Osteoarthritis

Kövesse blogunkat
http://shoulderarthritis.blogspot.com/
Amiről a legjobb és legfrissebb információkat próbáljuk megadni a vállízületi ízületi gyulladásról.

degeneratív ízületi

Az osteoarthritis alapjai

Az osteoarthritis vagy a degeneratív ízületi betegség (DJD) az ízületi gyulladás olyan formája, amelyet az ízületek simaságának és mozgástartományának elvesztése jellemez nagyobb ízületi gyulladás nélkül.

Tények és mítoszok

Tény: Az alacsony csontsűrűség nem jár együtt osteoarthritissel

A csontsűrűség valójában MAGASABB, nem pedig LOWER, az osteoarthritisben. Az alacsony csontsűrűség az oszteoporózis, egy csontváz rendellenesség árulkodó jele, amelyet a csonttömeg túlzott elvesztése miatt meggyengült csontok jellemeznek.

Az oszteoartritist viszont a megnövekedett csontsűrűség és a csontos növekedések (osteophytes) jellemzik az ízületi porc degenerációval együtt.

Az oszteoporózis és az osteoarthritis két különböző betegség, ellentétes csontsűrűséggel.

Tény: A tejfogyasztás nem akadályozhatja meg az osteoarthritist

A tej kiváló kalciumforrás, amely fontos a csontképződés szempontjából.

Az alacsony kalciumtartalmú étrend azonban ismerten növeli az osteoporosis, és nem az osteoarthritis esélyét.

A kalciumbevitel nincs közvetlenül összefüggésben az osteoarthritis megjelenésével. Az A-, C- és E-vitaminokat, a fő antioxidánsokat azonosították, amelyek képesek megvédeni a porcot és a kötőszövetet az oxigéngyök károsodásától. A D-vitamin szintén fontos szerepet játszhat az osteoarthritisben a csont mineralizációja és a sejtek differenciálódása révén. A helyes táplálkozási gyakorlatok bizonyos mértékig hozzájárulhatnak az egyének védelméhez az osteoarthritis ellen.

Tény: Az osteoarthritis nem okoz csonteróziót.

Az osteoarthritis nem okoz csontvesztést vagy törést. Éppen ellenkezőleg, a csontreszorpció hiánya miatt megnövekedett csontsűrűséggel és rendellenes növekedéssel (osteophytákkal) jár.

Az alacsony csontsűrűség miatt fellépő gyenge, porózus csontstruktúrák az oszteoporózis, egy különálló és különálló betegség tünetei.

Előfordulása

Az osteoarthritis vagy degeneratív ízületi betegség (DJD) a leggyakoribb ízületi gyulladás, amely több mint 20 millió embert érint az Egyesült Államokban. A DJD valószínűleg valamennyire szinte minden 60 év feletti embert érint, de a tünetek gyakran enyhék.

Néhány személy veleszületetten hajlamos a degeneratív ízületi betegségekre, mert megváltoznak az ízületi porc fontos fehérje-építő blokkjainak szerkezete, amely az ízületek felületét borítja. Ezek a látszólag kicsi, de jelentős rendellenességek hajlamosítják az ízület kopását és elfajulását. Más esetekben az ízületi sérülések hozzájárulhatnak a DJD kialakulásához.

Anatómia

A csípőben a DJD fájdalmat okozhat az ágyék körül vagy a comb belső részében. Vannak, akik a fenékre, a térdre vagy a comb oldalára utaló fájdalmat éreznek. A csípő degeneratív ízületi betegsége sántítást okozhat, és korlátozhatja például a mozgás tartományát, ami megnehezíti a lábak szétterítését.

A térd degeneratív ízületi betegsége fájdalmat és merevséget okozhat a térdben, ami az ízület rácsos vagy elkapó érzésével jár együtt, amikor mozgatják. Megnehezítheti a lépcsőn való fel és le járást, és csomókat lehet észlelni, különösen a térd középső (belső oldala) mentén. Ha a fájdalom megakadályozza a térd mozgását vagy edzését, a térd körüli nagy izmok gyengülnek.

Az ujjak degeneratív ízületi megbetegedése csontos duzzanatot okozhat az ujjak ízületei körül, esetleg ezen ízületek fájdalma és merevsége is. Az ujjakban: Az ujjak ízületi szövetének lebomlása csontos növekedéseket (sarkantyúkat) képez ezekben az ízületekben. Ha sarkantyúk fordulnak elő az ujjak végízületeiben, akkor Heberden csomópontjainak nevezzük őket. Ha az ujjak közepén lévő ízületekben fordulnak elő, akkor Bouchard csomópontjainak nevezik őket (lásd 1. és 2. ábra).

A láb degeneratív ízületi betegsége leggyakrabban a nagylábujj tövében lévő nagy ízületet érinti. Merevség, csomósság és fájdalom társulhat. Szűk cipő és magas sarkú cipő súlyosbíthatja ezt a fájdalmat.

A gerinc degeneratív ízületi betegsége a hát merevségét okozhatja, és időnként a gerincvelőn és a gerincen átfutó idegeken jelentkező nyomás tüneteit okozhatja. Ez utóbbiakat különösen fontos észrevenni, és ezek magukban foglalhatják a karok vagy lábak zsibbadását vagy gyengeségét, a bél- vagy hólyagszabályozás nehézségeit, az egyensúly elvesztését és a karokon vagy a lábakon keresztül sugárzó fájdalmat.

Csont sarkantyú

A csont sarkantyúk kétféle típusúak. Az egyik az a fajta, amely osteoarthritissel vagy degeneratív ízületi betegséggel járó ízület közelében keletkezik. Ebben a helyzetben a porc kopott, és a csont válaszul extra csontot növeszt az ízület felületének peremén. Ezek a "sarkantyúk" az "oszteofiták" hivatalos nevet viselik. Az osteoarthritic váll, a könyök, a csípő, a térd és a boka közös jellemzői. Ezeknek az osteophytáknak az eltávolítása fontos része az ízületpótló műtétnek, de eltávolításuk a mögöttes ízületi gyulladás kezelése nélkül általában nem hatékony a tünetek enyhítésében.

A csont sarkantyújának második típusa akkor fordul elő, amikor az ínszalagok vagy az inak csonthoz való kötődése meszesedik. Így előfordulhat a láb alján az Achilles-ín körül és a váll coroacoacromialis szalagjában. Így a sarkantyúk gyakran lenyűgözőnek tűnnek a röntgensugarakon, de mivel a szalagok anyagában vannak, ritkán okoznak elegendő problémát a kivágáshoz.

Tünetek

Az oszteoartritist az ízületi fájdalom és a fájdalom klinikai tünetei, a mozgás és az instabilitás korlátozott tartománya, az ízületi porc ízületi terének eróziójának radiográfiai bizonyítéka, a subchondralis csont és az osteophyták szűkülete (sarkantyúk) szűkíti. Egyéb tünetek: merevség és érdesség a mozgáskor; ezek a tünetek súlyos használat után rosszabbak.

Az OA kóros változásai mind a porcot, mind a csontokat érintik. Körülbelül 20 évvel ezelőttig az OA-t széles körben feltételezték, hogy tükrözi az ízületek porcainak csapágyfelületeinek passzív erózióját. Az ízületi porc elfajulását normális öregedési folyamatnak tekintették, hasonlóan ahhoz, mint egy autó régi gumiabroncsai, amelyek kimerült használat után elhasználódtak. Ez a nézet gyorsan változik. Az ízületi porc elfajulása és elvesztése az osteoarthritisben a porc anyagcseréjében szerepet játszó patofiziológiai folyamatokkal magyarázható, nem pedig az öregedés miatti elkerülhetetlen mechanikai kopással.

Ha a degeneratív ízületi betegség összefügg az ízületi porc rendellenességeivel, a test számos ízületét érintheti. Másrészt, ha a degeneratív ízületi betegséget sérülés okozza, csak egy ízület lehet érintett. A csípő, a térd, a gerinc és a vállak érintettek leggyakrabban. Ez az állapot néhány ujjízületet érintheti a hüvelykujj és a nagylábujj tövében lévő ízületet is.

Az osteoarthritis tipikus ízületi változásai az egészséges ízület és az osteoarthritis ízületének összehasonlításával láthatók (lásd a 3. és 4. ábrát). Osteoartritisz esetén a normálisan sima porcfelület megpuhul, gödrössé és kopottá válik. A porc lebomlásával az ízület elveszítheti normális alakját. A csontvégek megvastagodnak és csontos növekedéseket vagy sarkantyúkat képeznek, ahol az ínszalagok és a kapszula a csonthoz kapcsolódnak.

A merevség és az ízület deformitása általában lassan halad előre, általános testtünetek nélkül. Ezzel szemben a rheumatoid arthritis (RA) általában korábban kezdődik, gyakran hirtelenebb módon alakul ki. Az RA általában a test mindkét oldalán (pl. Mindkét térd) ugyanazt az ízületet érinti, ami számos ízület kivörösödését, melegségét és duzzadását okozza. Az RA-t gyakran egészségi állapot, fáradtság, fogyás és láz kíséri.

Okoz

Nehéz meghatározni azt a kezdeti eseményt, amely az OA megjelenéséhez vezet. Mindazonáltal minden hipotézis az OA változásokat társítja az ízületek mechanikus túlterheléséhez.

A "kopás" az OA okának széles körben elfogadott magyarázata. Meg kell jegyezni, hogy az OA a porc és a csontanyagcsere egymással összekapcsolódó patofiziológiai meghibásodásának eredménye. Az OA-ban lévő ízületek "kopásának" biomechanikai szempontból történő értelmezése lehetővé teszi a betegek számára, hogy megértsék, miben különbözik az OA az életkorral összefüggő degenerációtól és az ízületek túlzott használatától. Vannak módok az OA "kopás" hatásainak csökkentésére, amelyek magukban foglalják a súlykontrollt, az izomerősítő gyakorlatokat és a megnövelt propriocepciós pontosságot.

Általános vélemény, hogy az OA az ízületi porc fibrillációjaként kezdődik, amely az ízületi porc felületének fokális finom érdesedése, amely végül az ízület csontos komponenseinek másodlagos átalakulásához vezet. Az átalakítás a csontszövetek reszorpciójára és képződésére utal az ízületek mechanikai terhelésének előzményei alapján.

Egy alternatív hipotézis szerint az OA a subchondralis csont merevségéből származik. Normális esetben nem a porc, hanem a csont veszi fel a végtagokra ható ütőerők nagy részét. Ez a "merev csont" hipotézis azt sugallja, hogy az ízületek mechanikus túlterhelése mikrotöréseket eredményezhet az ízületi porc mögött lévő subchondralis csontokban. A törések kijavítása a csont merevségének helyi helyi növekedéséhez vezet. A "merev csont" kevesebb párnát biztosít a fedő porc számára, és így arra kényszeríti a porcot, hogy nagyobb mértékben vegye fel az ütközési energiát. Az erők újraelosztása végül az ízületi porc elfajulásához vezet. Az OA porcos és csontos változásainak kapcsolata nagyon összetett és összefonódik.

A harmadik és kevésbé megalapozott hipotézis a proprioceptív károsodást társítja a térd OA-val. A propriocepció az együttes helyzet és mozgás tudatos és tudattalan érzékelésére utal. A pontos propriocepció kritikus az ízületi stabilitás fenntartásához dinamikus körülmények között. Az ízületek stabilitása fontos, hogy megakadályozzuk a végtagok mechanikai erőinek kopását.