Egy kötelező házi program hatékonysága a gyermekek fizikai aktivitásának és egészséges táplálkozásának növelésére: az egészséges házi feladatokra vonatkozó kísérleti tanulmány

Absztrakt

Háttér

A gyermekeknél végzett fizikai aktivitás és táplálkozási beavatkozások többsége az iskolai környezetre összpontosít; a bizonyítékok azonban azt sugallják, hogy a gyermekek kevésbé aktívak és jobban hozzáférnek az egészségtelen ételekhez otthon. A kísérleti tanulmány célja egy kötelező házi feladat hatékonyságának vizsgálata volt a gyermekek fizikai aktivitásának és egészséges táplálkozásának növelésére.

Mód

A hathetes „Egészséges házi feladatok” programot és a kiegészítő oktatási forrásokat egy szektorközi irányítócsoport irányításával dolgozták ki. Két különböző Auckland-i általános iskola nyolc felsőbb osztályát (5-6. Évfolyam) véletlenszerűen osztották be intervenciós és kontrollcsoportokba. Összesen 97 9-11 éves gyermek (57 beavatkozás, 40 kontroll) vett részt a beavatkozás értékelésében. A napi lépésszámot közvetlenül a beavatkozás előtt és után zárt, többnapos memória-lépésszámlálóval figyeltük meg. A képernyőn töltött időt, a sportban való részvételt, az iskolába és az iskolába történő aktív közlekedést, valamint a gyümölcsök, zöldségek, egészségtelen ételek és italok fogyasztását egyidejűleg rögzítették egy 4 napos étkezési és aktivitási naplóban.

Eredmények

Az egészséges házi feladat 2830 lépés jelentős beavatkozási hatást eredményezett. 1. nap (95% CI: 560, 5300, P = 0,013). Ez a hatás következetes volt a nemek, az iskolák és a naptípusok (hétköznapok és hétvégi napok) között. Ezenkívül jelentős intervenciós hatásokat figyeltek meg a zöldségfogyasztás (0,83 adag -1 nap, 95% CI: 0,24, 1,43, P = 0,007) és az egészségtelen ételfogyasztás (-0,56 adag. Nap -1, 95% CI: -1,05), -0,07, P = 0,027) hétvégén, de nem hétköznap, anélkül, hogy interakció lenne a szexkel vagy az iskolával. Az összes többi változó hatása statisztikailag nem volt szignifikáns, a nap típusától függetlenül.

Következtetések

A kötelező egészséggel kapcsolatos házi feladatok hatékony megközelítésnek tűnnek a gyermekek fizikai aktivitásának növelésében, valamint a zöldségfélék és az egészségtelen ételek fogyasztásának javításában. E kezdeti eredmények megerősítéséhez további kutatásokra van szükség egy nagyobb tanulmányban.

Háttér

Számos tanulmány arra törekedett, hogy elősegítse a testmozgást és/vagy az egészséges táplálkozást az iskolán kívül azáltal, hogy a házi feladatokat beépíti az iskolai beavatkozásokba. Az eredmények vegyesek, némelyik pozitív hatást mutat [33–40], mások pedig nem mutatnak hatást [41–46]. Nehéz azonban meghatározni a házi feladatok hozzájárulását, mivel minden tanulmány többféle megközelítést alkalmazott, és sokukat korlátozta az alacsony statisztikai teljesítmény [33], a fizikai aktivitás ön- vagy proxy-jelentése [33–35, 41, 43, 45 ], vagy viszonylag kisebb házi alkatrészek [33, 34, 36, 37, 39, 40, 44, 45]. A házi feladat minden esetben másodlagos jelentőséget tulajdonított az iskolai alapú elemeknek. Nincs tudomásunk olyan tanulmányokról, amelyek a kötelező házi tantervnek az egészségügyi eredményekre gyakorolt hatásait vizsgálták volna. A kísérleti tanulmány célja egy kötelező házi feladat hatékonyságának vizsgálata volt a gyermekek fizikai aktivitásának és egészséges táplálkozásának növelésére.

Mód

Közbelépés

Az egészséges házi feladatot 2008. augusztus és december között dolgozták ki egy tanácsadó bizottság irányításával, amely tapasztalt egészségügyi és oktatási szakemberekből áll. A beavatkozás elsődleges célja a testmozgás és az étkezési magatartás javítása volt a résztvevő gyermekeknél. A beavatkozáshoz tíz kulcsfontosságú magatartásmódot azonosítottak: (1) járási gyakoriság, (2) televíziós használat, (3) sportban való részvétel, (4) részvétel informális játékokban, (5) részvétel fitnesz tevékenységekben, (6) gyümölcs és zöldségfogyasztás, (7) reggeli fogyasztás, (8) folyadékbevitel, (9) élelmiszerek címkézésének ismerete és (10) ételkészítési ismeretek. Az 1. táblázat a kulcsfontosságú tényezők módosításához használt viselkedésmódosítási technikákat ismerteti (adaptálva: Abraham és Michie [47]).

Résztvevők

Két Auckland-i általános iskola vett részt a kísérleti tanulmányban: Az A iskola társadalmi-gazdasági státusszal (SES) rendelkezik az új-zélandi általános iskolák legalacsonyabb decilisében, míg a B iskola a legmagasabb SES decilisben. Az 5-6 éves gyermekek nyolc osztályát (9-11 évesek) négy beavatkozási és négy kontroll osztályba sorolták. Az intervenciós osztályokban az összes gyermek elvégezte az Egészséges házi feladat modult az iskolai politika részeként; azonban a szülők beleegyezésére volt szükség, mielőtt a gyerekek részt vehettek volna a beavatkozás értékelésében. Az eredetileg kiválasztott 216 gyermek közül 100-nál hozzájárulás született (46,3%). Három gyermeket kizártak a hiányos adatok miatt, így a végső mintaméret 97 volt (beavatkozás: 22 fiú, 35 lány; kontroll: 13 fiú, 27 lány). A minta etnikai összetétele 48,5% európai, 32,0% csendes-óceáni sziget, 8,2% maori, 6,2% ázsiai és 5,2% egyéb etnikumokból állt. Az intézményi etikai bizottság etikai jóváhagyást adott a tanulmányhoz (07/177).

Eszközök és eljárások

A 4 napos lépésszámláló megfelelőségi napló tartalmazta a gyermekek számára a napi képernyőidő rögzítésére szolgáló mezőket (televízió, játékkonzolok és személyi számítógépek), a sportban való részvételt, valamint az iskolába és az iskolába történő aktív közlekedést. Ezenkívül élelmiszerek naplóját is kiadták a gyermekek számára, hogy feljegyezzék a négy napos időszak alatt elfogyasztott összes étel és ital típusát és mennyiségét. Az étkezési napló a meghatározott idő alatt elfogyasztott összes élelmiszer és folyadék napi nyilvántartása; egy üres sablont biztosítunk a szükséges napokra. Míg az étkezési naplókat az energiafogyasztás mértékének pontossága szempontjából hitelesítették, az irodalom eredményei változatosak, néha az energiafogyasztás alulbecsülését jelentik [53, 54]. Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy étkezési naplókat használunk, hogy összehasonlíthassuk mind az ételek minőségét, mind mennyiségét, mind a folyadékbevitelt hétköznap és hétvégén. Az alternatív eszközök, például az étkezési gyakorisági kérdőívek, általában nem egy teljes napi táplálék- vagy folyadékfogyasztást jelentenek, ezért nem tudnák rögzíteni egy ilyen teljes adatkészletet.

Minden résztvevő részletes magyarázatot kapott a naplók helyes kitöltésének módjáról, a szülők pedig írásos utasításokat kaptak, hogy segítsék gyermeküket a naplók pontos és kellő részletességű kitöltésében. A naplókból származó étrendi információkat négy kategóriába soroltuk: gyümölcsfogyasztás, zöldségfogyasztás, egészségtelen ételek fogyasztása és egészségtelen italfogyasztás. Az ételeket és italokat egészségtelennek határozták meg a háromlépcsős új-zélandi étel- és italosztályozási rendszer „alkalmi ételek” szerint. Ebbe a kategóriába tartoznak azok az ételek és italok, amelyek energiasűrűek és tápanyaghiányosak, ide tartoznak az édességek és a csokoládé, a rántott ételek, a teljes cukortartalmú üdítők és a magas zsírtartalmú sütemények. Valamennyi mérést (naplót és lépésszámlálót) a beavatkozást megelőző héten (alapvonal) egyszer, a beavatkozás befejezését követő héten (követés) egyszer végeztük el. Mindkét iskolát ugyanabban az időszakban értékelték (2009. május – június).

Statisztikai elemzések

Eredmények

Előzetes elemzések

A 2. táblázat bemutatja a beavatkozási és kontrollcsoportok fizikai aktivitását és táplálkozási szokásait a kiinduláskor és a nyomon követés során. Az egyetlen szignifikáns különbség a beavatkozási és a kontrollcsoport között a hétvégi lépéseknél volt a nyomon követésnél (P = 0,016) és az egészségtelen italfogyasztásnál az alapértéknél (P = 0,037). Az intervenciós csoportban szignifikáns növekedést figyeltek meg a kiindulási és a követés között a hétköznapi lépéseknél (P = 0,001), az általános lépéseknél (P = 0,020) és a hétvégi zöldségfogyasztásnál (P 2. táblázat A fizikai aktivitás és az étrend medián és interkvartilis tartománya) változók a beavatkozási és kontrollcsoportokhoz.

Lépésszámláló elemzései

A nyers lépésszámok megoszlása eltért a normalitástól (Shapiro-Wilk teszt; P -1 (P = 0,013). Eredményeink azt is jelezték, hogy (1) független nemi hatás volt megfigyelhető, a fiúk átlagosan 2500-at (95% CI: 740, 4390) ) több lépés. -1. nap, mint a lányok a vizsgálat időtartama alatt (P = 0,005), és (2) független napi hatás volt tapasztalható, 2530 (1 580, 3420) kevesebb lépéssel a hétvégi napokon, szemben a a tanulmány (P 1. ábra

A korrigált többváltozós modell-együtthatók összefoglalása a négyzetgyök lépésszámlálására.

A hiányzó lépésszámláló értékű résztvevők bináris GEE-modell elemzéséből kiderült, hogy a beavatkozást követően jelentősen nőtt a hiányzó lépésszám-értékek aránya az előzetes beavatkozáshoz képest (P = 0,006); mind a beavatkozás előtti (P = 0,905), sem a beavatkozás utáni (P = 0,481) között nem volt szignifikáns különbség a hiányzó értékek arányában az intervenciós és a kontroll csoport között. Ez azt jelzi, hogy az adatvesztés nincs különféle összefüggésben az intervenciós csoporttal.

Tevékenységi és étkezési napló elemzések

A 2. ábra a kovariancia-eljárások többszörös elemzéséből származó beavatkozási hatásokat mutatja az átlaghoz való regresszió után történő beállítás után. Pozitív hatásokat észleltek a zöldségfogyasztáshoz hétvégén (0,83 adag -1. Nap, 95% CI: 0,24, 1,43, P = 0,007) és összességében (0,45 adag -1 nap; P = 0,016; 95% CI: 0,09, 0,82 ), hétköznapokon nincs jelentős hatása. Ezenkívül negatív hatásokat észleltek az egészségtelen élelmiszerek fogyasztására hétvégén (-0,56 adag -1. Nap, 95% CI: -1,05, -0,07, P = 0,027) és összességében (-0,48 adag -1 nap; P = 0,042; 95% CI: -0,94, -0,02), de nem hétköznap. Nem figyeltek meg szignifikáns kölcsönhatást a nemekkel vagy az iskolával sem a zöldségfélék, sem az egészségtelen ételek fogyasztása során. Ezenkívül nem figyeltek meg szignifikáns beavatkozási hatást vagy kölcsönhatásokat a képernyőn töltött időre, az iskolába és az iskolából való aktív szállításra, a sportban való részvételre, a gyümölcsfogyasztásra és az egészségtelen folyadékfogyasztásra hétköznap, hétvégén vagy általában.

Vita

Az Egészséges házi feladat program pozitív hatása a fizikai aktivitásra viszonylag szokatlan, figyelembe véve a korábbi beavatkozási kutatások eredményeit. Van Sluijs és munkatársai [30] a gyermekeknél végzett fizikai aktivitási beavatkozások átfogó áttekintésében azt találták, hogy a 19 oktatáson alapuló beavatkozás közül csak négy számolt be jelentős pozitív hatásról a fizikai aktivitásra. Hasonló áttekintésben Salmon és munkatársai [31] megjegyezték, hogy az öt „csak tantervi” beavatkozás közül csak egy növelte sikeresen a fizikai aktivitást. A sikerek aránya azonban magasabb volt azokban a tanulmányokban, amelyeket az iskolán keresztül hajtottak végre, de a családot érintették (13-ból hét). Úgy tűnik, hogy az otthoni környezetre való összpontosítás növeli az értelmes hatások valószínűségét. Ígéretes eredményeink annak köszönhetők, hogy hangsúlyt fektettek az iskolán kívüli fizikai aktivitás növelésére, beleértve a hétvégét is.

A beavatkozás során megcélzott fennmaradó változók nem szignifikáns hatásai (képernyőidő, sport részvétel, aktív közlekedés az iskolába és az iskolából, gyümölcsfogyasztás és egészségtelen italfogyasztás) arra utalnak, hogy az ezekhez a témákhoz szükséges anyagok vagy megközelítések elégtelenek lehetnek. A képernyőidő és az egészségtelen italfogyasztás javulásának hiánya különösen csalódást okozott, tekintve, hogy mindkettő dedikált téma volt. Lehetséges, hogy a változások generálásához több mint egy hét kitettség szükséges ezekhez a témákhoz. Talán nem nyújtottak elég reális alternatívát arra, hogy a gyerekeket arra ösztönözzék, hogy módosítsák a képernyőn töltött idő vagy a folyadékfogyasztás mértékét. Másrészt a kis mintanagyság elhomályosíthatja a valódi hatásokat ezekben a viselkedésekben. Egy nagyobb minta egyértelműen lehetővé tenné ezen tényezők pontosabb vizsgálatát.

Egy másik fontos felfedezés az volt, hogy a beavatkozás számos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező fiúk és lányok számára volt előnyös. A két részt vevő iskolát szándékosan választották meg, hogy a társadalmi-gazdasági spektrum ellentétes végeit képviseljék. Az intervenciós hatások hasonlósága mindkét iskolában azt sugallja, hogy ez valószínűleg előnyös más általános iskolák számára, függetlenül a társadalmi-gazdasági minősítéstől. A korábbi tanulmányok többsége, amelyek fizikai aktivitást vagy táplálkozási beavatkozásokat hajtottak végre otthoni elemekkel, nem vették fel az SES-t az elemzésbe. Azok közül kettő kisebb hatásról számolt be alacsony SES-ben a magas SES-csoportokhoz képest [38, 39], míg kettő nem számolt be észrevehető különbségről [37, 40]. Mindazonáltal lehetséges, hogy az utóbbi vizsgálatokban (és a jelenben) a SES csoportok közötti hasonló fizikai aktivitásra és/vagy táplálkozási szokásokra gyakorolt hasonló hatások különböző utakon jöttek létre. Valójában vannak bizonyítékok arra, hogy a különböző társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező családok különböző módon támogatják gyermekeik aktív működését [58]. Ebből a szempontból előnyös lehet a házi feladatok és erőforrások preferenciáinak kvalitatív összehasonlítása a különböző társadalmi-gazdasági régiókból származó gyermekek és szülők körében.

Következtetések

A kontroll csoporthoz képest az Egészséges házi feladat kísérleti tanulmány körülbelül 25% -kal több fizikai aktivitást eredményezett minden nap mind a fiúk, mind a lányok körében, és hatékonyan ösztönözte az aktivitást mind hétköznap, mind hétvégén. Az egyéb fontos magatartás ígéretes javítása, például a zöldségfélék és az egészségtelen ételek fogyasztása azt sugallja, hogy a kötelező, egészséggel kapcsolatos házi feladatok több előnyt kínálnak a gyermekek számára. Nagyobb mintában történő, hosszabb értékelési időszak alatt történő megvalósítás lehetővé tenné ennek a megközelítésnek a rövid és hosszú távú hatásait.