Növekvő kóros elhízás a nők körében: megfigyelési, népességalapú tanulmány

Julie A Pasco

1 A mozgásszervi és anyagcserezavarok epidemiológiai osztálya, Orvostudományi Kar, Deakin Egyetem, PO Box 281, Geelong, Victoria, 3220, Ausztrália

2 NorthWest Akadémiai Központ, Orvostudományi Tanszék, Melbourne-i Egyetem, St Albans, Victoria, Ausztrália

3 Orvostudományi Tanszék, Barwon Health, Geelong, Victoria, Ausztrália

Sharon L Brennan

1 A mozgásszervi és anyagcserezavarok epidemiológiai osztálya, Orvostudományi Kar, Deakin Egyetem, PO Box 281, Geelong, Victoria, 3220, Ausztrália

2 NorthWest Akadémiai Központ, Orvostudományi Tanszék, Melbourne-i Egyetem, St Albans, Victoria, Ausztrália

4 Ausztrál Musculo-Skelet Science Intézet, Melbourne-i Egyetem, St Albans, Victoria, Ausztrália

Mark A Kotowicz

1 A mozgásszervi és anyagcserezavarok epidemiológiai osztálya, Orvostudományi Kar, Deakin Egyetem, PO Box 281, Geelong, Victoria, 3220, Ausztrália

2 NorthWest Akadémiai Központ, Orvostudományi Tanszék, Melbourne-i Egyetem, St Albans, Victoria, Ausztrália

3 Orvostudományi Tanszék, Barwon Health, Geelong, Victoria, Ausztrália

Absztrakt

Háttér

Az elhízási járványt általában annak a népességnek az aránya figyeli, amelynek testtömeg-indexe (BMI) meghaladja a 30 kg/m 2 -et, de ez elfedi a kórosan elhízottak növekvő arányát. Ez a kérdés fontos, mivel az elhízás szintjének növekedésével erősödnek a káros egészségügyi kockázatok. A tanulmány célja annak meghatározása volt, hogy a kóros elhízás (BMI ≥ 40,0 kg/m 2) prevalenciája hogyan változott egy évtized alatt Ausztrália délkeleti részén élő nők körében.

Mód

A nők BMI-jét a Geelong Osteoporosis vizsgálatban (GOS) két év alatt határozták meg, egy évtizedes különbséggel. A magasságot és a súlyt 1993–7 során 1494 nőnél (20–94 évesek) és 1076 (20–93 év közötti) nőnél (2004–8) mértük, és a BMI-t kilogrammban kifejezett tömeg osztva a magasság négyzetével méterben (kg/m 2). A prevalencia becsléseket életkor szerint standardizálták, hogy lehetővé tegyék a közvetlen összehasonlítást.

Eredmények

Az átlagos BMI az 1993–7-es 26,0 kg/m 2 -ről (95% CI 25,7–26,3), 2004–8-ra 27,1 kg/m 2 -re (95% CI 26,8–27,4) emelkedett. Ebben az időszakban a morbid elhízás prevalenciája 2,5% -ról 4,2% -ra nőtt, a morbid elhízás standardizált morbiditási aránya 1,69 (95% CI 1,26-2,27). Az átlagos BMI és a morbid elhízás prevalenciájának növekedését minden életkorban és a társadalmi-gazdasági spektrumban megfigyelték.

Következtetések

Ezek a megállapítások azt mutatják, hogy egy évtized alatt megnőtt az átlagos BMI az Ausztrália délkeleti részén lakó nők körében, ami a kóros elhízás prevalenciájának mérhető növekedését eredményezte.

Háttér

Az elhízási járványt Ausztráliában általában annak a népességnek az aránya figyeli, amelynek testtömeg-indexe (BMI) meghaladja a 30 kg/m 2 -et [1]. Ami azonban nem annyira nyilvánvaló, az az egyre növekvő arányú, akik kórosan elhízottak. Ez a kérdés fontos, mivel az elhízás szintjének növekedésével a káros egészségügyi kockázatok és az egészségügyi kiadások erősödnek [2]. Az elhízással kapcsolatos egészségügyi kiadások Ausztráliában meghaladták a 8 milliárd dollárt 2008-ban, amely magában foglalta az anyagcsere-betegségekkel, a szívbetegségekkel és a műtéti szövődményekkel járó kiadásokat [3], de nem világos, hogy e kiadások mekkora hányada kapcsolódott az elhízás különböző szintjeihez. A szolgáltatóknak egyre inkább olyan berendezésekbe kell befektetniük, amelyeket a betegesen elhízottak befogadására terveztek. Úgy tűnik, hogy mind a közvetlen, mind a közvetett költségek felerősödnek, mivel a kóros elhízás prevalenciája növekszik.

Ausztráliában kevés, ha van ilyen, tanulmány leírta a populációban előforduló kóros elhízás mintázatát. Így arra törekedtünk, hogy dokumentáljuk a kóros elhízás (BMI ≥ 40,0 kg/m 2) prevalenciájában bekövetkezett változásokat, amelyek egy évtized alatt jelentkeztek Ausztrália délkeleti részén élő nők körében.

Mód

Tárgyak

A súlyt 0,1 kg-os pontossággal mértük elektronikus mérlegekkel, az álló magasságot 0,001 m-es pontossággal mértük egy falra szerelt sztadiométerrel és a BMI-t súly/magasság 2-ben (kg/m 2) kifejezve. Egy 40,0 kg/m 2 vagy ennél nagyobb BMI-vel rendelkező felnőttről azt írják le, hogy kórosan elhízott (III. Osztályú elhízás), de ez a kifejezés azokra is vonatkozhat, akiknek a BMI-ja meghaladja a 35 kg/m 2-t, és elhízással összefüggő társbetegségek [ 5]. Kizárólag a BMI kritériumok alapján azonosítottuk a kóros elhízást. A II. Osztályú elhízás a BMI-nek 35,0-39,9 kg/m 2, az I. osztályú elhízás a BMI-nek 30,0-34,9 kg/m 2, a túlsúly a BMI-nek 25,0-29,9 kg/m 2, a normál testsúly a BMI-nek 18,5-24,9 kg/m 2 és alsúly a BMI 2-ig [6]. A területalapú társadalmi-gazdasági helyzetet (SES) az Ausztrál Statisztikai Hivatal (ABS) 1996. évi 1993–7 .; 2006. és 2004.–8. Évekre vonatkozó népszámlálási adatai alapján határozták meg a területek társadalmi-gazdasági indexének (SEIFA) értékeivel. ). A SEIFA értékeket használtuk a relatív társadalmi-gazdasági hátrányok indexének hozzárendeléséhez, amelyet kvintilisbe soroltunk a vizsgálati régió határértékei szerint.

Statisztikai analízis

Az egyes BMI-kategóriák 1993–7-es és 2004–8-as előfordulási gyakoriságának összehasonlítása érdekében mindkét időintervallum-adatsort korcsoportokra osztották, és a Barwon Statisztikai Osztály 2006-os népszámlálási népességi adatai szerint korosztályosították (ABS katalógusszám 2001.0 ). A morbid elhízás standardizált morbiditási hányadát (SMR) a 2004–8-as adatkészlet standardként történő felhasználásával számították ki.

Asztal 1

Tantárgyi jellemzők a két értékelési időszakra, 1993–7 és 2004–8

1993-72004-8n = 1,494n = 1,076

Kor (év); medián (interkvartilis tartomány)	54,2 (37,4–71,6)	51,1 (34,7–65,9)
BMI kategóriák *; n (%)
kóros (III. osztályú) elhízás	34 (2,3%)	44 (4,1%)
osztályú elhízás	75 (5,0%)	81 (7,5%)
I. osztályú elhízás	227 (15,2%)	191 (17,8%)
túlsúly	494 (33,1%)	333 (31,0%)
normál súlyú	635 (42,5%)	412 (38,3%)
alsúlyú	29 (1,9%)	15 (1,4%)

* BMI (kg/m 2) kóros (III. Osztály) elhízás esetén ≥40,0, II. Osztályú elhízás 35,0-39,9, I. osztályú elhízás 30,0-34,9, túlsúlyos 25,0-29,9, normál súlyú 18,5-24,9, alsúlyos 1). Egy évtizeddel később, 2004–8 között 44 (4,1%) nő volt kórosan elhízott (III. Osztályú elhízás), 81 (7,5%) II. Típusú elhízás, 191 (17,8%) I. típusú elhízás és 333 (31,0%) túlsúlyosak, 412 (38,3%) normál, 15 (1,4%) pedig alacsony.

A kóros elhízás esélye 2004–8-ban 76% -kal volt magasabb 1994–7-hez képest (OR = 1,76, 95% CI 1,12–2,78). Ez az összefüggés a SES-hez való igazítás után is fennmaradt (az adatokat nem mutatjuk be), és a SES-kategóriák között következetesnek találtuk.

A kóros elhízás (III. Osztályú elhízás) korosztályos prevalenciája 1993–7 között 2,5%, 2004–7 között 4,2% volt; a II. osztályú elhízás prevalencia adatai 5,6% és 7,3%, az I. osztályú elhízásé 15,1% és 17,6%, a túlsúlyosaké 31,8% és 30,8%, a normál testsúly esetén 43,4% és 38,8%, valamint az alsósúlyé 1,6% és 1,3% volt (ábra 1). A kóros elhízás (III. Osztályú elhízás) SMR-értéke 1,69 (95% CI 1,26–2,27).

Cím: A túlsúly és az elhízás prevalenciája a BMI szerint az Ausztrália délkeleti részén lakó nők esetében 1993–7 és 2004–8 között. Jelmagyarázat: A halmozott oszlop hisztogram a morbid (III. Osztály) elhízás (BMI ≥ 40,0 kg/m 2), a II. Osztályú elhízás (BMI 35,0-39,9 kg/m 2), az I. osztályú elhízás (BMI 30,0-34,9 kg/m 2), túlsúlyos (BMI 25,0-29,9 kg/m 2), normál súlyú (BMI 18,5-24,9 kg/m 2) és alsúlyos (BMI 2). Az adatokat a Barwon Statisztikai Osztály (ABS katalógusszám: 2001.0) 2006. évi népszámlálási adataihoz viszonyítva, életkor szerint standardizáltuk, és két időszakra, 1993–7 és 2004–8.

Vita

Jelentésünk szerint az átlagos BMI 4,2% -kal nőtt a nők körében az 1993–7 és 2004–8 közötti évtizedben. A morbid elhízás 2004–8-as és 1993–7-es elterjedtségének összehasonlítása 1,26 és 2,27 között SMR-t eredményezett a kóros elhízás szempontjából, ami ezen tíz év alatt mérhető növekedést mutat. A populációban a BMI harang alakú megoszlása miatt az eloszlás magasabb BMI-re történő eltolódása a szélsőségesebb BMI-értékek prevalenciájának markáns arányos növekedését eredményezte. A BMI szélsőségesebb kategóriáinak aránytalan növekedéséről az USA-ban 2000 és 2005 között hasonlóan számoltak be a felnőttek esetében is [7].

Eredményeink azt mutatják, hogy a kóros elhízás arányának növekedése nem korlátozódott bizonyos korosztályokra vagy különböző SES csoportokra. A növekvő társadalmi hátrány mellett nagyobb zsírosságot és egészségtelen életmódválasztást figyeltek meg az elhízás fokozott kockázatával együtt [8]. Kíváncsi, hogy jelenlegi tanulmányunk a morbid elhízás prevalenciájának növekedését mutatta-e a SES spektrumban. Feltételezhetjük, hogy a kóros elhízás növekedése a lakosság egészét érinti, így a teljes populációeloszlást az elhízással összefüggő betegségek nagyobb kockázata felé tolja el. Tekintettel azonban a tanulmányunkban szereplő kisméretű, elhízott nők kis számára, nem biztos, hogy elegendő erő állt rendelkezésre a SES-különbségek végleges tesztelésére, és hihető, hogy a nagyobb mintanagyság egyenlőtlenséget mutathat a morbid elhízás növekedésében a SES-csoportok között. Akárhogy is, adataink arra engednek következtetni, hogy az egész népességre kiterjedő megközelítések, amelyek megváltoztatják a viselkedés alapjául szolgáló körülményeket, indokolttá válhatnak a kóros elhízás növekvő arányának leküzdésére a népesség minden alcsoportja számára.

E tanulmány erőssége a vizsgált populáció véletlenszerű jellegében rejlik, és abban, hogy a BMI kiszámításához használt antropometriai intézkedéseket mérték, és nem önállóan jelentették be, ami növelné a téves osztályozás lehetőségét [9,10]. Lehetséges azonban, hogy a részvételi elfogultság idővel megváltozhatott. Nem indokolatlan, hogy az elhízással járó társadalmi megbélyegzés [11] megváltozhat az elhízási járvány előrehaladtával, és nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy ez eltérő módon befolyásolhatta a részvételt a két időszakban. Sőt, a BMI korlátai, mint az adipozitás mutatója, korábban bizonyítottak, különösen izomtesttel rendelkező egyének és idősek esetében [1], és ezt az elemzések nem vették figyelembe.

Következtetések

Megállapítottuk, hogy egy évtized alatt nőtt az átlagos BMI az Ausztrália délkeleti részén élő nők körében, ami a kóros elhízás prevalenciájának mérhető emelkedését eredményezte.

Rövidítések

ABS: Ausztrál Statisztikai Hivatal; BMI: Testtömeg-index; GOS: Geelong Osteoporosis Study; SEIFA: társadalmi-gazdasági index a területekre; SES: Társadalmi-gazdasági helyzet; SMR: Standardizált morbiditási arány

Versenyző érdekek

Nincs releváns közzététel.

A szerzők hozzájárulása

A JAP megfogalmazta a tanulmányt, kidolgozta a módszereket, elvégezte az irodalomkutatást és vezette a végleges kézirat kidolgozását. Az SLB és a MAK hozzájárult a tanulmány kialakításához, tervezéséhez és adatértelmezéséhez, és szellemi tartalmat biztosított a végleges kézirathoz. Minden szerző elolvasta és jóváhagyta a végleges kéziratot.

A publikáció előtti történet

A cikk előzetes közzétételi előzményei itt érhetők el:

Köszönetnyilvánítás

A tanulmányt az ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács (NHMRC), a viktoriánus egészségfejlesztési alapítvány (VHPF) és a Geelong Regionális Orvosi Alapítvány finanszírozta, de nem vettek részt a tanulmány tervezésében vagy lebonyolításában; az adatok gyűjtése, kezelése, elemzése és értelmezése; vagy a kézirat előkészítése, áttekintése vagy jóváhagyása során. Az SLB-t az NHMRC Korai Karrier Fellowship támogatja (1012472).