A macskák kalciumával, foszforjával és D-vitaminjával kapcsolatos rendellenességek

, DrMedVet, MS, PhD, DECAR, DECBHM, Hannoveri Állatorvostudományi Egyetem, Alapítvány

A hiányos csontképződést osteodystrophiának nevezik. A legtöbb esetben a kalcium, a foszfor és a D-vitamin, valamint az azokat szabályozó hormon (mellékpajzsmirigy-hormon) hiánya vagy egyensúlyhiánya okozza, amelyek mind fontosak az erős, egészséges csontok létrehozásában és fenntartásában.

Az elsődleges kalcium- és foszforforrás az étrend, de számos tényező befolyásolja, hogy a szervezet hogyan szívja fel ezeket az ásványi anyagokat. Ide tartozik az étel típusa, a belekben lévő pH, valamint a szervezetben a D-vitamin szintje. A D-vitamint vagy étrenden keresztül, vagy napfény hatására nyerik. A szervezetben betöltött szerepe miatt, ha a vitamin vagy annak aktivitása csökken, a kalcium és a foszfor felszívódása csökken. Ennek következményei lehetnek a csontok rendellenességei, valamint egyéb táplálkozási és anyagcsere-komplikációk.

Angolkór

Az angolkák a fiatal, növekvő állatok betegsége, amely puha és deformált csontokat okoz. Általában az étrendben lévő elégtelen foszfor vagy D-vitamin okozza. Ritkábban a kalciumhiány a hibás. Mint a legtöbb fogyatékos étrendben, amelyek hibás csontképződést okoznak, ennek oka általában a kalcium és a foszfor arányának egyensúlyhiánya. A teljes húsú étrenddel etetett állatok általában érintettek.

Az érintett cicáknál a leggyakoribb jelek a mozdulatlanság, a hátsó lábak sántasága, a lábak meghajlása és az izommozgások irányításának képtelensége. A csontrendszeri betegség 5-14 hét múlva fokozatosan súlyosbodik. A cicák elcsendesednek és vonakodnak játszani; ülő helyzetbe kerülnek, vagy a testtől kinyújtott hátsó lábakkal fekszenek le. A normál tevékenységek hirtelen súlyos sántaságot okozhatnak egy vagy több csont hiányos vagy összecsukható törése miatt. Az összecsukható töréseknél a csontokra nehezedő nyomás miatt a törés helyett lassan átfordulnak és deformálódnak. Az ízületek duzzadtnak is tűnhetnek.

Az angolkót az anamnézis, a jelek, a fizikai vizsgálat, a vérvizsgálatok és a röntgensugarak alapján diagnosztizálják. Az angolkór kezelésének kilátásai jóak, ha nincsenek törött csontok vagy visszafordíthatatlan károsodások a csontban. Az elsődleges kezelés az étrend helyesbítése. A napfénynek való kitettség (ultraibolya sugárzás) szintén növeli a D-vitamin termelését.

A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy sok macskák házi készítésű étrendjében hiányzik az ásványi anyagok mennyisége, és nem sikerül elérni a megfelelő kalcium/foszfor arányt. Ezért ajánlott egy jó minőségű, vagy hitelesített állatorvosi táplálkozási szakember által tervezett élelmiszer.

Felnőtt Rickets (Osteomalacia)

Az osteomalacia az angolkához hasonlóan, de érett csontokban fejlődik ki. Olyan macskáknál tapasztalható, amelyek bent maradnak, és amelyek teljes húsú étrendet fogyasztanak. A jelek hasonlóak a cicáknál tapasztaltakhoz, de enyhébbek lehetnek. Az érintett állatok nem tudnak boldogulni, rossz minőségű szőrük van, és nem élelmiszer jellegű tárgyakat is megeszhetnek. Deformációk a gerincben is megfigyelhetők, beleértve a gerinc rendellenes befelé ívelését a hát alsó részén (lordosis) vagy a gerinc rendellenes kifelé görbülését (kyphosis). Az idő múlásával a csontok törékennyé válnak és könnyen törnek. Mivel a csontok különböző ütemben érnek, mind az angolkó, mind az oszteomalácia ugyanazon állatnál megfigyelhető.

A szilárd diagnózis felállítása érdekében az állatorvosok kiértékelik a macska étrendjét, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az elegendő kalciumot, foszfort és D-vitamint biztosít-e az egészséges csontok számára. A röntgensugarak feltárhatják az osteomalacia csontvázra gyakorolt hatását.

Az érintett állatokat az első néhány hétben korlátozni kell, amíg az étrendet korrigálják. A megfelelő táplálkozásra gyors a válasz. Az állatok egy héten belül aktívabbá válnak és jobb hozzáállást mutatnak. Meg kell akadályozni az ugrást vagy a mászást, mert a csontváz még mindig hajlamos a törésekre. A korlátozásokat általában 3 hét elteltével lehet enyhíteni, de korlátozott mozgással történő bezárás ajánlott, amíg a csontváz normális állapotba nem kerül. A kezelésre adott válasz röntgensugárzással ellenőrizhető. A teljes gyógyulás hónapok alatt érhető el olyan állatoknál, amelyek végtag- és ízületi deformitása nincs vagy csak kisebb.

Gumi állkapocs szindróma (szálas osteodystrophia)

Gumi állkapocs szindróma (rostos osteodystrophia) olyan állapot, amelyben a csontban lévő kalciumot lágyabb kötőszövet váltja fel. A mellékpajzsmirigy hormonjának magas szintje okozza. A hyperparathyreosis a parathormon emelkedett szintjére utal a vérben. A mellékpajzsmirigy hormon szabályozza a kalcium és a foszfor anyagcseréjét a szervezetben. Túlzott mennyiségű hormon fordulhat elő a kóros mellékpajzsmirigy túltermeléséből (elsődleges hiperparatiroidizmus) vagy a kórosan alacsony kalciumszintből a vérben (másodlagos hiperparatiroidizmus). Ha túl sok mellékpajzsmirigy-hormon szabadul fel hosszú időn keresztül, az ásványi anyagok kimosódott a csontvázból, és éretlen rostos kötőszövet váltotta fel. A rostos osteodystrophia az egész csontvázat érinti, de inkább a koponya csontjaiban koncentrálódik, beleértve az állkapcsot is.

Elsődleges hiperparatireózis

Az elsődleges hyperparathyreosisban a mellékpajzsmirigy túl sok mellékpajzsmirigy-hormont termel, általában egy jóindulatú (nem terjedő), de funkcionális daganat miatt. A mellékpajzsmirigy hormon megemelkedett szintje gyengíti a csontokat, sántaságot és könnyen törő csontokat okoz. Bizonyos esetekben az állapot megvastagítja az arccsontokat. Az orrüregek megsérülhetnek és a fogak meglazulhatnak. Egyes állatok elveszítik a száj megfelelő bezárásának képességét, és lassan gyógyuló sebek alakulnak ki az ínyben. Gyakran az állcsontok durván megvastagodnak, míg a koponyában lévő csontok vékonyak lesznek. A „gumiabroncs” szindróma elõrehaladott esetekre utal, amikor az állkapcsot a csont elfajulása miatt finoman el lehet csavarni.

Az elsődleges hyperparathyreosisban szenvedő állatokon végzett vizsgálatok kórosan magas kalciumszintet mutatnak a vérben. Egyéb vizsgálatok végezhetők a foszfor és a mellékpajzsmirigy hormon szintjének meghatározására. Mivel a vér kórosan magas kalciumszintje sok más betegséghez társulhat, további vizsgálatokra lehet szükség az elsődleges hyperparathyreosis diagnózisának megerősítéséhez.

A kezelés célja a túlzott mellékpajzsmirigy-hormon termelésének kiküszöbölése. Ha egy vagy több daganat okozza a mellékpajzsmirigy hormon szintjének emelkedését, akkor azt el kell távolítani. A megnövekedett hormontermelés forrásának eltávolítása azonban a keringő hormon szintjének gyors csökkenését eredményezi. A műtét után 12–24 órán belül a kalciumszint a normálérték alá csökkenhet, ezért az állatorvosnak szorosan figyelnie kell a szintet, és szükség esetén korrigálnia kell. Ha a műtét után egy héttel vagy hosszabb ideig fennáll a magas kalciumszint, vagy a kezdeti javulás után kiújul, akkor egy második daganat vagy egy rosszindulatú daganat rákjának terjedése okozhatja a problémát.

Vesebetegség miatti hiperparatireózis (másodlagos vese hiperparatireózis)

A mellékpajzsmirigy-hormon (hiperparatireoidizmus) túlzott mértéke szintén előfordulhat tartós vesebetegség vagy kudarc miatt. Ez a típus gyakoribb, mint az elsődleges hyperparathyreosis. Progresszív vesebetegség esetén a foszfátfelesleg a vérben alacsonyabb kalciumszinthez vezet. A csökkent kalciumszint viszont a mellékpajzsmirigy hormon szintjének növekedését váltja ki. Ezenkívül a vesék szükségesek a D-vitamin (kalcitriol) aktív formájának előállításához. A túl kevés kalcitriol a mellékpajzsmirigy hormon szintjének további emelkedéséhez vezet.

A legnyilvánvalóbb tünetek közé tartoznak a veseműködéssel kapcsolatos tünetek (hányás, kiszáradás, túlzott szomjúság és vizelés, depresszió). A csontos változások a vesebetegség súlyosságától függően változnak. A fogak meglazulhatnak, és rágás közben kidőlhetnek, az állcsontok megpuhulhatnak és hajlékonyak lehetnek (gumipofa szindróma), és nem záródnak be megfelelően. A bénaság, a merev járás és a törések a lábak meggyengült csontjai miatt jelentkezhetnek.

Ezt a típusú hiperparatireoidizmust akkor diagnosztizálják, amikor a laboratóriumi vizsgálatok eredményei rendellenességeket mutatnak, amelyek összhangban vannak a vese működési zavarával. A vizsgálatok azt is kimutatják, hogy a vérben megnövekedett a mellékpajzsmirigy hormon szintje.

A kezelési lehetőségek magukban foglalják az étrend módosítását, kiegészítését aktív D-vitaminnal (kalcitriol) és foszfátot megkötő gyógyszerek adását. Minden mögöttes vesebetegséget is kezelni kell. Vényköteles étrend korlátozott étrendi foszforral áll rendelkezésre. Az állatorvos konkrét javaslatokat adhat a macskájának megfelelő kezelési lehetőségekről. Ügyeljen arra, hogy pontosan kövesse ezeket az ajánlásokat és az előírásokat.