Ájurvéda és rák

Roopesh Jain

Biotechnológiai Iskola, Rajiv Gandhi Proudyogiki Vishwavidyalaya, Gandhi Nagar, Bhopal, Madhya Pradesh, India

Susmit Koszta

Biotechnológiai Iskola, Rajiv Gandhi Proudyogiki Vishwavidyalaya, Gandhi Nagar, Bhopal, Madhya Pradesh, India

Archana Tiwari

Biotechnológiai Iskola, Rajiv Gandhi Proudyogiki Vishwavidyalaya, Gandhi Nagar, Bhopal, Madhya Pradesh, India

A rák, az egyik leghalálosabb kihívás, amely a 21. században drasztikusan terjed, az Egészségügyi Világszervezet szerint mára hivatalosan is a világ legveszélyesebb gyilkosává vált. Ki tagadhatja azt a tényt, hogy a rák összefügg a modernizáció ellenfelével és a nyugati orvoslás által uralt szabálytalan és stresszes élet előrehaladott mintájával. A tudósok mindent megtesznek a betegség leküzdése érdekében; azonban a biztos lövés még mindig várat magára.

Az ájurvéda, a növényi gyógyszerek legrégebbi indián bennszülött gyógyszerrendszere már a korai időktől ismert, hogy megakadályozza vagy elnyomja a különféle daganatokat e természetes gyógyszerek alkalmazásával. Manapság pedig a tudósok szívesen kutatják a kiegészítő és alternatív orvoslás kutatásait a rák kezelésében. Az ájurvédikus koncepcióban a „Charaka” és a „Sushruta Samhitas” szerint a rákot gyulladásos vagy nem gyulladásos duzzanatként írják le, és vagy „Granthi” (kisebb daganatok), vagy „Arbuda” (nagyobb daganatok) néven említik. [1] Az idegrendszer (Vata vagy levegő), a vénás rendszer (Pitta vagy tűz) és az artériás rendszer (Kapha vagy víz) az ayurvéda három alapja, és nagyon fontos a test normális működéséhez. Malignus daganatokban mindhárom rendszer kikerül az ellenőrzés alól (Tridoshas), és elveszíti a kölcsönös koordinációt, amely szövetkárosodást okoz, ami kritikus állapotot eredményez. A tridosák túlzott anyagcsere-válságot okoznak, amely proliferációt eredményez. [2]

A modern rákterápia, amelyet a gyógyszer okozta toxikus mellékhatások terhelnek, remélve, hogy a betegség tökéletes gyógyulását képezi, a kiegészítő és az alternatív gyógyászat rendszerét alkotja. Az ayurvédikus terápia fő célja a betegség végső okának megtalálása, míg az ayurvéda terápiás megközelítése négy kategóriába sorolható: Prakritisthapani chikitsa (egészségmegőrzés), Rasayana chikitsa (a normál működés helyreállítása), Roganashani chikitsa (betegség gyógyítása) és Naishthiki chikitsa (spirituális megközelítés). [3] Az ájurvédában közölt, általánosan használt gyógynövényes főzetek több olyan gyógynövényből készülnek, amelyek nagy potenciállal bírnak a rák gyógyítására; tudományosan ezek a készítmények több biokémiai úton működnek, együttesen befolyásolják a különböző szervrendszereket, és táplálják a test egészét, támogatva a test deference rendszereit.

Minden gyógynövény több olyan hatóanyagot tartalmaz, amelyek gyakran szinergikusan működnek, terápiás előnyökkel járva csökkentik a káros hatások kockázatát; és elkerüli a kiegészítő terápia szükségességét a rákos cachexia kezelésére. Most fontos felhívni a figyelmet a rák elleni ayurvédikus terápiákra és ösztönözni azok megvalósítását, valamint javasolni a daganatok kezelésében és kezelésében integrált megközelítést.