A tejfogyasztás és a nők 2-es típusú cukorbetegségének kockázatának vizsgálata

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS—Bár tanulmányok kimutatták, hogy a megnövekedett tejbevitel csökkentheti a túlsúly és az inzulinrezisztencia szindróma kockázatát, a tejtermék bevitelét közvetlenül a 2-es típusú cukorbetegséghez kapcsolódó adatok továbbra is ritkák.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK- Prospektív módon megvizsgáltuk a tejtermékek bevitele és a kalcium, valamint a 2-es típusú cukorbetegség közötti összefüggéseket 37 183 olyan nőnél, akiknek a kórelőzményében nem volt cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegség és/vagy rák.

EREDMÉNYEK- Átlagosan 10 évig tartó nyomon követés során 1603 esetet dokumentáltunk. Miután korrigáltuk a lehetséges zavarókat, beleértve a BMI-t, a dohányzási állapotot, a fizikai aktivitást, a cukorbetegség családi kórtörténetét, az alkoholfogyasztást, a hipertónia kórtörténetét, a hormonok használatát és a magas koleszterinszintet, a 2-es típusú cukorbetegség relatív kockázata a nők körében a tejtermelés legnagyobb kvintilisében 0,79 (95% CI 0,67–0,94; P a trend = 0,007), összehasonlítva a legalacsonyabb kvintilisben levőkkel. A tejbevitel minden egyes adagjának napi növekedése 4% -kal alacsonyabb kockázattal járt (0,96 [0,93–1,01]). Úgy tűnt, hogy a 2-es típusú cukorbetegséggel fordított összefüggés elsősorban az alacsony zsírtartalmú tejbevitelnek tulajdonítható; a többváltozós relatív kockázat összehasonlítva a legmagasabbat és a legalacsonyabb kvintiliseket 0,79 (0,67–0,93; P a trend = 0,002) volt az alacsony zsírtartalmú tejtermékek esetében. A tejbevitel és a 2-es típusú cukorbetegség közötti inverz kapcsolat nem változott az étrend kalcium-, D-vitamin-, glikémiás terhelés-, zsír-, rost- és magnéziumbevitelének további beállítása után. Ezek az asszociációk szintén nem változtak szignifikánsan a BMI szerint.

KÖVETKEZTETÉSEK- A magasabb zsírtartalmú tejtermékeket tartalmazó étrend csökkentheti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát középkorú vagy idősebb nőknél.

Sokat kell még tanulni azokról a speciális étrendi tényezőkről, amelyek befolyásolhatják a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát az általános populációban. A közelmúltban végzett metabolikus és epidemiológiai tanulmányok sora azt sugallta, hogy a tejfogyasztás jótékony hatással lehet a testtömegre (2,3), a vérnyomásra (5), az inzulinrezisztencia szindrómára (IRS) (5,6) és a szív- és érrendszeri egészségre (7, 9.) Azonban a tejtermékek bevitelével és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatával közvetlenül összefüggő adatok továbbra is ritkák, különösen a nők körében. Ezenkívül a korábbi vizsgálatok nem kifejezetten utalták a tejelő táplálék bevitelének hatásait az étrendi kalcium és a D-vitamin hatásaira. Ezért megvizsgáltuk azt a kérdést, hogy a tejfogyasztásnak lehet-e további hatása a cukorbetegség kockázatára, függetlenül a kalciumtól és a D-vitamintól. középkorú nők nagy leendő kohorsza.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

A Women Health Study (WHS) egy randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat, amelyet eredetileg az alacsony dózisú aszpirin és E-vitamin hatékonyságának tesztelésére terveztek a szív- és érrendszeri betegségek és a rák elsődleges megelőzésében 39 876 női egészségügyi szakember között, akik szívbetegség, stroke vagy rák a kiinduláskor (10). Az étrendi bevitelről részletes információt a randomizált résztvevők 37 183 (93%) szolgáltattak, akiknek korábban nem volt diagnosztizálva a cukorbetegségük és kitöltöttek egy 131 tételes validált szemikvantitatív táplálék-gyakorisági kérdőívet (SFFQ) (11). A vizsgálati protokollt a Brigham and Women's Hospital Institutional Review Board jóváhagyta, és a jegyzőkönyv betartotta a helsinki nyilatkozatban és a Belmont Accord-ban megfogalmazott irányelveket.

Az étrend értékelése

Az étrendi bevitel értékeléséhez egy hitelesített SFFQ-t használtunk, amely az year131 ételek és italok átlagos felhasználásáról érdeklődött az előző év során (11). A tápanyagbevitelt az egyes meghatározott étel- vagy italegységek fogyasztásának jelentett gyakorisága, valamint a megadott adagok tápanyagtartalmára vonatkozó közzétett adatok alapján számolták ki. Az egyes tejtermékek átlagos napi bevitelét összevonták a tejbevitel kiszámításához: alacsony zsírtartalmú tejtermékek, beleértve a sovány vagy alacsony zsírtartalmú tejet, sörbet, joghurt és túró/ricotta sajt; magas zsírtartalmú tejtermékek, beleértve a teljes tejet, tejszínt, tejfölt, fagylaltot, krémsajtot és más sajtokat; és az összes tejtermék, beleértve a fentieket is. A teljes tejfogyasztás tartalmazta a sovány vagy alacsony zsírtartalmú tejet és a teljes tejet.

Az összes kalcium- és D-vitamin bevitelt mind étrendi, mind kiegészítő forrásokból számoltuk. Az étrendi kalcium és a D-vitamin bevitelét minden étrendi forrásból kiszámolták kiegészítők nélkül. Minden tápanyagot a maradék módszerrel állítottunk be a teljes energiára (12). Az egészségügyi szakemberek hasonló kohorszaiban ez az SFFQ meglehetősen jó érvényességet mutatott a hosszú távú átlagos étrendi bevételek mérésére. A Pearson-féle korrelációs együtthatók az SFFQ és az egy év alatt négy 1 hetes étrendi nyilvántartásból származó válaszok között 0,56 volt az összes kalciumra és 0,51 az étrendi kalciumra (12). A tejbevitel tekintetében az SFFQ és az étrendi nyilvántartások közötti korrelációs együtthatók 0,69 a sovány vagy alacsony zsírtartalmú tej esetében és 0,56 a teljes tej esetében (13). A D-vitamin bevitelének érvényességét úgy értékeltük, hogy összehasonlítottuk a 25-hidroxi-D-vitamin plazmakoncentrációival 323 egészséges nő között (14). A D-vitamin bevitele és plazmakoncentrációja közötti korrelációs együtthatók 0,35 volt az összes D-vitamin és 0,25 az étrendi D-vitamin esetében.

A 2-es típusú cukorbetegség megállapítása

Statisztikai analízis

Kiszámítottuk a követés személyi idejét a vizsgálat kezdetétől a 2-es típusú cukorbetegség diagnosztizálásáig, bármilyen okból bekövetkezett halálig vagy a vizsgálati időszak végéig (2005. március), attól függően, hogy melyik következik be előbb. Az átlagos napi tejfogyasztást a bevitt kvintilekbe sorolták, és mindegyik kvintilt összehasonlították a legalacsonyabb kvintilissel. Az arányos veszély feltételezésének tesztelését követően a Cox arányos veszélyek modellezésével becsültük meg a ráta arányát, vagy a relatív kockázat becslését (RR), és a 95% -os CI-t a 2. típusú cukorbetegség kialakulásához az egyes beviteli kategóriákhoz képest a legalacsonyabb kategóriához képest. A kezdeti modellt az életkorhoz (folyamatos), a kezelés hozzárendeléséhez (kategorikus) és a teljes energiafogyasztáshoz (folyamatos) igazították. Többváltozós modellekben emellett kiigazítottuk a BMI-t (folyamatos), a dohányzási állapotot (jelenlegi, múltbeli és soha), a testmozgást (ötösök heti MET-ben), az alkoholbevitelt (ritkán/soha, 1-3 ital/hó, 1–6 italok/hét vagy ≥1 ital/nap), a postmenopauzás hormonterápia (korábbi, jelenlegi és soha), magas koleszterinszint, magas vérnyomás és a cukorbetegség családi kórtörténete (igen/nem), valamint étrendi tényezők (mind kvintilisekben), beleértve az élelmi rost, a glikémiás terhelés, a magnézium, a kalcium, az összes zsír és a D-vitamin bevitelét.

A folyamatos mérésekre vonatkozó RR jelzi a szokásos adagméret napi egy adagjának átlagos növekedésével járó kockázat változását. A lehetséges hatásmódosítás értékeléséhez a BMI (2), a fizikai aktivitás (mediánnál kevesebb, szemben a mediánnal) és a cukorbetegség családtörténetében (igen/nem) rétegzett elemzéseket végeztünk, amelyeket eleve meghatároztunk. Az interakció jelentőségét a valószínűségi arány teszt segítségével teszteltük, összehasonlítva egy modellt a tejbevitel fő hatásaival, valamint a rétegződő változó és interakció kifejezést egy redukált modellel, amelynek csak a fő hatásai voltak. Az összes statisztikai elemzést SAS (8.0 verzió; SAS Institute, Cary, NC) segítségével végeztük.

EREDMÉNYEK

Kiindulási jellemzők

A kohorsz bevitel szintje szerinti kiindulási jellemzőit az 1. táblázat mutatja. A magasabb tejfogyasztással rendelkező nőknél valamivel alacsonyabb az alkoholfogyasztás, magasabb a fizikai aktivitás, alacsonyabb a magas vérnyomás és a hiperkoleszterinémia előfordulása, alacsonyabb a glikémiás terhelés, valamivel nagyobb a koffein-bevitel, és nagyobb a teljes kiőrlésű gabonák, diófélék, valamint gyümölcsök és zöldségek fogyasztása. . Azoknál a nőknél, akiknek alacsonyabb a zsírtartalmú naplófogyasztása, hasonló tendenciák voltak, míg a magas zsírtartalmú tejtermékeket fogyasztó nők kevésbé egészséges életmódot folytattak.

Tejtermék-fogyasztás és 2-es típusú cukorbetegség

A 10 éves követés során 1603 incidens esetet dokumentáltunk a 2-es típusú cukorbetegségben. Az életkor, a kezelési hozzárendelés és a teljes energiafogyasztás kiigazítása után a teljes tejfogyasztás legmagasabb kvintilisében lévő nők RR értéke 0,66 (95% CI 0,56–0,78; P trend = 0,0001), összehasonlítva a legalacsonyabb kvintilisben levőkkel (táblázat 2). Az egyéb kockázati tényezők további kiigazítása után az asszociáció gyengült, de még mindig statisztikailag szignifikáns (RR 0,79 [0,67–0,94]; P a trend = 0,007). A tejfogyasztás napi adagjának minden egyes növekedése 4% -kal alacsonyabb kockázattal társult a 2-es típusú cukorbetegségben (0,96 [0,93–1,01]).

Úgy tűnt, hogy a 2-es típusú cukorbetegséggel fordított összefüggés elsősorban az alacsony zsírtartalmú tejbevitelnek tulajdonítható; az életkor, a kalóriabevitel és a kezelés alapján kiigazított RR-k, amelyek összehasonlították a legmagasabbat és a legalacsonyabb kvintiliseket, 0,64 (95% CI 0,54–0,75; P a trend = 0,0001) az alacsony zsírtartalmú tejfogyasztás esetében és 1,08 (0,92–1,28; P trend esetén = 0,20) a magas zsírtartalmú tejbevitel esetében (3. táblázat). A BMI, a cukorbetegség családi kórtörténete, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a fizikai aktivitás, a menopauza utáni hormonhasználat, valamint a hiperkoleszterinémia és a magas vérnyomás kórtörténete nem igazolta jelentősen az eredményeket. Az eredmények szintén nem változtak a kalcium, a D-vitamin, a rostok, az összes zsír, a glikémiás terhelés és a magnézium étrendi bevitelének további kiigazítása után.

Kiértékeltük a tejtermékek típusát a 2-es típusú cukorbetegség kockázata szempontjából is (4. táblázat). A joghurt bevitele fordítottan összefügg a 2-es típusú cukorbetegség kockázatával. Egyéb tényezők, például a D-vitamin, a kalcium és a magnézium további kiigazítása nem gyengítette a fordított összefüggést; a többváltozós korrigált RR 0,82 (95% CI 0,70–0,97) volt azoknál a nőknél, akik két adag hetente fogyasztottak joghurtot, összehasonlítva azokkal, akik kevesebb, mint egy adagot fogyasztottak naponta (P trend = 0,03).

Amikor megvizsgáltuk, hogy a teljes tejfogyasztás és a 2-es típusú cukorbetegség összefüggését módosította-e a BMI, a fizikai aktivitás és a cukorbetegség családtörténete (5. táblázat), a szignifikáns inverz összefüggés erősebb volt azoknál a nőknél, akiknek a családjában nem volt cukorbetegség, mint azoknál, akiknek cukorbetegségük volt családi anamnézis (P interakció = 0,03), de nem találtunk szignifikáns kölcsönhatást a tejbevitel és a BMI (P interakció = 0,06) és a fizikai aktivitás (P interakció = 0,29) vonatkozásában a 2-es típusú cukorbetegség kockázatához viszonyítva.

KÖVETKEZTETÉSEK

Ebben a nagy prospektív nőkből álló kohorszvizsgálatban mérsékelt inverz összefüggést találtunk a tejfogyasztás, különösen az alacsony zsírtartalmú tejfogyasztás, valamint a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása között, amely független volt az életkortól, a BMI-től, a cukorbetegség családi kórelőzményétől, a magas vérnyomástól, a hiperkoleszterinémiától, a dohányzási előzmények, a fizikai aktivitás és a 2-es típusú cukorbetegséghez kapcsolódó néhány étrendi tényező.

A tejbevitel és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata közötti fordított összefüggés alapjául szolgáló pontos mechanizmusok továbbra sem tisztázottak. A tejfehérjék inzulininotróp tulajdonságokkal rendelkeznek, viszonylag alacsony glikémiás terheléssel (6). A tejfehérjék úgy tűnik, hogy az inzulininotrop aminosavak és az inkretin hormonok (inzulininotróp peptid hormonok a bélből, beleértve a glükózfüggő inzulinotróp polipeptidet és a glükagon-szerű peptidet) gyors felszabadulását idézik elő (18). A tejsavó különösen erős ingernek tűnik a glukagonszerű peptid szekréciójában (18). A tej azon képessége, hogy fokozza az inzulininotróp aminosavak és az inkretin hormon szekrécióját, segíthet csökkenteni a 2-es típusú cukorbetegség előfordulását azokban, akik nagy mennyiségben fogyasztanak tejtermékeket. Míg a tejbevitelhez kapcsolódó alacsonyabb glikémiás index vagy terhelés is hozzájárulhat a csökkent kockázathoz, eredményeink független összefüggéseket mutattak ki a glikémiás terheléshez való igazodás után. Ezek az adatok összhangban vannak azzal a lehetőséggel, hogy a tej úgy tűnik, hogy az inzulininotróp hatása révén jobban befolyásolja a glükóz toleranciát, mint a viszonylag alacsonyabb glikémiás terhelés. A tejtermékekben található telített zsír azonban mérsékelheti ezeket a lehetséges előnyöket, ami megmagyarázhatja a tanulmányunkban megfigyelt gyengébb vagy semmilyen összefüggést a magas tejtermékkel rendelkező ételekkel.

A tejtermékek fő összetevői, például a magnézium, a kalcium, a laktóz és a tejfehérje fokozhatják a jóllakottságot, és csökkenthetik a túlsúly és az elhízás kockázatát más szénhidráttartalmú ételekhez és italokhoz képest. Ebben a tanulmányban nem volt bizonyíték arra, hogy a BMI a tejbevitel függvényében változna, és a BMI-hez való igazítás nem változtatta meg a tejtermék – 2-es típusú cukorbetegség viszonyát. Az alacsony zsírtartalmú tejtermékek a hipertónia leállításának (DASH) diétájának egyik fő összetevője voltak, amelyről kimutatták, hogy jelentősen csökkenti a vérnyomást (19), és bekerült egy randomizált vizsgálatba a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésére (1).

Vizsgálati eredményeinket nem mérhető zavaró tényezők befolyásolhatják, bár tanulmányunk minimalizálta a felidézés és/vagy a nyomon követés elvesztése miatti torzítások lehetőségét. Többváltozós elemzéseink során kiigazítottuk a 2-es típusú cukorbetegség ismert rizikófaktorait is. Eredményeink tehát függetlenek ettől a tényezőktől, amelyek korrelálnak a kiindulási tejfogyasztással. A 2-es típusú cukorbetegség alul diagnosztizálása aggodalomra adhat okot, mert a vizsgált populációt nem vizsgálták glükóz tolerancia szempontjából, és a diagnózist önállóan jelentették be. Azonban a WHS-ben az ön által bejelentett cukorbetegség validálási tanulmánya magas arányú egyetértést mutatott az orvosi dokumentáció felülvizsgálatával. A tanulmány összes résztvevője egészségügyi szakember, akiknek valószínűleg megbízhatóbb és érvényesebb önállóan bejelentett diagnosztikai információval rendelkeznek. A WHS egészségügyi szakembereinek viszonylag magas szűrési aránya (a vércukorszint-szűrés 85–90% -a) szintén csökkenti az alul diagnosztizálás valószínűségét. Így az általános népességhez képest az alul diagnosztizálás mértéke valószínűleg alacsonyabb volt ebben az egészségügyi ellátáshoz könnyen hozzáférhető egészségügyi szakemberek csoportjában.

Összegzésképpen elmondható, hogy a nagyobb tejtermékek bevitele prospektíven a 2-es típusú cukorbetegség alacsonyabb kockázatával járt együtt nőknél. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a magasabb tejfogyasztást, különösen az alacsony zsírtartalmú tejbevitelt tartalmazó étrend csökkentheti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát a középkorú vagy idős nők körében. Ezen megállapítások további megerősítésére és átfogó kockázat-haszon értékelésre van azonban szükség, mielőtt a tejfogyasztás növelésére irányuló közegészségügyi intézkedéseket javasolhatnánk a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésére.

A tejtermékek kiindulási jellemzői, összehasonlítva a legmagasabb kvintilt (Q5) és a legalacsonyabb kvintilt (Q1) 37 183 nő között