Hormonok és súlygyarapodás

program

Február 19. Hormonok és súlygyarapodás

Amikor a nők figyelembe veszik a hormonpótlást, az egyik tényező, amelyet figyelembe kell venniük, az a súlygyarapodás lehetősége. A súlygyarapodás következménye lehet az alacsony szint (nem hormonpótlás), valamint a magas hormonadagok. Ha a pótlást nem ennek a lehetőségnek és annak elkerülésének tudatában hajtják végre, akkor nagyon jó esély van arra, hogy a nő rövid időn belül hozzáad 10 vagy több fontot.

Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, nézzük meg a nők fő hormoncsoportjait: az ösztrogént, a progeszteront és a tesztoszteront. Felfedezzük, hogy nem maguk a hormonok okozzák a súlygyarapodást, hanem a hormonok közötti egyensúlyhiány (túl magas vagy túl alacsony).

Ösztrogének befolyásolhatja a testsúlyt számos mechanizmus révén, beleértve az inzulinérzékenység javítását és az anyagcsere sebességének növelését (normál szinten). Tehát, ha az ösztrogén túl alacsony, akkor ezeken a mechanizmusokon keresztül súlygyarapodás léphet fel. És ha az ösztrogén nincs egyensúlyban más hormonokkal (általában túl magas alacsony vagy normál progeszteron mellett), az eredmény gyakran a has, a csípő és a comb körüli súlygyarapodás. Az ösztrogén egyensúlyhiányának egyéb, a súlygyarapodás jelei a következők: depresszió, hasi puffadás, fáradtság és vízvisszatartás. A depresszió és a fáradtság általában a túlevés miatt súlygyarapodáshoz vezet.

Progeszteron több mechanizmus is részt vesz a súlyban. Normál szinten segíti a testet a zsír felhasználásában és eltávolításában, növeli az anyagcserét és fokozza a pajzsmirigyhormonok hatását. A progeszteronfelesleg fokozott étvágyat (különösen szénhidrát utáni vágyat) és zsírraktározást eredményezhet. Ez a megnövekedett inzulintermeléssel és rezisztenciával, valamint a magas kortizolszinttel is társul.

Tesztoszteron, bár általában férfihormonnak tartják, a női testben is nagyon aktív. Növeli az anyagcserét, mind közvetlenül, mind a sovány izomtömeg növelésével. Közvetett módon pedig a depresszió enyhítésével és a jólét érzésének növelésével segíthet a súly kontrollálásában. Az utóbbi 2 hatás miatt az ember nagyobb valószínűséggel alkalmaz aktív életmódot, ami jobb testsúlykontrollhoz vezet.

A súlygyarapodáshoz több női állapot társul, amelyek hormonokkal kapcsolatosak, de a PMS-re (menstruáció előtti szindróma), a PCOS-ra (policisztás petefészek-szindróma) és a peri-menopauzára/menopauzára összpontosítunk. Megvizsgáljuk, hogy a hormonok hogyan járulnak hozzá az állapothoz és a súlygyarapodáshoz.

A PMS meglehetősen gyakori, az Egyesült Államokban a menstruáló nők akár 75 százalékát is érinti, legalábbis bizonyos fokig. Míg több tucat tünet tulajdonítható a PMS-nek, a puffadás, a szénhidrát-/cukor- és sóvágy, valamint egyéb étvágyváltozások közvetlenül részt vesznek a súlygyarapodásban. A súlyt befolyásoló közvetett tényezők közé tartozik a kortizolszint növelése és ezáltal az étvágy növelése és az edzés elkerülése, mivel nem érzi jól magát.

A PMS alatti súlygyarapodás elkerülése érdekében számos technika bizonyult hatékonynak. Az étrend megváltoztatása, beleértve a kisebb étkezések gyakrabban történő bevitelét és a sós snackek csökkentését, segíthet. Hasznos a koffein és az alkohol kerülése, valamint a több víz fogyasztása. A rendszeres testmozgás és relaxációs technikák javíthatják a tüneteket. Számos olyan kiegészítés létezik, amelyek segíthetnek a tünetekben, beleértve a multivitaminokat, az omega-3 zsírsavforrásokat és még sok mást. Ha a tünetek elég súlyosak, a progeszteron segíthet egyensúlyban tartani a felesleges ösztrogént és megoldani ezeket a tüneteket.

A súlygyarapodáshoz kapcsolódó másik gyakori női állapot a PCOS. Az előfordulás annyi, mint 1 nő a 15-ből. Ez az állapot akkor fordul elő, ha a petefészkek nem termelik a hormonok megfelelő egyensúlyát a peték éréshez. Az elsődleges probléma a tesztoszteron túlzott termelése. A tünetek változatosak, de általában meddőséget, szabálytalan vagy hiányzó menstruációs ciklust és túlsúlyt jelentenek. Sok nőnél cukorbetegség és/vagy elhízás alakul ki. A túlsúly az inzulinrezisztencia következménye lehet, amelynek következtében a felesleges glükóz zsírokká alakul és a szervezet tárolja. További súlygyarapodási tényezők közé tartozik a kortizol-termelés feleslege, amelyet az állapot okoz, és az agy kémiai szerotonin-készítő képességének csökkenése. A szerotonin hasznos lehet az étvágy csökkentésében. A PCOS-ra nincs gyógymód, de számos tünet kezelésére van mód. A cukorbetegség elleni gyógyszerek segíthetnek az inzulin és a vércukorszint szabályozásában. Bizonyos táplálék-kiegészítők is hasznosak, de mint mindig, egy egészségügyi szakember tanácsára kell bevenni.

Az utolsó állapot, amelyet megnézünk, a perimenopauza és a menopauza. A perimenopauza a teljesen működő menstruációs ciklusok és az utolsó menstruációs ciklus utáni 1 év közötti idő. Ez időnként vadul ingadozó hormonok ideje, és ismert, hogy az ingadozó ösztrogén és progeszteron önmagában is növelheti az étvágyat. Míg ennek az állapotnak a tünetei, mint a hőhullámok és az éjszakai izzadás, jól ismertek, a súlygyarapodás is gyakori. Számos tényező létezik, de tudjuk, hogy a menopauza előtt az ösztrogén elsődleges forrása a petefészkek, de a menopauza után az elsődleges forrás (sokkal alacsonyabb szinten) a zsírsejtek. Tehát a test keményebben dolgozik, hogy a kalóriákat zsírokká alakítsa, ami csökkenti az anyagcserét és így még több zsírt halmoz fel. Ugyanakkor az alacsonyabb progeszteronszint növeli a vízvisszatartást és a puffadást. És sok nőnél a tesztoszteronszint (amely elősegíti a kalóriák elégetését és a több sovány izomtömeg létrehozását) csökken, ami nagyobb súlygyarapodást okoz. Ha a nőnek stresszproblémái is vannak (magasabb kortizolszint), ez még nagyobb súlygyarapodást jelenthet.

Természetesen nem a hormonok az egyetlen tényező a súlykontrollban (kezdje a túlevésből), de mint látjuk, nagy oka lehet annak, hogy az életkor előrehaladtával a súly felkúszik. A túl alacsony és túl magas hormonszint hozzájárulhat a súlygyarapodáshoz. A fő szempont az, hogy megfelelő mennyiségű hormon kerüljön a szervezetbe a megfelelő egyensúlyban, ami lehetőséget ad a szervezetnek arra, hogy normálisan reagáljon ezekre a kihívásokra és fenntartsa az egészséges testsúlyt.