Az orrbélcső előnyösebb a mechanikus szellőzésű betegeknél

Wu Ge

2 Általános Orvostudományi Tanszék, Xi’an Orvostudományi Egyetem háziorvosi iskolája, Shaanxi tartomány, Kína

Wu Wei

3 Légzőszervi és Kritikus Gondozási Orvostudományi Osztály, a Hszian Orvosi Egyetem második kapcsolt kórháza, Shaanxi tartomány, Kína

Pan Shuang

2 Általános Orvostudományi Tanszék, Xi’an Orvostudományi Egyetem háziorvosi iskolája, Shaanxi tartomány, Kína

Zheng Yan-Xia

2 Általános Orvostudományi Tanszék, Xi’an Orvostudományi Egyetem háziorvosi iskolája, Shaanxi tartomány, Kína

Lv Ling

1 Légzőszervi és Kritikus Gondozási Orvosi Osztály, Weinan Központi Kórház, Shaanxi tartomány, Kína

Absztrakt

Célkitűzés

Két különböző táplálkozási mód hatásainak értékelése a ventilátorral társított tüdőgyulladás (VAP) előfordulására mechanikus lélegeztetésben részesülő betegeknél.

Mód

70 beteget felvettek az ICU-ba és mechanikus lélegeztetés alatt véletlenszerűen felosztották az orr-bélcső és a nasogastricus cső csoportjára. Mindkét csoportba tartozó betegek intubálással kaptak enterális táplálékot, ugyanazon tápanyagot alkalmazva. Összehasonlítottuk az ICU-ban való tartózkodás időtartamát, a mechanikus lélegeztetés időtartamát, a VAP előfordulását, a táplálkozási állapotot és a bélrendszer túlélését.

Eredmények

Az ICU-ban való tartózkodás időtartama, a mechanikus lélegeztetés időtartama és a VAP előfordulása az orr-bélcső csoportban alacsonyabb volt, mint a nasogastricus csövek csoportjában (P Kulcsszavak: Ventilátorral társított tüdőgyulladás, Nasogastricus táplálkozás, Nasointesztinális táplálás, Mechanikus szellőzés

1. Bemutatkozás

2. Anyagok és módszerek

2.1. Az esetek kiválasztásának kritériumai

A VAP olyan tüdőgyulladásra utal, amely több mint 48-72 órával az intubálás után következik be, és az intubálás pillanatában nincs tüdőgyulladás jele, vagy egy új tüdőfertőzés diagnosztizálására, ha a kezdeti ICU-felvétel tüdőgyulladás volt. A korai megjelenésű VAP a VAP megjelenése 48 óra után, de 5 nappal az intubálás után. A késői megjelenésű VAP a VAP megjelenése az intubációt követő 5 napon belül [5].

2.2. Mód

70 beteg (42 férfi, 28 nő, életkor: 52,9 ± 12,4 év, tartomány: 35-70 év) került kórházunk intenzív osztályára 2016 januárja és 2017 novembere között, és akik 48 óránál hosszabb ideig voltak mechanikus lélegeztetésben. ez a tanulmány. A betegek traumás agysérülésben (22 eset), szívbetegségben (18 eset), többszörös súlyos kombinált sérülésekben (9 eset), légzési elégtelenségben (8 eset), agyi vérzésben (5 eset), daganatos betegségben (4 eset) és egyéb betegségek (4 eset). A betegek nevében aláírt, tájékozott beleegyezést kaptak a családtagok. A kórházi felvételi azonosító szám alapján és ál-véletlenszám-táblázat segítségével a 70 beteget véletlenszerűen és egyenlően két csoportra osztották: az orr-bél és a nasogastricus csoportokra. Nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a két csoport között a nem, az életkor, az alapbetegség, a súlyosság stb. Tekintetében (P> 0,05).

A betegeknek beadott enterális táplálékot a KangYuan (Beijing) Technology Co., Ltd. állította elő. A betegeknek beadott táplálék mennyiségét a 100 kJ.kg -1 .d -1 standard képlet alapján számoltuk ki. Az enterális táplálást szivattyúrendszerrel végeztük. Az orr-bélcsövet a duodenum leszálló részébe, a nasogastricus csövet pedig a gyomor fundusába helyeztük. A tápanyagot napi hatszor 20 ml/kg -1. D -1 sebességgel juttattuk el. A maximális csepegési sebesség soha nem volt nagyobb, mint 125 ml/h.

Etikai jóváhagyás: Az emberi felhasználással kapcsolatos kutatást betartották az összes vonatkozó nemzeti szabályozásnak, intézményi politikának és a Helsinki Nyilatkozat tételeinek megfelelően, és a szerzők intézményi felülvizsgálati testülete vagy azzal egyenértékű bizottsága jóváhagyta.

2.3. Statisztikai analízis

Az összes rögzített adatot és eredményt átlag ± SD, mediánban (interkvartilis tartomány) fejezzük ki. A P ＜ 0,05 értéket szignifikánsnak tekintjük. A statisztikai elemzéseket az SPSS 19.0 verziójú szoftverrel végeztük. A két csoport adatainak összehasonlításához független mintatesztet alkalmaztunk. A két csoport számlálási adatait összehasonlítottuk a χ 2 teszttel. Logisztikai regresszióanalízist alkalmaztunk a két adatsor közötti összefüggés értékelésére.

3. Eredmények

3.1. A nasogastricus csőből és az orr-bélcsőből származó betegek kiindulási jellemzői (1. táblázat)

Asztal 1

A betegek alapjellemzői

Nasogastricus csoport

Nem (M/F)	22/13	20/15	0,625
Életkor (év)	54,1 ± 12,1	51,7 ± 12,7	0,415
Alapbetegség
Agysérülés	9.	13.	0,302
Szívbetegség	11.	7	0,272
Komplex trauma	6.	3	0,280
Légzési elégtelenség	5.	3	0,450
Agyvérzés	2	3	0.642
Rosszindulatú	1	3	0,293
Egyéb betegségek	1	3	0,293
APACHE * pontszám	17,8 ± 1,3	18,1 ± 1,3	0,404

* APACHE: Akut fiziológia és krónikus egészségi állapot

A vizsgálatba bevont két betegcsoport alapvető jellemzőiben nem volt szignifikáns különbség.

3.2. A mechanikus szellőzés és a VAP előfordulásának összehasonlító elemzése

Az ICU-tartózkodás és a mechanikus lélegeztetés időtartama alacsonyabb volt az orr-bélcső csoportnál, mint a nasogastricus csőcsoportnál (P = 0,036, 1a. Ábra). A VAP előfordulása szignifikánsan alacsonyabb volt az orr-bélcső csoportnál, mint a nasogastricus csőcsoportnál (P = 0,018, 1b. Ábra) .

Az ICU-tartózkodás és a mechanikus lélegeztetés időtartama az orr-bélcsövek csoportjában rövidebb volt, mint a nasogastricus csövek csoportjában (1a. Ábra). A VAP előfordulása szignifikánsan alacsonyabb volt az orr-bélcső csoportban, mint a nasogastricus csőcsoportban (1b. Ábra) .

3.3. A táplálkozási állapot összehasonlító elemzése

Az enterális táplálás beadását követően mindkét csoportban a prealbumin és a transferrin szintjének növekedését figyelték meg. Ugyanakkor az orr-bélcsövek csoportjában a prealbumin és a transzferrin szintje magasabb volt az enterális táplálék befogadása után, mint korábban (P = 0,038, 2a. Ábra). Nem volt azonban szignifikáns különbség a prealbumin és a transferrin szintjében a nasogastricus csövek csoportjában az enterális táplálék befogadása előtt, illetve utána (P = 0,061, 2. ábra b) .

A prealbumin és a transzferrin szintje mindkét csoportban emelkedett az enterális táplálkozás beadása után. Növekedett a prealbumin és a transzferrin szintje az orr-bélcsövek csoportjában (2a. Ábra). Azonban a nasogastricus csőcsoportban nem volt nyilvánvaló különbség (2b. Ábra) .

3.4. A béltolerancia elemzése

A puffadás és hasmenés, a reflux, az aspiráció és a hiperglikémia előfordulása az orr-bélcső csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a nasogastricus csőcsoportban.

3.5. Az aspiráció és a VAP előfordulása

A vizsgálatban résztvevő 70 beteg közül 11 betegnél történt aspiráció, 17 betegnél VAP. Az aspirációs betegeknél a VAP előfordulása szignifikánsan magasabb volt, mint az aspiráció nélküli betegeknél. Ez azt jelenti, hogy az aspiráció indukálhatja a VAP-ot. Jelentős összefüggést figyeltek meg az aspiráció és a VAP között. A logisztikai regresszióanalízis azt mutatta, hogy az aspirációs ráta a VAP tényezője (B = 1,656, p = 0,017); a relatív arány 5,236 volt. (2. táblázat)

2. táblázat

Az aspiráció és a VAP előfordulása

VVAP csoport előfordulásaVAP számV 2 P

Törekvés	Igen （11）	54,5%	6.	5.691	0,017
Nem （59）	18,6%	11.

4. Megbeszélés

A VAP az egyik leggyakoribb szövődmény, amelyet mechanikus szellőzés alatt észlelnek a betegek. Korábban beszámoltak arról, hogy a vazoaktív gyógyszerek alkalmazása, az nasogastricus táplálkozás és a mechanikus lélegeztetés időtartama fontos okai a VAP-nak [6]. Korábban számos klinikai vizsgálat foglalkozott a VAP diagnózisával és kezelésével. Kevés tanulmány foglalkozott a VAP előfordulásának csökkentésére szolgáló módszerekkel a tápanyagok beadási útvonalának megváltoztatásával mechanikusan szellőztetett betegeknél.

A nem megfelelő enterális táplálkozás azonban VAP-hoz vezethet, amelynek mechanizmusai között szerepel a gyomortartalom visszafolyása, a gyomorban lévő baktériumok kolonizációja és a duodenum elmozdulása a légutak felé [1,9]. Bebizonyosodott, hogy a gyomor nyálkahártya-védő szereinek használata, amelyek beállíthatják a gyomor pH-ját és megakadályozzák a gyomortartalom visszafolyását, hatástalan a VAP kezelésében, míg az orális antimikrobiális szerek alkalmazása megakadályozhatja a VAP előfordulását [10]. Ezenkívül a pozitív nyomású szellőzés megváltoztatja a mellkasi nyomást, és közvetetten növeli az intraabdominális nyomást, ami tovább növeli a gastrooesophagealis reflux esélyét és a VAP kockázatát [11]. Vizsgálatunk során megfigyeltük, hogy nyilvánvaló összefüggés van az aspiráció és a VAP között. A VAP előfordulása aspirációs betegeknél körülbelül 5,2-szer nagyobb, mint az aspiráció nélküli betegeknél. Ezért az enterális táplálkozás megfelelő módja javíthatja a kritikus állapotú betegek prognózisát. A jelentett tanulmány azonban kimutatta, hogy az enterális táplálék mennyisége nincs összefüggésben az alsó légúti fertőzéssel a mechanikus lélegeztetésben részesülő betegeknél, ami azt jelezte, hogy az enterális táplálás módja szorosabban kapcsolódik a ventillátorral társított tüdőgyulladáshoz [12].

Egy korábbi vizsgálat kimutatta, hogy a nasoduodenalis táplálékkal kezelt betegeknél a VAP aránya 10% volt, míg a nasogastricus táplálékkal rendelkező betegeknél a VAP aránya 20% volt, ami jelezte, hogy a nasoduodenalis táplálás segített csökkenteni a VAP előfordulását [13]. Vizsgálatunk azt mutatja, hogy az nasogastricus enterális táplálkozáshoz képest az orr-bél enterális táplálkozása jelentősen csökkentheti a bél refluxjának, aspirációjának, puffadásának, hasmenésének, magas vércukorszintjének és egyéb szövődmények előfordulását, és fokozhatja a bél tolerálhatóságát. Az orrbél enterális táplálkozása szintén jelentősen javíthatja a plazma prealbumin és transzferrin szintjét. A prealbumin és a transzferrin fontos mutató, amelyet a beteg tápláltsági állapotának és a táplálkozási támogatás hatásainak értékelésére használnak. A meglévő irodalom azt mutatja, hogy az orr-bél táplálkozása nemcsak

növeli a táplálkozási mutatók, például a prealbumin és a transferrin szintjét, de csökkenti a gyulladásos markerek, például az interleukin-6 (IL-6) és a tumor nekrózis faktor (TNF) -α termelését is [14].

Eredményeink arra utalnak, hogy az orr-bél táplálkozása jelentősen lerövidítheti az ICU tartózkodását és a mechanikus lélegeztetés időtartamát, valamint csökkentheti a VAP előfordulását. A nasogastricus tápoldat növelheti a gyomor pH-értékét, amely elősegíti a baktériumok szaporodását, és ennek következtében indukálja a VAP-ot [15]. Ezenkívül a nasogastricus csövek nagyobb valószínűséggel okoznak refluxot és hányást, ami baktériumok kolonizációjához vezet a szájban, és a gyomortartalom refluxjához vezet a tüdőbe, és VAP-ot eredményez. A nasoduodenalis táplálkozás korábban étrendi célokat ért el, mint azok, akik nasogastricus táplálékot kaptak, és a nasoduodenalis táplálkozási csoportnál alacsonyabb hányás és VAP volt az orvosi intenzív osztályon [16].

Összefoglalva: az orr-bél táplálkozása javíthatja a betegek táplálkozási állapotát és javíthatja a mechanikus szellőzés alatt álló betegek prognózisát. Ezenkívül csökkentheti a refluxot, az aspirációt és más mellékhatásokat, ezáltal csökkentve a VAP előfordulását. Ezért az orr-bél útja hatékonyabb és biztonságosabb, mint az nasogastricus cső, enterális táplálékot igénylő betegeknél.

Lábjegyzetek

Összeférhetetlenség

Összeférhetetlenségi nyilatkozat: A szerzők megerősítik, hogy a cikk tartalmának nincs összeférhetetlensége