A testtömeg és a test állapotának túléléssel való összefüggése szívelégtelenségben szenvedő kutyáknál

Klinikai Tudományok Tanszék, Tufts Cummings Állatorvostudományi Iskola, North Grafton, MA

Absztrakt

Háttér: Az elhízás a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezője az embereknél, de a túlsúlyos és elhízott emberi szívelégtelenségben szenvedő betegek javították a túlélést a normál- vagy alsúlyos kontrollokhoz képest - az elhízás paradoxona. A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy van-e összefüggés a testtömeg és a test állapotának a túléléssel a szívelégtelenségben szenvedő kutyáknál.

Hipotézis: Ez a testállapot és a testsúly változásai előrejelzik a túlélést a szívelégtelenségben szenvedő kutyáknál.

Állatok: Száznyolc, szívelégtelenségben szenvedő kutya (Nemzetközi Kisállat Kardiológiai Egészségügyi Tanács 2., 3a. Vagy 3b. Szakasza), dilatált kardiomiopátia vagy krónikus szelepi betegség következtében.

Mód: Felülvizsgálták az orvosi nyilvántartásokat, és összegyűjtötték a kezdeti testtömegre és a testállapot-pontszámra (BCS), a testtömeg későbbi változásaira és a kezelésre vonatkozó adatokat. A túlélési időket meghatároztuk a kórházból kivezett és> 24 órán át élő kutyák esetében.

Eredmények: A túlélés szignifikánsan különbözött azoktól a kutyáktól, akik testtömegüket hízták, csökkentették vagy fenntartották betegségük során (P= .04), a leghosszabb testtömegű kutyák túlélik. A BCS és a gyógyszerek nem voltak szignifikánsan összefüggésben a túlélési idővel; az n-3 zsírsavbevitel azonban hosszabb túlélési idővel járt (P= .009).

Következtetések és klinikai jelentőség: Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a testsúly változása fontos szempont lehet a szívelégtelenségben szenvedő kutyák túlélésében.

Bármennyire gyakori a szívelégtelenségben szenvedő kutyáknál a szív-cachexia, a kutyák általános populációjában még gyakoribb probléma az elhízás. Az Egyesült Államokban a kutyák több mint egyharmada túlsúlyos vagy elhízott. Az elhízás nem növeli a koszorúér-betegség kockázatát kutyákban, mint az embereknél, de káros hatással lehet a szívteljesítményre, a tüdőfunkcióra, a vérnyomásra és a pulzusszámra különféle fajokban. 9, 10 Ezért a fogyás tipikusan elhízott, szívelégtelenségben szenvedő kutyák számára ajánlott. 11.

Az elhízás és a cachexia ezen aspektusait szem előtt tartva logikusnak tűnik, hogy az ideális cél a szívbetegségben szenvedő kutya ideális testsúlyának és testállapotának fenntartása. Számos friss tanulmány azonban kimutatta, hogy az elhízás valójában hosszabb túlélési idővel jár a szívelégtelenségben szenvedőknél. 12-16 A tömeg vagy a testtömeg-index (BMI) és a túlélési idő közötti fordított összefüggést az "elhízás paradoxon" alkotta meg. Egy több mint 1000 szívelégtelenségben szenvedő páciens 2001-es vizsgálatának eredményei (New York Heart Association [NYHA] II – IV. Osztály) azt mutatták, hogy a magasabb BMI a jobb túléléssel volt összefüggésben 2 év múlva. 13 NYHA I – III osztályú szívelégtelenségben szenvedő és a legmagasabb BMI-vel rendelkező betegeknél volt a legkevesebb a klinikai kardiológiai események előfordulása, beleértve a kardiovaszkuláris halált és a sürgős transzplantációkat. 14 Egy NYHA I – IV osztályú szívelégtelenségben szenvedő, több mint 500 emberből álló vizsgálat kimutatta, hogy a kachektikus betegek túlélése volt a legalacsonyabb, míg a 2 legmagasabb BMI-kvantilisben élőké volt a legjobb. 15 Végül az akut dekompenzált szívelégtelenségben szenvedő emberek körében az elhízott betegek túlélési aránya magasabb a szívelégtelenség miatt végzett egyetlen kórházi kezelés során. 16.

Az elhízási paradoxon javasolt okai közé tartozik az elhízással járó betegségek, például a magas vérnyomás, vagy a zsírszövet által kidolgozott neuroendokrin tényezők kezelésére használt gyógyszerek zavaró hatása. 13, 14 Az is előfordulhat, hogy az elhízott betegek a betegség korábbi, kevésbé súlyos stádiumában jelentkeznek, mint normális testsúlyú társaik, a túlsúly miatt kialakuló hangsúlyosabb tünetek vagy jelek miatt. 12, 13

A szívelégtelenségben szenvedő kutyáknál a test állapotának vagy a testsúly változásának a túlélésre gyakorolt hatásait nem írták le. Ezért a jelenlegi vizsgálat célja az volt, hogy értékelje a túlélés és a kezdeti testállapot vagy a testsúly időbeli változásának kapcsolatát a szívelégtelenségben szenvedő kutyáknál. Feltételezzük, hogy a szívelégtelenségben szenvedő kutyák testállapota előrejelzi a túlélési időt, a túlsúlyos vagy elhízott kutyák túlélési ideje hosszabb, mint az alsúlyú és a normál testsúlyú egyedeké. Feltételezzük továbbá, hogy azoknak a kutyáknak, akik megtartják vagy híznak a betegség folyamán, hosszabb lesz a túlélési ideje, mint azoknak, akik fogynak.

Anyagok és metódusok

Esetválasztás

Jogosult eseteket azonosítottak DCM-ben vagy krónikus billentyűbetegségben (CVD) szenvedő kutyák számítógépes adatbázis-kereséséből, amelyet a Tufts Cummings Állatorvostudományi Iskola (TCSVM) kardiológiai szolgálata értékelött 2004 és 2006 között a Tufts Cummings Állatorvostudományi Iskolában. a szívelégtelenség első diagnózisa (International Small Animal Cardiac Health Council [ISACHC] 2, 3a vagy 3b pontszám) a TCSVM-en ebben az időszakban volt jogosult. Kutyák, akiknél szívelégtelenséget diagnosztizáltak

Dizájnt tanulni

Az egyes jogosult kutyák első bemutatásának orvosi dokumentumait áttekintették, és a következő információkat gyűjtötték a kutyák első látogatásához egy egységes adatgyűjtő űrlap segítségével: jelzés; test állapot pontszám (BCS; 1–9 skálán, ahol 1 = lesoványodott, 5 = ideális és 9 = elhízott) 17; testsúly; alapbetegség (azaz DCM vagy CVD); aritmia jelenléte; hematokrit; a szérum glükóz-, karbamid-nitrogén-, kreatinin-, nátrium-, klorid- és káliumkoncentrációi; és ISACHC szakasz. A betegség folyamán alkalmazott gyógyszereket, étrend-kiegészítőket és étrendet is rögzítették. Az orvosi nyilvántartásból információkat gyűjtöttek a testtömeg időbeli változásáról (a szívelégtelenség kezdeti diagnosztizálásától az utolsó rendelkezésre álló testsúlyig), a túlélési időről és a halál/eutanázia okairól is. Ugyanazt az elektronikus mérleget alkalmazták sok, de nem mindegyik kutya számára, így a testtömeg összehasonlítása a betegek között és azokon belül sem mindig volt azonos skálán. Ha a testtömeg mérésekor ascitist figyeltek meg, akkor ezt a testtömeget nem használták fel. Ha a halálozási dátum nem volt elérhető az orvosi nyilvántartásból, akkor az említett állatorvosokhoz vagy tulajdonosokhoz fordultak.

Adatelemzés

Eredmények

A medián testtömeg 19,5 kg volt (tartomány: 1,7–81,8 kg), a súly változása az idő múlásával 16,2 kg-os fogyástól 7,6 kg-os növekedésig terjedt (medián = −0,3 kg). A kezdeti testsúly százalékához viszonyítva a medián tömegváltozás -2,2% volt (tartomány, -43,8 és + 21,6%). A testsúly változása 90 kutyánál volt elérhető, és az első és az utolsó testtömeg közötti medián idő 88 nap volt (tartomány: 3–926 nap). Ötven kutya fogyott betegségük során, 25 kutya hízott, és 15 kutya testtömegében megváltozott az l-karnitin (n = 3), a Q10 koenzim (n = 2) és az antioxidánsok (n = 2).

A szívelégtelenségben szenvedő kutyák túlélési ábrája a testsúly változásának függvényében. Kaplan ‐ Meier túlélési görbék súlygyarapodott szívelégtelenségben szenvedő kutyák számára (n = 25), fogyókúrás kutyák (n = 50) és testsúlyt fenntartó kutyák (n = 15) idővel (P= .04).

A szívelégtelenségben szenvedő kutyák túlélési diagramja a test állapotának függvényében (BCS). Kaplan ‐ Meier túlélési görbék különböző BCS kategóriájú kutyák számára 1–9 skálán 17 a kezdeti diagnózis idején (P= .09). BCS kategóriák: lesoványodott, BCS = 1-2; alsúly, BCS = 3-4; ideális, BCS = 5; túlsúly, BCS = 6–7; elhízott, BCS = 8–9.

Ezenkívül az n-3 zsírsav-kiegészítés hosszabb túléléssel járt együtt azokhoz a kutyákhoz képest, akik nem kaptak n-3 zsírsav-kiegészítést (P= .009). Az életkor jelentősen összefüggött a túléléssel is, az idősebb kutyák (10 évnél idősebb kutyák) hosszabb túlélési idővel bírtak, mint a fiatalabb kutyák (

Vita

Bár a BCS kategóriák között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a túlélésben (P= .09) és az egyes BCS csoportokat nem hasonlították össze statisztikailag, az eredmények összhangban voltak az emberi szívelégtelenségben szenvedő betegek vizsgálatával, amelyben a lesoványítottnak (BCS = 1−2) besorolt kutyáknak volt a legrövidebb a numerikus túlélési ideje, míg az elhízottnak minősített állatoknál (BCS = 8−9) volt a leghosszabb numerikus túlélési idő. További nagyobb vizsgálatokra lesz szükség annak megállapításához, hogy a kezdeti BCS előrejelzi-e a túlélést szívelégtelenségben szenvedő kutyáknál.

Hogy a súlygyarapodás vagy az elhízás közvetlenül kapcsolódik-e a túlélési előnyökhöz, vagy nem egyértelmű a cachexia hiánya az elhízási paradoxon valódi magyarázata. Előfordulhat, hogy akárcsak az egészséges embereknél, az optimális túléléshez valójában J- vagy U-alakú görbe is létezik: nagyon alacsony és nagyon nagy testsúly esetén a túlélés csökken, de az optimális testtömeghez közeli személyek élik meg a legjobban. 19., 20. A jelenlegi vizsgálatot annak retrospektív jellege korlátozta, hogy az egyes személyek esetében nem gyűjtötték össze az izomvesztés vagy a cachexia értékelését. Ez további információt szolgáltatna a test állapotának a túlélés szerepéről a szívelégtelenségben.

E vizsgálat eredményei szintén szignifikánsan hosszabb túlélési időt mutatnak az n ‐ 3 zsírsav-kiegészítést kapó kutyák esetében; Az n ‐ 3 zsírsav-kiegészítés csökkenti a gyulladásos citokineket és az eikozanoidokat, csökkenti az izomvesztést és antiaritmiás hatással bír. 4, 21 Egy DCM-es és szívelégtelenségben szenvedő kutyákon végzett vizsgálat szignifikáns kapcsolatot mutatott ki a csökkent interleukin-1 koncentrációk és a hosszabb túlélési idők között. 4 Az n-3 zsírsav-kiegészítés túlélésre gyakorolt lehetséges jótékony hatásainak további vizsgálata indokolt.

Nem tudtunk kimutatni egyéb szignifikáns összefüggést a túlélés és olyan tényezők között, mint a kiindulási hematológiai vagy szérum biokémiai paraméterek, az aritmia jelenléte vagy a kiindulási ISACHC besorolás. Ezen tényezők közül néhányat (pl. Nátrium, glükóz, hematokrit és aritmia) prognosztikai tényezőként azonosítottak 22 kutyáknál vagy szívelégtelenségben szenvedő embereknél. 23-25

Lábjegyzetek

egy Freeman LM, Rush JE. Kapcsolat a cachexia és a limfocita szubpopulációk és a hematológiai paraméterek között spontán pangásos szívelégtelenségben szenvedő kutyáknál. A harmadik Cachexia Konferencia anyagai, Róma, Olaszország, 2005. december 8–10 .: 82 (absztrakt)

b Systat 11.0, SPSS, Chicago, IL

Elismerés

Az NIH rövid távú képzési támogatásának támogatása (T35 DK07635).