett esetben a túl sok szelén egy premixben szelénkoncentrációt eredményezett a végső étrendben, amely 10 és 27 mg/kg között mozgott, és halálos paralitikus betegséget okozott egy növekvő sertéscsoportban. A sertéseket a diagnózis felállítása előtt 60 napig toxikus étrendnek tették ki. Egy másik esetben a szelént az ajánlottnál 1000-szer nagyobb arányban építették be az étrendbe. A befejező sertések egy csoportját 300 mg/kg szelént tartalmazó utolsó étrendnek tették ki, szemben a 0,3 mg/kg-mal. A depressziót, az anorexiát és az idegrendszeri rendellenességeket 89% -os halálozás követte. Ezen mámorított sertések veséinél találtuk a legmagasabb szelénkoncentrációt a vizsgált szervek között.

A szelén és az E-vitamin készítmények intramuszkuláris injekcióval történő beadásának gyakorlata csecsemősertésekben a toxikózis egy másik formájának oka lehet. Ez egy rutinszerű mezőgazdasági gyakorlat azokon a területeken, ahol a szelénben szegény talajon termesztenek gabonát. Egy olyan esemény során, amelyben szelén- és E-vitaminhiányos ápolósertéseknél intramuszkuláris injekciót adtak be egy szelén-E-vitamin készítménynek, a sertések hányást, étvágytalanságot, depressziót, nehézlégzést és kómát tapasztaltak. A halál 24-48 órán belül bekövetkezett. A májelhalás és a degeneráció volt a fő kóros elváltozás. Megállapították, hogy a máj a legmagasabb szeléntartalmú szerv.

Érdekes, hogy ugyanannak a készítménynek ugyanazon dózisban történő beadása szelén-E-vitamin nem hiányos malacoknak nem váltott ki azonos nagyságú toxikózist.

A szelén biohasznosulása

A szelén túladagolásának esetleges, akut toxikózist okozó eseteitől eltekintve, az előkeverékekben alkalmazott természetes összetevők és szervetlen vagy szerves vegyületek szelén biológiai hozzáférhetőségének nagy eltérései miatt enyhébb toxicitás más formái is előfordulhatnak. A növényi összetevők általában magasabb szelén biológiai hozzáférhetőséggel rendelkeznek, mint az állati összetevők. Ezzel szemben a szelénezett élesztőnek nagyobb a szelén biohasznosulása, mint a nátrium-szelenitnek.

Az amerikai sertéstáplálékban a kiegészítő szelén szükségessége nagymértékben függ a talajtípustól, amelyben a kukoricát és a szójababot tenyésztik sertés-étrendbe való felvétel céljából. A kukorica- és szójatermelés legnagyobb koncentrációja az Egyesült Államokban a középnyugati államokban fordul elő, és ezen a területen gyakorlatilag az összes talaj nagyon alacsony szelént tartalmaz. Így az USA-ból származó kukorica- és szójaliszt nagy részét szelénhiányosnak kell tekinteni.

Ezzel szemben a legtöbb talaj Európában, Oroszországot is beleértve, kissé elegendőnek tűnik a szelénben, Németországban és Írországban a legmagasabb a talajszint. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy olyan országokban, mint Lengyelország, Franciaország és a Balkán legnagyobb része, szelénhiányos talajok szenvednek.