Mayo Clinic Laboratories | Neurológiai katalógus

Tesztinformációk megtekintése \ n

Erőforrások

  • AlgoritmusA lisztérzékenység diagnosztikai vizsgálati algoritmusa →
  • Mayo Klinika videóA lisztérzékenység tüneteinek ellenőrzőlistája →
  • Mayo Klinika videóA lisztérzékenység háttere és kezelése - Mayo Klinika →
  • Mayo Klinika videóAz FDA meghatározza a gluténmentes élelmiszerek címkézését - a lisztérzékenységet a Hírekben →
  • Mayo Klinika videóA refrakter cöliákia előfordulása - cöliákia a hírekben →
  • Mayo Klinika videóLarazotid-acetát és lisztérzékenység - Celiac-betegség a hírekben →

Keresés

Böngészés név szerint

  1. A
  2. B
  3. C
  4. D
  5. E
  6. F
  7. G
  8. H
  9. én
  10. J
  11. K
  12. L
  13. M
  14. N
  15. O
  16. P
  17. Q
  18. R
  19. S
  20. T
  21. U
  22. V
  23. W
  24. x
  25. Y
  26. Z
  27. #

Lépjen kapcsolatba velünk

antitestek

Kérdések vagy megjegyzések a neurológiai tesztekkel és erőforrásokkal kapcsolatban?

Mayo Klinika Laboratóriumok

Jelentés neve

Hasznos

A lisztérzékenységben gyanús betegek, köztük a kompatibilis klinikai tünetekkel rendelkező betegek, az atipikus tünetekkel rendelkező betegek és a fokozott kockázatnak kitett egyének értékelése (családi kórelőzmény, korábbi diagnózis társult betegséggel, HLA DQ2 és/vagy DQ8 pozitivitás)

A gluténmentes étrend betartásának ellenőrzése dermatitis herpetiformisban és celiaciában szenvedő betegeknél

Klinikai információk

A lisztérzékenység (gluténérzékeny enteropathia, lisztérzékenység) a búza-, rozs- vagy árpafehérjék lenyelését követõ immunmediált gyulladásos folyamatból származik, amely genetikailag fogékony egyéneknél fordul elõ. A cöliákia gyulladása elsősorban a vékonybél nyálkahártyájában jelentkezik, ami villos atrófiához vezet. A gyomor-bélrendszeri gyulladással kapcsolatos gyakori klinikai tünetek közé tartozik a hasi fájdalom, felszívódási zavar, hasmenés és székrekedés. A lisztérzékenység klinikai tünetei nem korlátozódnak a gyomor-bél traktusra. A cöliákia egyéb gyakori megnyilvánulásai közé tartozik a növekedés elmulasztása (késleltetett pubertás és alacsony termet), vashiány, visszatérő magzati veszteség, csontritkulás, krónikus fáradtság, visszatérő aftos szájgyulladás (rákos sebek), a fogzománc hipoplazia és a dermatitis herpetiformis. A lisztérzékenységben szenvedő betegeknél neuropszichiátriai megnyilvánulások is előfordulhatnak, ideértve az ataxiát és a perifériás neuropátiát is, és fokozottan ki vannak téve a non-Hodgkin-limfóma kialakulásának. A betegség más klinikai rendellenességekkel is társul, beleértve a pajzsmirigy-gyulladást, az I. típusú diabetes mellitust, a Down-szindrómát és az IgA-hiányt.

A lisztérzékenység általában a családokban fordul elő; a cöliákiában szenvedő családtagokkal rendelkező személyek fokozottan veszélyeztetettek a betegség kialakulásában. A genetikai érzékenység specifikus HLA markerekkel függ össze. Az Egyesült Államokban a lisztérzékenységben szenvedők több mint 97% -a rendelkezik DQ2 és/vagy DQ8 HLA markerekkel, szemben az általános populáció körülbelül 40% -ával.

A lisztérzékenység végleges diagnosztizálásához jejunális biopszia szükséges, amely bizonyítja a villous atrophiát. Tekintettel a biopszia invazív jellegére és költségeire, szerológiai és genetikai laboratóriumi tesztek alkalmazhatók olyan személyek azonosítására, akiknek nagy valószínűsége van a lisztérzékenység kialakulásában. Ezt követően azokat a személyeket, akiknek pozitív a laboratóriumi eredménye, vékonybél biopsziára kell irányítani, ezáltal csökkentve a felesleges invazív eljárások számát (lásd: Celiac Disease Diagnostic Testing Algorithm in Special Instructions. A szerológia szempontjából a coeliakia számos autoantitesttel társul, beleértve az endomízis, a szöveti transzglutamináz (tTG) és a deamidált gliadin antitesteket. Bár ezen antitestek IgA izotípusa általában túlsúlyban van a lisztérzékenységben, az egyének IgG izotípusokat is termelhetnek, különösen, ha az egyén IgA-hiányos. A legérzékenyebb és legspecifikusabb szerológiai tesztek: tTG és dezamidált gliadin antitestek.

A lisztérzékenység kezelése a gluténmentes étrend fenntartása. A legtöbb betegnél, aki betartja ezt az étrendet, a társult autoantitestek szintje csökken és a villous atrophia javul. Ez általában a klinikai tünetek javulásával jár.

Értelmezés

A szöveti transzglutamináz (tTG) IgA antitestek megállapítása specifikus a lisztérzékenységre és valószínűleg a dermatitis herpetiformisra. Közepesen vagy erősen pozitív eredménnyel rendelkező egyéneknél valószínűsíthető a lisztérzékenység diagnózisa, és a betegnek biopszián kell átesnie a diagnózis megerősítése érdekében.

A tTG IgG antitestek megállapítása a lisztérzékenység diagnózisára utalhat, különösen IgA-hiányos egyéneknél. Közepesen vagy erősen pozitív eredménnyel rendelkező egyéneknél a lisztérzékenység diagnózisa lehetséges, és a betegnek biopszián kell átesnie a diagnózis megerősítése érdekében.

Ha a betegek szigorúan betartják a gluténmentes étrendet, az anti-tTG antitestek egységértékének a diétás terápia kezdetétől számított 6–12 hónapon belül csökkenni kell.

profil információ

Tesztazonosító Jelentés neve külön-külön mindig elérhető
TTGA Szövet transzglutamináz Ab, IgA, S Igen Igen
TTGG Szövet transzglutamináz Ab, IgG, S Igen Igen

Tesztelő algoritmus

A következő algoritmusok állnak rendelkezésre a Speciális utasításokban: