Piroplasmosis

A pikoplazmózis leggyakrabban Dél- és Közép-Amerika, Afrika, Ázsia, a Közel-Kelet, valamint Kelet- és Dél-Európa szubtrópusi és trópusi régióiban fordul elő.

témákról

Kapcsolódó kifejezések:

  • Élősködő
  • Anémia
  • Malária
  • Lyme-kór
  • Babézia
  • Ketyegés
  • Mikrotusz

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

BABESIOSIS

JOANN L. COLVILLE DVM, DAVID L. BERRYHILL PHD, in Zoonoses kézikönyve, 2007

A kutyák babeziózisa ciklikus betegség, mivel a kezdeti fertőzésből való kilábalás változó és kiszámíthatatlan betegségidőszakokat mutat, váltakozva látszólag egészséges időszakokkal.

A klinikai tünetek a betegség stádiumától, valamint a kutya életkorától és immunállapotától függően változnak. A fiatal állatok súlyosan érintettek, mint az idősebb állatok. Egy kullancsot 2-3 napig kell a fogékony gazdaszervezethez rögzíteni, mielőtt a babéziai organizmusok átjutnak a gazdaszervezethez. A kutya babeziózisnak három fázisa lehet: akut, szubklinikai és krónikus.

Az akut fázis a kezdeti fertőzés, és általában rövid ideig tart. Hemolitikus vérszegénység, megnagyobbodott nyirokcsomók, megnagyobbodott lép, hányás, letargia és láz jellemzi. A legtöbb kutya a kezelés után felépül.

A szubklinikai szakasz hónapokig vagy évekig tarthat. A babéziai organizmusok és a gazda immunrendszere közötti egyensúly jellemzi, ezért a betegség klinikai bizonyítéka kevés. Az egyensúlyt felboríthatja stressz, egyidejű fertőzések (különösen az errichiosis), immunszuppresszió, lép eltávolítása, műtét vagy extrém testmozgás. Ebben a szakaszban a kutya csak időszakos lázat és étvágytalanságot mutathat. Amikor az egyensúly felborul, a babéziai organizmusok száma növekedni kezd, és a kutya a következő szakaszba lép. Az agarak gyakran szubklinikusan hordozzák a babeziózist, és vérátömlesztéssel vagy transzplacentálisan terjeszthetik a kölykeiket.

A krónikus fázis akkor kezdődik, ha a kutya nem képes a babéziai organizmusokat tartalmazó vörösvérsejteket kitisztítani a forgalomból. Ezt a fázist a letargia, az étvágytalanság és a test állapotának fokozatos elvesztése jellemzi, ami nyilvánvalóan a gerinc mentén és a szem körül látható. Egyéb tünetek: köhögés vagy nehézlégzés, hányás, székrekedés vagy hasmenés, szájüregi sebek, ödéma, hasi duzzanat, bőrkiütés vagy vérzés a bőr alatt, véralvadási problémák, duzzadt ízületek, görcsrohamok, gyengeség, megnagyobbodott nyirokcsomók, megnagyobbodott lép, és depresszió.

Ritka esetekben a központi idegrendszer érintett lehet, ami gyengeséget, koordinációhiányt és rohamokat okozhat.

Babeziózis

Észak-amerikai esetek

Az Egyesült Államok számolt be a legtöbb emberi babeziózisról. A B. microti a túlnyomó többséggel rendelkezik, és északkeleten és középnyugaton felső része endemikus. 1,17–19 B. duncani található Washington államban és Kaliforniában 1,5, és Missouriból, Kentuckyból és Washington államból beszámoltak a B. divergenshez hasonló paraziták emberi fertőzéséről. 1

A B. microti megfertõzi az egér Peromyscus leucopus-t, amely az I. dammini lárva elõnyös gazdája. Ennek a kullancsnak a nimfái vagy Peromyscusból, vagy pedig az Odocoileus virginianus szarvasból táplálkoznak, amely nem tűnik érzékeny a B. microti-ra. Felnőtt I. dammini inkább Odocoileusszal táplálkozik. Úgy tűnik, hogy az emberek nimfákon keresztül fertőződnek meg, és a fertőzés csúcshónapja június, amely egybeesik aktív táplálkozási időszakukkal. Az USA-ban legalább 100 transzfúzióval átvitt babeziózis fordult elő, közülük 12 halálos kimenetelű, 20 jelentős aggodalomra ad okot a vérátömlesztés biztonsága miatt. Észak-Amerikában a B. microti vektora az I. dammini, amely szintén a Borrelia burgdorferi, a Lyme-kór kórokozója. Előfordulhat ugyanazon beteg együttfertőzése, és ilyen esetekben több a tünet és a betegség hosszabb időtartama, mint azoknál a betegeknél, akik önmagában bármelyik fertőzésben szenvednek. 21,22 A Babesia-val történő együttfertőzés megfontolandó minden olyan Lyme-kórban szenvedő betegnél, aki markáns „influenzaszerű” tünetekre panaszkodik, vagy megmagyarázhatatlan splenomegalia, vérszegénység vagy trombocitopénia van, vagy aki nem reagál a Lyme-kór megfelelő antimikrobiális kezelésére. 23

Az észak-amerikai B. microti intakt lépekkel fertőzheti meg a korábban egészséges egyéneket. A fertőzés súlyosabb a splenectomizált egyéneknél. Benach és Habicht 24 17 betegen vizsgálták a babeziózis közös rizikófaktorait. Nem találtak összefüggést egy adott vércsoporttal. Az életkor fontos kockázati tényező volt. A 17 esetből 10-ben jelentős kórtörténetet (beleértve a splenectomiát, a rákot, a rákterápiát, az autoimmun betegségeket, az endokrinopathiát és a korábbi parazita betegségeket) észlelték. A szignifikáns kórtörténettel rendelkező betegek átlagéletkora (47,7 év) szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a korábban egészségeseké (63,4 év). B. microti fertőzésről beszámoltak humán immunhiányos vírus (HIV) pozitív betegeknél, akiknél tartós parazitaemia és súlyos betegség fordult elő. 25,26

Babeziózis

Sam R. Telford III. James H. Maguire, trópusi fertőző betegségek (harmadik kiadás), 2011

Diagnózis

A kullancscsípés nem specifikus tünetei és anamnézisének hiánya a legtöbb esetben kizárja a babeziózis diagnosztizálásának lehetőségét kizárólag klinikai alapon. A végleges diagnózis általában a vörösvértestekben parazitáló szervezetek bemutatását követi hagyományos Giemsa-festett vékony filmeken. Babézia kis magját nehéz lehet vastag filmeken azonosítani, különösen akkor, ha a parazitémia ritka. Csakúgy, mint a malária esetében, szekvenciális vérkenetre lehet szükség az organizmusok kimutatására, ha a parazitémia szintje alacsony.

A szerológiai teszt hasznos, különösen a krónikus B. microti fertőzések diagnosztizálásában, amelyekben a parazitémia szubpatenti. A közvetett fluoreszcens antitest-teszt fertőzött hörcsög eritrocitákból származó antigén alkalmazásával érzékeny és specifikus, és jelenleg a választott szerológiai módszer. Azokban az esetekben, amikor a parazitémiát nehéz kimutatni, a specifikus IgM kimutatása megerősíti a babeziózis klinikai diagnózisát. 85 A B. microti elleni specifikus antitestek hiánya vagy alacsony titerük, ha a vérkenet parazitákat tartalmaz, egy másik Babesia sp. Fertőzésére utal. vagy immunhiányos beteg (splenectomia, HIV, B-sejtes antitest legutóbbi infúziója). A szerológia érzékenysége és specifitása a B. duncani iránt nem ismert. Mivel a specifikus antitestek csak a betegség kezdete után legalább egy héten belül detektálhatók, a szerológia nem megbízható a gyorsan kiteljesedő B. divergens babeziózis diagnosztizálásában. 15 A divergens-szerű babeziózis (EU-1, MO-1) szerológiája elvégezhető a B. divergens antigén alkalmazásával, mivel ezek a paraziták keresztreaktívak.

A beteg vérmintájának hörcsögökbe vagy SCID egerekbe történő beoltása megkönnyíti a B. microti vagy a B. duncani fertőzés diagnosztizálását, ha a kenet negatív. Körülbelül 300 parazita elegendő a tartós parazitémia kiváltására, amely az oltást követően 1-6 héttel válik kimutathatóvá. A B. divergenseket gerileinek beoltásával lehet izolálni, de ez az eljárás csak utólag hasznos e gyorsan progresszív fertőzés diagnózisának megerősítésére. A PCR-alapú vizsgálatoknak, amelyek egy 100 µL vérmintában három parazitának megfelelő Babesia DNS-t képesek kimutatni, az az előnye, hogy kevesebb mint egy nap alatt diagnosztizálják őket. 86 Ezen túlmenően az amplifikációs termékek szekvenálása gyorsabb specifikus azonosítást eredményezhet, mint az immunológiai elemzés vagy az állatok beoltási vizsgálata, ha a fertőző parazita azonosságát megkérdőjelezik.