Oligoszacharidok, amelyek további egészségügyi előnyöket tárnak fel

Írta: Danielle Harrison | 2013. április 05

Az oligoszacharidok furcsa hangzású szénhidrátcsoportok, amelyek az emberi egészség előmozdításában és védelmében betöltött számos szerepük miatt egyre nagyobb figyelmet kapnak. A kutatók beszámoltak többek között a székrekedésről, az ásványi anyagok felszívódásáról, a lipid-anyagcseréről, a glükóz-anyagcseréről és az immunmodulációról.

Ezen előnyök közül sok közvetlenül kapcsolódik az oligoszacharidok emésztési rezisztenciájához az emberi testben. Érdekes módon bizonyos enzimek étkezés közben fogyasztva az oligoszacharidokat előállíthatják a bevitt keményítőkből és cukrokból.

Az oligoszacharidok rövid, általában két-tíz cukor hosszúságú cukorláncokból állnak, amelyek egyszerű cukrok és poliszacharidok, például keményítő közé helyezik őket. Noha a név még mindig ismeretlen a fogyasztók számára, ezeket a vegyületeket számos élelmiszer- és kiegészítő termékhez adják, ezek közé tartozik az inulin, az oligofruktóz, az FOS (fruktó-oligoszacharidok) és a GOS (a galakto-oligoszacharidok). Számos növény és zöldség természetes összetevője, beleértve a cikória gyökerét, a csicsókát, a hagymát, a hüvelyeseket, a búzát, az árpát és a spárgát.

Az emberi anyatej az oligoszacharidok másik forrása; gazdag GOS-ellátást biztosít, amelyről bebizonyosodott, hogy támogatja a csecsemők egészséges immunrendszerét. Enyhén édes ízével és alacsony glikémiás indexével az oligoszacharidok egyre nagyobb érdeklődést mutatnak funkcionális élelmiszerekként történő felhasználás céljából.

Az emberi étrendben a szénhidrátokat általában emészthetőnek vagy emészthetetlennek tekintik. Az emészthető szénhidrátok közé tartoznak a keményítők, a szacharóz és a laktóz. Az emészthetetlen szénhidrátok közé tartozik a cellulóz, a sztachioz és más rostok. Az emésztésre ellenálló oligoszacharidok az étkezési rostok másik formája. Az emberi emésztőrendszerből hiányoznak a rostok lebontásához szükséges enzimek, lehetővé téve számukra az emésztőrendszeren való átjutást, és számos, a fent felsorolt egészségügyi előnyhöz juttatva őket.

Sajnos a tipikus amerikai étrend gazdag emészthető szénhidrátokban, és gyakran sajnálatosan hiányos az emészthetetlen rostokban. Ez a diéta magas glükóz- és fruktózszintet eredményez, a súlygyarapodás és a túlzott vércukor felszívódás lehetséges következményeivel. A feltörekvő tudomány ezeket az állapotokat az emésztési problémák, az elhízás, a diszlipidémia, a II-es típusú cukorbetegség, a májbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és az immunrendszer legyengülésének magasabb kockázatával társítja.

Hogyan működnek az oligoszacharidok

Az oligoszacharidot termelő enzimek étkezés mellett történő fogyasztása egy olyan eszköz, amely hasznos lehet a glükóz és a kalória hozzáférhetőségének kezelésében. Az oligoszacharidot termelő enzimek emészthető szénhidrátokat emészthetetlen formákká alakítják, és a megnövekedett rostok előnyét kínálják.

Jelenleg két oligoszacharid-termelő enzim található új étrendi összetevők (NDI) alkalmazásával az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalánál: transzglükozidáz és levanszukráz.

A többi keményítőt emésztő enzimhez hasonlóan a transzglükozidáz is képes hasítani az 1, 4 kötéseket, amelyek összetartják a glükóz egységeket, és így keményítőt képeznek. Ezektől az enzimektől eltérően azonban a transzglükozidáz a felszabadult glükózt egy 1, 6 kötéssel köti össze egy másik szubsztráttal, amelyet az emberi emésztőrendszer nem emészthet könnyen.

Az enzim glükóz-oligoszacharidokként vagy GLOS-ként ismert glükózpolimereket állít elő. Ez hatékonyan eltávolítja az átvitt glükózt az abszorbeálható cukorkészletből, és tovább korlátozza a hozzákötött szubsztrát emészthetőségét. Ha nem emészthető meg, akkor nem szívódik fel. Ha nem szívódik fel, akkor csökkenti a glükóz felszívódását, valamint a kalóriatartalmat. A kötött glükóz ezután hozzájárul a megnövekedett rostterheléshez is.

A levansukráz hasonlóan működik, mint a transzglükozidáz; azonban hasítja a fruktóz-glükóz kötést az asztali cukorban, és a fruktóz molekulát egy másik szubsztrátumhoz kapcsolja, emészthetetlen fruktó-oligoszacharidokat (FOS) hozva létre. Az enzim hatása csökkenti a fruktóz hozzáférhetőségét az abszorpcióhoz, és kevesebb kalóriatartalmat eredményez.

Termékmegfogalmazási ötletek

A transzglükozidáz és a levanszukráz érdekes lehetőségeket kínál az emésztőrendszeri készítmények számára. Az egymással való kombinációk különösen alkalmasak lehetnek egy koncentrált szénhidrát-kezelési alkalmazásra. Más emésztőenzimek bevonása növelheti a szacharóz és keményítő, valamint a potenciálisan befogadó szubsztrátok elérhetőségét. Ez pedig tovább csökkentheti a glükóz és a fruktóz hozzáférhetőségét az abszorpcióhoz.

Az oligoszacharidok egyik érdekes kutatási területe az, hogy képesek prebiotikumként működni. A prebiotikumok nem emészthető szénhidrátok, amelyek serkentik a bélben a hasznos mikroflóra növekedését - probiotikumok. A mikroflóra szerepe az emberi egészség előmozdításában intenzív kutatási terület, és meghatározta az emésztés, az immunitás és a mentális egészség előnyeit, valamint a lipid- és cukoranyagcserét befolyásoló képességét.

A transzglükozidáz és/vagy a levansukráz étrend-kiegészítése hatékonyan növelheti a prebiotikus oligoszacharidok elérhetőségét, támogatva a vastagbél mikroflóra egészséges egyensúlyát.

Az oligoszacharid-termelő enzimek potenciális egészségmegőrző előnyei hasznos eszközzé teszik őket az enzimarzenálban, különösen azok számára, akik aggódnak a vércukorszint-szabályozás, a testsúly-szabályozás, a rostbevitel és az általános egészségügyi menedzsment miatt. Hasznos kiegészítéseket adnak a probiotikus és emésztést támogató termékekhez is.

Danielle Harrison a National Enzyme Company tudományos és szabályozási ügyeit irányítja.