Marihuána és testtömeg

Absztrakt

Ez a folyamatban lévő oszlop a pszichiátria és az alapellátás közötti kihívásokkal teli klinikai kapcsolatnak szól - két olyan terület, amelyek menthetetlenül összefüggenek.

BEVEZETÉS

Az akut marihuána-fogyasztás átmeneti hatásai az étvágyra és a nassolási viselkedésre közismertek és köznyelven „mogyorók”. A jelenség humoros filmes példáját mutatja be a 2005-ös „Gettin’ Da Munchies ”című film. Ebben a filmben a főszereplő úgy dönt, hogy több barátja lesz egy videojáték-tornára. Tervei azonban rosszul alakulnak, és a csalódottság miatt először szünteti meg a marihuána dohányzását, aminek eredményeként a közmondásos csámcsogások következnek be. A film hátralévő részében a főhős örök és fergeteges ételkeresést folytat. De ezeken az étvágyra gyakorolt akut hatásokon túl vannak-e tartósabb kapcsolatok a marihuána használata és a testtömeg között? Az Interface ebben a kiadásában az irodalom áttekintése révén megvizsgáljuk ezeket a lehetséges kapcsolatokat.

Először áttekintjük a marihuána ismert étvágy- és testtömeg-szabályozásra gyakorolt hatásait, majd áttekintjük a kapcsolatról rendelkezésre álló néhány empirikus vizsgálatot.

A CANNABINOIDOK ÉLETTANI HATÁSAI AZ APETIT/SÚLY SZABÁLYOZÁSÁRA

Úgy tűnik, hogy a marihuána és annak több kémiai összetevője (azaz kannabinoidjai), valamint a szervezetben termelődő anyagok, amelyek aktiválják a kannabinoid receptorokat (vagyis az endokannabinoidokat), specifikusan befolyásolják az etetési magatartás szabályozását. E következtetés empirikus alátámasztásaként Vemuri és mtsai1 kijelentik, hogy az endokannabinoidok fontos biomediatorok és anyagcsere-szabályozók az emlősök fiziológiájában, változatos és mindenütt jelenlévő moduláló hatással, beleértve a testtömeg szabályozását is. Emlős organizmusokban az endogén kannabinoid rendszer két legrelevánsabb receptorai a CB1 és CB2 receptorok, amelyek túlnyomórészt az agyban, illetve az immunrendszerben helyezkednek el. 2 Az agy legelső helyén (pl. Hipotalamusz, limbikus előagy) kívül néhány CB1-receptor a test más területein is található, beleértve a gyomrot és a bélszövetet. 3 A CB agonizmusa, a receptorok köztudottan serkentik a táplálkozási magatartást. 3 Kirkham szerint 4 a CB stimulálása, az emlős kannabinoid rendszer receptorai kifejezetten növelik az étvágyat és az élvezetet, és elősegítik az energia zsírként történő lerakódását a zsírszövetekben.

Ennek a paradigmának megfelelően az elmúlt években a kutatók a táplálkozási viselkedés csökkentése érdekében megvizsgálták a CB antagonizáló hatásait. Elméletileg a

ennek a kannabinoid receptor helynek az antagonizmusának csökkentett kalóriabevitelt és későbbi fogyást kell eredményeznie. Amint az várható volt, patkányokon és egereken végzett empirikus vizsgálatok azt mutatják, hogy a CB, receptor farmakológiai blokádja valóban a normális súlygyarapodás gátlását, 5 csökkent táplálkozási magatartást, 6 és a táplálékfelvétel elnyomását, valamint az éhgyomri és a nem böjtölt állatok. 7

Az állatkísérletekben a CB, antagonizmus megfigyelt klinikai hatásai miatt a kutatók a CB1, receptor antagonisták lehetséges alkalmazását vizsgálták olyan súlyzavarok, mint az elhízás kezelésére. Váratlanul, két különféle CB1, receptor antagonista, a forgalomba hozatalt követő rimonabant és a III. Fázisú vizsgálatok során a taranabant vizsgálata során az elhízott európai tanulmány résztvevőinek empirikus eredményei kissé klinikailag csalódást okoztak. 2 Míg e farmakológiai kezelések résztvevői valóban lefogytak, a jelenleg jóváhagyott elhízás elleni gyógyszereknél elértnél többet nem tapasztaltak. Ezenkívül a kutatók azt találták, hogy a rimonabant és a taranabant klinikai alkalmazása káros és súlyos pszichiátriai tüneteket válthat ki, beleértve az öngyilkossági gondolatokat is. 9, 10 Ez a két CB antagonista azonban teljesítette azt a tudományos elképzelést, miszerint csökkenthetik a testsúlyt.

Ezt a preambulumot figyelembe véve a marihuána és a testtömeg viszonya viszonylag leegyszerűsítettnek tűnik: a CB stimulálása, a receptorok súlygyarapodást, míg a CB antagonizmusa, a receptorok fogyást okoznak. A marihuána használatával és testtömegével kapcsolatos vizsgálatok néhány eredménye azonban meglepő.

AKUT MARIJUANA-FELHASZNÁLÁS ÉS KALÓRIA FELVÉTEL A NORMÁLIS EGYÉNEKBEN

Egy normál önkénteseken végzett vizsgálat szerint az alacsony marihuána-dózis (pl. Egyetlen cigaretta) nincs hatással az élelmiszer-bevitelre. 11 A magasabb marihuána-dózisok (például két vagy három cigaretta) azonban megnövelik a napi kalóriabevitelt, ami elsősorban az étkezések közötti megnövekedett táplálékbevitelnek köszönhető, nem pedig az étkezés méretének növekedéséből. 11 Ez a megállapítás meghatározza a humán-immunhiányos vírusban (HIV) és a rákban szenvedő betegekkel végzett különféle vizsgálatok színpadát, amelyek az ezen a területen végzett kutatás nagy részét teszik ki. Mindkét klinikai helyszínen állítólag a marihuána ösztönzi az étvágyat. 12.

MARIJUANA ÉS A TEST SÚLYA HIV/AIDS-ES BETEGEKBEN

Ami a marihuána hatását illeti a HIV-fertőzöttek körében, Haney 13 egy empirikus tanulmányban azt találta, hogy az orális és a füstölt kannabinoidok egyaránt hatékonyak az ételfogyasztás növelésében. A füstölt marihuánát, a dronabinolt (az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala [FDA] által jóváhagyott orális gyógyszer, amely ugyanazokat a hatóanyagokat tartalmazza, mint a marihuána) és a placebót összehasonlító tanulmányban a Kaliforniai Egyetem kutatói megállapították, hogy a két aktív kezelés eredményezte HIV-ben vagy szerzett immunhiányos szindrómában (AIDS) szenvedő betegeknél nagyobb súlygyarapodásban, mint a placebóban. 14 Pontosabban, a vizsgálati időszak alatt a marihuána, a dronabinol és a placebo csoport résztvevői 3,51 kg-ot, 3,18 kg-ot és 1,3 kg-ot híztak. A HIV-pozitív marihuána dohányosok körében végzett tanulmányban Haney és munkatársai 15 arról számoltak be, hogy a marihuána és a dronabinol egyaránt jelentős és összehasonlítható mértékben növelte az ételfogyasztást a résztvevők között. Végül Bedi és mtsai 16 megvizsgálták a HIV-pozitív marihuána dohányzókat, és megállapították, hogy a nagy dózisú dronabinol hatékonyan növeli a kalóriabevitelt, de az ismételt adagolás tűnt toleranciának ezeknek a hatásoknak. Fontos, hogy a legtöbb vizsgálatban a minták mérete kicsi volt.

MARIJUANA ÉS A TEST SÚLYA RÁKOS BETEGEKBEN

Ami a rákos betegeket illeti, az 1975 és 1996 között publikált tanulmányokat vizsgáló szakirodalom áttekintésében Voth és Schwartz 17 arról számolt be, hogy a marihuána ígéretes az émelygés kezelésének és az étvágy serkentésének eszközeként. Újabb tanulmányok azonban szerény eredményeket jeleznek. Például egy hathetes vizsgálatban, amelyen 243 svájci rákos kachexiában szenvedő beteg vett részt, a kutatók összehasonlították a kannabisz-kivonat súlyindukáló hatásait a placebóval. 18 E tanulmány független vizsgálóbizottsága a vizsgálat idő előtti leállítását javasolta 156 kezdeti beteg eredményeinek elemzése után, mivel az aktív gyógyszer és a placebo között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség.

Jatoi és mtsai 19 469 előrehaladott daganatos beteget vizsgáltak, akiket randomizáltak orális megestrolra, orális dronabinolra vagy mindkét szerre. A megestrolt szedő résztvevők nagyobb súlyt kaptak, mint a dronabinolt szedők (a kiindulási tömeg 11% -a 3% -kal szemben). Ezenkívül a kombinált kezelés nem nyújtott további előnyöket, mint önmagában a megestrol.

Ahhoz, hogy ezeket a megállapításokat kockázat/haszon perspektívába helyezzük, Yeh és munkatársai szerint a marihuána használatának 20 lehetséges klinikai kihívása az eufória, az aluszékonyság, a szedáció, a fáradtság és a hallucinációk közé tartozik - ezek a kockázatok különösen bizonytalanok a bizonytalan vagy zavaros idős betegek számára. valamint legyengült betegek. Ez természetesen nem oldja meg a marihuánával történő kábítószer-eltérítés kockázatával kapcsolatos további klinikai aggályokat.

MARIJUANA ÉS SÚLYTANULMÁNYOK A KÖZÖSSÉGI MINTÁKBAN

A marihuána súlyhatásait HIV/AIDS-ben és rákban szenvedő betegeknél vizsgáló tanulmányok mellett számos nagy epidemiológiai tanulmány létezik, amelyek összefüggéseket tártak fel a marihuána-használat és a testtömeg között. Például egy 15 éves longitudinális vizsgálat, a Coronary Arttery Risk Development in Young Adults (CARDIA) tanulmány adatainak felhasználásával a kutatók 3617 résztvevőt vizsgáltak, 18-30 év közöttiek, akik reprezentatívak voltak a fekete-fehérek a kiválasztott közösségi oldalakon. 21 A kutatók összehasonlították azokat a résztvevőket, akiknél korábban nem használtak marihuánát (2 252; 62%), és azokat, akiknél korábban már volt használatuk (1 365; 38%). A marihuána szélesebb körű használatához magasabb napi kalóriabevitel társult (például 3355 kcal/nap azoknál a résztvevőknél, akik a 15 éves periódus alatt 1800 vagy több napot használtak marihuánát, míg nem használóknál 2746 kcal/nap), de nem a testtömeg-index növekedése. 21

A Le Strat és a Le Foil 22 két nagy epidemiológiai vizsgálat, az Országos Epidemiológiai Felmérés Alkohollal és a Kapcsolódó Feltételekkel 23 (NESARC; N = 41 633) és a Nemzeti Komorbiditási Felmérés Replikációs Tanulmánya 24 (NCS-R; N = 9103) adatait vizsgálta. Az elhízás korrigált prevalencia aránya a NESARC-ban és az NCS-R-ben a marihuána-fogyasztást nem jelentő résztvevők körében 22,0, illetve 25,3 százalék volt, míg az előző 12 hónapban a marihuánát használó résztvevők elhízás korrigált prevalencia-aránya (legalább 3-szor hét) 14,3, illetve 17,2 százalék volt. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az elhízás gyakorisága valójában alacsonyabb azoknál, akik marihuánát használnak, a nem használókhoz képest.

Smit és Crespo 25 megvizsgálta a harmadik országos egészségügyi és táplálkozási vizsgálati felmérés felnőttjeire vonatkozó adatokat (Hanes III; N = 10 623), és összehasonlította a jelenlegi marihuána-fogyasztókat a nem jelenlegi felhasználókkal. Míg a jelenlegi marihuána-fogyasztók magasabb kalóriabevitelről számoltak be, mint a nem fogyasztók, a testtömeg-index ismét alacsonyabb volt a jelenlegi felhasználóknál. Egyébként a jelenlegi felhasználók körében a kutatók a dohányzás magasabb arányát is megállapították.

Végül egy 21 éves, ausztráliai longitudinális nyomonkövetési tanulmányban Hayatbakhsh és munkatársai 2666 fiatal felnőttnél tanulmányozták a marihuána-fogyasztás és a testsúly közötti kapcsolatot. A korábbi nyomozókhoz hasonlóan a túlsúly és az elhízás alacsonyabb előfordulását tapasztalták a marihuánát használó kohorszban.

Míg a nagy epidemiológiai vizsgálatok előző eredményei paradoxnak tűnnek (vagyis hogy a marihuána használata inkább alacsonyabb, mint magasabb testtömeg-indexhez kapcsolódik), úgy tűnik, hogy ezeket elhízott patkányok vizsgálata is alátámasztja. 27 Ebben a vizsgálatban elhízott és normál testsúlyú patkányoknak 28 napos időszak alatt kannabisz-kivonatot adtak be. A vizsgálat végén az elhízott csoport súlynövekedése lassabban következett be, mint a normál testsúlyú csoportban. Más szóval, az elhízott patkányok lassabban híztak.

MARIJUANA: SZABÁLYOZÁSI HATÁS?

A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy míg az alacsony testsúlyú egyének valószínűleg híznak az akut marihuána-fogyasztás mellett, a közösségi mintákban szereplő egyének fordított összefüggést mutatnak a marihuána-használat és a testtömeg-index között. Noha pusztán spekulatív, a marihuánának valóban széles spektrumú szabályozó hatása van a testtömeg tekintetében - növekvő súlyú az alacsony testsúlyúaknál, de nem azoknál, akik normálisak vagy

túlsúly. Csak további tanulmányok fogják felkavarni ezt az érdekes lehetőséget.

KÖVETKEZTETÉS

A marihuána klinikailag ellentmondásos anyag, de az egyik lehetséges orvosi előny a súlygyarapodás lehet. A rendelkezésre álló vizsgálatok szerint étvágygerjesztés és súlygyarapodás is előfordulhat a HIV/AIDS és/vagy a rák miatt fizikai fogyatékossággal küzdő betegeknél. Bár előfordulhat súlygyarapodás, ez nem nagyobb, mint a súlygyarapodás kiváltására jelenleg rendelkezésre álló szerek (pl. Megestrol). Ami a marihuána testtömegre gyakorolt hatását illeti az általános populációban, úgy tűnik, hogy a használat alacsonyabb testtömeg-indexhez kapcsolódik. Ez a megfigyelés részben magyarázható a rövid távú és a hosszú távú használat különbségeivel, a komorbid polidrogok használatával és/vagy az érdekes elmélettel, miszerint az ételek és a drogok versenyezhetnek az agy ugyanazon jutalomhelyeiért. Alternatív megoldásként a marihuána valóban szabályozó vegyület lehet, növeli a súlyt az alacsony testsúlyúaknál, de nem azoknál, akik normálisak vagy túlsúlyosak. Csak további kutatások tárják fel a választ a marihuána sokoldalúnak tűnő súlyhatásaira.

Lábjegyzetek

FINANSZÍROZÁS:A cikk kidolgozásához és megírásához nem volt finanszírozás.

PÉNZÜGYI KÖZLEMÉNYEK:A szerzőknek nincsenek a cikk tartalmához kapcsolódó érdekellentétek.