Niacin alkalmazása cukorbetegeknél

Sikeresen hozzáadta figyelmeztetéseihez. Új tartalom közzétételekor e-mailt kapunk.

Nem tudtuk feldolgozni a kérését. Kérlek, próbáld újra később. Ha a probléma továbbra is fennáll, kérjük, lépjen kapcsolatba a [email protected] címmel.

A niacin rendkívül hatékonyan csökkenti az összkoleszterin, az LDL és a trigliceridek szintjét, valamint növeli a HDL szintjét. Némi aggodalomra ad okot azonban a glükózra gyakorolt hatása, valamint az, hogy biztonságos-e a használata cukorbetegségben és hiperlipidémiában szenvedő betegeknél.

Számos tanulmány értékelte a niacin glükózra gyakorolt hatását cukorbetegeknél. Goldberg és Jacobson 13 cukorbeteg és 9,6% -os átlagos HbA1c-érték kezelésében tanulmányozták a niacin hozzáadásának hatásait. A betegek azonnali felszabadulású niacint kaptak, amelyet négy hét alatt napi 4,5 g-ig titráltak. A niacinnal kezelt betegeknél a HbA1c 21% -kal, az átlagos plazma glükózszint pedig 16% -kal emelkedett.

James R. Taylor

Az artériás betegség többszörös beavatkozási próbájában (ADMIT) 125 hiperlipidémiás és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő beteg vett részt. A betegeket azonnali felszabadulású niacint kapták, napi 1 g-ig, egy 12 hetes bejáratási időszak alatt. Ezután a betegeket véletlenszerűen 48 hetes niacinnal vagy placebóval kapták; a niacin dózisa átlagosan napi 2,5 g volt. 48 hét alatt a niacin az éhomi glükóz mérsékelt növekedésével járt. Az éhgyomri glükóz növekedése leginkább a dózis titrálási periódusaiban mutatkozott meg, néhány hét múlva a glükóz visszatért az alapszintre. A niacint kapó betegeknél a HbA1c nem változott; a placebót kapók azonban 0,3% -os HbA1c csökkenést tapasztaltak. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az azonnali felszabadulású niacin napi 3 g alatti adagokban biztonságosan alkalmazható 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél.

A cukorbetegség-ellenőrzés értékelése és a Niaspan Trial hatékonyságának értékelése (ADVENT) 148 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő beteget követett, akik 1 g vagy 1,5 g nyújtott hatóanyag-leadású niacint (Niaspan, Abbott Laboratories) vagy placebót kaptak. A felvételi kritériumok között szerepelt a stabil 2-es típusú cukorbetegség, amelynek HbA1c-értéke kevesebb, mint 9%, és az éhomi glükóz kevesebb, mint 200 mg/dl. 12 hét után a kutatók nem figyeltek meg jelentős változásokat a HbA1c-ben. Az átlagos HbA1c 7,21% -ról 7,5% -ra nőtt azoknál a betegeknél, akik 1,5 g ER niacint kaptak. Az éhomi vércukorszint a negyedik és a nyolcadik héten megemelkedett, de a vizsgálat végére (16. hét) visszatért az alapértékekre. A betegek három százaléka hiperglikémia miatt hagyta abba a niacint. A kutatók megítélése alapján a glikémiás kontroll romlott a napi 1 g, 1,5 g és placebo placebót kapó betegek 18% -ánál, 29% -ánál és 12% -ánál.

A HDL-ateroszklerózis kezelési tanulmány (HATS) értékelte a lassan felszabaduló niacin (Slo-Niacin, Upsher-Smith Laboratories) és a szimvasztatin alkalmazását 160 koszorúér-betegségben szenvedő betegnél. A niacin átlagos dózisa napi 2,4 g volt. Ezen betegek közül csak 25-nél volt cukorbetegség, és a kiindulási éhomi glükóz szintjük kevesebb volt, mint 180 mg/dl. A kiindulási éhomi glükóz a szimvasztatin és niacin csoportban 144 mg/dl volt, szemben a placebo csoportban 136 mg/dl. Ebben a csoportban az éhomi glükóz növekedett a három és nyolc hónapos látogatások alkalmával. Három hónap elteltével a szimvasztatin és niacin csoport átlagos éhgyomri glükózja 163 mg/dl volt, szemben a 124 mg/dl-rel a placebo csoportban. Nyolc hónapnál az éhomi éhgyomri átlagos aktivitás 141 mg/dl volt az aktív kezelésnél, míg 121 mg/dl a placebónál. Egy év alatt az éhgyomri átlagos glükóz majdnem azonos volt a két csoportban - 135 mg/dl vs. 133 mg/dl -, az aktív kezelési csoport valamivel magasabb volt.

Abhimanyu Garg, MBBS, MD és Scott M. Grundy, Ph.D., 1990-ben publikált tanulmányt végzett, amely meghatározta a nikotinsav hatékonyságát nem inzulinfüggő cukorbetegségben szenvedő diszlipidémiás betegeknél. A betegeket naponta háromszor 1,5 g nikotinsavhoz rendelték, vagy nyolc hétig nem végeztek terápiát. A kontroll csoporthoz képest a nikotinsavhoz rendelt betegeknél az összes koleszterinszint 24% -kal, a plazma trigliceridek 45% -kal, a nagyon alacsony LDL-érték 58% -kal, az LDL pedig 15% -kal csökkent. A nikotinsav 34% -kal növelte a HDL szintet. A nikotinsav azonban társult a glikémiás kontroll romlásával; ez 16% -kal növelte az átlagos plazma glükózkoncentrációt, 21% -kal növelte a HbA1c szintet, és egyes betegeknél markáns glycosuriát váltott ki. A kutatók azt javasolták, hogy a nikotinsav óvatossággal alkalmazható ebben a betegcsoportban, és nem első vonalbeli hipolipidémiás gyógyszerként nem inzulinfüggő cukorbetegségben.

Koszorúér-gyógyszer projekt

A szívkoszorúér-projekt a napi 3 g azonnali felszabadulású niacin, egyéb szerekkel vagy placebóval együtt történő alkalmazását értékelte múltbeli miokardiális infarktusban szenvedő betegeknél. Nem figyeltek meg különbségeket a glükózuriában vagy az új cukorbetegség gyógyszerek hozzáadásában a niacint kapó betegeknél a placebóval szemben. Az éhomi glükóz mérsékelten és szignifikánsan emelkedett a niacinnal kezelt csoportban egy, két és négy év alatt.

A kezelés abbahagyása után az éhgyomri glükóz visszatért a kiindulási értékre a niacinnal kezelt csoportban, de emelkedett a placebo csoportban. Az ezt követő elemzés azt mutatta, hogy a niacin hosszú távú kardiovaszkuláris előnyei felülmúlják a glükózra gyakorolt esetleges hatásokat.

Tehát napi 2,5 g vagy annál kisebb dózisban történő alkalmazás esetén a legtöbb betegnél a niacin nem mutat klinikailag jelentős hatást a glükózra és a HbA1c-re. A negatív glikémiás hatások a niacin felfelé történő titrálása során látszanak a legszembetűnőbbek. A hatások gyakran átmenetiek és viszonylag rövid idő után visszatérnek a kiindulási szint közelébe. Úgy tűnik, hogy a glikémiás hatások markánsabbak a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél, mint a cukorbetegeknél.

Azt is meg kell jegyezni, hogy ezen vizsgálatok többségében viszonylag jól kontrollált cukorbetegségben szenvedő betegek vettek részt, így a niacin glikémiás hatása rosszul kontrollált cukorbetegségben szenvedőknél jelentősebb lehet. A niacin számos CV-előnnyel rendelkezik, és a cukorbetegségre gyakorolt bármilyen hatás adott esetben a cukorbetegség terápiájának enyhe beállításával magyarázható.

James R. Taylor, PharmD, CDE, a gainesville-i Floridai Egyetem Gyógyszerészeti Gyakorlat Tanszékének klinikai docense.

Bár több nagyobb tanulmány szerint a niacin minimális vagy szerény hosszú távú hatással van a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő emberek vércukorszintjére, e tanulmányok elolvasása alapján nem egyértelmű, hogy módosultak-e a glükózszabályozásra szolgáló gyógyszerek. Valójában azok a megfigyelések, amelyek szerint a glükóz leginkább a tanulmány korábbi szakaszaiban emelkedett, majd visszatért az alapvonal felé, felvetik annak lehetőségét, hogy a kutatók a kísérletek során növeljék a hiperglikémia kezelésére szolgáló gyógyszereket. Ami azt illeti, hogy a niacin még kevésbé befolyásolja-e a cukorbetegségben nem szenvedő emberek glükózszintjét, a kollégákkal való beszélgetésből és saját tapasztalataimból fakadóan úgy vélem, hogy csökkent éhgyomri glükóz vagy glükóz intolerancia esetén a cukorbetegségbe való áttérés kockázata. Ez utóbbi kérdésekre az AIM-HIGH és a HPS2-Thrive tanulmányoknak kell választ adniuk; ezeknek a vizsgálatoknak lehetővé kell tenniük annak értékelését, hogy a niacin-terápia előnyei felülmúlják-e a glükóz anyagcserére gyakorolt káros hatásokat.

- Henry N. Ginsberg, orvos

Irving orvosprofesszor,
Az Irving Klinikai és Transzlációs Kutatóintézet igazgatója,
Columbia Egyetemi Orvosok és Sebészek Főiskolája

Garg A. JAMA. 1990; 246: 723-726.
Goldberg RB. Mayo Clin Proc. 2008; 83: 470-478.