Duodenum intubáció

Kapcsolódó kifejezések:

Endoszkópos ultrahang
Szekréció (folyamat)
Fehérje
Hasnyálmirigy
Hasnyálmirigy funkció
Serkentés
Epe
Kolecisztokinin
Secretin

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Krónikus hasnyálmirigy-gyulladás

Invazív funkció tesztek

A hasnyálmirigy létermelésének mérésére szolgáló hasnyálmirigy-lé termelésének mérésére a nyombél intubációja a hasnyálmirigy humorális stimulációja után (szekretin-cerulein teszt, Lundh-teszt) az egyetlen teszt, amely képes kimutatni a funkcionális károsodást a betegség minden szakaszában (Mahlke és mtsai, 2005). Annak ellenére, hogy ennek a tesztnek vannak bizonyos korlátai, elfogadható érzékenysége és specifitása miatt (75–95%; lásd az 55A.5. Táblázatot) arany standardnak számít az exokrin hasnyálmirigy-funkció értékelésében. A szekretin stimulációs teszt egyidejű kolecisztokininnel (CCK 8) vagy cerulein beadásával vagy anélkül a szekréció mennyiségét, valamint a hidrogén-karbonát és a hasnyálmirigy enzimek kibocsátásának koncentrációját méri a duodenális tartalom aspirációjával a szekretin injekcióra adott válaszként. Az 50 mEq/L alatti bikarbonátszintek megegyeznek a CP-vel; 50 mEq/L-nél nagyobb, de 75 mEq/L-nél alacsonyabb szint normális. Ennek a tesztnek a hátránya az invazivitása, mivel a váladék összegyűjtéséhez duodenális cső behelyezésére van szükség. Hamis pozitív eredmények társulhatnak az elsődleges diabetes mellitushoz, a Billroth II gasztrektómiához, a lisztérzékenységhez és a cirrhosishoz.

A legutóbbi időkig a szekretin-cerulein teszt standardizálására nem került sor. A legtöbb kutató a hasnyálmirigy maximális stimulálását alkalmazza CCK 8-val vagy ceruleinnel, ami maximális hasnyálmirigy-stimulációhoz vezet, és 60-90 perc alatt kimeneti (Lankisch, 1993). A közvetlen funkcióteszteket nem használják széles körben a klinikai rutinban annak ellenére, hogy a teljesítményük költségei és ideje hasonlóak vagy kevesebbek, mint az olyan képalkotó tesztek, mint az ERCP, az MRCP vagy a CT (Mahlke és mtsai, 2005).

A krónikus hasnyálmirigy-gyulladás etiológiája, patogenezise és diagnózisa

Invazív (közvetlen) hasnyálmirigy-funkció tesztek

Az exokrin elégtelenség kimutatására szolgáló egyik legérzékenyebb vizsgálat invazív, és hasnyálmirigy-stimuláció után duodenális intubációt és a nyombéllé felszívását igényli (Malfertheiner & Büchler, 1989). A szekretin stimulációs teszt érzékeny a funkcionális károsodás kimutatására a CP minden szakaszában (Chowdhury és mtsai, 2005; Conwell és mtsai, 2003). Annak ellenére, hogy ennek a tesztnek vannak bizonyos korlátai, elfogadható érzékenysége és specifitása miatt (75% -95%) arany standardnak számít az exokrin hasnyálmirigy-funkció értékelésében. A szekretin stimulációs teszt, CCK-8 vagy cerulein egyidejű beadásával vagy anélkül, méri a szekréció térfogatát és a hidrogén-karbonát és a hasnyálmirigy enzimek kibocsátásának koncentrációját (60 perces folyamatos duodenális folyadék aspirációval) az IV szekretin hatására. Az 50 mEq/L alatti bikarbonátszintek megegyeznek a CP-vel; az 50-75 mEq/L szint normális. Ennek a tesztnek a hátránya az invazivitása, és hamis pozitív eredmények láthatók a diabetes mellitus, a Billroth II gasztrektómia, a lisztérzékenység és a cirrhosis hátterében. Alternatívaként endoszkópián alapuló hasnyálmirigy-funkciótesztet írtak le. A szekretin injekció után a duodenum folyadékot endoszkóposan, közvetlen vizualizációval, 15 perces időközönként gyűjtjük össze. Ennek az új tesztnek a pontossága összehasonlítható a standard secretin teszttel.

Az invazív teszteknek számos lehetséges hátránya van. Időigényesek és drágák, és további személyzetre és felszerelésre, valamint nagy furatú vagy speciális kettős lumenű katéterekre van szükségük, amelyeket a szájon keresztül helyeznek be, és radiológiai vagy endoszkópos útmutatással helyeznek el a duodenumban. Az endoszkópos variánshoz tudatos nyugtató beteg szükséges, akinél gasztroszkópot vagy EUS-hatókört alkalmaznak az IV szekretin/CCK által kiváltott hasnyálmirigy-váladék felszívására és összegyűjtésére (Conwell és mtsai, 2014). Bár ezek a tesztek jó összefüggést mutattak az EUS által kimutatott fibrózis pontszámokkal, használatuk világszerte csak néhány speciális központra korlátozódik. Jelenleg ezért az ilyen teszteket elsősorban a CP-vel kapcsolatos tudományos kérdések megválaszolására használják. Gyakorlati célokra ezeknek a teszteknek egy része (pl. Pancreolauril, bentiromid, szekretin-cerulein) történelmi jelentőségű, és a rutin klinikai gyakorlatban már nem alkalmazzák őket (Malfertheiner és mtsai, 1987a, 1987b; Dominguez-Muñoz és Malfertheiner, 1998).

Bélben élő paraziták

Bélfolyadék és biopszia

A nyombélfolyadék hasznos lehet a giardiasis vagy a strongyloidiasis diagnosztizálásában, ha a székletminták negatívak. Folyadék nyerhető duodenum intubációval vagy endoszkópia során. Azonnal meg kell vizsgálni. Az Entero-Test egy zselatin kapszula, amely egy húrt tartalmaz, amely felszívja a nyombél folyadékát. Lenyeli, majd a beteg arcára ragasztott húr segítségével visszakeresi. Ezt a technikát nehéz lehet végrehajtani kisgyermekeknél.

Kiválasztott betegeknél a duodenum biopsziája Giardia, Cryptosporidium, microsporidia vagy Strongyloides szervezeteket mutathat ki. A vastagbélfekély széleinek biopsziája az E. histolytica trophozoitáit tárhatja fel. A bélbiopszia érzékenysége a parazita betegség diagnosztizálásához nagy mértékben függ a patológus érdeklődésétől és tapasztalatától.

Nemek közötti különbség a gasztrointesztinális endoszkópiában

MARCIA IRENE CANTO MD, MHS,. DAYNA EARLY MD, a nemspecifikus orvoslás alapelveiben, 2004

2. Endoszkópos ultrahang a terhes páciensnél

a. KOCKÁZAT/ELŐNY.

Az endoszkópos ultrahang fontos szerepet játszhat az epe- és epehólyag-betegség kezelésében a terhesség alatt. Az endoszkópos ultrahang az ERCP-vel megosztja a duodenális intubáció és a tudatos szedáció kockázatát, de a kolangiográfia során nem teszi ki a magzatot az ionizáló sugárzás és a kontrasztinjekció veszélyeinek. Tanulmányok szerint az EUS ugyanolyan érzékeny és specifikus, mint az endoszkópos cholangiográfia a choledocholithiasis diagnosztizálásában [45]. Az endoszkópos ultrahang szintén fontos a terhesség alatt jelentkező gyanús vagy igazolt GI rosszindulatú daganatok értékeléséhez és stádiumozásához (lásd 45-2. Ábra).

45-2. Ábra. Egy 14 hetes terhes nő sigmoidoszkópos vizsgálata során készült endoszkópos kép, amely görcsös hasi fájdalommal, véres hasmenéssel és rendkívüli anális fájdalommal jelentkezett. A, a Sigmoidoscopy markáns gyulladást, diffúz erythemát és a végbél morzsálódását, valamint egy nagy, gyűrű alakú gombásodást mutat, ami a végbélnyílástól 10 cm-re jelentős szűkületet okoz. Az elváltozás biopsziájával a pecsétes gyűrű sejttípusa gyengén differenciálódott adenokarcinómát tárt fel. B, Endoszkópos ultrahang kép a végbélfal markáns hipoechoikus kerületi megvastagodását és a linitis plastica-ra emlékeztető falréteg-struktúrák elvesztését mutatja. A tumor kiterjedt a szomszédos szövetekbe az muscularis propria túloldalán, és a proximális anális csatornát és a belső anális záróizomot érintve jelent meg.

b. Alternatívák az endoszkópos ultrahangra a terhesség alatt.

Ha az EUS nem áll rendelkezésre, az ERCP elvégezhető (a korábban leírtak szerint) mind a choledocholithiasis diagnosztizálására, mind kezelésére (közepesen magas vagy magas epeútkockázatú betegeknél). Az MRCP az EUS alternatívájának tekinthető, ha a terhes páciens meghatározatlan kockázattal jár a koledocholithiasis miatt (azaz epekövei vannak, megemelkedett májfunkciós tesztje van és nem epevezetéke van). Endoszkópos retrográd kolangiopancreatográfiát kell végezni akut bakteriális kolangitiszben szenvedő betegeknél. Ha a páciensnek szüksége van egy EUS-stádiumra egy újonnan diagnosztizált GI-daganathoz, klinikai stádium segítségével lehet dönteni a megfelelő stádium alapú kezelésről.

Áttekintés

A KAPCSOLAT VIZSGÁLATA

1959 előtt a CF laboratóriumi diagnózisa rendkívül nehéz volt. A gyanús gyermekek először két székletmintát szolgáltatnak a proteolitikus enzimek hiányának megerősítésére, majd duodenum intubációval a tripszin jelenlétére. Di Sant'Agnese 1948-as felfedezése után lehetővé vált a noninvazív diagnózis, amelyet azonban a verejtékgyűjtés nehézségei és következetlenségei korlátoztak. 26 1959-ben Gibson és Cooke az iontoforált pilokarpin elektromos tulajdonságait használta az izzadás serkentésére, géz vagy szűrőpapír segítségével összegyűjtötte az izzadságot és kémiai vizsgálatra küldte. A tesztet a kezdeti leírás és az egyik variáció alapján módosították, a QPIT továbbra is a legdiszkriminatívabb diagnosztikus verejtékteszt, mivel az ismert CF betegek 98% -ánál pozitív volt a verejtékteszt. A QPIT diagnosztikai teszt, amelyet minden CF-gyanús betegre el kell végezni.

A verejték-klorid (SwCl -) 60 mmol/l-nél nagyobb eredmény összhangban van a CF-vel. 49 A 40 és 60 mmol/l közötti határ határérték, és további vizsgálatok - kezdetben genetikai tesztek - szükségességét jelzi. 20 mmol/l-nél kisebb SwCl-eredmény negatívnak tekinthető. A 20 és 40 mmol/L közötti szintek nagyfokú biztonsággal normálisak, azonban az SwCl-értékek az életkor előrehaladtával nőnek; ezért néhány klinikus azt javasolta, hogy a csecsemők pozitív eredményének határértéke 30 mmol/l legyen, szemben a 40 mmol/l-vel, hogy csökkentse a hamis-negatív eredmény esélyét. 49–51 A hamis pozitív és a hamis negatív verejtékvizsgálatnak vannak okai (60-5. Táblázat). Ha homozigóta vagy heterozigóta módon van jelen, számos olyan mutáció létezik, amely tünetekkel is megnyilvánulhat, ugyanakkor valóban normális verejtéktesztet nyújt (60-6. Táblázat). Vannak más izzadságmérő eszközök és protokollok, ideértve a vezetőképességet és az ozmolaritást; azonban nem fogadták el diagnosztikai tesztként, így a QPIT-en keresztül hagyják jóvá a megerősítést. Minden pozitív tesztet meg kell ismételni, és további megerősítést kell keresni genetikai mutáció analízissel.

Hasnyálmirigy-gyulladás

Hasnyálmirigy elégtelenség

A hasnyálmirigy-funkció vizsgálata a hasnyálmirigy-elégtelenség azonosításával támogathatja a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás diagnózisát, és a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás előrehaladtával racionális terápia alapjául szolgálhat. A hasnyálmirigy-elégtelenség diagnosztizálásában a szekretin-cerulein stimulációval végzett nyombél intubáció marad a standard. Fontos, hogy a teszt kimutathatja az enzimtermelés csökkenését, még mielőtt kimutatható maldigestion lenne. A gyakorlatban ritkán hajtják végre. Kevés központ rendelkezik szakértelemmel és mennyiséggel a teszt megbízható elvégzéséhez, főleg azért, mert a teszt végrehajtása időigényes és munkaigényes. Következésképpen egyes orvosok a duodenális folyadékok elszívását helyettesítik az endoszkópián az intubációs teszt érdekében. Ez a megközelítés valószínűleg alábecsüli a hasnyálmirigy-szekréciót, és nagyszámú betegnél téves osztályozáshoz vezet. 68

Az évek során számos, a hasnyálmirigy működésének nem invazív tesztjét fejlesztették ki az intubációs teszt helyettesítésére. Az alternatívák közé tartozik a széklet-elasztáz vagy a kimotripszin, a pancreolauril-teszt, a bentiromid-teszt és a légzési tesztek jelölt trigliceridekkel. Mindegyik csak előrehaladott krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegeket észlel. Enyhe vagy mérsékelt exokrin funkcióvesztés esetén a tesztek mindegyike gyenge érzékenységű. Ezen vizsgálatok közül a széklet-elasztáz a legkönnyebben elérhető. Foltos székletmintára van szükség, és a betegek továbbra is hasnyálmirigy-enzim-kiegészítőket használhatnak. A vizes széklet problémát jelent, mert hígítja a hasnyálmirigy-elasztázt, és hamis pozitív eredményt produkál.

A malabszorpció gyanújának kiértékelésének rutinszerû része a 72 órás ürülék zsírgyûjtése elmaradt a kedvezõségtõl annak ellenére, hogy ez továbbra is a steatorrhea legjobb tesztje. A teszt nem specifikus a hasnyálmirigy-betegségre, mivel a bélnyálkahártya betegségei steatorrhoát okozhatnak. Ezenkívül a tesztet nehéz beadni. A családok nem szeretik gyűjteni és tárolni a székletet, és előfordulhat, hogy nem tartják pontosan az előírt étrendet. Néhány betegnek problémái lehetnek az előírt étrend betartásával. Az anyagcsere laboratóriumban végzett teszt képes leküzdeni ezeket a problémákat, de ez a klinikai gyakorlat szempontjából nem praktikus. Mint más noninvazív teszteknél, a 72 órás székletzsírgyűjtés is csak rendellenes az előrehaladott betegséggel szemben.