MON-266 A prolaktinómák és a súlygyarapodás közötti kapcsolat

Zunera Tariq, MBBS, Farah Al Sabie, MD, Diane Donegan, MB Bch, MON-266 The Association Between Prolactinomas and Weight Gain, Journal of the Endocrine Society, 4. évfolyam, Issue Supplement_1, 2020. április-május, MON – 266, https: //doi.org/10.1210/jendso/bvaa046.257

prolaktinómák

Absztrakt

Bevezetés: Az elhízás gyakorisága világszerte növekszik, és a kezelés továbbra is kihívást jelent. Bizonyos endokrin rendellenességek hozzájárulhatnak a súlygyarapodáshoz. Ezeket fontos felismerni, mivel a kezelés jótékony hatással lehet a testsúlyra. Vizsgálatok szerint az elhízás fokozott előfordulása a prolaktinómában szenvedő betegeknél. Míg számos tanulmány megvizsgálta a súlygyarapodás és a prolaktinómák közötti kapcsolatot, az eredmények ellentmondásosak. Ezért ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy meghatározza, hogy a BMI magasabb-e a prolaktinómában szenvedők körében, mint azok, akiknek nincs.

Mód: Az összes ≥18 éves beteget azonosítottuk endokrinológiára 2008–2018 között, egy újonnan diagnosztizált prolaktinómával (meghatározva, mint két külön alkalom ≥40 ng/ml prolaktinszint és az MRI-n nyilvánvaló hipofízis adenoma, a hyperprolactinemia másodlagos okai nélkül). A következő változókat vontuk ki az orvosi dokumentációból: a betegek demográfiai adatai, a tünetek bemutatása, a prolaktin szint és a tumor mérete a diagnózis felállításakor. Összehasonlító adatokat a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) 2015–2016 felméréséből nyertünk, amelyből csak azokat a ≥ 18 éveseket vettük fel, akiknek BMI-adata volt.

Eredmények: Összesen 34 újonnan diagnosztizált prolaktinómában szenvedő beteg (nő: 27/34, 79%, átlagos életkor a diagnózis felállításakor: 35,4 ± 10,7 év) teljesítette a befogadási kritériumokat. A betegek többségének (23/34, 68%) 2-es (IQR, 24,9-39) és 28,3 kg/m 2 (24,3-33), P = 0,02] mikroadenoma volt. Ez a különbség akkor is fennmaradt, ha életkorához és neméhez igazítottuk (P = 0,0002). Ezenkívül a II. Osztályú elhízás (BMI ≥35 kg/m 2) prevalenciája magasabb volt a prolaktinómában szenvedőknél a felmérés populációjához képest (38% vs 18%, P = 0,005). A prolactinoma betegek között korreláció volt a BMI és a log-transzformált prolaktin szint között (R 2 = 0,24, P = 0,003).

Következtetés: A súlygyarapodás sok újonnan diagnosztizált prolaktinómában szenvedő beteg tünete. Az Egyesült Államokban a felnőttek nagy csoportjával összehasonlítva a prolaktinómában szenvedők magasabb BMI-vel rendelkeznek, és a II. Osztályú elhízás gyakoribb. A BMI és a log-transzformált prolaktin szint közötti korreláció alapján feltételezzük, hogy ez a súlykülönbség összefüggésben lehet a hiperprolaktinémiával. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy a megfelelő összefüggésben a hiperprolaktinémiát kell figyelembe venni, ha a beteg súlygyarapodást mutat.