Propranolol

A propanolol magas membránstabilizáló aktivitással rendelkezik, ami túladagoláshoz kinidinszerű hatást eredményez (azaz QRS-megnyúlás).

sciencedirect

Kapcsolódó kifejezések:

  • Atenolol
  • Béta Adrenergic receptor blokkoló ügynök
  • Noradrenalin
  • Migrén
  • Magas vérnyomás
  • Metoprolol
  • Béta Adrenerg Receptor

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Propranolol

Szervek és rendszerek

Kardiovaszkuláris

Szokatlan diszritmiát tulajdonítottak a propranololnak: a sinus ritmus váltakozása az időszakos sinoatrialis blokkolással. A szerzők felvetették, hogy ennek oka az, hogy két útvonalon keresztül létezik szinatrikus vezetés, az első 2: 1 blokkkal, a második pedig valamivel hosszabb vezetési idővel és szakaszos 2: 1 blokttal [1].

Emésztőrendszer

A propanolol ritkán okozhat mesenterialis ischaemiát [2].

Egy 59 éves, hipertireózisban szenvedő fehér férfinak 100 mg propiltiouracilt és 20 mg naponta propranololt adtak. Másnap fokozott hasi fájdalom és véres hasmenés alakult ki nála. Az angiográfia kiváló mesenterialis artéria elzáródást mutatott. Antegrade aorta-mesenterialis bypass műtétet végeztek revaszkularizáció céljából.

A propanolol csökkentheti a splanchnici véráramlást azáltal, hogy csökkenti a szívteljesítményt és szelektíven gátolja az értágító receptorokat a splanchnikus keringésben.

Számos gyógyszer okozhat fix kábítószer-kitöréseket, beleértve a propranololt is [3].

Rögzített kábítószer-kitörés történt egy 61 éves magas vérnyomású nőnél, aki 2 hónapig 10 mg/nap propranololt szedett. Élesen margózott, kerek, viszkető bőrpír és ödéma volt. A propanololt kivonták és az erythema megszűnt 2 hónapig tartó topikális metilprednizolonnal történő kezelés után.

Immunológiai

A propanolol szerepet játszik a túlérzékenységi pneumonitisben [4, 5], bár más béta-blokkolók is társultak ehhez a szövődményhez.

Antianginális gyógyszerek

Propranolol

A propanolol 1- (izopropilamino) -3- (1-nafto-xi) -2-propanol (12.1.2). Ennek a gyógyszernek a szintézisét a 12. fejezet ismerteti .

A propanolol egy nem szelektív β-adrenoblokátor, amely befolyásolja a szívizom mechanikai és elektrofiziológiai tulajdonságait. Csökkenti a szívizom összehúzhatóságát, a pulzusszámot, a vérnyomást és a szívizom oxigénigényét. Ezek a tulajdonságok teszik a propranololt és más β-adrenoblokátorokat hasznos antianginális gyógyszerekké.

A propanololt magas vérnyomás, angina pectoris, supraventrikuláris aritmia, kamrai tachycardia, migrén, hipertrófiás subaortalis stenosis és feokromocitózis kezelésére alkalmazzák. Miokardiális megsértést követően alkalmazzák. A gyógyszer általánosan elfogadott szinonimái: anaprilin, obsidan, inderal, novapranol és defensol.

Adrenerg antagonisták

PROPRANOLOL

A propanolol (Inderal, Wyeth-Ayerst Laboratory, Philadelphia) egy nem szelektív β-adrenerg antagonista, amelyet széles körben alkalmaznak az orvosi állapotok sokféle csoportjának kezelésére, beleértve az aritmiát, az anginát, a magas vérnyomást és a migrént. A propanolol csökkenti az IOP-t, ha topikálisan, 144 145 orálisan, 146 147 vagy intravénásan adják be. 148 Kimutatták, hogy a gyógyszer csökkenti a vizes humor képződését majom és emberi szemekben egyaránt. 149.150 A legtöbb orvos felhagyott a propranolollal a glaukóma kezelésében, mert membránstabilizáló tulajdonságai szaruhártya érzéstelenítést okoznak. Azoknál a betegeknél, akiket orális propranolollal kezelnek olyan betegség miatt, mint például a magas vérnyomás, általában csökken az IOP, különösen akkor, ha a dózis meghaladja a napi 10 mg-ot. 151,152

A szívbetegségek és a szívritmuszavarok kezelésére használt gyógyszerek

Klinikai alkalmazások

A propanololt kamrában és macskában kamrai és supraventrikuláris tachyarrhythmia jelzi. A digoxinnal együtt a pitvarfibrillációban szenvedő betegek kamrai sebességének lassítására használják. Hatékony a szupraventrikuláris tachycardia megszüntetésére és megismétlődésére.

A propanolol hatékony lehet egyedüli szerként a kamrai tachyarrhythmia megszüntetésére, de általában hatékonyabb, ha más antiaritmiás szerekkel kombinálva alkalmazzák. A propanolol hatékonyan csökkenti a sinus arányát hyperthyreosisban, pheochromocytomában és szívelégtelenségben szenvedő betegeknél. Kevés antiaritmiás gyógyszer alkalmazható macskákban. A propanololt mind a supraventricularis, mind a ventricularis tachyarrhythmia kezelésére használták macskáknál közepes sikerrel.

A dendrimerek orális gyógyszerbeadási lehetőségei

Anurag K. Singh,. Umesh Gupta, a szájgyógyászat nanostruktúráiban, 2017

8.1. Propranolol

Adrenoblokkoló gyógyszerek

Propranolol

A propanololt, 1- (izopropilamino) -3- (1-naftiloxi) -2-propanolt (12.1.2), kétféleképpen szintetizálják ugyanabból a kiindulási anyagból. Az első módszer az 1-naftol és az epiklórhidrin reakciója. Az epoxidgyűrű kinyitása után 1-klór-3- (1-naftiloxi) -2-propanolt (12.1.1) kapunk, amelyet izo-propil-aminnal tovább reagálva propranololt (12.1.2) kapunk.

A második módszer ugyanazokat a reagenseket alkalmazza bázis jelenlétében, és először 3- (1-naftil-oxi) -propilenoxidot (12.1.3.) Állít elő, ezt követi az izopropil-aminnal történő reakció, amely epoxidgyűrű nyitást eredményez. propranolol (12.1.2) [1–6].

A propanolol ennek a gyógyszer sorozatnak a prototípusa, és a legrégebbi és legszélesebb körben alkalmazott nem szelektív β-adrenoblokátor. Antianginális, hipotenzív és antiaritmiás hatást fejt ki. A propanolol egy szívdepresszáns, amely a szívizom mechanikai és elektrofiziológiai tulajdonságaira hat. Gátolhatja az atrioventrikuláris vezetőképességet és a sinus csomópontok potenciális automatizmusát, valamint a katekolaminok okozta adrenerg stimulációt; mindazonáltal csökkenti a szívizom kontraktilitását, a pulzusszámot, a vérnyomást és a szívizom oxigénigényét.

Mindezek a tulajdonságok a propranololt és más β-adrenoblokátorokat hasznos antiaritmiás és antianginális gyógyszerekké teszik.

A propanolol esszenciális magas vérnyomásban szenvedő betegek többségében csökkenti a vérnyomást. Ezeket a hatásokat számos lehetséges mechanizmus okozhatja, beleértve a szívteljesítmény csökkentését, a renin felszabadulásának gátlását, a szimpatikus felszabadulás csökkentését a központi idegrendszerből, a norepinefrin felszabadulásának gátlását a szimpatikus posztganglionikus idegekből és mások.

A javasolt mechanizmusok egyike azonban nem írja le megfelelően a propranolol és más β-blokkolók vérnyomáscsökkentő hatását.

A propanololt artériás hypertonicitás, angina, extrasystole, superventricularis aritmia, kamrai tachycardia, migrén, hipertrófiás subaorticus stenosis és feokromocytoma kezelésére alkalmazzák. Miokardiális infarktusok posztanginális szakaszában is alkalmazzák. A gyógyszer általánosan elfogadott szinonimái az anaprilin, az inderal és még sokan mások.

Szívfiziológia és farmakológia

Propranolol (Inderal)

A propanolol valószínűleg a gyermekek körében a legszélesebb körben tanulmányozott β-blokkoló szer. 664 Elsődleges javallata az SVT kezelése és megelőzése. Úgy tűnik, hogy még a csecsemők is tolerálják a nagy dózisú propranololt (legfeljebb 4 mg/kg/nap), de a hatás fenntartása érdekében gyakran súlyalapú dózismódosítást igényelnek. 665 666 A nem szelektív β-blokád mellett a propranolol hatással van a nátriumcsatornákra és nagy koncentrációban a kalciumcsatornákra is. Úgy tűnik, hogy az újszülöttek vezetőszövetei érzékenyebbek a gyógyszerre, mint az idősebb gyermekek és felnőttek. 642,667

A fájdalom kezelése terhesség és szoptatás alatt

Bétablokkolók

A propanololt és más béta-blokkolókat a migrén és a nem migrénes vaszkuláris fejfájások elleni krónikus megelőzésre használják. Nincs bizonyíték arra, hogy a propranolol teratogén lenne. Az anyai propranolol-fogyasztás során észlelt magzati hatások közé tartozik a súlycsökkenés, valószínűleg az anyai szívteljesítmény mérsékelt csökkenése miatt, aminek következtében csökken a placenta perfúziója. 97 Cox és társai 98 bemutatták a béta-blokkolók, a kalciumcsatorna-blokkolók és más antiaritmiás szerek terhesség alatti használatát.

A szoptató anyánál a napi 240 mg-os propranolol-dózisnak minimális az újszülöttkori hatása. Az újszülöttek átlagos expozíciója ezen anyai dózisnál kevesebb, mint a terápiás dózis 1% -a. Az atenolol az anyatejben koncentrálódik, de a csecsemőben még mindig szubterápiás szintet eredményez. 100

Fejfájás

Stephen D. Silberstein, a Klinikai Neurológia Kézikönyvében, 2010

Béta-adrenerg blokkolók

A béta-blokkolók (27.5. Táblázat) körülbelül 50% -kal hatékonyabbak a támadási gyakoriság> 50% -os csökkenésében. Rabkin és mtsai. (1966) szerencsésen felfedezte a propranolol hatékonyságát a fejfájás kezelésében, amikor az anginával kezelt betegek fejfájásjavulást tapasztaltak (Weber és Reinmuth, 1972; Diamond és Medina, 1976).

27.5. Táblázat Béta-blokkolók a migrén megelőző kezelésében

Használja naponta négyszer

Kevesebb mellékhatás, mint a propranolol

Használja a rövid hatású formát naponta kétszer

Használja a hosszú hatású formát naponta négyszer

Használja naponta négyszer

Kevesebb mellékhatás, mint a propranolol

Használja a rövid hatású formát naponta kétszer vagy naponta háromszor

Használja a hosszú hatású formát naponta négyszer vagy kétszer

1-2 mg/kg gyermekeknél

Osszuk el az adagot

A bizonyítékok következetesen megmutatták a propranolol hatékonyságát napi 120–240 mg dózisban a migrén megelőzésére (Gray és mtsai, 1999). A különböző béta-blokkolók relatív hatékonyságát nem sikerült egyértelműen megállapítani, és a legtöbb tanulmány nem mutat szignifikáns különbséget a gyógyszerek között.

A metoprololt és a placebót összehasonlító négy vizsgálat eredménye vegyes eredményeket jelentett (Gray és mtsai, 1999). A metoprolol és a propranolol közvetlen összehasonlítása (Steardo et al., 1982; Andersson et al., 1983; Olsson et al., 1984; Gerber et al., 1991), flunarizin (Grotemeyer et al., 1990; Sorensen et al., 1991) és a pizotifen (Vilming et al., 1985) kevés jelentős különbséget mutatott, ami arra utal, hogy a metoprolol hatékony a migrén megelőzésében. A timolol, az atenolol és a nadolol szintén valószínűleg előnyös a placebóval vagy a propranolollal való összehasonlítás alapján (Gray és mtsai, 1999). A belső szimpatomimetikus aktivitású béta-blokkolók (acebutolol, alprenolol, oxprenolol, pindolol) nem bizonyultak hatékonyaknak a migrén megelőzésében (Gray és mtsai, 1999).

Három randomizált, kettős-vak vizsgálat tesztelte a béta-blokkolók hatékonyságát a migrén megelőzésében (Rao és mtsai, 2000; Diener és mtsai, 2001, 2002). Diener és munkatársai (2001) azt találták, hogy a metoprolol (200 mg/nap) hatékonyabb, mint az aszpirin (300 mg/nap) a migrén gyakoriságának 50% -os csökkentésének elérésében. Diener és mtsai. (2002) arról számoltak be, hogy a 120 mg/nap propranolol LA hatékonysága hasonló volt az 5 vagy 10 mg/nap flunarizinhez, a rohamok gyakoriságával és a válaszadók arányával mérve (a támadási gyakoriság ≥50% -os csökkenése a kiindulási értékhez képest). Rao és munkatársai (2000) arról számoltak be, hogy a propranolol (80 mg/nap) ugyanolyan hatékony volt, mint a ciproheptadin (4 mg/nap) a migrén gyakoriságának és súlyosságának csökkentésében. A ciproheptadin és a propranolol kombinációja hatékonyabb volt, mint a monoterápia.

A béta-blokkolók hatása nagy valószínűséggel központi és közvetítheti: (1) a központi β-receptorok gátlása, amelyek zavarják az éberséget fokozó adrenerg utat; (2) kölcsönhatás az 5-HT receptorokkal (de nem minden béta-blokkoló kötődik az 5-HT receptorokhoz); és (3) a szerotonin rendszer keresztmodulációja (Koella, 1985; Silberstein és Silberstein, 1990). A propanolol az indukálható nitrogén-oxid szintáz (NOS) blokkolásával gátolja a nitrogén-oxid termelést. A propanolol szintén gátolja a kainát által indukált áramokat, és szinergikus az N-metil-d-aszpartát blokkolókkal, amelyek csökkentik az idegsejtek aktivitását és membránstabilizáló tulajdonságokkal rendelkeznek (Ramadan, 2004).

A migrén kezelésében klinikailag hasznos béta-blokkolók mind a nem szelektív blokkolókból (propranolol, nadolol és timolol), mind a szelektív β1 blokkolókból (metoprolol és atenolol) állnak.

Minden béta-blokkoló magatartási káros eseményeket okozhat, például álmosságot, fáradtságot, letargiát, alvászavarokat, rémálmokat, depressziót, memóriazavarokat és hallucinációkat, jelezve, hogy ezek mind befolyásolják a központi idegrendszert. A béta-blokkolók központi hatását a szorongás kezelésére használják (Koella, 1985). Egyéb gyakori mellékhatások a hányinger, a szédülés, az álmatlanság és a csökkent testtűrés. Ezek a tünetek meglehetősen jól tolerálhatónak tűnnek, és ritkán okozzák a vizsgálatok idő előtti kivonulását (Gray et al., 1999). Gyakori mellékhatások a gyomor-bélrendszeri panaszok. Kevésbé gyakoriak az ortosztatikus hipotenzió, a jelentős bradycardia, az impotencia és a belső izombetegség súlyosbodása. Beszámoltak arról, hogy a propanolol káros hatással van a magzatra (Featherstone, 1983). A súlyos pangásos szívelégtelenség, az asztma és az inzulinfüggő cukorbetegség ellenjavallat a nem szelektív béta-blokkolók használatára.

A béta-blokkolókkal történő kezelést egyedileg kell meghatározni. A legjobb, ha a béta-blokkolókat lassan szűkítjük, mivel hirtelen leállításuk fokozott fejfájást okozhat (Kangasniemi et al., 1987), valamint a tachycardia és a remegés elvonási tüneteit (Frishman, 1987).

Klinikai alkalmazás (27.5. Táblázat)

A propanolol (Inderal; az FDA jóváhagyta a migrén miatt) egy nem szelektív béta-blokkoló, amelynek felezési ideje 4–6 óra, és hatékony hosszú hatású készítményben (Inderal LA) is kapható (Diamond et al. Pradalier és mtsai., 1989). A dózis napi 40 és 400 mg között mozog, nincs összefüggés a propranolol és a 4-hidroxi-propopranolol plazmaszintje és a fejfájás enyhítése között (Cortelli et al., 1985). A rövid hatású forma naponta három-négy alkalommal, a hosszú hatású forma naponta egyszer vagy kétszer adható (naponta kétszer javasoljuk). Kezdje napi 40 mg propranolollal (Inderal 60 LA) osztott adagokban, és lassan növelje a toleranciát. A rendszeres propranolol előnye, hogy nagyobb az adagolási rugalmasság. A gyermekek adagja napi 1-2 mg/kg.

A Nadolol (Corgard) egy nem szelektív, hosszú felezési idejű béta-blokkoló. Kevésbé lipidoldékony, mint a propranolol, és kevesebb központi idegrendszeri mellékhatása van. Az adag 20 és 160 mg között mozog naponta egyszer vagy osztott adagokban. Néhány hatóság inkább a propranolol helyett, mivel kevesebb mellékhatása van (Sudilovsky et al., 1987).

A timolol (Blocadren; az FDA jóváhagyta a migrén miatt) egy nem szelektív béta-blokkoló, rövid felezési idővel. A dózis napi 20-60 mg között van, osztott adagokban.

Az atenolol (Tenormin) egy szelektív β1-blokkoló, kevesebb mellékhatással, mint a propranolol. Az adag naponta egyszer 50 és 200 mg között mozog.

A metoprolol (Lopressor) rövid felezési idővel rendelkező szelektív β1-blokkoló. A dózis napi 100-200 mg között van, osztott adagokban. A hosszú hatású készítmény naponta egyszer adható.

Fejfájás

Vincenzo Guidetti,. Cristiano Termine, a Klinikai Neurológia Kézikönyvében, 2010

Vérnyomáscsökkentő szerek

A propanololt három vizsgálatban tanulmányozták, ellentmondásos eredménnyel. Az első vizsgálat kettős-vak, placebo-kontrollos kétirányú crossover vizsgálat volt (Ludvigsson, 1974). Huszonnyolc gyermek kapott propranololt 13 hétig, majd 13 hétig placebót. A propranolol után a válaszarány magasabb volt a gyermekeknél a placebóhoz képest (82%, illetve 14%). Egy második vizsgálatban, amely egy 4 hetes placebo periódussal kezdődött, amely után a gyermekeket 12 hétig randomizálták propranolol vagy placebo csoportokba, nem volt különbség a csoportok között a migrénes rohamok gyakorisága, súlyossága vagy időtartama között (Forsythe et al. ., 1984). Egy harmadik vizsgálatban a propranololt hasonlították össze az önhipnózissal, és nem találtak hasznot a propranololból, de jelentős javulást mutattak a hipnózissal (Olness et al., 1987).

A klonidint két vizsgálatban értékelték. Az első vizsgálat (Sillanpää, 1977) 2 hónapon keresztül hasonlította össze a klonidint a placebóval, és a válaszarányok nem különböztek szignifikánsan a csoportok között. A második vizsgálatnak (Sills et al., 1982) két fázisa volt: a nyílt kísérleti fázis a gyermekek 40% -ában fejfájás-javulást mutatott, de a következő kettős-vak, placebo-kontrollos fázis nem mutatott szignifikáns különbséget a placebóhoz képest (Sillanpää, 1977).

Ajánlott kiadványok:

  • European Journal of Pharmacology
  • A ScienceDirectről
  • Távoli hozzáférés
  • Bevásárlókocsi
  • Hirdet
  • Kapcsolat és támogatás
  • Felhasználási feltételek
  • Adatvédelmi irányelvek

A cookie-kat a szolgáltatásunk nyújtásában és fejlesztésében, valamint a tartalom és a hirdetések személyre szabásában segítjük. A folytatással elfogadja a sütik használata .