Van-e összefüggés a fekélyes vastagbélgyulladás és az elhízás között: P-167.

Kathleen Usmani, Jeffrey Morganstern, Van-e összefüggés a fekélyes vastagbélgyulladás és az elhízás között: P-167., Gyulladásos bélbetegségek, 17. kötet, Issue Suppl_2, 2011. december 1., S63. Oldal, https://doi.org/10.1097/00054725- 201112002-00201

fekélyes

A gyulladásos bélbetegség (IBD) és az elhízás egymástól függetlenül összefüggésbe hozható egy gyulladásos proinflammatikus állapottal, amely a gyulladásos markerek megemelkedésében nyilvánul meg. A két feltétel között azonban nincs ismert összefüggés. Míg a Crohn-kórban szenvedő betegek gyakran alulsúlyosak, a fekélyes vastagbélgyulladásban (UC) szenvedőkről általában úgy gondolják, hogy „normális testsúlyúak”. Bemutatjuk 3 UC páciens esetét, akik a diagnózis felállításakor elhízottak és továbbra is jelentős súlygyarapodást mutatnak.

1. ESET: Egy 10 éves nőst 6 éves korban diagnosztizáltak, miután 3 hetes kórtörténetében véres hasmenés volt. A kezdeti testtömegindex (BMI) 22 kg/m2 volt, és most 32, ami 39 kg növekedést jelent 3,5 év alatt.

2. ESET: Egy 11 éves férfit 7 évesen diagnosztizáltak, miután 2 hónapos kórtörténetében hasi fájdalom, véres hasmenés, időszakos hányás, fáradtság és fogyás volt tapasztalható. A kezdeti BMI 25,7 kg/m2 volt, és most 30,7, ami 21,8 kg növekedést jelent 4 év alatt.

3. ESET: Egy 14 éves nőst 10 éves korában diagnosztizáltak 8 hónapos hasi fájdalommal, hasmenéssel és fogyással. A kezdeti BMI 34,5 kg/m2 volt, most 41, ami 35,8 kg-os növekedés 4,5 év alatt.

Mindegyiküknek többszörös betegség-súlyosbodása volt az 5-amino-szalicilátokkal (5-ASA-k) végzett kezelés ellenére. Az 1. és 2. betegnek 6-merkaptopuint kellett adni; a 3. beteg szteroid beöntést kapott a folyamatban lévő hematochezia miatt. Az 1. és 3. beteg továbbra is emelkedett gyulladásos markerekkel rendelkezik a klinikai remisszió ellenére.

A zsírszövet aktívan szekretálja a proinflammatorikus citokineket, beleértve az alfa TNF-et is, amely szerepet játszik az IBD patogenezisében. Kísérleti állatmodellekben a magas zsírtartalmú étrend növeli a hajlamot a vastagbélgyulladás kialakulására, esetleg növeli a gyulladásos citokinek vastagbél expresszióját. Bár az UC általában jól reagál az 5-ASA-kra, a fenti esetekben az 5-ASA kezelés ellenére a betegség ismétlődő fellángolással járt. Feltételezzük, hogy elhízásuk és ebből eredő gyulladásos állapotuk hozzájárulhatott betegségük kialakulásához, aktivitásához és a kezeléssel szembeni ellenálló képességükhöz. Az étrend és a testmozgás révén történő fogyásnak az elhízott IBD-betegek kezelésének alapvető részét kell képeznie.

Hivatkozások

Ma, X és mtsai A magas zsírtartalmú étrend modulálja a nem CD1 d-korlátozott természetes gyilkos T-sejteket és a szabályozó T-sejteket az egér vastagbélében, és súlyosbítja a kísérleti vastagbélgyulladást. Clinical and Experimental Immunology, 2007 151: 130-138