Guernica

A globális művészetek és politika magazinja

Winona a sörétes puska hosszú fekete hordóit tekintette végig Franken. Ismét panaszkodott arra a kurvára, amelyet tizennégy éve minden szerdán meglátogatott, mire a betonacél gyár balesetében elvesztette férfiasságát.

- Te - köhögött. - Ez a ribanc tudja, hogy sima vagy, mint egy Barbie baba a hálóidban? Hogy leülsz bepisilni egy kis csövet?

Winona végignézte Franket a sörétes puska hosszú fekete hordóin. Ismét panaszkodott arra a kurvára, amelyet tizennégy éve minden szerdán meglátogatott, mielőtt a betonacél gyár balesetében elvesztette férfiasságát. Gondolkodott arról a nőről, aki rózsaszirmokkal édesítette közlegényét, és szégyent hozott a házasok házába, miközben a lélegzete lassan elakadt a torkából, mint egy lassú angolna.

Frank könyökeivel az ágyának lábánál lévő sárgaréz korlátra támaszkodott. - Ruth - mondta. - Hívd a nevén. Legalább tartozol neki. Vacsoránként minden nap hozott egy tál vajjal kivajazott zabpelyhet Winonának. Ahogy elfogyasztotta, arra gondolt, vajon mikor hal meg valójában. Egy évvel ezelőtt az orvos legfeljebb négy hónapot mondott nekik, de Frank soha nem volt nagyon szerencsés az esélyekkel. Winona a puskát bal oldalára mozgatta, így jobbal a szájába kanalazhatta a zabpelyhet.

- Honnan vette a fegyvert? kérdezte.

- Ó, hamarosan meghalok. Bevette a kanalat a tálba, és az oldalát tisztára kaparta. - Magammal viszlek, te vesztes kurva fiam.

A piszkos kanalat feléje mutatta. - Ezt soha nem bánja. Felhívtad? Az a húgom. Megnyalta a kanál alját egy régi rágógumi színű nyelvvel. - Két napja kérdeztem tőled. Hívd őt ma este.

- Többé nem fog látni.

- Meglátogatja haldokló Winonáját.

"Kezdek arra gondolni, hogy hamis vagy, hogy nem fogsz meghalni."

- Ó, hamarosan meghalok. Beledugta a kanalat a tálba, és az oldalát tisztára kaparta. - Magával viszlek, te vesztes kurva fiam.

- Te - köhögött. - Ez a ribanc tudja, hogy sima vagy, mint egy Barbie baba a hálóidban? Hogy leülsz bepisilni egy kis csövet?

Kiegyenesedett, keze a fehérneműbe töltött zoknihoz esett.

- Menj csak, férj. Mutasd meg újra a heget. Rázta rá a piszkos kanalat. - Fogadok, hogy a kurva most rajtad nevetne.

Összeszedte az edényeket, kivette a kezéből a kanalat, és becsukta maga mögött az ajtót.

Hüvelykujjaival szétterítette az arcát, és hátulról belépett, szoros mellei, mint a tenyérében lévő vízgömbök. Winona még soha nem engedett ilyesmit. A lepedőbe ollózott lyukon keresztül kellett szeretkeznie vele, amely alatt a lány mereven lefektette.

A kanál zörgött a tálban, miközben a tálcát a pultra tette. Frank szerette azt gondolni, hogy a gyógyszer miatt Winona ilyen, de tudta, hogy nem. Azóta még gonoszabb, amióta megtudta Ruth-ot. Ez a düh mélyen elült és megmérgezte. A legmagasabb szekrényből elővett egy palack vadpulykát, és az ablak előtt tartotta, miközben figyelte az esti fényvetemedést a borostyánfolyadékban. Utálta a whiskyt. Borzalmas ital. Egészen égett, apjának szaga volt, fejfájást okozott neki, és gyomrában ült, mint forró szirup gömböcskék, de néha enyhítette a fején Winona felől karmoló feszültségsávokat. De két rövid fecske és Frank majdnem visszahúzódott. Winonának igaza volt vele kapcsolatban. Vesztes volt. Végül is nem is volt képes alkoholistává válni. Vagy dohányos. Vagy feleségverő. Semmi. Izzadtan és émelyegve tette vissza az üveget a polcra. A torka égett.

Ruth nem törődött ezzel. Ruth kedvelte, ami volt: egyszerű, átlagos férfi. Nem mintha már az is lenne. Ennél kevesebb. Megdöntötte Winona tálcáját, és hagyta, hogy az edények a mosogatóba csapódjanak, és Winona ajtajára pillantott, hátha kiáltja a zajt. Ujjait a csaptelep alatt tartotta, és a víz melegen kúszott a csülök durva redőibe. Ezek egy férfi kezei voltak. Vastag. Durva. Tele fáradsággal és évekkel. Ujjai szilánkokon és hibás kalapácscsapásokon tudtak dolgozni. Tartottak koszt, forró acélt, párnás melleket, hideg sört. Saját vére ömlött a meglepő vasrúdra. Frank megragadta a folyékony Joy-t, és sárga patakot lövellt a zabtálba és az ujjaira. Élvezte, hogy kezei érzik magukat, amikor mosogat: meleg, puha, nedves. A kutikulák fehéredni és ráncosodni kezdtek.

Ruth nem volt sokkal idősebb nála, amikor először találkoztak, talán huszon-huszonegy tizenhét éves koráig, de nő volt. Remek nő! Frank első. A legelső alkalommal Ruth megfordult érte, gerincének hosszú íve ívelt volt, és egy párnától elfojtott hang mellett edzette. Hüvelykujjaival szétterítette az arcát, és hátulról belépett, szoros mellei, mint a tenyérében lévő vízgömbök. Winona még soha nem engedett ilyesmit. A lepedőn ollózott lyukon keresztül kellett szeretkeznie vele, amely alatt a lány mereven lefektette. Két év múlva, hogy nem esett teherbe, felvarrta a lyukat. Ennyi volt. Frank, a kudarc.

Vízcseppeket rázott le a tálról, és a szárítótartóba tette. A víz kavargott, és a szappanokat és a zabpehely pelyhét a csatornába tolta. Olcsó sört ragadva a hűtőszekrényből, a szippantáshoz öntött a süvítő sárga habot a mosogatóba.

Frank összekanyarította a szemét és megrázta a fejét. Winona nem aludt jól tegnap este, hánykolódott és panaszkodott fájdalmai miatt. Adott neki meleg tejet és kettőt a kék tablettából, de a tabletták könnybe hozták a szemét, mint az öszvér. Sírás hallatszott - az a váladék-ingadozó zihálás, amely megrekedt. A késő esti sírás volt a legrosszabb. Mindig a hackelésbe kezdett, és a savanyú muff gobjait köpte zsebkendőkbe, amelyeket később szét kellett hámoznia, hogy megtisztítsa.

Beugrott a nappaliba, és a hálószoba ajtajára tette a fülét. Winona légzése most már sima volt, csak egy halvány ránc ragadt meg a torkán. Valószínűleg alszik vagy olvas. Frank tudta, hogy elő kell hoznia a fegyvert, de nem akarta véletlenül felébreszteni, ha aludt. Egyébként más kérdések is jártak a fejében.

A szíve úgy sebzett a mellkasában, mint egy megsebesült madár, és oda tette a kezét, hogy érezze a csapdát, egy pillanatig aggódott, hogy ez megrepedhet. Néhány év telt el azóta, hogy lesújtott, és elindult a teherautóval a dombról, amíg elég messze volt ahhoz, hogy Winonát ne ébressze fel.

A zsebébe nyúlt, elővett egy darab papírt, és az íróasztalnál ült. Kihajtva a papírt, finoman elsimította a ráncokat, és egy megrágott Bic-et lecsúsztatta a kerámia disznó tetején lévő lyukakból, amelyet Winona három évvel ezelőtt vásárolt húgának, de soha nem hozta magát adni. Ilyen makacsság. Aztán mélyet lélegzett, és befejezte a szerelmes levelet, amelyet Ruthnak írt. A levelet nyers, sokszirmú rózsává hajtva elmosolyodott, és hátradőlt, kezét a belső combjára támasztva gondolt arra, holnap mikor adja át.

Amikor elért a domb alján lévő megálló táblához, a motor megremegett és meghalt. Megcsavarta a kulcsot, és a motor nyöszörgött, de nem lőtt. Hülye szar. Ha nem lett volna minden orvosi számla, akkor már megkapta az egyik ilyen új Dodge-ot. Néhány percig forgatta a motort, eszeveszetten pumpálta a gázt, és végül beindult. Fekete füst forrt az ágy alól. Sebességbe váltott, és a motor felpörgött, amikor hideg, vörös kezeiben rezgett a kormány.

Amikor a pap azt mondta neki, hogy csókolja meg a menyasszonyt, megcsúsztatta a nyelvét. Akkor leharapott, elég keményen, hogy a recepción kapott sör márkákban égett.

A város ezen részén a házak mind deszkaburkolatok voltak, mind a gerendák, mind a gerendák. Sok tető megereszkedett. A repedt járdákon gyomok kapaszkodtak. Pedig ő készítette a betonvasat az út kihajló aszfaltjában. Ott volt, mielőtt mindenki elkezdett építkezni, mielőtt nagy életet kezdtek élni áthatolhatatlan ablakaik mögött. Mindig sietve, hogy Ruth házához érjen, a gázpedált szokta lőni, ahol a vonatnyomok keresztezték az utat. Frank azonban most nem ezt tette. A távolban vonatlámpák izzottak. A korlátok leereszkedésével megállt a vágányoknál. A sínen kavics rezgett. A teherautó motorja megtorpant, a levegőbe ezüst gáztömör került.

Sóhajtott és megfordította a gyújtást. Semmi. Ebben a helyzetben a pályán kell lennie. Akkor megérné. Akkor a szíve gyors vérrel hízna. Hogy érezte ezt a szerdai érzést ezen az utazáson, mellkasa vastag és érett volt az élettel, az a nyúl pulzussal lendült a csuklójában. A hüvelykujját odatette, amikor a vonat közeledett. Két gyenge vérütés. Testének napi és rendszeres égése. Felnézett, amikor a motor elüvölt. Átkozott. Meg akarta nézni a kavicsot, hogy megrázkódjon-e, vagy összezúzta-e. Biztos volt benne, hogy összetört.

A dolgok az elején másképp alakultak, nem? Eszébe jutott, hogyan repkedett a gyomra, amikor látta, hogy Winona sétál a folyosón, zsinór-karcsú, fehér ruhájában, arca vidáman vidám, mint egy kislányé, ott van a nővére, és mindkettőjüknek sugárzik. Amikor a pap azt mondta neki, hogy csókolja meg a menyasszonyt, megcsúsztatta a nyelvét. Akkor leharapott, elég keményen, hogy a recepción kapott sör márkákban égett. Winona udvarlásuk során gyengéd pofonokkal és figyelmeztetésekkel hárította el a kezét. "Addig, amíg nem házasok vagyunk" - mondta. "Nem követünk el céltalan paráznaságot."

Miután a lepedőt összevarrták, újra megkereste Ruth-ot. Kinyitotta előtte az ajtaját, megrázta a fejét, tudta az igazságot. A hálószobában állva, térde elernyedt, ahogy a túlérett őszibarack bőre volt. Frank figyelte, ahogy Ruth az ablakon átnyúló napsütésben szétbomlik, felfedve előtte mindazt, ami ő és lehet. Nem volt része méltatlan imádatának. A bal térde mögött remegő éles ín, a hóna alatt a szőrszál, a térde holdfénye. - Férfias kezek - mondta a nő. "Érints meg, ahol nem engedi." Aztán a lány felé nyomult, és az egész mutatóujját a szájába vette.

Frank emlékezett arra, hogy a baleset után a kórházban ébredt fel. Az első dolog, amit Winona kegyetlen mosolya látott.

Az utolsó vonatkocsi elhaladt mellettük. A vassínek emelkedtek és zuhantak a gyors súly mellett. A korlátok felpörögtek. Frank ismét megcsavarta a teherautó gyújtását. A motor még több perc múlva nyöszörgött, elkapott és újra felpörgött. Sebességváltóba dobta, és a teherautót könnyebbé tette a vágányokon, gondolva erre először Ruth-tal. Senki nem volt a közelben. Lehajolt az ülésen, miközben jobb kezével kigombolta a nadrágját és kihúzta a zoknit. Ujjai az alsónemű dereka alá csúsztak, és az ott lévő hosszú hegbuborék fölé emelkedtek, de ennyi volt. Már nem volt mit kihúznia a puszta reggeli levegőbe. Semmi sem emelkedik magasra és büszke a cipzárjának rézfogai közül. Semmi adnivaló Ruthnak.

Frank emlékezett arra, hogy a baleset után a kórházban ébredt fel. Az első dolog, amit Winona kegyetlen mosolya látott. - Tényleg - mondta neki. „Egyébként egyikünknek sem tett jót. A legjobb, ha nem siratja a veszteséget. És aztán megveregette a térdét.

Letépte a nadrágjáról a kezét és a teherautó tetejére csapott. Behunyta a szemét és felüvöltött, a hang kiégett belőle, míg dühösen zörgött az ülésen. Az út kanyarulata gyorsan feljött. Frank csukva tartotta a szemét, amikor a teherautó elrugaszkodott az aszfalttól, és a gurulóba zuhant. Volt egy rövid pillanat, amikor kinyitotta a szemét, és minden fejjel lefelé volt, kioldva és mentes az őket kötöző gravitációktól. Keze könnyűnek és kicsinek érezte magát a levegőben. A hangyák sora átsiklott a földön. Aztán egy villogó ütés, robbantott fém.

Teltek a pillanatok. A teherautó motorháztetőjén kerítésoszlop lengett. Egy kerék reccsent haszontalan pörgésben. Aztán hirtelen és hangosan lélegzett a fülkében. Először a kezébe duzzadt érzés, majd hajlított, feszes térde, majd táskás torka és orcája. Figyelte, ahogy kezei mozognak, ujjai az ajtó kilincsének hideg krómja köré görbülnek. Hangos nyikorgás és rohanó fény, fényesebb, mint amilyennek gondolta. Kibukott, és nadrágja a bokája köré esett, ezért meghajolt, hogy felhúzza őket. Kereste a töltelék zoknit, de nem találta. Nem annyira bántott, amennyire meg tudta mondani. Valami piros csavar a bal vállán át. Beteg a gyomrához. Remegtek az ujjai. A szíve pedig üres üvegnek érezte magát.

Valamivel később egy drága autó állt meg az út szélén. Winona nővére. Kiáltott az ablakon. - Telefonált, és nem tudom, miért vettem fel. Volt értelme, úgy gondolom. Azt mondta, hogy lecsúszol. Arra gondoltam, hogy megtudlak benneteket.

Amikor Frank felment a házhoz, előhúzta a zsebéből a levelet, kibontotta az alakjának rózsáját, és az arca elé tartotta. Csak azokat a szavakat látta, amelyeket Ruthnak írt, és olyan sokáig hallgattak a szívében.

Frank odalépett, és szó nélkül beszállt a kocsijába. Egyikük sem szólt vissza a házhoz, ő pedig néhány házzal lejjebb megállította a kocsit. - Nem akarom, hogy lásson engem, ezért az út hátralévő részét járja. Felhívok egy teherautót. Aztán kinyújtotta a kezét, és a férfi combjára tette. "Sajnálom, hogy ennek így kell lennie, de nem tudom tovább betartani."

Frank kinyitotta az ajtót.

- Hé - szólította meg a nő a hátát. - Lord tudja, hogy szenvedhet egy kicsit a gerincedtől. Most megmutatja neki, mielőtt elfogyna az esélye.

Amikor Frank felment a házhoz, előhúzta a levelet a zsebéből, kibontotta az alakjának rózsáját, és az arca elé tartotta. Csak azokat a szavakat látta, amelyeket Ruthnak írt, és olyan sokáig hallgattak a szívében. Aztán besétált a házba.

"Őszinte!" - ordította Winona. - Te vagy az, te gazember? Tudom, hogy ma reggel felszálltál. Mit gondolsz, mit csinálsz egyébként? Látja azt a kurvát? Már nem tudja kiszolgálni azt a csavargót. Hozz nekem reggelit, mielőtt elkezdem kiabálni és büdös lenni itt az ágyban.

Frank az ujjaival a lány hálószobája ajtajának gombja köré fonta, és több bélfeszítő lélegzetet vett. Ideje volt a helyére tenni. Ránézett férfias kezeire, és ujjait az ajtó kilincsére szorította. Talán ez lenne a nap. Jönne. Tudta. Azon a napon, amikor a tenyerét a száján tartotta, és nem érezte, hogy csöpög a lélegzete, azon a napon teljesen hanyagul megy az ágyára, ő pedig fölé áll és megfogadja, hogy soha többé nem készít zabpelyhet. Frank kinyitotta az ajtót.

Brad Green Észak-Texasban él feleségével és három gyermekével. Munkája megjelent a The Minnesota Review, a The Texas Observer, a Surreal South ’11 és másutt. Keresse meg online a about.me/bradgreen oldalon.

A Guernicában az elmúlt 15 évet kompromisszumok nélküli újságírás előállításával töltöttük.

Pénzügyeink több mint 80% -a olyan olvasóktól származik, mint te. Folyamatosan dolgozunk egy olyan magazin elkészítésén, amely megérdemli Önt - egy magazin, amely az igazságosságot, az egyenlőséget és a polgári cselekvést elősegítő ötletek platformja.

Ha nagyra értékeli Guernica szerepét a homályosodás korában, kérjük, adományozzon.