A tesztoszteron egyensúlyhiány összekapcsolhatja a depressziót és a megnövekedett testtömeget a premenopauzás nőknél

Daniela Stanikova

1 Szociális Orvostudományi Intézet, Munkaegészségügy és Közegészségügy, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

2 DIABGENE laboratórium, Kísérleti Endokrinológiai Intézet, Orvosbiológiai Kutatóközpont, Szlovák Tudományos Akadémia, Pozsony, Szlovákia

3 Gyermekgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Comenius Egyetem, Pozsony, Szlovákia

Rachel G. Zsido

4 Neurológiai Tanszék, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország

5 Emotion & NeuroimaGinG (EGG) laboratórium, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország

Tobias Luck

6 Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék és Szociális Orvostudományi Intézet, Rehabilitációs Tudományok és Egészségügyi Kutatás (ISRV), Alkalmazott Tudományok Egyeteme Nordhausen, Nordhausen, Németország

7 LIFE-Lipcsei Civilizációs Betegségek Kutatóközpontja, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Alexander Pabst

1 Szociális Orvostudományi Intézet, Munkaegészségügy és Közegészségügy, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Cornelia Enzenbach

7 LIFE-Lipcsei Civilizációs Betegségek Kutatóközpontja, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

8 Orvosi Informatikai, Statisztikai és Epidemiológiai Intézet, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Yoon Ju Bae

9 Laboratóriumi Orvostudományi, Klinikai Kémiai és Molekuláris Diagnosztikai Intézet, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Joachim Thiery

7 LIFE-Lipcsei Civilizációs Betegségek Kutatóközpontja, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

9 Laboratóriumi Orvostudományi, Klinikai Kémiai és Molekuláris Diagnosztikai Intézet, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Uta Ceglarek

7 LIFE-Lipcsei Civilizációs Betegségek Kutatóközpontja, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

9 Laboratóriumi Orvostudományi, Klinikai Kémiai és Molekuláris Diagnosztikai Intézet, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Christoph Engel

7 LIFE-Lipcsei Civilizációs Betegségek Kutatóközpontja, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

8 Orvosi Informatikai, Statisztikai és Epidemiológiai Intézet, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Kerstin Wirkner

7 LIFE-Lipcsei Civilizációs Betegségek Kutatóközpontja, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Juraj Stanik

2 DIABGENE laboratórium, Kísérleti Endokrinológiai Intézet, Orvosbiológiai Kutatóközpont, Szlovák Tudományos Akadémia, Pozsony, Szlovákia

3 Gyermekgyógyászati ​​Klinika, Orvostudományi Kar, Comenius Egyetem, Pozsony, Szlovákia

10 Gyermekgyógyászati ​​Kutatóközpont Lipcse, Egyetemi Gyermek- és Serdülőkórház, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Juergen Kratzsch

9 Laboratóriumi Orvostudományi, Klinikai Kémiai és Molekuláris Diagnosztikai Intézet, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Arno Villringer

4 Neurológiai Tanszék, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország

5 Emotion & NeuroimaGinG (EGG) laboratórium, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország

11 Kognitív Neurológiai Klinika, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Steffi G. Riedel-Heller

1 Szociális Orvostudományi Intézet, Munkaegészségügy és Közegészségügy, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Julia Sacher

4 Neurológiai Tanszék, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország

5 Emotion & NeuroimaGinG (EGG) laboratórium, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország

11 Kognitív Neurológiai Klinika, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Társított adatok

Absztrakt

Bevezetés

Az elhízás és a depresszió világszerte növekvő gyakorisága az egyik vezető és legnagyobb kihívást jelentő egészségügyi probléma, amely ma szembesül, különösen az 1–3. 2016-ban a világ felnőtt női populációjának 40% -a volt túlsúlyos, a nők 15% -a elhízott 4, ami annak a következménye, hogy az elmúlt évtizedekben a népesség egészére kiterjedő elhízás gyorsult 5,6. A depresszió prevalenciája szintén riasztó mértékben nőtt. A nők életében a súlyos depresszió kockázata csaknem kétszer nagyobb, mint a férfiaké, a nők körülbelül 5% -ánál súlyos depresszió alakul ki, és a depresszió várhatóan a fogyatékosság második oka világszerte 2020-ig 7. Tanulmányok szerint mind a depresszió, mind az elhízás magasabb aránya rontja az életminőséget, és növeli a morbiditás és a korai halálozás kockázatát. .

A depresszió és az elhízás túl a morbiditásra és a halálozásra gyakorolt ​​független hatásukon túlságosan együtt jár, és együttes előfordulásuk nagyrészt az egészség káros hatásával jár együtt 3. Számos nagy epidemiológiai tanulmány és metaanalízis 11,12 alátámasztja az elhízás és a depresszió közötti összefüggést, amely erősebbnek tűnik a nőknél, mint a 13–16 éves férfiaknál. Sőt, a túlsúly és a depresszió egyaránt gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál, ami potenciális közös mögöttes mechanizmusra utal. Krónikus alacsony fokú gyulladás 17, oxidatív stressz 18, metabolikus és endokrinológiai zavarok 19,20 lehetséges tényezőként szerepelnek.

Az elhízás kialakulására való hajlam a nemek között különbözik, és összefüggésbe hozható a nemi hormonok endogén változásával: Kimutatták, hogy a nőknél a megnövekedett testzsír-tömeg összefügg a nemi hormon szintjének megváltozásával 44. Az emberi zsírszövet a nőknél az androgénszintézis intrakrin forrását képviseli, hozzájárulva a keringő nemi hormonszint változásához és a hipotalamusz-agyalapi mirigy-gonád tengely 45 szabályozatlanságához. A férfiaktól eltérően a szérum androgének pozitívan korrelálnak a nőtt BMI-vel 46. Sőt, azt is kimutatták, hogy a hormonális rendellenességek a testsúlycsökkenéssel részben vagy egészben visszafordíthatók, jelezve ennek az összefüggésnek az okozati összefüggését 47 .

Ami továbbra is bizonytalan, az az, hogy ezek a BMI-hez kapcsolódó nemi hormon-változások befolyásolhatják-e a hangulatot és a depressziós tüneteket. Feltételezzük, hogy mindhárom feltétel - a megnövekedett BMI, a nemi hormon szintjének változásai és a depresszió szorosan összefüggenek. Pontosabban, ezek a hormonális változások valóban közvetíthetik a túlsúlyos nők depresszióját. Itt arra törekszünk, hogy megismételjük a megnövekedett testtömeg és a depressziós tünetek közötti összefüggést egy jól hajtott (n> 3000 nő) kohorszban, és ezután meghatározzuk, hogy a túlsúly és a depresszió közötti összefüggés korrelál-e a nemi hormon szintjével. Végül megvizsgáljuk, hogy a nemi hormon szintje közvetíti-e a túlsúly és a depresszió közötti kapcsolatot (ábra (1. ábra).

összekapcsolhatja

Kipróbáltuk az összefüggést a depressziós tünetek és túlsúly, b - a túlsúly és a depressziós tünetek közötti kapcsolat a nemi hormon szintjével, és - c vajon a depresszió és a túlsúly közötti összefüggés közvetíthető-e a megnövekedett BMI-vel társuló megváltozott nemi hormonszintek révén? 1. lépés c összefüggést mutat a túlsúly (≥25 kg/m²) és a depressziós tünetek (CES-D ≥ 23 pont) között. 2. lépés c összefüggést mutat a túlsúly és a nemi hormon szintje és a 3. lépés között c összefüggést mutat a depressziós tünetek, a túlsúly és a nemi hormon szintje között

Betegek és módszerek

Betegek

Az ebben a tanulmányban bemutatott adatokat a Lipcsei Civilizációs Betegségek Kutatóközpontjának (LIFE) Felnőtt Tanulmányából, Németország keleti feléből (Lipcse) származó felnőttek populációalapú kohorszvizsgálatából nyertük, több mint 10 000 véletlenszerűen kiválasztott résztvevővel. A LIFE Felnőtt Tanulmány célja a prevalencia, a korai kezdő markerek, a genetikai hajlam és az életmódbeli tényezők szerepének vizsgálata a civilizáció főbb betegségei között, beleértve az anyagcsere-betegségeket és a depressziót is. Az összes résztvevő írásos tájékozott beleegyezést kapott. A tanulmányt a Lipcsei Egyetem Orvostudományi Karának felelős intézményi etikai testülete hagyta jóvá (PV 2016-274-04). A vizsgálat adatvédelmi és biztonsági koncepcióját az illetékes adatvédelmi tisztviselő jóváhagyta 48 .

Kórtörténet, gyógyszerek

A résztvevőket az orvos által korábban megerősített orvosi diagnózisokról kérdezték. Hetven általános orvosi diagnózist vontak be az interjúra. A menstruációs ciklus (az utolsó menstruáció óta eltelt napok/hónapok/évek száma), a paritás, a bilaterális oophorectomia és a méheltávolítás története, valamint a fogamzásgátló tabletták vagy a hormonpótló terápia korábbi vagy jelenlegi használata adatai szerepelnek. Összegyűjtötték az elmúlt hét napban a vizsgálati napot megelőzően alkalmazott összes egyéb gyógyszerre vonatkozó adatokat. A gyógyszereket 48 vonalkóddal azonosítottuk, az anatómiai terápiás kémiai osztályozási rendszer (ATC) osztályozását követve.

Antropometriai mérések

Az antropometriai méréseket képzett tanulmányi személyzet értékelte standardizált protokollok szerint. A testsúlyt elektronikus mérleggel (SECA 701, Seca Gmbh & Co KG) mértük 0,01 kg pontossággal; a testmagasságot stadiométerrel (SECA 240) határoztuk meg 0,1 cm pontossággal. A BMI-t a kilogrammban kifejezett tömeg és a testmagasság négyzetméterének hányadosa szerint számítottuk. Az alsúlyt a BMI 2-ként, a normál súlyt a BMI-ként> 18,5 és 2, a túlsúlyt mint a BMI-t> 25 kg/m 2 értékelték (az elhízás előtti BMI> 25 és 29,9 kg/m 2 és az elhízás> 30 kg/m 2) 11 .

Depressziós szűrés

A jelenlegi (az elmúlt héten belül) depressziós tüneteket egy önjelentő kérdőív segítségével értékelték, az Epidemiológiai Tanulmányok Központjának Depressziós skálája (CES-D) német változatának felhasználásával - „Die Allgemeine Depressionsskala-Langform” (ADS-L). Ez a szűrőeszköz megbízható és érvényes eszköz a depressziós tünetek felderítésére, széles körben alkalmazható az általános populációban. A CES-D (ADS-L) 20 tételből áll, és 0 és 60 között mozog, magasabb pontszámok jelzik a depressziós tüneteket 49. ≥23 érték javasolt a klinikailag releváns depressziós tünetek jelzésére 50 .

Hormonális elemzések

A vérmintákat 7: 00-10: 30 óra között böjt állapotban vettük. A nemi hormonok (nemi hormonkötő globulin, ösztradiol, teljes tesztoszteron), valamint az albumin (a szabad tesztoszteron kiszámításához) elemzését friss biológiai mintákon végezték a mintavétel napján. A biokémiai elemzést teljesen automatizált Cobas rendszer (Roche, Mannheim) végezte. Az intra-assay és az inter-assay variációs koefficienseket példaként adták meg 100 egymást követő elemzéssel a toborzási vizsgálat résztvevőinek ideje alatt: A nemi hormonkötő globulin eredménye 51, a szabad ösztradiol eredménye pedig az 52 táblázatkezelő módszerrel történt. A menopauza állapotának osztályozását a Mellrák Felügyeleti Konzorcium 53 szerint a következőképpen használtuk: premenopauzális (0-6 hónap az utolsó menstruáció óta vagy 12 hónap LMP óta, vagy ≥55 év vagy kétoldalú oophorectomia).

Kizárási kritériumok

A teljes mintába 5167 nő vett részt, átlagéletkora 56,6 év (18,8–82,1 év közötti tartományban) és átlagos BMI 27,0 kg/m 2 (16,1–56,7 kg/m 2 tartományban). A nők többsége Németországban született (95%) és középfokú (52,8%) vagy magas (27,4%) iskolai végzettséggel rendelkezett. Hetven százaléka házas volt, vagy élettársa volt. A nemi hormonokra, a BMI-re vagy a depressziós pontszámra gyakorolt ​​esetleges hatás miatt kizártunk minden olyan nőt, aki külső hormonokat vagy központi idegrendszeri gyógyszereket használt (kivéve a fájdalomcsillapítókat és a helyi érzéstelenítőket), a hipotireózisban és hyperthyreosisban szenvedő, súlyos krónikus vese-, máj-, vagy neurológiai betegségek, az elmúlt évben rákos megbetegedések voltak, és olyan nők, akiknél az elmúlt évben már diagnosztizálták és kezelték (farmakológiailag vagy nem farmakológiailag) a depressziót. Kizártuk a perimenopauzális és a szülés utáni (1 évvel a szülés után) nőket is, mivel mindkét periódus a nemi hormonok ingadozásával, a BMI változásával, valamint a depressziós és szorongásos rendellenességek fokozott megjelenésével és prevalenciájával függ össze 24. Részletes kizárási kritériumokat, beleértve a kizárt gyógyszerek ATC-kategóriáit, a 2. ábra mutatja .

Kizárási kritériumok és a nők osztályozása. G02, G03, H02, L02, N03-N07 - ATC terápiás csoportok. BMI, testtömeg-index; LMP, az utolsó menstruáció

statisztikai elemzések

A túlsúly és a depresszió közötti összefüggés

A premenopauzális csoportban szignifikánsan magasabb CES-D pontszámot találtunk a túlsúlyos nőknél, mint a normál testsúlyú nőknél (11,2 ± 7,7 vs. 10,0 ± 7,4, p = 0,01). A túlsúlyos premenopauzás nőknél szintén szignifikánsan nagyobb volt a depressziós tünetek előfordulása, mint a normál testsúlyú nőknél (10,5% vs. 6,6%, p = 0,042), OR = 1,65 (CI = 1,032–2,651, p = 0,036). A posztmenopauzás csoportban nem figyeltünk meg szignifikáns különbségeket a túlsúlyos és a normál testsúlyú nők között a depressziós tüneteknél (6,5% vs. 6,1%, p = 0,841; OR = 1,05, CI = 0,709–1,571, p = 0,796).

A megnövekedett BMI-hez kapcsolódó egyéb tényezők mellett nem találtunk szignifikáns összefüggést a depressziós tünetek egyik derékkörfogatával sem (89,0 ± 12,7 cm a csoportban, anélkül, hogy 87,4 ± 12,9 cm lenne a depressziós tünetekkel rendelkező csoportban, p = 0,296 a premenopauzában és 95,3 ± Derék-csípő arány (0,8 ± 0,1 vs. 0,8 ± 0,1, p = 0,217 premenopauzában és 0,9 ± 0,1 vs. 0,9 ± 0,1, p = 0,172 posztmenopauzás nőknél 12,6 vs. 94,1 ± 12,5 cm, p = 0,339 posztmenopauzás nőknél) ) vagy hs-CRP (1,4 ± 1,4 vs. 1,9 ± 2,7 mg/l, p = 0,627 premenopauzában és 2,1 ± 1,8 vs. 1,6 ± 1,5 mg/l, p = 0,133).

Azt is megfigyeltük, hogy a paritás nem gyakorolt ​​szignifikáns hatást a BMI-re (25,3 ± 5,2 kg/m 2 nonparous esetén, szemben 26,0 ± 5,5 kg/m 2 paroussal, p = 0,069 a premenopauzás csoportban, és 28,2 ± 4,9 kg/m 2 nonparous esetében vs. 27,8 ± 5,2 kg/m 2 parous esetében, p = 0,371 a posztmenopauzás csoportban), a túlsúly prevalenciája (41,3% a nem párosokban, míg 47,2% a parousban, OR = 1,27, CI = 0,95–1,69, p = 0,124 a premenopauzában, és 71,7%, szemben a 66,7% -kal, OR = 0,79, CI = 0,59–1,05, p = 0,120 a posztmenopauzás csoportban), vagy a depressziós tünetek prevalenciája (9,0% nonparousban, 8,2% -ban parous, OR = 0,91, CI = 0,54–1,52, p = 0,689 a premenopauzában, és 3,9% vs. 6,7%, OR = 1,74, CI = 0,87–3,49, p = 0,146 a posztmenopauzás csoportban).