Szoptatási gyakorlatok a belvárosban élő nők csoportjában: az ellenjavallatok szerepe

Absztrakt

Háttér

Kevéssé ismert a szoptatás ellenjavallatainak a szoptatási gyakorlatban betöltött szerepe. Célunk az volt, hogy 1) azonosítsuk a szoptatás megkezdésének és időtartamának előrejelzőit a túlnyomórészt alacsony jövedelmű, városon belüli nők kohorszában, és 2) értékeljük a szoptatás ellenjavallatainak hozzájárulását a szoptatási gyakorlatokhoz.

Mód

Az anya-csecsemő diadákat szisztematikusan választották ki a kolumbiai 3 kerületi kórházból 1995 és 1996 között. A szoptatás ellenjavallatait és a szoptatási gyakorlatok lehetséges előrejelzőit orvosi nyilvántartási áttekintések és a szülés utáni interjúk segítségével azonosították (kiindulási érték). Az interjúkat a szülés után 3–7 hónappal, majd a szülés után 7–12 hónappal végezték el, hogy meghatározzák a szoptatás kezdeti arányát és időtartamát. Többváltozós logisztikus regresszióanalízist alkalmaztunk a szoptatás megkezdéséhez kapcsolódó kiindulási tényezők azonosítására. Cox arányos veszélyességi modelleket hoztak létre a szoptatás időtartamához kapcsolódó kiindulási tényezők azonosítására.

Eredmények

A 393 vizsgálat résztvevője közül 201 (51%) kezdte meg a szoptatást. Összesen 61 nőnek (16%) volt egy dokumentált ellenjavallata a szoptatásnak; Ezek 94% -ában volt HIV-fertőzés és/vagy kokainfogyasztás. A dokumentált ellenjavallatok nélküli 332 nő közül 58% kezdte meg a szoptatást, szemben az ellenjavallt nők 13% -ával. A korrigált elemzésben a szoptatás kezdetével a legszorosabban összefüggő tényezők az ellenjavallat (korrigált esélyarány [AOR], 0,19; 95% konfidenciaintervallum [CI], 0,08–0,47) és a külföldön született anyák voltak (AOR, 4,90; 95). % CI, 2,38–10,10). A szoptatást nem kezdeményező vizsgálatban résztvevők 25 százaléka aggodalmának adott hangot amiatt, hogy veszélyes dolgokat adtak át csecsemőiknek az anyatejjel. A szoptatás (minden védő) abbahagyásával járó tényezők között szerepelt a külföldi születésű anya (kockázati arány [HR], 0,55; 95% CI 0,39–0,77), növekvő anyai életkor (HR 5 éves lépésekben, 0,80; 95% CI, 0,69– 0,92), és a csecsemő születési súlya ≥ 2500 gramm (HR, 0,45; 95% CI, 0,26–0,80).

Következtetések

A szoptatás kezdeti aránya és időtartama nem volt optimális ebben a városon belüli populációban. Sok nőnek, aki nem szoptatott, ellenjavallatok voltak, és/vagy aggódtak amiatt, hogy veszélyes dolgokat adtak át csecsemőiknek az anyatejjel. Fontos figyelembe venni a szoptatás ellenjavallatainak elterjedtségét a szoptatási gyakorlatok értékelésekor a magas kockázatú közösségekben.

Háttér

Azok a csecsemők, akik nem szoptatnak, a különböző állapotok miatt megnövekedett morbiditást mutatnak a szoptatott csecsemőkhöz képest [1–9]. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szoptatással foglalkozó munkacsoportja azt ajánlja, hogy a csecsemőket kizárólag az első 6 hónapban szoptassák [10], az Egészséges emberek 2010 pedig olyan célt tartalmaz, hogy a nők 75% -a szoptasson a korai szülés utáni időszakban [11]. Az Egyesült Államokban azonban a szoptatás aránya ennél a célnál alacsonyabb, különösen az alacsony jövedelmű és az afroamerikai lakosság körében [12–14].

A szoptatás ismert előnyei ellenére az Egyesült Államokban a csecsemőtáplálási irányelvek nem tartalmaznak ajánlásokat az egyetemes szoptatásra [15–17]. Például a HIV-fertőzés, valamint bizonyos gyógyszerek és tiltott szerek alkalmazása ellenjavallatnak tekinthető a szoptatással szemben. Kevéssé ismert azonban, hogy a szoptatás ellenjavallatai mennyiben járulnak hozzá a szoptatási arányhoz.

Szoptatási szokásokat vizsgáltunk túlnyomórészt alacsony jövedelmű, a belvárosban élő nők populációjában, akiket nem sokkal a szülés után és további 2 alkalommal készítettek interjút a következő 12 hónap során. Pontosabban megvizsgáltuk a szoptatás kezdeti arányát és időtartamát, valamint feltártuk az ezekhez az eredményekhez kapcsolódó anyai és csecsemő tényezőket. Ezenkívül feltártuk azokat az okokat, amelyek miatt a nők nem kezdték meg a szoptatást, és miért hagyták abba a nők a szoptatást. Ezekben az elemzésekben megvizsgáltuk a szoptatás ellenjavallatainak hozzájárulását a szoptatási gyakorlathoz.

Mód

A szoptatási magatartás jelenlegi elemzésének adatait egy szélesebb körű tanulmányból nyertük, amely számos gyermek-egészségügyi kérdéssel foglalkozott, ideértve a szoptatást is, de amelynek elsődleges célja a csecsemőimmunizálás volt. A részletes vizsgálati módszerekről korábban beszámoltak [18]. Ezt a tanulmányt az összes résztvevő tanulmányi helyszín és együttműködő intézmény intézményi felülvizsgálati testülete jóváhagyta, és minden nő megalapozott beleegyezést adott.

Vizsgálati minta

A szinglik csecsemő anyjait röviddel a szülés után toborozták a kolumbiai körzet 3 kórházából 1995 augusztusa és 1996 szeptembere között. A kiválasztott kórházak közül kettőben magas volt az alacsony jövedelmű betegek aránya, és a harmadik helyszínre történő beiratkozás nem magánszemélyek (a személyzeti orvosok által gondozott betegek) az alacsony jövedelmű, belvárosban élő betegek mintájának felvételére. A toborzási napokat szisztematikusan választották meg, hogy reprezentatív mintát biztosítsanak a hétvégi és a hétközi mintanapokból. A mintavétel 24 órás ideig tartott a kiválasztott napokon.

Interjúk

Az alapinterjúkat a szülés után, általában a szülés utáni kórházi tartózkodás alatt végezték. A 452 kiindulási interjú közül 417-et (92%) a kórházban készítettek a szülés utáni tartózkodás alatt, és 94% -át a szülést követő 2 napon belül. 1 kivételével mind a szülés után 2 héten belül elkészült. A kiindulási interjúkat képzett kutatási asszisztensek végezték, és személyes beszélgetést és rövid, önállóan kitöltött kérdőívet tartalmaztak. A személyes interjú kérdéseket tartalmazott a szociodemográfiai és pszichológiai tényezőkről, beleértve a fajt, az etnikumot, a társadalmi támogatást és az egészségügyi magatartást. Az önállóan kitöltött kérdőív olyan potenciálisan érzékeny témákat tartalmazott, mint a terhesség iránti igény, a háztartási kábítószer- és alkoholfogyasztás. Utóinterjúkat akkor végeztek, amikor a csecsemők 3–7 hónaposak voltak, és ismét, amikor a csecsemők 7–12 hónaposak voltak. A 780 utólagos interjú 89% -a személyes volt, és a legtöbbet az anya otthonában végezték.

A 3-7 hónapos utánkövetési interjún az anyákat megkérdezték, hogy szoptatnak-e, palackoznak-e vagy mindkettőt. Azokat a nőket, akik csak palackkal etették, megkérdezték, hogy szoptatták-e valaha csecsemőjüket, és ha igen, akkor hány hétig vagy hónapig. Feltételezték, hogy az anyák a palackos etetést "tápszeres" etetéssel vagy "tej" etetéssel értelmezték, és nem az expresszált anyatej palackos táplálását. Azokat az anyákat, akik azt válaszolták, hogy soha nem szoptatták csecsemőiket, megkérdezték, miért döntöttek úgy, hogy nem szoptatnak; az anyákat, akik abbahagyták a szoptatást, felkérték, hogy állapítsák meg az abbahagyás okait. A választások az 1995. évi családi felmérés országos felmérésének előzetes tesztjéből származnak [19], és a következőket tartalmazta: "beteg voltam/gyenge", "csecsemő beteg/gyenge", "mellbimbó- és/vagy mellprobléma (pl. Fájdalom, szárazság), " Elégtelen tejet termeltem "," Nehéz ütemezés (pl. A munkám vagy a csecsemő étkezési rendje) "," A baba nem volt hajlandó "," Nem akartam veszélyes dolgokat átadni az anyatejen (pl. Gyógyszerek, cigarettafüst, alkohol, drogok), " Soha nem tanítottak vagy nem tudtam, hogyan "," Nem akartam "vagy" Egyéb ok ". A nők annyi választási lehetőséget választhattak, amennyit alkalmaztak.

A 7–12 hónapos utánkövetési interjún ismét megkérdezték az anyákat, hogy szoptatnak-e, palackoznak-e vagy mindkettőt. Azoktól az anyáktól, akik abbahagyták a szoptatást, megkérdezték, miért abbahagyták, ugyanazon okok alapján, mint korábban leírtak.

Orvosi feljegyzések áttekintése

Az anyai egészségügyi nyilvántartásokból kivont információk tartalmazzák a paritást; a szállítás típusa; terhességi kor a szüléskor; gyógyszerek használata a kézbesítés időpontjában, alkohol, dohány vagy terhesség alatti visszaélés; kiválasztott egészségügyi állapotok jelenléte terhesség alatt (beleértve a HIV/AIDS-et); és ürítse ki az ICD9 kódokat. A csecsemők egészségügyi nyilvántartásából kivont információk tartalmazzák a csecsemő születési súlyát, nemét és az ICD9 kódokat.

Ellenjavallatok a szoptatáshoz

A szoptatás időtartama

A szoptatás időtartama azon hetek vagy hónapok számán alapult, hogy az anyák szoptatást jelentettek-e a 3–7 hónapos interjún (azoknál a nőknél, akik a 3–7 hónapos utánkövetési interjú előtt hagyták abba) vagy a 7–12 hónapos interjún ( akik a 3–7 hónapos utánkövetési interjú idején még szoptatnak). A szoptatás időtartamát úgy határozták meg, hogy nem vették figyelembe, hogy az anyák kombinálták-e a palackos etetést a szoptatással.

Statisztikai módszerek

A szoptatás megkezdése

A beavatkozást "mindig szoptatottként" határozták meg. A beavatás lehetséges előrejelzőit a Student segítségével azonosítottuk t-teszt folyamatos változókra és chi-négyzet tesztek kategorikus változókra. A lehetséges előrejelzők a dokumentált szoptatás ellenjavallat jelenléte, az anyai demográfiai tényezők, a társadalmi és gazdasági tényezők, a támogató rokon és/vagy barát jelenléte (rokon/barát, aki nem ugyanabban a háztartásban él, akivel mindennap vagy szinte mindennap beszéltek, és akiben úgy érezték, hogy bizalmat gyakorolhatnak) szülészeti tényezők, dohány- vagy alkoholfogyasztás terhesség alatt, függetlenül attól, hogy a terhességet akarják-e vagy sem, az anya mentális és fizikai egészségi állapota, az anya megvitatta-e a táplálkozási mód választását orvosával vagy ápolójával, mivel teherbe esett, csecsemő születési súlya és kórháza. A szoptatás megkezdésével összefüggő változók kiigazítatlan elemzésben (o

Eredmények

Vizsgálati populáció

A mintában szereplő napokon szülő 1802 anya közül 518-an voltak jogosultak beiratkozni a vizsgálatba. Az alkalmatlanság leggyakoribb okai a Columbia körzeten kívüli tartózkodási helyek voltak (n = 704), magánbetegek voltak a C helyszínen (n = 373), és születési súlya kevesebb mint 1800 gramm (n = 91). Négyszázötvenkét jogosult anya (87%) adott megalapozott beleegyezést, és sikeresen felvették őket. Ezek közül 395 nővel (87%) 3–7 hónaposan sikeresen felvették a kapcsolatot nyomon követés céljából (és így interjút készítettek a szoptatás megkezdésével kapcsolatban), 394 pedig arról számolt be, hogy a kórházból való elbocsátása óta még mindig csecsemőivel élnek. 1 nőnél hiányoztak a szoptatás megkezdésével kapcsolatos információk, így 393 nő maradt az iniciációs arány elemzésére. Háromszázhatvankilenc nővel (82%) 7–12 hónaposan sikeresen felvették a kapcsolatot egy további nyomonkövetési interjúra. A vizsgálati populáció jellemzőit az 1. táblázat részletezi.

A kórlapokból kivont információk alapján azok a nők, akik alkalmasak voltak, de nem iratkoztak be, vagy akik beiratkoztak, de később kizárták az elemzésből (n = 125), valamivel nagyobb valószínűséggel éltek egy vagy több korábbi élveszületéssel vagy hüvelyi szüléssel mint a végső elemzésbe bevont nők (n = 393) (75% vs. 66% és 84% vs 77%). A két csoport nem különbözött markánsan egymástól faj, életkor, családi állapot, egészségügyi biztosítás típusa, anya foglalkoztatási státusa, WIC-beiratkozás, születési súly, szüléskori terhességi életkor, csecsemő neme vagy kórház tekintetében.

A szoptatás megkezdése

A 3–7 hónapos interjú során látott 393 nő közül 201 (51%) kezdte meg a szoptatást, és 192 soha nem szoptatott. Hatvanegy nőnek (a vizsgálati populáció 16% -a) volt egy vagy több dokumentált ellenjavallata a szoptatásnak, és ezek közül csak 8 (13%) kezdte meg a szoptatást. Ezzel szemben a 332 ellenjavallat nélküli nő közül 193 (58%) kezdte meg a szoptatást. A 61 ellenjavallt nő 75% -a kokaint, 28% -a HIV-fertőzött, 5% -a tuberkulózisos, 5% -a PCP-t, 3% -a pedig heroint vagy metadont használt. A dokumentált ellenjavallatokkal rendelkező nők 94 százaléka HIV-fertőzött, kokaint használt vagy mindkettőt.

A szoptatás kezdetének valószínűségét a potenciális érdeklődésre számító előrejelzők a 2. táblázatban foglalják össze. Korrigált elemzésben a faktorok függetlenül összefüggenek a szoptatás megkezdésével (o 2. táblázat A szoptatást megkezdő nők százaléka az alapjellemzők szerint *

A szoptatás oka

A 192 nő közül, akik soha nem szoptattak, a szoptatás elmaradásának leggyakoribb okai a következők voltak: "nem akartam" (48%), "nem akartam veszélyes dolgokat átadni" (25%) és "egyéb ok". "(11%). Kevésbé gyakoriak voltak: "Mellbimbó és/vagy mellproblémák" (9%), "Nehéz ütemezés" (4%), "Beteg/gyenge voltam" (4%), "Baba megtagadta" (3%), "Nem termeltem eléggé tej "(3%)," A baba rosszul volt/gyenge "(1%) vagy" Soha nem tanítottak "(1%).

A 48 nő közül, akik nem szoptattak, mert "nem akartak veszélyes dolgokat átadni", csak 22-nek (46%) volt dokumentált ellenjavallata a szoptatással szemben. Ezzel szemben a dokumentált szoptatási ellenjavallatú 53 nő, aki nem szoptatott, 22 (42%) azt jelentette, hogy "nem akartak veszélyes dolgokat átadni". Összességében 87 nőnek (a 3–7 hónapos nyomon követés során észleltek 22% -ának) dokumentált és/vagy vélt szoptatási ellenjavallata volt, és a 192 nem szoptató nő közül 41% -nak dokumentált és/vagy vélt ellenjavallata volt.

A szoptatás időtartama

A szoptatást kezdő 201 nőből 3-nak hiányos utókövetési információi voltak. A fennmaradó 198 nő 77% -a hagyta fel a szoptatást a 3–7 hónapos utánkövetési interjún, 91% pedig a 7–12 hónapos utóinterjún keresztül. A kezdeményezők 21 százaléka abbahagyja az első 2 hétben, 30 százaléka 2 hét és 2 hónap között, 28 százaléka 2 és 4 hónap között, 21 százaléka pedig legalább 4 hónapig szoptat.

A szoptatás leállításával potenciálisan összefüggő tényezők (o 4. táblázat: A szoptatás abbahagyásának leggyakoribb okai a szoptatás időtartama szerint a szoptatást megkezdő nők körében (N = 181) *

Vita

Az Egyesült Államok számos közösségében nehéz volt elérni a szoptatás magas arányát. Ennek okai összetettek, és valószínű, hogy az anyát, a csecsemőt és a környezetet érintő több erő kölcsönhatásban befolyásolja a csecsemőtáplálási módszer döntéseit. Alacsony jövedelmű, belvárosi nőkből álló vizsgálati populációnkban azt találtuk, hogy a szoptatás kezdetének aránya 51% volt, jóval elmaradva az Egészséges Emberek 2010 75% -os céljától, és hogy a szoptatást megkezdő nők 79% -a 4 hónapra abbahagyta. . Azt is megállapítottuk, hogy a szoptatás ellenjavallatai és a "veszélyes dolgok átadásával" kapcsolatos aggodalmak gyakoriak. Vizsgálati populációnk 22% -ának dokumentált ellenjavallata volt a szoptatással szemben, vagy nem indította el a szoptatást, mert aggodalomra ad okot, hogy veszélyes dolgokat juttatnak csecsemőiknek az anyatejjel. A nem szoptató nők 41% -ának dokumentált és/vagy vélt ellenjavallata volt a szoptatással szemben. Így a szoptatással kapcsolatos ellenjavallatok fontos szerepet játszottak a csecsemőtáplálási módszerekkel kapcsolatos döntéseinkben populációnkban.

Korábbi tanulmányok

A szoptatás mellőzésének leggyakoribb oka a "nem akartam". Ez a megállapítás összhangban áll a szoptatás megkezdésének nemrégiben közzétett tanulmányával, amelyben a nők országos mintájában a szoptatás elmaradásának leggyakoribb okát "a palackos takarmány helyett" preferálták [12]. Vizsgálatunkban azonban a nők által a szoptatás mellőzésének második leggyakoribb oka "nem akartam veszélyes dolgokat átadni". Ebben a magas kockázatú populációban úgy tűnik, hogy a "veszélyes dolgok átadásával kapcsolatos aggodalom" fontos szerepet játszott a csecsemőtáplálási módszerekkel kapcsolatos döntésekben.

Nem világos, hogy a szoptatással szemben ellenjavallt nők egy része miért nem fejezte ki aggodalmát a veszélyes dolgok anyatejbe juttatása miatt, amikor arra a kérdésre kapták a választ, hogy miért döntöttek a szoptatás mellett. Lehetséges, hogy ezeknek a nőknek más nyomósabb akadályai voltak a szoptatás előtt, vagy hogy nem tudták, hogy a szoptatás ellenjavallt. Alternatív megoldásként bizonyos esetekben az ellenjavallatot a szülés időpontjáig meg lehet oldani.

Vizsgálatunkban magas volt a szoptatás lemorzsolódási aránya - a szoptatást megkezdő nők csak 49% -a folytatta 2 vagy több hónapot, és csak 21% folytatta 4 vagy több hónapot. Ez ellentétben áll azzal a megállapítással, hogy a kezdeményezők 57% -a 10 vagy több hétig szoptat a nők népességalapú mintájában [24]. Vizsgálatunkban a folyamatos szoptatás akadályai között szerepelt a csecsemő elutasítása, az elégtelen tejtermelés észlelése, mellbimbó- és/vagy mellproblémák, ami összhangban van a korábbi vizsgálatokkal is [29, 34, 35]. Ellentétben azzal, amit a szoptatás kezdetének elemzésében megfigyeltünk, nem találtuk, hogy a veszélyes dolgok átadásával kapcsolatos aggodalom fontos lenne a szoptatás megszüntetéséről szóló döntésekben.

Kevéssé ismert arról, hogy a nők ellenjavallatok, például bizonyos gyógyszerek alkalmazása, valamint az anyában vagy a csecsemőben előforduló betegség jelenléte hogyan befolyásolja a csecsemőtáplálási módszer döntéseit. Vizsgálatunk során nem találtunk dokumentációt szoptatás ellenjavallatokról a nők több mint felénél, akik azt állították, hogy nem szoptattak, mert "nem akartak veszélyes dolgokat átadni". Bár ezeknek a nőknek igaz (de nem dokumentált) szoptatási ellenjavallata lehetett, ez a megállapítás felveti annak lehetőségét, hogy a szoptatással kapcsolatos ellenjavallatokkal kapcsolatos tévhitek hozzájárulhattak a szoptatás kezdetének alacsony szintjéhez vizsgálati populációnkban. További vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy a szoptatással kapcsolatos ellenjavallatokkal kapcsolatos tévhitek mennyiben járulnak hozzá a csecsemőtáplálási módszer döntéseihez.

Módszertani szempontok

E kohorszvizsgálat elsődleges erősségei a szoptatással kapcsolatos ellenjavallatokra és az anyák által az ellenjavallatokról alkotott felfogásokra vonatkozó információk, a szoptatás melletti egyéb lehetséges kockázati tényezőkről szóló részletes információk, valamint a szoptatás időtartamára vonatkozó becslések. Talán a legfontosabb korlátozás az általánosíthatóság. Noha nőket választottak ki a Columbia körzet alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű lakóinak képviseletére, mintavételi rendszerünk nem népességalapú volt. Mivel a szoptatással szembeni ellenjavallatok, például a HIV-fertőzés és a kábítószer-visszaélések előfordulási gyakorisága közösségenként nagyon eltérő lehet, eredményeink valószínűleg a leginkább relevánsak a magas kockázatú közösségekben. További korlátozás az, hogy a szoptatás időtartamára vonatkozó becsléseket retrospektíven kapták a szülés után 3–7 hónapos és 7–12 hónapos interjúkból, ezért az anyák nem biztos, hogy pontosan beszámoltak a szoptatás időtartamáról. Végül a vizsgálatunkban részt vevő nőktől, akik kezdeményezték a szoptatást, nem kérdezték meg, hogy aggódnak-e a "veszélyes dolgok átadása" miatt. Ezért nem tudtuk közvetlenül értékelni az észlelt ellenjavallatok szerepét a szoptatási gyakorlatok előrejelzőjeként.

Következtetések

A sikeres szoptatáshoz egészséges anya-csecsemő pár szükséges. A HIV-fertőzés és a kábítószer-fogyasztás okozta egészségügyi terhek csökkentése fontos lépés az Egészséges Emberek 2010 szoptatási célok elérése felé. Fontos figyelembe venni az ellenjavallatok elterjedtségét a szoptatási gyakorlatok értékelésekor a magas kockázatú közösségekben.