A haj- és fejbőrbetegségek diagnosztizálása és kezelése

Hans Wolff

1 Bőrgyógyászati ​​és Allergológiai Tanszék, Ludwig-Maximilians-Universität München

fejbőrbetegségek

Tobias W Fischer

2 Bőrgyógyászati, Allergológiai és Venerológiai Tanszék, Schleswig-Holstein Egyetemi Orvosi Központ: Lübecki Egyetem

Ulrike Blume-Peytavi

3 Bőrgyógyászati, Venerológiai és Allergológiai Tanszék, Charité - Universitätsmedizin Berlin

Absztrakt

Háttér

A hajhullást különféle hajnövekedési rendellenességek okozzák, mindegyiknek megvan a maga patogenetikai mechanizmusa.

Mód

Ez az áttekintés a PubMed-ben végzett szelektív keresés során megszerzett releváns cikkeken, a jelenlegi német és európai irányelveken, valamint a szerzők klinikai és tudományos tapasztalatain alapul.

Eredmények

A túlzott napi hajhullás (effluvium) fiziológiás lehet, például a szülés utáni állapotban, vagy kóros, például pajzsmirigy-rendellenességek, gyógyszerhatások, vashiány vagy szifilisz miatt. Az androgén alopecia általában a nőknél a haj diffúz elvékonyodásaként jelenik meg a fejbőr tetején, a férfiaknál pedig az időbeli hajszálak visszahúzódásaként és a fej hátsó részén lévő örvény területén jelentkező hajvesztésként. Az Alopecia areata rövid idő alatt jelentkező foltos hajhullás, amely magában foglalja a fejbőrt, a szemöldökét, a szakállát vagy az egész testet. Az alopecia areata hajhullása elvileg visszafordítható, de nehezen kezelhető. A folliculitis decalvans a hegesedéssel járó alopecia egyik formája, amelyet gyulladt papulák, pustulák és kéregek jellemeznek az elváltozások szélén. A zuzmó planopilaris általában kis kopaszsági foltokkal, peripilaris erythemával és a bőr hámlásának kerek területeivel rendelkezik. Kossard frontális fibrosos alopeciáját a visszahúzódó hajvonal és a szemöldök elvesztése jellemzi.

Következtetés

A hajhullás tünet, nem diagnózis. Az alopeciák patogenezise számos genetikai, endokrin, immun és gyulladásos folyamatot foglal magában, amelyek mindegyike saját kezelési formát igényel.

A haj fiziológiai és pszichológiai jelentőséggel bír. Védelmet nyújt a nap ultraibolya sugarai ellen és biológiai jelző funkciót tölt be. Legalábbis a nyugati világban a hosszú és telt női hajat gyönyörűnek és a fiatalság jeleinek tekintik, míg a vastag pigmentált férfi haj fiatalságot és vitalitást jelent (1). Így alig meglepő, hogy a túlzott hajhullással küzdő emberek gyakran fordulnak orvoshoz.

Tanulási célok

A cikk elolvasása lehetővé teszi az olvasók számára, hogy

megérteni a haj növekedésének normál fiziológiáját és patofiziológiáját,

ismeri a fokozott hajhullás és az alopecia leggyakoribb és kozmetikailag leginkább zavaró típusait, és

hajtsa végre a jelzett kezeléseket egy bőrgyógyásszal együttműködve.

A haj növekedésének anatómiája és fiziológiája

Az egészséges férfiaknak és nőknek általában 80 000 - 120 000 létfontosságú végszőr van a fejbőrön. A haj keratinból áll, és a hajhagymákban termelődik. Minden szőrtüsző ismétlődő növekedési és pihenési cikluson megy keresztül (2).

A növekedési (anagén) fázisban, amely 2–6 éves, egy hajszál kb. 0,3 mm/nap, vagy havi 1 cm-es sebességgel nő. A maximális elérhető hajhossz az anagén fázis időtartamától függ. Rövid átmeneti (katagén) fázis következik, majd 2–4 hónapig tartó pihenő (telogén) fázis következik, amely után a haj kihull (2).

Normális esetben a kb. 100 000 haj a fején nő egymástól függetlenül. Belső vagy külső tényezők szinkronizálhatják a szőrtüszőket azáltal, hogy idő előtti átmenetet váltanak ki az anagénből a telogén fázisba, ami 2–4 hónappal később észrevehető hajhulláshoz vezet (2). Ezek a tényezők magukban foglalják a hormonokat, a növekedési faktorokat, a gyógyszereket és az évszakokat (2, 3).

A haj növekedési ciklusa

Mindegyik kb. 100 000 fejszőr egymástól függetlenül három fázisból álló növekedési cikluson megy keresztül: anagén (3-6 év), katagén (1-2 hét) és telogén (2-4 hónap).

Előzmények felvétele hajhullásban szenvedő betegeknél

A „hajhullás” panasza két dologra utalhat: a naponta kihulló haj megnövekedett mennyisége (effluvium) vagy a látható szőrtelenség (alopecia). Naponta általában 100 szőrszál hull ki (3). Fontos megkérdezni a betegeket az általuk szedett gyógyszerekről. Míg a „hajhullás” lehetséges mellékhatásként szerepel szinte az összes csomagoláson, csak néhány gyógyszer valóban releváns (e1). Például a több heparin injekció beadását követő 2–4 hónappal történő hajhullás egyáltalán nem ritka (e2). A nőket olyan nőgyógyászati ​​tényezőkről kell megkérdezni, mint például a hormonális fogamzásgátlók elkezdése vagy leállítása. Az átmeneti szülés utáni effluvium normális: a szülés okozta stressz és a későbbi hormonális változások miatt sok szőrtüsző átmegy az anagénből a telogén fázisba, így a hajhullás 2–4 hónappal később jelentkezik (2).

Az erősen mérgező tényezők, például a kemoterápiás gyógyszerek, súlyos tüszőkárosodást válthatnak ki, amelynek hatására a szőrszálak egy vagy három héten belül letörnek a tüszőjükben. Vigasztalásként elmondható, hogy a betegek elmondhatják, hogy ez a folyamat szinkronizálja a tüszők növekedési fázisait, így a haj, miután visszanőtt, gyakran vastagabb, mint korábban. Strukturális változások fordulhatnak elő, amelyekben az eredetileg egyenes haj göndör hajként nő, vagy fordítva (4).

Elnevezéstan

A fokozott napi hajhullást „effluviumnak” nevezik; a látható szőrtelenséget „alopeciának” nevezik.

Fizikális vizsgálat

A fejbőr (capillitium) ellenőrzése során kiderül, hogy láthatóan csökken-e a haj mennyisége (alopecia), és ha igen, milyen mintázatban. Bármilyen gyulladásos bőrpírt vagy pikkelysömört figyelembe kell venni, mivel a pikkelysömör és az ekcéma effluviumot (e3) okozhat. A fejbőr dermatoszkópos vizsgálata szintén hasznos (5).

A klinikai hajhúzási tesztet egy tricho (rhizo) gramm egészíti ki, amelyben 20–50 szőrszálat epilálnak gumiarántás artéria szorítóval, majd mikroszkóp alatt elemzik. Ezután az egyes növekedési fázisokban különbözőképpen kialakult gyökerek számolhatók. A telogén fázisban lévő szőrszálak 20% -ot meghaladó százaléka fokozott hajhullást jelez (6, e4). A nem invazív fototrichogram az anagén/telogén arány (e5) becslését is eredményezheti, de nem fedheti fel a gyökér anomáliákat, például a dystrophiás szőrszálakat.

A diffúz effluvium laboratóriumi vizsgálata

Ismeretlen okú effluviumban szenvedő betegeknél laboratóriumi vizsgálatokat kell végezni, különösen a következők kizárására:

Vashiány (ferritin) (7)

Pajzsmirigy diszfunkció (TSH, T3, T4)

II. Stádiumú szifilisz (TPPA teszt).

A szifiliszt nagyon ritkán észlelik, de a hajszálpontos betegeknél a releváns előzmények felvételének vagy a TPPA teszt elvégzésének elmulasztása súlyos következményekkel járhat a betegre és az orvosra nézve is, ha később neuroszifilisz alakul ki.

Androgén alopecia

Az androgén alopecia a hajhullás leggyakoribb típusa, amely a férfiak akár 70% -át és a nők 40% -át érinti (8). A szövettani vizsgálat feltárja a terminális szőrtüszők méretének csökkenését a genetikailag hajlamos fejbőr területeken, a haj növekedési fázisainak rövidülését és a hajszálak vastagságának csökkenését (8). A hajhullás mintázata jellemző: férfiaknál az időbeli hajszálak visszahúzódása és a hajhullás a fej hátsó részén található örvény területén (Norwood – Hamilton típusú); nőknél diffúz középvonal elvékonyodás a fejbőr tetején (Ludwig típusú) (1. ábra).