Közegészségügyi táplálkozás

E-mailben küldje el könyvtárosának vagy rendszergazdájának, hogy javasolja ennek a naplónak a felvételét a szervezet gyűjteményébe.

ISSN: 1368-9800
EISSN: 1475-2727
URL:/core/folyóiratok/public-health-Nutrition

Ön elhagyja a Cambridge Core-ot, és eljut a folyóirat cikk-beküldési webhelyére.

Napló otthon
Elfogadott kéziratok
FirstView cikkek
Legfrissebb szám
Nyílt hozzáférésű cikkek
A legtöbbet idézett
Minden kérdés

Finomítsa a felsorolást

Műveletek a kiválasztott tartalomhoz:

A kijelölt elemek megtekintése
Mentés a könyvjelzőim közé
Idézetek exportálása
PDF letöltése (zip)
Küldje a Kindle-nak
Küldés a Dropboxba
Küldés a Google Drive-ra

Ha el szeretné küldeni ezt a cikket a fiókjába, kérjük, válasszon ki egy vagy több formátumot, és erősítse meg, hogy vállalja, hogy betartja használati szabályzatunkat. Ha először használja ezt a funkciót, akkor felkérést kap, hogy engedélyezze a Cambridge Core számára, hogy csatlakozzon a fiókjához. További információ a tartalom küldéséről .

A cikk elküldéséhez a Kindle-be először győződjön meg arról, hogy a [email protected] webhelyet hozzáadja az Ön jóváhagyott személyes okmányainak e-mail listájához az Amazon-fiókjának Tartalmainak és eszközeinek kezelése oldalán a Személyes dokumentum beállításai alatt. Ezután írja be alább a Kindle e-mail címének „név” részét. Tudjon meg többet a Kindle-hez történő küldésről. Tudjon meg többet a Kindle-hez történő küldésről.

Ne feledje, hogy elküldheti a @ free.kindle.com vagy a @ kindle.com változatoknak. A „@ free.kindle.com” e-mailek ingyenesek, de csak akkor küldhetők el az eszközére, ha wi-fi hálózathoz csatlakozik. A „@ kindle.com” e-maileket akkor is el lehet küldeni, ha nem csatlakozik a wifihez, de vegye figyelembe, hogy a szolgáltatási díjak.

Szerkesztőségi

Megoldások keresése az elhízásra

Eredeti cikk

Módszertani korlátok a gyermekkori és serdülőkori elhízás és túlsúly mérésében epidemiológiai vizsgálatokban: a túlsúly jobban jár, mint az elhízás?

A gyermekkori elhízás testtömeg-indexen (BMI) alapuló nemzetközi meghatározásait az elhízás prevalenciájának nemzetközi összehasonlítására használják. Általában nem alkalmasak a klinikai gyakorlatban történő alkalmazásra. A tanulmány célja összehasonlítani a spanyolországi elhízás nemzetközi-ökológiai és nemzeti-klinikai referencia adatait, valamint leírni a trendeket.

Keresztmetszeti vizsgálat a spanyol gyermekek és fiatalok reprezentatív, országos véletlenszerű mintájából, amelyet 1998 és 2000 között végeztek. Az elhízás gyakoriságának becslése a spanyol gyermekek és fiatalok országos véletlenszerű mintájában található ebben a cikkben, életkor- és nemspecifikus BMI-vel meghatározva. a 85. percentilis (túlsúly) és a 95. percentilis (elhízás) nemzeti referencia standardjai, valamint Cole és mtsai. kritériumok. A vizsgálati protokoll személyes adatokat, az iskolai végzettségre és a családi-gazdasági helyzetre vonatkozó adatokat, valamint az antropometriai méréseket tartalmazta.

Népességalapú tanulmány Spanyolországban.

Véletlenszerű minta 3534, 2–24 éves személyből.

Az elhízás elterjedtsége a nemzeti referenciaadatok alapján magasabb volt (15,3%), mint a nemzetközi adatok felhasználásával (5,8%), de a túlsúly aránya hasonló volt. Mindkét definícióban megfigyelt egyetértés alacsony volt az elhízás, de magasabb a túlsúly esetén. A spanyolországi gyermekek és serdülők közötti elhízási tendenciák növekvő mintákat mutatnak a fiúkban, de a lányokban nem.

Az eredmények rámutatnak az elhízás és a túlsúly definícióinak egységesítésének szükségességére gyermekkorban, és a túlsúly használatát javasolják a különböző alkalmazott módszerek közötti nagyobb mértékű egyetértés miatt. Az IOTF referenciamódszer alulbecsüli az elhízás arányát a spanyol iskolásoknál.

Metabolikus szindróma gyermekkorban

A gyermekkori elhízás úgynevezett járványa megnövelte a metabolikus szindróma (SM) iránti érdeklődést a felnőttkorba történő lehetséges kivetülés miatt. Becslések szerint az SM előfordulása serdülőknél fiatal felnőtteknél 6,7%, serdülőknél pedig 4,2%. A túlsúlyos és elhízott serdülőknél a számok 28,7% -ra emelkednek.

A legszélesebb körben elfogadott hipotézis a szindrómát az elhízással kapcsolja össze. A Bogalusa-tanulmányban a legjobb előrejelző az elhízás volt, és a bazális inzulinszint felső kvartilisében volt. Etnikai és genetikai tényezők szerepet játszanak a nem elhízott populáció szindrómájának és az elhízás különbségeinek magyarázatában.

Az SM és a 2-es típusú cukorbetegség, valamint a szív- és érrendszeri betegségek közötti kapcsolat felnőtteknél jól megalapozott. Ez az összefüggés a gyermekeknél is felvethető, bár a gyermekkori szindrómát sürgősen egyértelműen meg kell határozni. Ebben a korcsoportban az is érdekes, hogy meghatározzuk az úgynevezett pre-MS diagnosztikai kritériumait.

A szindróma kimutatása elsősorban az elhízott és túlsúlyos fiatalokra összpontosít. Más populációs csoportok, például alacsony vagy magas születési súlyú újszülöttek, gyorsított növekedésű csecsemők, elhízott vagy terhességi cukorbetegségben szenvedő anyák gyermekei nagyobb kockázatot jelentenek a perifériás inzulinrezisztencia kialakulására. A haskörfogat mérése hasznos szűrővizsgálati eszköz lehet.

A fizikai testmozgás és a telített és transz-zsírsavak korlátozása alapvető a kezelés szempontjából. Ha súlycsökkentésre van szükség, hangsúlyozni kell a szénhidrátbevitel csökkentését, különösen a finomított cukrok esetében. Az élelmi rostok javítják az inzulinérzékenységet.

Az étkezési zsír szerepe a zsírszövet anyagcseréjében

Az energiafogyasztás és a ráfordítások általában stabilak maradnak a testtömeg fenntartása érdekében, ami csak akkor marad fenn, ha az oxidált üzemanyag-keverék egyenértékű az étrend tápanyagtartalmával. Míg a fehérje és a szénhidrát lebomlása és oxidációja szorosan igazodik a bevitelükhöz, a zsíregyensúly szabályozása kevésbé pontos, és a zsír tárolása nagyobb valószínűséggel történik, mint az oxidált.

Kimutatták, hogy az étkezési zsírsavak nemcsak a membrán-foszfolipidek zsírsav-összetételére, így több, az adipocitában lejátszódó anyagcsere-folyamatra, hanem a zsírszövet különböző zsírsavainak összetételére és mennyiségére is hatással vannak. Ezenkívül az étkezési zsírsavak modulálják az eikozanoid jelenlétet is, amelyek hormonszerű aktivitással rendelkeznek a zsírszövet lipid metabolizmusának szabályozásában.

Egészen a közelmúltig a zsírsejtet csak passzív szövetnek tekintik a felesleges energia tárolására. Most azonban meggyőző bizonyíték van arra, hogy az adipociták szerepet játszanak az endokrin szekréciós sejtekben. A zsírszövet által termelt adipokinek egy része, mint például a leptin és az adiponektin, autokrin/parakrin módon hatnak a zsírszövetre, hogy szabályozzák a zsírsejtek metabolizmusát. Továbbá az étkezési zsírsavak befolyásolhatják az adipokinek expresszióját.

A tápanyagok a környezeti tényezők közül a legbefolyásosabbak, amelyek meghatározzák a zsírszöveti gének kifejeződésének módját a géntranszkripció szabályozóként történő működésük révén. Ezért nemcsak az étkezési zsírmennyiség, hanem az étkezési zsírösszetétel is befolyásolja a zsírszövet anyagcseréjét.

Adipogenezis és lipotoxicitás: a peroxisome proliferátor-aktivált γ (PPARγ) és a PPARγcoactivator-1 (PGC1) receptor szerepe

Az elhízást a zsírbetétek növekedése jellemzi, ami az élelmiszer-bevitel és az energiafogyasztás közötti egyensúlyhiány következménye. Amikor a zsírszövet kitágulása eléri a maximális határt, például az elhízás során, a zsír felhalmozódik a nem zsírszövetekben, például a májban, a szívben, az izomban és a hasnyálmirigyben, és ezáltal lipotoxicitásként ismert toxikus reakció alakul ki, amely állapot elősegíti az inzulinrezisztencia kialakulását és egyéb metabolikus szövődmények. Így a lipotoxikus állapot hozzájárulhat az elhízással járó inzulinrezisztencia, cukorbetegség, zsírmáj és kardiovaszkuláris szövődmények fokozott kockázatához.

A zsírszövet tanulmányozására vagyunk kíváncsiak, konkrétan arra, hogy miként lehetne a zsírszövet adipogenezisének és átalakításának mechanizmusait tekinteni a lipidek tárolási kapacitásának növelésére és a lipotoxicitás megelőzésére a zsírszövetek méretét és működését tekintve. A peroxiszóma-proliferátor-aktivált receptorok (PPAR-k) egy olyan transzkripciós faktor család, amely az energia-egyensúlyt az energia-lerakódás vagy az energia-disszipáció elősegítésével szabályozza. Normális fiziológiai körülmények között a PPARγ főleg a zsírszövetben fejeződik ki, és szabályozza a különféle funkciókat, például a zsírsejtek fejlődését és a lipidek raktározásának képességét. A szöveti vagy izoformspecifikus PPARγ knockout egerek generálása új modelleket szolgáltatott a PPARγ zsírszövet differenciálódásában és működésében játszott szerepének tanulmányozására, és kiemelte a PPARγ alapvető szerepét az adipogenezisben és a lipogenezisben.

A lipotoxicitás megelőzésének második stratégiája a szövetek zsírsavak oxidáló képességének növelése. A PPARγcoactivator-1α a PPARγ koaktivátora, amely olyan gének expresszióját indukálja, amelyek elősegítik a preadipocyták barna adipocitákká történő differenciálódását. Nemrégiben részt vett a zsírsavak oxidációjának fokozásában a mitokondriális kapacitás és funkció növelésével, ezáltal a ko-faktor kulcsfontosságú jelölt a lipotoxicitás kezelésében.

Az elhízás genetikája

A cél az elhízás genetikájának fejlődésének áttekintése és frissítése volt.

Az energiamérleg szabályozásával, valamint a gén-tápanyag kölcsönhatásokkal és a jelenlegi táplálkozási kutatási módszerekkel kapcsolatos legújabb vizsgálatok elemzése és értelmezése.

Az elhízás hosszú távú pozitív energiamérlegből adódik. A fejlett és a fejlődő társadalmakban való növekvő elterjedtségének azonban tükröznie kell az életmódbeli változásokat, mivel a genetikai fogékonyság sok generáció alatt stabil marad. A legtöbb komplex betegséghez hasonlóan az elhízás is a testtömeget szabályozó fiziológiai rendszeren belül a megfelelő homoeosztázis kudarcából ered. A szindrómás, monogénes és poligénes elhízásban szerepet játszó gének azonosítása komolyan javította a testtömeg-szabályozással kapcsolatos ismereteinket. Ez a rendellenesség genetikai szintű deregulációból (pl. Géntranszkripció vagy megváltozott fehérjefunkció) vagy környezeti kitettségből (pl. Étrend, fizikai aktivitás stb.) Származhat.

A gyakorlatban az elhízás magában foglalja a genetikai és a környezeti tényezők közötti kölcsönhatást.