Só bevitel

A napi 1 g nátrium alatt korlátozott sóbevitel csak akkor írható fel, ha a magas vérnyomást pangásos szívelégtelenség bonyolítja.

Kapcsolódó kifejezések:

Renin
Aldoszteron
Pitvari natriuretikus peptid
Beágyazott gén
Vérnyomás
Renin angiotenzin aldoszteron rendszer
Nátrium-étvágy
Vizet inni
Nátriumkorlátozás
Nátrium bevitel

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Gyermekágyi halálozás

Táplálás

A preeclampsia megelőzésében megfontolták az étrendi sóbevitelt és a kalcium, a D-, C- és E-vitaminok terhesség alatti kiegészítését. Az étrendi sóbevitel korlátozása terhesség alatt nem ajánlott a preeclampsia kialakulásának és szövődményeinek megelőzésére (Duley et al., 2005; WHO, 2011a). A rutinszerű (napi) kiegészítés legalább 1 g kalciummal több mint a felére csökkentette a preeclampsia kockázatát a placebóval összehasonlítva (Hofmeyr et al., 2010). Ezért azokon a területeken, ahol az étkezési kalciumbevitel alacsony, terhesség alatti kalciumpótlást (napi 1,5–2,0 g elemi kalcium adagban) ajánlott a preeclampsia megelőzésére, különösen azoknál a nőknél, akiknél nagy a preeclampsia kialakulásának kockázata. A D-vitamin pótlása önmagában vagy más vitaminokkal és ásványi anyagokkal, köztük a kalciummal kombinálva a terhesség alatt nem volt hatékony a preeclampsia megelőzésében (De-Regil et al., 2012). A C-vitamin és az E-vitamin terhesség alatti kiegészítése nem volt hatékony a preeclampsia kialakulásának megakadályozásában, és káros lehet a magzatra (Rumbold et al., 2008). Ennek eredményeként a D, C és E vitaminok terhesség alatt történő kiegészítése nem ajánlott (WHO, 2011a).

A vérnyomás sóérzékenysége

Bevezetés

Egészségpszichológia

David S. Krantz, Nicole R. Lundgren, átfogó klinikai pszichológia, 1998

8.08.3.2.2. Sóbevitel

Életmódbeli beavatkozás

Charalambos Vlachopoulos, Panagiotis Xaplanteris, a korai érrendszeri öregedésben (EVA), 2015

A sóbevitel a megnövekedett BP-vel társul, és a vizsgálatok összefüggést mutattak a magas sófogyasztás és a megnövekedett artériás merevség között. Figyelembe véve az artériás merevség negatív prognosztikai szerepét, ez utóbbi potenciális mechanizmusként szolgálhat, eltekintve a BP önmagától, amelyen keresztül a só fokozott kardiovaszkuláris kockázattal járhat.

A beavatkozást illetően az alacsony nátriumtartalmú étrend jótékony hatását bizonyították az artériás merevségre. Szisztolés hipertóniában szenvedő idősebb felnőtteknél a nátrium-korlátozás a nagy artéria megfelelőségének gyors növekedéséhez vezetett, míg a szisztolés BP kísérő csökkenése azt sugallja, hogy ez a rugalmas tulajdonságok javulása kulcsfontosságú mechanizmus lehet a szisztolés BP nátrium-korlátozással történő gyors normalizálásában ilyen esetekben. betegek (25.2. ábra) [94]. Továbbá, a sóbevitel 6 hétig tartó mérsékelt csökkenése csökkentette a carotis-femorális PWV-t enyhe magas vérnyomás esetén [95]. Az alcsoportelemzés azonban azt mutatta, hogy a hatás csak feketéknél volt szignifikáns annak ellenére, hogy ezek az alanyok a sófogyasztás kisebb csökkenését és a BP hasonló csökkenését érték el a fehérekhez és az ázsiaiakhoz képest, amely megállapítás arra utal, hogy az alacsony nátriumtartalmú étrend kedvező hatásai sóérzékeny betegeknél kifejezettebbek. Ezen túlmenően, a magas vérnyomás (DASH) diétájának megállításához szükséges diétás megközelítések a carotis – femorális PWV csökkenésével járnak [96] .

25.2. Ábra A carotis artéria-megfelelés és a β-merevség index a kiindulási értéknél (bázis), az alacsony nátrium-állapot (L1 – L4) 4 hetének mindegyikében és a normál nátrium-állapotának (N1 – N4) 4 hetében. A megfelelés javulása gyorsan bekövetkezett, a csökkent nátrium-bevitel első hétének végétől kezdődően, és a csúcsértékeket csak 2 hét nátrium-korlátozás után érte el. * Alacsonyabb a kiindulási értéknél (P † Alacsonyabb, mint bármelyik normál hét (P Forrás: Ref. [94]) .

A sóbevitel hatása a nagy artériákra akár BP-függő, akár BP-független mechanizmusok révén érvényesülhet. A nátrium-klorid növeli a BP-t, ez a hatás a vérmennyiség növekedésének vagy az érellenállás növekedésének köszönhető. Ezenkívül a nátrium-klorid endotheliális diszfunkcióval, csökkent NO szintézissel, fokozott endothelin-1 termeléssel és fokozott szimpatikus aktivitással indukálja a kis artériák változását [97–100] .

A sóbevitel BP-független összefüggése az artériás merevséggel szintén nyilvánvaló, mivel az alacsony nátriumtartalmú étrend a magas vérnyomásban szenvedő betegek brachialis artériaátmérőjét a BP-szinttől függetlenül növelte [101]. A nyaki artéria átmérője nem változott, ami a sókorlátozás differenciális hatására utal a rugalmas és izom típusú artériákra.

Só: Epidemiológia

A hűtés hatása a sóvállalkozásokra

A sóbevitel világszerte nagyban változik. Egyes mezőgazdasági közösségek, például a brazil yanomano indiánok és az új-guineai chimbusok nem fogyasztanak más sót, mint amelyet a természetes élelmiszer-források tartalmaznak. Az Oroszország északi részéből és Szibériából érkező Kamtschadales és a Tungouse nomád törzsek szintén idegenkednek a hozzáadott sótól, míg a japánok hagyományosan nagy mennyiségű sót fogyasztottak pácolt sózott halakban és zöldségekben.

Az élelmiszer-megőrzés valamilyen formája nélkül lehetetlen bármilyen módon szisztematikusan ellátni az élelmiszereket a városi lakossággal. A hűtőszekrényeket az 1960-as évektől kezdve tömegesen vezették be, és ezt a legtöbb országban csökkent a sófogyasztás (2. táblázat), és a hűtés átvette a sózástól, mint az élelmiszerek tartósításának módszerét. A római időkben a sófogyasztás becslések szerint átlagosan 25 g volt naponta –1, de újabban Japánban olyan mértékű bevitel volt megfigyelhető, mint egy gazda 60 g-os bevitele 1955-ben, átlagosan 27–30 g/fő fogyasztással. naponta. Ez azonban drámaian, napi 8–15 g-ra esett vissza 1988-ig. Az USA-ban azonban a sóbevitel valószínűleg az 1920-as években kezdett csökkenni, mivel a jégdobozok és hűtőszekrények széles körben elérhetővé váltak.

2. táblázat Sófelvétel NaCl-ként (g nap −1)

1982 előtt Évbevétel 1988-tól B Évbevétel

A sót nem használó közösségek
Brazília (indiai Yanomano)	1975	0,06
Új-Guinea (Chimbus)	1967	0,04
Salamon-sziget (Kwaio)	1.20
Botswana (Kung Bushmen)	1.80
Polinézia (Pukapuka)	3.60
Alaszka (eszkimók)	1961	d	1992	6.0
Mexikó vidék, nők d	1992	5.4
Mexikó Urban, férfiak d	1991	7.7
Mexikó Urban, nők d	1991	6.7
Dánia	9.8	Dánia	1988	8.0
Kanada (New Foundland)	9.9	Kanada	8–10
Új Zéland	10.1
Svédország (Gotenburg)	10.2
USA (Evans County, Georgia)	10.6	USA (Chicago)	7.7
Irán	10.9
Belgium	1966	11.4	Belgium k	2010	10,3 l
Egyesült Királyság (Skócia)	11.5
Egyesült Királyság c	1990	9.
Ausztrália	12.0
India (észak)	12–15	India	9–11.4
Német Szövetségi Köztársaság	13.1
Finnország (kelet)	14.3	Finnország j	2010	9,3 g (férfiak)
6,8 g (nők)
Bahama-szigetek	15–30
Kenya (Samburus, hadsereg)	1969	18.6
Korea	19.9
Japán
Japán (gazda)	1955	60.3	Japán	1988	8.15
Japán (Akita)	27–30
Japán
1964	20.9
Portugália e	2006	12.3
Dánia i	2009	10.6 (férfiak)
7.1 (nők)
Törökország f	2010	18.01
Szlovénia g	2010	13.0 (férfiak)
9.9 (nők)
Spanyolország h	2011	9.8

Vannak olyan elemzések is a gyermekek sófogyasztásáról, amelyek azt mutatják, hogy 4 éves korukra a só bevitele már például átlagosan 5 g-os nap az Egyesült Királyságban, a fiúk körülbelül 10% -kal több sót vesznek be, mint a lányok. Ahogy a gyerekek nőnek és többet esznek, a sóbevitelük nő, így az Egyesült Királyságban a 15–18 éves tizenéves fiúk átlagosan 8,3 g napot fogyasztottak −1, a lányok pedig 5,8 g −1 napot fogyasztottak 1997-ben.

A víz, a nátrium, a kálium, a klorid és a magnézium táplálkozási kezelése vesebetegségben és veseelégtelenségben

Magas sótartalmú étrend

A magas sótartalmat folyamatosan elérhetjük a magas sótartalmú ételek használatával (22.4. Táblázat). A NaCl-tabletták szintén hasznosak a NaCl-bevitel növelésére. A sűrített NaCl tabletták helyett bélben oldódó bevonattal ellátott tabletták ajánlottak, mivel a tömörített tabletta kiszámíthatóbb felszívódása miatt. Néhány beteg nem szereti a NaCl tablettákat, mert napi 6 g-nál nagyobb adagokban kellemetlen sós utóíz alakul ki. A legkevésbé hatékony eszköz a sóbevitel jelentős növelésére az, ha arra utasítja a beteget, hogy adjon sót az étel felszínére. Általában a ténylegesen hozzáadott sómennyiség kicsi, mert az étel kellemetlen lesz, ha nagy mennyiségű felszíni sót adunk hozzá. A megnövekedett étrendi só ízletesebb, ha az elkészítés során a sót összekeverik az étellel.

22.4. TÁBLÁZAT Különböző ételek nátriumtartalma

Magas (nagyobb, mint 8 mEq adagonként) Alacsony (kevesebb, mint 2 mEq adagonként)

TEJTERMÉK
Feldolgozott amerikai sajt	Nondairy krém
Túró	Fél és fél tejszín
Író
HÚS/HAL
Feldolgozott húsok	Sovány marhahús
Szalonna, kolbász	Sovány csirke
Konzervált húsok	Friss hal
Pácolt hering
Füstölt lazac
Kenyér és tésztafélék
Zsemlemorzsa	Rizs
Pita	Búzacsíra
Kenyér töltelék	Tejbegríz
Gabonafélék:	Melba pirítós
Kukoricapehely	Spagetti
Minden korpa
Gofri
Angol muffin
Hüvelyesek, gyümölcsök és egyéb
Kókuszdió	Hüvelyesek
Rántott bab	Tofu
Zöldségkonzervek	Nyers gyümölcs
Konzervlevesek	Nyers sárgarépa
Savanyúság	Saláta
Kukorica chips, perec	Sült krumpli
Konzerv paradicsom termékek	Alkohol
Barbecue szósz	Szóda
Konzervkonzerv	Csokoládé
Szója szósz

Mitch WE, Klahr S. közönséges ételek összetétele. In: Mitch WE, Klahr S (szerk.). Táplálkozás és a vese. Boston: Little Brown 1988: 331, engedéllyel.

Elektrolitok

Történelmi háttér

A sóbevitel évek óta kiemelkedő összefüggésben áll a magas vérnyomással (Haddy és Pamnani, 1995). A huszadik század fordulóján a francia munkások azt javasolták, hogy a magas vérnyomás a vesék képtelenségéből adódóan alkalmazkodni a felesleges étkezési sóhoz (Ambard és Bedaujard, 1904). Húsz évvel e posztulátum után Allen (1925) megjegyezte, hogy az étkezési sók korlátozása sok hipertóniás betegben jelentősen csökkentette a vérnyomást, megerősítve a korábbi következtetést. Az akkor népszerű Kempner Rice Diet vérnyomáscsökkentő előnyeit annak alacsony Na-tartalmának tulajdonították (Kempner, 1948).

Mivel az idősek és az afrikai amerikaiak magas vérnyomását általában alacsony plazma renin-aktivitás jellemzi, felvetésre került, hogy a Na felesleges felhalmozódásából eredő térfogat-bővülés legalább részben mögött van ezekben a csoportokban a patogenezis mögött. Ha viszonylag alacsony a Na-kiválasztás, ha ezt a kationt kiváltjuk, ez további gyenge Na-vesekiválasztást von maga után a patogenezisben (Haddy és Pamnani, 1995). További bizonyíték abban rejlik, hogy az afro-amerikaiak megemelkedett vérnyomása különösen jól reagál a vízhajtókkal végzett kezelésre (Fries 1979). Egyes, az iparosodott társadalmakra korlátozott tanulmányok azonban nem mindig jelentettek meggyőző kapcsolatot a vérnyomás és a Na-kiválasztás között (Pickering, 1980; Intersalt Cooperative Research Group, 1988).

A rágcsálókon végzett laboratóriumi vizsgálatok rámutattak a vesék fő szerepére a Na kiválasztódásában a magas vérnyomás patogenezisében. Dahl és mtsai. (1962) tenyésztett két patkány alvezetéket - az egyik sóérzékeny, a másik sóálló. A sóérzékeny patkányok veséi a veseátültetési vizsgálatokban és az izolált veséken végzett in vitro vizsgálatokban rossz sókezeléshez és magas vérnyomáshoz kapcsolódtak (Dahl és mtsai., 1962; Tobian és mtsai., 1979). Az a tény, hogy a tiazid diuretikumok legyőzték a magas vérnyomást sóérzékeny patkányokban, összhangban áll ezzel a hipotézissel (Tobian et al., 1979).

A vér ozmotikus aktivitásának és a vér térfogatának ellenőrzése

D.B. Ferguson PhD, BDS, LDSRCS (Eng), a fogorvosok élettanában, 1988

Sós étvágy

Azok az állatok, akiknek nátrium-klorid-bevitele korlátozott, aktívan keresik a sótartalmú ételeket, és szájíz-receptoraik érzékenyebbek lehetnek a sóra. Ez azt jelenti, hogy van néhány eszköz, amellyel egy adott táplálék-hajtás elindítható: feltehetően a limbikus agyon vagy a hipotalamuszon keresztül.

Az emberben a sóegyensúly napi 2 és 1Og közötti bevitel mellett érhető el az étrendben. A legtöbb étrend ezen a tartományon belül van, és a sóbevitel inkább az egyéni ízlési preferenciáktól függ, mint a sóvágytól. Amikor a sóbevitel lg/nap alá esik, a bevitelhez képest ideiglenesen többlet ürül ki, és ideiglenesen fogyás figyelhető meg. Néhány nap alatt új egyensúly alakul ki fokozott aldoszteron-szekrécióval és nátrium-visszatartással. A megnövekedett sóbevitelt (30-40g/nap) ellentétes kiigazításokkal korrigálják a nátrium bevitelének és kiválasztásának egyensúlyának megteremtése érdekében; de a megnövekedett sófogyasztás súlygyarapodást eredményezhet, amely akár több kilogramm is lehet, és ez a súlygyarapodás az egyensúly elérése után is fennáll.

Kockázati tényezők

Diéta: só, zsír, cukor, hal, gyümölcs és zöldség

Az étrendi só, a telített zsír, a cukor és a kalóriafelesleg szintén közvetlen upstream tényező az emelkedett vérnyomás, a vérzsírszint, a túlsúly és az elhízás, valamint a cukorbetegség szempontjából, és ezért nyilvánvaló célokat kínál mind a lakosság, mind az egyéni szintű beavatkozások számára. Azonban az egyének randomizálásának (és a megfelelés elérésének és fenntartásának) a hosszú távú specifikus étrendi beavatkozásokkal járó nehézsége azt jelentette, hogy egyértelmű bizonyítékok nyújtása arról, hogy az étrend módosítása csökkentheti a CVD előfordulását, rendkívül kihívást jelent. Ezért nagy mértékben támaszkodtak nagy, jól lefolytatott kohorsz vizsgálatokra, hogy jó bizonyítékot szolgáltassanak az étrendi összetevők és az érrendszeri eredmények közötti összefüggésekre. Ezenkívül az élelmiszeriparnak érdeke fűződik a telített és transz-zsírok, a cukor és a só szintjének a jelenlegi állapot fenntartásához a feldolgozott élelmiszerekben, mivel képesek alacsony költséggel javítani az élelmiszerek ízét. Ezért továbbra is élénk vita folyik arról, hogy az étrendünkben az összetevők hármasának csökkentése milyen következményekkel járhat a közegészségügyre nézve.

A Baroreflex a magas vérnyomás patogenezisében

Thomas E. Lohmeier, Heather A. Drummond, átfogó magas vérnyomás, 2007