Vérkémia és szervtápanyag-összetétel az atlanti lazacban, Salmo salar L., osztályozott mennyiségű búzakeményítőt etettek

Táplálkozási Intézet, Halászati Igazgatóság, Bergen, Norvégia

Dr Gro ‐ Ingunn Hemre, Táplálkozástudományi Intézet, Halászati Igazgatóság, PO Box 185, N-5002 Bergen, Norvégia. Keresse meg a szerző további cikkeit

Táplálkozási Intézet, Halászati Igazgatóság, Bergen, Norvégia

Dr Gro ‐ Ingunn Hemre, Táplálkozási Intézet, Halászati Igazgatóság, PO Box 185, N-5002 Bergen, Norvégia. Keresse meg a szerző további cikkeit

Táplálkozási Intézet, Halászati Igazgatóság, Bergen, Norvégia

Absztrakt

Az atlanti lazac etetése után, Salmo salar L., a búzakeményítő öt osztályozott mennyiségét 0 és 310 g kg -1 között, alacsony, de megnövekedett glikogénszintet határoztak meg a vesében, a szívben és a kopoltyúkban. Az izom közeli vagy glikogén összetételében nem találtunk eltérést, míg a máj összetétele tükrözte az étrend összetételét. Az egész test homogenátumai szárazanyag- és lipidszintben változtak; a variáció halanként elfogyasztott g lipid szerint történt. A plazma glükózszintje csak akkor változott az átlagos szint fölött, ha a takarmányban a keményítő szintje magasabb volt, mint 220 g kg -1. Noha a takarmánybevitel és ezáltal a lipidbevitel az étkezési szénhidrát növekedésével nőtt a jelen kísérletben, a koleszterin plazmakoncentrációjában nem volt különbség, és a trigliceridekben csak kismértékű változásokat határoztak meg. Az étrendi szénhidrát növekedése egyensúlyban volt a fehérjével, és a teljes plazmafehérje-koncentráció követte a takarmányfehérje-tartalom csökkenését. A hematokrit, a hemoglobin, az átlagos sejttérfogat és az átlagos sejt-hemoglobin szintje szignifikánsan csökkent szintet mutatott, mivel az étrendi keményítő növekedett, ami azt jelzi, hogy a bélben a „maradék” keményítő rostos hatást gyakorolt, majd csökkent a kétértékű ionok, például a vas felszívódása.