Az inzulinérzékenység javítása hozzájárul a vérnyomáscsökkenéshez fogyás után elhízott hipertóniás alanyokban

Orvostudományi Kutató Intézet és Nefrológiai Osztály, Nippon Távirat és Telefon (NTT) Kanto Teishin Kórház, Tokió, Japán.

Orvostudományi Kutató Intézet és Nefrológiai Osztály, Nippon Távirat és Telefon (NTT) Kanto Teishin Kórház, Tokió, Japán.

Orvosi Kutatóintézet és Nefrológiai Osztály, Nippon Távirati és Telefon (NTT) Kanto Teishin Kórház, Tokió, Japán.

Orvostudományi Kutató Intézet és Nefrológiai Osztály, Nippon Távirat és Telefon (NTT) Kanto Teishin Kórház, Tokió, Japán.

Absztrakt

Absztrakt Az inzulinrezisztencia elhízási hipertóniában betöltött szerepének felmérése érdekében 24 elhízott hipertóniás alanynál vizsgáltuk az inzulinérzékenység változását súlycsökkenés után az euglikémiás hiperinzulinémiás glükóz clamp módszerrel. A 4 hetes, korlátozott kalóriatartalmú étrend eredménye 10,2% -os súlycsökkenés volt (74 ± 12 és 67 ± 11 kg között)., P Percenként 2. Az inzulinérzékenységi index, amely a glükóz infúzió sebességének a plazma inzulinnal osztott mértéke, jelentősen (42,6%) emelkedett, 10,8 ± 3,5-ről 15,4 ± 4,4-re (μmol/m 2 percenként)/(μU/ml). A lépésenkénti többszörös lineáris regressziós elemzés azt mutatta, hogy a plazma norepinefrin, az inzulinérzékenységi index, a plazma reninaktivitás és az életkor jelentős változások voltak a prediktív tényezők az átlagos vérnyomás változására a súlycsökkenés után. Ezek az eredmények egyértelmű összefüggést jeleznek az inzulinérzékenység javulása és a vérnyomás csökkenése között az elhízott hipertóniás betegek testsúlycsökkenése után. A vérnyomás csökkenése a fogyás után valószínűleg a szimpatikus idegi aktivitás elnyomásával függ össze.

Ebben a tanulmányban arra kerestük a választ, hogy az alacsony kalóriatartalmú kezelést követő súlycsökkenés depresszori hatása összekapcsolható-e az inzulinérzékenység változásával, és meghatároztunk olyan prediktív tényezőket, amelyek hozzájárulhatnak az elhízott hipertóniás betegek depressziós válaszához.

Mód

Tárgyak

A vizsgálat jellegét és a hozzá kapcsolódó potenciális kockázatot minden alanynak elmagyarázták, akik aláírt, tájékozott beleegyezésüket adták, mielőtt részt vettek a vizsgálatban. A vizsgálati protokollt az NTT Kanto Teishin Kórházának emberi vizsgálataival foglalkozó intézményi felülvizsgálati bizottság hagyta jóvá.

Tanulmányi protokoll

Két nappal a kontroll periódusban végzett clamp vizsgálat után az alanyokat alacsony kalóriatartalmú étrendbe helyezték 4 hétig a nátriumtartalom változása nélkül. A napi étrend 3360 kJ (800 kcal) tartalmú volt, és 110 g szénhidrátból, 50 g fehérjéből és 20 g zsírból állt. A nátriumbevitel 90 mmol/d volt, ugyanaz, mint a kontroll időszakban. Az alanyokat arra utasították, hogy napi aktivitásukat állandóan tartsák az alacsony kalóriatartalmú kezelés előtt és alatt. A súlycsökkenés után ugyanazokat a felvételeket hajtották végre ugyanazon körülmények között, mint a kontroll időszakban.

Inzulinérzékenységi vizsgálatok

Analitikai módszerek

A plazma glükózt glükokináz módszerrel mértük automatikus analizátorral (H 736 modell, Hitachi). A glikozilezett hemoglobin A1c-t (HbA1c) nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával mértük. A plazma inzulinszintet kompetitív enzim immunvizsgálattal határoztuk meg kettős antitest eljárással, EIA teszt inzulin II (BMY, Boehringer) alkalmazásával. A koleszterin- és trigliceridszinteket enzimatikus technikával, automatikus analizátorral mértük. A nagy sűrűségű lipoprotein koleszterint az alacsony sűrűségű lipoprotein, a nagyon kis sűrűségű lipoprotein és a chilomikronok kicsapása után mértük dextrán-szulfáttal, magnézium-kloriddal, illetve polietilén-glikollal. A szérumban és a vizeletben lévő kreatinint és nátriumot automatikus analizátorral mértük. A PRA-t a termelt angiotenzin I radioaktív immunvizsgálatával határoztuk meg Gamma Coat (125 I) PRA Radioimmunoassay Kit (Baxter Healthcare) segítségével. A szérum aldoszteront nem kromatográfiás, nem extrakciós radioimmun vizsgálati módszerrel mértük Aldosterone RIA Kit-rel (Dinabot). A plazma noradrenalint a módosított trihidroxi-indol módszerrel határoztuk meg nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával.

Statisztikai analízis

A szövegben, a táblázatokban és az ábrán szereplő összes adat átlag ± SD. Wilcoxon rangsorolt pontszám tesztjét alkalmazták a kiindulási és a súlycsökkenés közötti adatok különbségeinek elemzéséhez. A különböző vizsgált paraméterek közötti korrelációs együtthatók kiszámítására a Pearson szorzat-képletet használtuk. A többszörös lineáris regressziós analízist lépésről lépésre előrefelé irányuló eljárás alapján végeztük el az átlagos BP súlycsökkenés utáni csökkenésének jelentős prediktív tényezőinek meghatározására. A F A változó regressziós függvénybe történő belépésének vagy eltávolításának értékét 3,0-ra állítottuk.

Eredmények

Antropometriai mérések, BP és pulzus

Valamennyi alany sikeresen teljesítette az alacsony kalóriatartalmú protokollt. Az 1. táblázat antropometriai, BP és pulzus adatokat mutat be. A 4 hetes, korlátozott kalóriatartalmú étrend miatt a súly 7,5 ± 1,9 kg-kal csökkent (tartomány: 5,0–11,2), ami a kezdeti testtömeg átlagosan 10,2% -os csökkenésének felel meg. A testtömeg-index 29,4 ± 3,0 kg/m 2 volt a kiindulási értéknél, és az alacsony kalóriatartalmú protokoll végére 26,4 ± 2,8 kg/m 2 -re csökkent. A súlycsökkenés a BP és a pulzusszám jelentős csökkenésével járt. A szisztolés, a diasztolés és az átlagos BP csökkenése 20,9 ± 13,7, 14,2 ± 8,9 és 16,4 ± 9,5 Hgmm volt, ami a kezdeti értékek átlagosan 12,4% -os, 13,6% -os és 13,1% -os csökkenését jelenti. A pulzusszám jelentősen, 7,3 ± 3,8 ütéssel csökkent percenként, ami a kezdeti pulzus 9,9% -os csökkenésének felel meg.

Metabolitok, hormonszintek és a vese-nátrium kezelése

A 2. táblázat mutatja a metabolitok és hormonok plazmaszintjét, valamint a vese nátrium kezelését. Az éhomi plazma glükóz- és HbA1c-szintje 8,0% -kal csökkent (5,0 ± 0,3-ról 4,6 ± 0,5 mmol/l-re), P Percenként 2. Az inzulinérzékenységi index, amely a plazma inzulin egységenkénti glükóz infúziós sebességének mérése, jelentősen (42,6%), 10,8 ± 3,5-ről 15,4 ± 4,4-re (μmol/m 2 percenként)/(μU/ml) emelkedett (ábra ).

A fogyás utáni BP csökkenéséhez hozzájáruló tényezők

A 3. táblázat a lépésenkénti többszörös lineáris regresszióanalízis eredményeit mutatja be, az átlagos BP változásával a súlycsökkenés után, mint függő változó. A fokozatos többszörös regressziós funkció jelöltjeként kiválasztott változók az alany jellemzői voltak (életkor, nem, magas vérnyomás és diabetes mellitus kórtörténete, valamint alkohol és dohány napi fogyasztása); antropometriai változások (testtömeg, testtömeg-index és testfelület); és a metabolitok (éhomi plazma glükóz, HbA1c és inzulin), hormonszintek (PRA, szérum aldoszteron és plazma noradrenalin), vesefunkció (kreatinin és nátrium vizelettel történő kiválasztása, kreatinin clearance és nátrium frakcionált kiválasztása) és inzulin változásai érzékenység (glükóz infúziós sebesség és inzulinérzékenységi index). A plazma noradrenalin, az inzulinérzékenységi index, a PRA és az életkor változását szignifikáns prediktív tényezőként határozták meg az átlagos BP változásához a súlycsökkenés után. A nem szabványosított együttható (R) a regressziós függvényből számítva ezzel a négy tényezővel .892 és R 2 értéke 752 volt.

Feltűnik a kérdés, hogy a jelen tanulmányban az alacsony kalóriatartalmú kezelést követő depressziós hatás összefügg-e a fogyással vagy az éhezéssel, mert maga a rövid távú éhgyomor közvetlenül befolyásolhatja a szimpatikus idegi aktivitást az inzulin- és norepinefrin-termelés változásain keresztül, ami hajlamosak csökkenteni a BP-t. 23 24 Két prospektív eset-kontroll vizsgálat azonban kimutatta, hogy az alacsony kalóriatartalmú étrend után a BP csökkenését a testtömeg csökkentésével közvetlenül összefüggő mechanizmus közvetíti, és ez különbözik magától az energiakorlátozástól. Andersson és munkatársai 25 egyértelműen kimutatták, hogy a 3 napos féligásás a testtömeg enyhe csökkenését idézte elő, anélkül, hogy a határ menti hipertóniás betegeknél a BP vagy a szimpatikus izomideg-aktivitás változna. Ugyanakkor hosszú távú energiafogyasztás korlátozás után ugyanabban a betegcsoportban megfigyelték a diasztolés BP és a szimpatikus izom idegaktivitás csökkenését, valamint a testtömeg 7% -os csökkenését. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a BP csökkenése a negatív energiamérleggel járó fogyás után szorosan összefügg a testtömeg-csökkenéssel járó szimpatikus vazokonstriktor-hajtás csökkenésével.

Jelentős csökkenést találtunk a nátrium frakcionált kiválasztásának súlyvesztés után elhízott hipertóniás betegeknél. Nem találtunk azonban szignifikáns kapcsolatot a BP változása és a nátrium frakcionált kiválasztása között. Állatokon és embereken végzett vizsgálatokból származó jelentős bizonyítékok azt jelezték, hogy a hiperinsulinémia antinatriuretikus hatással lehet a vesére, amely várhatóan megváltoztatja a nyomás-natriuretikus kapcsolatot, és fenntartva magas vérnyomást eredményezhet. 35 36 Hall és mtsai 37 azonban arról számoltak be, hogy az inzulin vesére gyakorolt antinatriuretikus hatása nem tartósan fennáll, és nem emeli a BP-t inzulinnal kezelt kutyáknál. Egyelőre bizonytalan, hogy a vese nátrium-kezelésének változása szerepet játszik-e a súlycsökkenés depresszor hatásában az állandó nátrium-egyensúlyi időszakban.

Mind a PRA, mind az aldoszteron szintje magasabb volt elhízott, mint nem elhízott alanyoknál, míg a hipertóniás elhízott személyeknél a plazma aldoszteron szintje és a PRA nem megfelelően magasabb, mint a normotenzív elhízott egyéneknél. 4 5 7 8 9 10 A súlycsökkenés mind a PRA, mind az aldoszteron szintjét a normál értékre csökkenti, és a súlycsökkenés után a BP csökkenése korrelál a PRA és/vagy az aldoszteron csökkenésével. 7 9 10 Ebben a tanulmányban mind a PRA, mind a plazma aldoszteronszint szignifikánsan csökkent a fogyás után, a BP csökkenésével együtt, a nátrium bevitel változása nélkül. Ezenkívül a PRA csökkenése korrelál a súlycsökkenés utáni BP csökkenéssel. Ezek az eredmények megegyeznek a korábbi jelentésekkel, amelyek jelzik a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer szuppressziójának prediktív szerepét a vérnyomáscsökkentésben az elhízás hipertóniájának súlyvesztése után, a nátrium egyensúlyától függetlenül. Jelentős pozitív korrelációt találtak azonban a PRA és a plazma noradrenalin változásai között testsúlycsökkenés után ebben a vizsgálatban. Elképzelhető, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer szuppressziója fogyás után függhet az elhízott hipertóniás alanyok súlyvesztése által kiváltott szimpatikus idegrendszer szuppressziójától.

Ami a plazma lipidek súlyvesztés utáni változását illeti, a teljes koleszterin és a trigliceridek szérumszintje csökkent, a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin szintje pedig súlycsökkenés után jelentősen megnőtt, ahogy az előző jelentésekben is szerepel. 30 31 45 46 Az elhízással járó lipid anyagcsere rendellenességek a súlycsökkenéssel megfordulhatnak. Tekintettel a súlycsökkenésnek a BP csökkentésére és a kóros lipid anyagcsere visszafordítására, ésszerű azt javasolni, hogy az elhízott, magas vérnyomásban szenvedő betegeknél a súlycsökkentés legyen az első terápia.

Újranyomtatási kérelmek Toshio Ikeda, MD, Orvosi Kutató Intézet, NTT Kanto Teishin Kórház, 5-9-22 Higashigotanda, Shinagawa, Tokyo 141, Japán.